Index
A magyarországi cigány és nem cigány népesség együttélésének nehézségei és konfliktusai évek óta nem voltak ilyen látványosak és fájdalmasak. Sorozatunkban közkeletű nézeteken keresztül végigjárjuk a cigányokat érintő legfontosabb kérdéseket: az elkülönítést, a támogatások-segélyek kérdését, a bűnözést. Azzal kezdjük, hogy egyáltalán ki a cigány.
Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédemi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani. Az asszimiláció vágya vagy a cigányellenességtől való félelem miatt azonban Magyarországon a roma népesség nagy része nem szívesen vállalja roma identitását. Az 1990-es népszámláláson 143 ezer ember, a legutóbbi, 2001-es népszámláláson 190 ezer ember vallotta romának magát, de a társadalomtudományi becslések szerint Magyarországon sokkal több cigány él, legalább hat-hétszázezres csoportról van szó.
Cigány? Roma? Dzsipó? C? Etnikum? Kokeró?
Már a cigányokra vonatkozó kifejezések is zavarosak, mert ugyan szitokszóként is, érvelésként is gyakran elhangzik, hogy az etnikum így-úgy, vagy a kisebbség amúgy, esetleg a nemzetiség emígy, de mit jelentenek pontosan ezek a szavak, és melyik illik a cigányokra? Már a cigány és roma szavak körüli – emberi jogi, értelmiségi oldalról a politikai korrektség jegyében vívott, parttalan – hiszti is bonyolítja a kifejezéskatyvaszt. Előbbit sokan pejoratív kifejezésnek gondolják annak ellenére, hogy vannak olyan cigány csoportok, például a beások, amelyek a roma megjelölést nem tartják magukra érvényesnek.
A Marketing Centrum kutatása szerint mindenki megosztott a szóhasználati kérdésben. A nem romák között nagyjából ugyanannyian használják a cigányt és a romát. A roma kisebbség tagjai viszont inkább a roma szóhasználatot szeretik, de a csoport felének a cigány szóhasználat is tökéletesen megfelel. Ebben a cikksorozatban egyenrangúnak tekintjük a két kifejezést.
A szóhasználattal gyakran állást is foglalnak a beszélők, van, aki a politikai korrektség (ál)igazsága miatt használja a romát, van, aki azért cigányozik, etnikumozik, mert a kifejezés pejoratív élét keresi. De nemcsak a hétköznapi, a tudományos nyelvben is tisztázatlan a cigányokkal kapcsolatos szóhasználat.
A roma kisebbségnek nincs anyaországa, ami alapján nemzetiségnek nevezhetnénk őket, de – sokszínű csoportról lévén szó – a származási alapon felépülő közös kulturális keret sem egységes. Bár homogén masszaként szokás tekinteni a Magyarország legnagyobb kisebbségére, valójában ez a csoport meglehetősen heterogén. Anélkül, hogy a három nagy magyarországi cigány-roma kisebbségi csoportról (romungrók, beások, oláhok) beszélnénk, elég ha azt vesszük, hogy a csoport legnagyobb hányada kizárólag magyarul beszél, és sokan a magyar kultúrán kívüli szokásrendszereket egyáltalán nem gyakorolnak, nem éreznek magukénak.
Cigány vagyok, vagy ő cigány?
A holokauszt óta Európa nagy részén mindenfajta származási összeírás kényes kérdés, így a cigányság létszámára is csak becslések vannak. A hazai cigányság arányának pontos becslését bonyolítja, hogy a jog, a politika, a statisztika és a társadalomtudomány nem ugyanazokat az embereket tekinti cigánynak. Az egyik megközelítés szerint cigánynak tekinthető az az ember, aki saját magát cigánynak tartja. A másik szerint ennél sokkal érdekesebb a társadalmi cigány kategóriája, amely azt az embert tekinti romának, akit a környezete is annak tart. Pláne, hogy a nem cigány többség nagy részét nem érdekli az identitás, hanem viselkedés, ruházat, arc, beszédmód és bőrszín alapján dönt arról, hogy ki a cigány.
A Központi Statisztikai Hivatal a népszámlálásnál a cigányokat – bár nincs anyaországuk – nemzetiségként tartja számon. A KSH azt tekinti cigánynak, aki a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó, nem kötelezően megválaszolandó négy kérdés (mi a nemzetisége, melyik nemzet kulturális értékeihez, hagyományihoz kötődik, mi az anyanyelve, valamint családi, baráti közösségben milyen nyelvet használ) közül legalább az egyiknél adott kisebbséghez tartozónak vallotta magát. Ennek alapján 206 ezren tartoztak a roma kisebbséghez. A milyen nemzetiséghez tartozónak vallja magát kérdésre 190 ezren mondták, hogy romának. A KSH népszámlálási osztályának vezetője, Szűcs Zoltán ezt mondta:
„A becslésekhez viszonyítva a 2001-es népszámláláson a hazai cigányság körülbelül egyharmada vallotta magát cigánynak. Magyarországon azonban a cigánysággal összefüggő döntések előkészítését a népszámlálásból származó nemzetiségi adatok közül a romák számarányára vonatkozó adatok nem segítik, de például a területi elhelyezkedésükre vonatkozóak igen.”
Ezek szerint a népszámlálási adatokat nem érdemes figyelembe venni a cigányság létszámának meghatározásakor, a politika, a támogatási rendszerek gyakran mégis ezt teszik. A következő népszámlálásról szóló törvénytervezetet már elfogadta a kormány, és várhatóan ősszel fogadja el a Parlament, ez alapján a következő népszámláláson változhat az identitás kutatásának módszertana, az identitást komplex módon, több oldalról szeretnék majd vizsgálni.
Titkolt identitás
Egyik népszámlálásról a másikra a magukat cigánynak vallók száma drasztikusan változhat annak függvényében, hogy mennyire tartottak a megkérdezés időpontjában a cigányellenes előítéletektől. Éppen ezért ezeket az adatokat a legtöbb tudományos kutató, így a legnagyobb, átfogó cigányságkutatásokat végző Kemény István szociológus is megbízhatatlannak tekintette.
1971-ben, 1993-ban és 2003-ban készített országos romavizsgálataiban ezért azokat vette cigánynak, akiket mások is cigánynak gondoltak. 2003-as cikkében így fogalmaz:
„Azt tekintettük cigánynak, akit a környezete cigánynak tartott. Mint ismeretes, erre azért volt szükség, mert a cigányok lakhelyéről és címéről nincs nyilvántartás, tehát bármilyen minta összeállítása csak az említett alapon volt lehetséges. […] Fölmerül azonban a kérdés, hogy ki az, akit a környezete cigánynak tekint. Az elsőnek említett tény szerint a környezet a barna bőrűeket tartja cigányoknak, ezenkívül a cigány származásúakat, vagyis azokat, akiknek a szülei cigányok. Általában a félcigányokat is cigánynak tartja, tehát származás szerint határozza meg a cigányokat. Ebben az értelemben cigány marad az az értelmiségi, akiről környezete tudja, hogy cigány szülők gyermeke, akkor is, ha nem vallja magát cigánynak, sőt tagadja, hogy cigány.”
Mivel Magyarországon nem lehet nyilvántartani, hogy ki a cigány, Keményék szociális munkásokat, falusi tanítókat, önkormányzatokat, rendőrségi tisztviselőket, sőt egyes esetekben a szomszédokat kérdezgették arról, hogy ki a cigány. Ezzel a módszertannal a kutatás átfogóbb képet adott, mint bármilyen más vizsgálat, de több kutató, emberijogi szakember szerint a „zsűrizés” (amikor valaki helyett szakértők ítélkeznek arról, hogy cigány-e) bajos. A népszámlálási törvény például kizárja az efféle adatgyűjtés lehetőségét.
Ladányi János és Szelényi Iván romakutatók is élesen bírálták Kemény módszerét. Kritikájukban rámutattak, hogy az etnikai csoportokhoz való tartozás nem objektív, fekete-fehér kérdés, hiszen a csoportok határai elmosódtak. Éppen ezért egyetlen ember – még ha szakember is az illető – döntése, hogy a vizsgált személyeket egyik vagy másik csoportba sorolja, szükségszerűen diszkriminatív lesz, hiszen elsősorban a kutató előítéletét tükrözi, nem pedig a vizsgált személy identittástudatát. Viszont a döntés messzemenő következményekkel hathat a besorolt személy életére.
Ma a romákról piac- és közvélemény-kutatások alapján tudunk adatokat, trendeket. Ezek a kutatások rendszerint kevert módszerrel dolgoznak, rákérdeznek, hogy az illető cigánynak gondolja-e magát, esetleg megkérdezik azt is, hogy van-e a nagyszülői felmenőkig cigány a családjában. Az is gyakori eljárás, hogy a kérdezőbiztos a beszélgetés, kérdőívkitöltés végén egy rublikába beírja, hogy az illetőt személye és környezete (lakása, családja) alapján cigánynak gondolja-e.
Az iskolai szegregációt, börtönöket vizsgáló kutatók még ennél is egyszerűbb módszertannal élnek: odamennek az iskolába, fegyházba, beülnek az órára, és strigulákat húznak a cigány gyerekek, rabok láttán. Utóbbi – adatvédelmi szempontból legalábbis aggályos – megoldásra a kutatóknak azért van szükségük, mert a vállalt etnikai identitás, a kategóriaképzés Magyarországon komoly problémákba ütközik. Pedig – amint azt egy következő cikkünkben körüljárjuk – nemcsak a tudomány, hanem a cigányok helyzetét érintő fejlesztéseknél, támogatásoknál is kardinális kérdés lehet, hogy ki a cigány.
A magánbeszélgetésekben még hagyján, de a közbeszédben és a tudományban is bizonytalan körvonalú dolog arra a rettenetesen egyszerűnek tűnő kérdésre választ adni, hogy ki kicsoda. És bár nyilván mindenkinek megvan a fejében, hogy kit gondol romának, de az egyáltalán nem azt jelenti, hogy az illető az is.
Kisebbség? Nemzetiség?
Örkény Antal és Vári István szociológusok a Fundamentumban megjelent tanulmányukban elemzik a etnikai, nemzetiségi, kisebbségi kifejezések zavarosságát. A különbségtétel a többség és a kisebbség között a modern társadalmak tagoltságának egyik fontos összetevője, írják. „A legtöbb kisebbség tagjait az különbözteti meg a többségi társadalom tagjaitól, hogy vagy ők vagy felmenőik más országban, földrészen születtek, és ennek nyelvi, vallási, kulturális elemeit, emlékeit megőrizték, és ezek az elemek közösségszervező értékkel bírnak. Az etnikai meghatározásnak egy sajátos esete, amikor kulturális elemektől függetlenül a más földrészről származás biológia jegyei láthatóak. Nemzeti kisebbség alatt legtöbbször egy olyan kisebbséget értenek és értünk mi is, amelyhez tartozók származása egy országhoz kötődik.”
Nem cigány csak úgy látszik. 🙂 🙂 🙂
A kínai se kínai, csak úgy látszik.
Nem az a baj, hogy cigány!
Hanem az ahogy él, viselkedik a töbségük.
Tisztelet a kivételnek.
Nehéz ma már megmondani. Persze vannak színcigány emberek, akikről lerí, mind kinézetben, mind mentalitásban (náluk a kinézet szinte sosem hazudik, nemúgy, mint a bibsiknél), de több olyan van, akiről már nehezebben ítélkezik az ember.
A hírességek közül lásd pl. Majka, a Pityinger fivérek…
Az mindenesetre biztos, hogy lényegében 1 millió körül kell legyenek, elég csak kimenni az utcára Budapesten (Csepelen, Ferencvárosban, Józsefvárosban, Erzsébeten…) és szembetűnő, hogy sokkalta többen vannak, mint akár 5 esztendővel ezelőtt.
S tegyük hozzá, hogy bár sokan élnek Budapesten és Pest megyében közülük, a leginkább elterjedtek mégiscsak Kelet-Magyarországon és az Alföld egyéb részein.
S akkor még nem beszéltünk a kanizsai, és zegi cigány populációról sem…
Egyébként a barna bőr ma már egyáltalán nem jelent semmit. Akinek olasz/arab felmenői voltak/ rendszeresen szoláriumba jár, az szintén elég barnán fest.
Azonban a hajszín és úgy önmagában a megjelenés igazán árulkodó.
azért nem kellene katalógust készíteni, mint a 40-es években. akkoriban felkapott volt az emberek faji természetű kutatása, politikailag ez még elfogadott volt. azt nézegették, milyen a koponya formája, a testarányok, az arc szerkezete, bőr-és szemszín stb. így határoztak meg területi sajátosságokat, illetve, az egyes népcsoportokra jellemző közös változókat. de nem csak a holokauszt-történetben érintettnek számító etnikaicsoportokat tanulmányozták, hanem széles körben mindenkit. kábé, de ezt sem tudom pontosan.
a ki vallja magát cigánynak kérdésre eszembe jutott ez a vicces mondat:
“én nem vádzsok csigán’, csák ázs ányu meg ázs ápu”
😀
a kirekesztéssel kapcsolatban: azt gondolom, hogy nem két napba telik majd, mire elfogadja az országszervező többség a cigányokat. ez a rendkívül hosszú folyamat ráadásul az első perctől attól függ, hogy a kisebbség tagjainak kollektív (ne értsük félre, csupán a társadalmi megítélés vonatkozásában értem) viselkedése mennyire és milyen látványosan tud megváltozni. ugyanis: amíg a többség számára mindig a negatív szenzációk lesznek a meghatározóak, addig ki fogják használni a rendelkezésre álló lehetőségeket (nem adnak munkát, nem vesznek cigánytól, nem fogadják el szomszédnak, barátnak, élet-vagy házastársnak, nem fogadják örökbe (gyereket), nem nyújtanak segítséget. továbbra is bizalmatlanok és legjobb esetben is, de közönyösek lesznek a kisebbség egésze iránt). a többségi társadalom megadott már ehhez a folyamathoz mindent (pénz, intézményrendszer, jogbiztonság stb. most a cigányságnál van a labda. szóval nem az itt a kérdés, hogy kinek miben van igaza, hanem az, hogy milyen módon lehet helyes irányba terelni a dolgokat. azt persze a többség sem szeretné látni, hogy x év után, a többséggé váló felkészületlen cigányság elkótyavetyéli az országot és az ártatlanul elszenvedettnek vélt kollektív sérelmekért bosszút áll. ezt az etnikai csoportot – népet fel kell zárkóztatni, ki kell nőnie egy rendes elitnek a cigánysorból, akik a mintákat már tudni fogják közvetíteni. az amerikai feketéknél ez sikerült, egészen komoly eredményeik vannak, de ott is még mindig vannak nagyon súlyos problémák.
fontos szerintem az is, hogy ne jogfilozófiai kérdésként tekintsünk erre a témakörre. nem az. az integrált oktatás csődbe fogja vinni a folyamatot, hiszen a “nagyon más” otthoni körülmények miatt egészen más módszerekkel kell átadni a tudást a hátrányos helyzetűeknek, az ebből az irányból érkező rossz hatásokat az iskolának kell semlegesítenie. ez integrált oktatás keretein belül nem tud megvalósulni, hiszen csak egy speciális státuszú iskola tud ilyen többletfeladatokat véghezvinni, a hagyományos modellben a rossz hatások a jó körülmények között élőket is elérik, az iskola ezektől nem tudja megóvni őket. – erre rengeteg példa volt a közelmúltban.
az integrált képzés további hátránya lehet az, hogy megerősíti a magániskolákat, és tovább növeli a különbségeket, már a középosztályon belül is. tovább rontja nem romák körében a gyerekvállalási hajlandóságot (azok a kevesek vállalnak majd inkább gyermeket, akik már eleve biztosan tudják a magániskolát fizetni, hiszen az integrált iskola mindenről szól majd, csak nem a gyerek normális felkészítéséről). szóval ez nem igazságról, meg emberi jogokról és a felelőtlen liberalizmus világa lesz. ha mégis, akkor szörnyen sokáig tart az út és csupa fájdalommal lesz kikövezve. a konfliktusgócokat kell felszámolni, nem lenyomni az egyébként nagyon toleráns többség torkán a békát. az csúnya konfliktusokhoz vezetett mostanában.
Kedves Csepel-sziget!
Tudod, ha a magyarság történelmét nézem – honfoglalástól, napjainkig -,
kiváncsi lennék ki a csoda mondhatja el magáról, hogy szintiszta magyar?
Felesleges és erkölcstelen az embereket származásukról megkülönböz-
tetni, hiszen sem Te sem én, sem más nem tudhatja, hogy pár száz évvel
ezelött valamelyik ősünk kibe szeretett bele. Alapvetően rossz a megkü-
lönböztetés. Szerintem kétféle ember létezik a földön, akinek van erköl-
csi normája, tisztessége, meg akinek nincs és bűnöző válik belőle. Kár
bibsizni is, mert ha mást nem is, de az összefogást, összetartozást már
illett volna tőlük megtanulnunk. Amig két magyar háromféle dolgot akar,
ne játszuk meg, hogy különbek vagyunk másoknál.
A bűnöző legyen az bármilyek népcsoporthoz tartozó is, bűnhödjön.
baniko21:
“Amig két magyar háromféle dolgot akar, ne játszuk meg, hogy különbek vagyunk másoknál”
Szerintem amig két magyar egy dolgot háromféle képpen akar, akkor jönnek létre nagy dolgok, mint erre már nagyon sok példa volt is van is. Már maga a nyelvünk tükrözi, hogy hol is a helyünk a világban.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_tal%C3%A1lm%C3%A1nyok_list%C3%A1ja
Mit irnak nagy írástudó emberek erről:
“A hun rokonságba tartozó népeknek nemcsak a bátorság és a szervezés nagy erényük. Hanem a legyőzött népek iránti türelem is. Sem a hunok, sem az avarok, de még a későbbi törökök sem szóltak bele a meghódított nép szokásaiba, vallásába vagy mesterségébe. Ezt tették Árpád vitézei is. Nem űzték el a legyőzötteket, kedvük ellenére beolvasztani sem akarták őket. Épp azért olvadtak azok be, saját kedvükből.
Nagyot gyarapodott a magyarság ezekkel a beolvadtakkal. De a végleges jó haza hírére jöttek kelet felől is kisebb-nagyobb csoportokban népek. Árpád törzsének közelibb-távolibb atyafiai: kunok, jászok, besenyők. Aztán jöttek telepesek nyugat felől is. Jöhettek már, beolvadásukkal a magyarságot nem gyengítették, hanem gazdagították. A magyar nép akkor már egységes erős nemzet volt, országa pedig jól megalapozott, biztos állam. Mindenkit befogadott, aki szokásait elfogadta, aki szívvel-lélekkel magyar lett: magáévá tette a magyarság nyelvét és észjárását.
Szép volt fiúk. Betyárok biztosították a gárdista visszatérését a cigánytelepre. Kommentalok.hu
Baniko!
Aradi vértanúk??
Ki a Magyar?
Aki annak érzi magát és úgy is viselkedik ,ápolja a múltat.
Bár a politikusok szerint, fátylat rá,mondják ezt mindig a gyarmatosítok.
Mindenki az, aminek környezete ránézésre tartja. Ebben a rasszjegyeknél is fontosabb a viselkedés. Én is ismerek barnabőrrel született embert, aki talpig ember, az embereket az ordítozó, handabandázó stílus ijeszti meg. Miért kellene tolerálnunk az éjszakába nyúlóan ordítozó tömeget, aki betette a lábát a Kárpát-medencébe, az alkalmazkodott a többséghez, ők miért nem. Miért van az, hogy ha leírják az újságban, hogy két népes család összeverekedett, mindenki tudja miről van szó. Szerintem azt is etnikai indítékú büncselekménynek kellene tekinteni, ahol cigány az elkövető, s áldozat a nemcigány. A roma szó jelentéséről egy cigánynő felvilágosított, hogy ők nem cigányok, hanem romák, ugyanis a roma az embert jelent. Köszönöm szépen, akkor mi nemromák nem emberek vagyunk.
A zsidók pedig, azon vannak kiakadva, hogy hiába hoztak törvényt a névviselésről, a magyarok felismerik őket. Egy szempillantás alatt.
Miért, önök a pulit első látásra nem tudják megkülönböztetni az agártól?
Sajnos ezen, akkor kellett volna elgondolkodni, amikor be tetszettek jönni a kerekfejűek országába. Benne van az Ószövetségben/Tórában, az Isten megjelölte az ővéit. Nem sorolom fel a rasszjegyeket, de legjellemzőbb a hosszú fej (szemből, de felülről nézve is, úgynevezett sajtfej) és a lapos arc (nincs kidomborodó arccsontjuk). Amikor két ember egymásra néz, metakommunikáció jön létre köztük, mindketten azonosítják a másik felet. Néhányszor már láttam a másik szemében a félelmet, ez felismert engem.
Pedig én semmit sem tettem, csak rápillantottam kb. 0.2 másodpercig.
A megoldás: tisztelt két etnikum, tessék szíves a másik 13 nemzetiséghez hasonlóan alkalmazkodni a magyarsághoz. Vagy, ahogy Gyurcsány mondta, el lehet innen menni.
Be kéne ezt fejezned vátesz. Be kéne. Te felmenőid egyébként Árpád apánkkal (bocs: apáddal 🙂 ) jöttél a Kárpát-medencébe? Az az érzésem, hogy nem. Mégsem mondom neked azt, hogy el lehet menni. Sajnálom, hogy Gyurcsányt másolod. Ő a példaképed? Összenőtt, ami összetartozik.
“Betyárok”?, Ernő! Ők lennének a ti példaképeitek? 🙂
“A magyar nép akkor már egységes erős nemzet volt” Ja, persze… pont annyira, hogy a politikai elit csak a nemességet tekintette a nemzet részének. Azért nem olvasztottak be senkit, mert a nemzetiségi kérdés nem volt napirenden. Nemesek voltak, egyéb szabadok , meg szolgák. Kb. ennyi. Meg egyházi emberek. A vallási különbségek sokkal élesebb választóvonalat jelentettek a nyelvi, vagy etniaki különbségeknél.
No akkor foglaljuk az elmúlt pár óra “termését”: hunok, egységes nemzet, betyárok, romák, zsidók, puli, kerekfejűek. Ja és az elmaradhatatlan: “el lehet menni”.
Persze Jenyiszej még azzal indított, hogy “Sem a hunok, sem az avarok, de még a későbbi törökök sem szóltak bele a meghódított nép szokásaiba, vallásába vagy mesterségébe.”
Erre mondja kerekfejű vátesz, hogy “tisztelt két etnikum, tessék szíves a másik 13 nemzetiséghez hasonlóan alkalmazkodni a magyarsághoz.”, különben szerinte “el lehet menni”.
Most hogy összekevertétek a szezont a fazonnal már “minden rendben van”.
Nagy az Isten állatkertje, és alacsony a kerítés…. 😀
Most akkor ki is az álatgondozó?
ILLYÉS GYULA:
KI A MAGYAR
“A hun rokonságba tartozó népeknek nemcsak a bátorság és a szervezés nagy erényük. Hanem a legyőzött népek iránti türelem is. Sem a hunok, sem az avarok, de még a későbbi törökök sem szóltak bele a meghódított nép szokásaiba, vallásába vagy mesterségébe. Ezt tették Árpád vitézei is. Nem űzték el a legyőzötteket, kedvük ellenére beolvasztani sem akarták őket. Épp azért olvadtak azok be, saját kedvükből.
Nagyot gyarapodott a magyarság ezekkel a beolvadtakkal. De a végleges jó haza hírére jöttek kelet felől is kisebb-nagyobb csoportokban népek. Árpád törzsének közelibb-távolibb atyafiai: kunok, jászok, besenyők. Aztán jöttek telepesek nyugat felől is. Jöhettek már, beolvadásukkal a magyarságot nem gyengítették, hanem gazdagították. A magyar nép akkor már egységes erős nemzet volt, országa pedig jól megalapozott, biztos állam. Mindenkit befogadott, aki szokásait elfogadta, aki szívvel-lélekkel magyar lett”
Jeniszej! Kedvelem Illyést, főleg közel áll a szívemhez amit pl. Erdélyről írt naplójegyzeteiben, de a “A magyar nép akkor már egységes erős nemzet volt, országa pedig jól megalapozott, biztos állam. ” mondat egyszerűen nem igaz. Nemzetté válásunk sokkal kérsőbbre tehető, és a fiatal magyar állam sem lett azonnal szilárd, rengeteg belső és külső feszültség volt.
A honfoglaló törzsek eredete a mai napig sem tisztázott, mint ahogy az sem, hogy kivel állhattak rokonságban.
“Aztán jöttek telepesek nyugat felől is. Jöhettek már, beolvadásukkal a magyarságot nem gyengítették, hanem gazdagították. (…) Mindenkit befogadott, aki szokásait elfogadta, aki szívvel-lélekkel magyar lett”
E bekezdésnek legfeljebb szépirodalmi értéke lehet, s nem egyéb. Bár voltak népek, akik telejsen beolvadtak (pl: kunok), mégis ha az összképet nézem, akkor a valósághoz kevés köze van. Ha csak azokat fogadtuk volna be (vagy tűrtünk volna meg a Kárpát-medencében), akik teljesen beolvadtak a magyarságba, akkor nem lettünk volna a 20. század elején soknemzetiségű ország.
Egy biztos és ebben igazad lehet, itt vagyunk a Kárpátok által ölelt szép hazánkban.
Egy biztos itt vagyunk és nem a világűrből érkeztünk. Igazán ma még senki nem tudhatja, hogy honnan jöttünk.
Nyelvünk szokásaink precíz magyar nyelvünk minden szomszédos néptől mindenben különbözik és ez-az, amin lehet rágódni, gondolkodni.
István óta erős állammá váltunk, melyet egy egész földrész hatalmasainak össze fogásával sikerült csak elsorvasztani negyedére zsugorítani.
A hatalmasoknak érdekei alapján.
Most ezektől várunk segítséget az EU-ban az országot, az ország első emberét ért sérelmek miatt?
Melyik nyugati nagyhatalomnak érdeke, hogy a Magyarság újból elfoglalhassa méltó helyét az európai államok között?
István király a fiának mondta:
“megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”.
Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy a szerint éljen!”
Sokszor szokták idézni a vendégek befogadásáról és gyámolításáról szóló fejezetből az alábbi passzust: „Mert amiként különb-különbtájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.”
MI MAGYAROK már csak ilyenek vagyunk.
Hát igen, István intelmeit olvasva világossá válik, hogy teljesen más volt az “alapelgondolás”. A honfoglalaló törzsek által adott népesség (meg az itt talált valamennyi népesség) túl kevés lehetett ahhoz, hogy a Kárpát-medencét belakják, a gazdasági életet megszervezzék, a földet megműveljék, és a későbbi háborúkban a hatalmas országot megvédjék.
“Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” Az akkori kor követelményei, elvárásai szerint lehet hogy az volt. A helyzet azonban, a magyarság és a környező népek nemzetté válása után megváltozott. A nem egynyelvű, és nem egyszokású ország testén repedések jelentek meg.
folyt. köv.
Szerintem már valahol a 18. század végén eldölt ez a nemzetiség dolog. A Habsburgok által levezényelt nagyméretű betelepítések, bár logikusak voltak valamilyen szempontból (kellett a termelőerő), hiszen országnyi területek néptelenedtek el, mégis véglegesen megváltoztatták hazánk etnikai összetételét.
A 19. század végén jelentős erőket mozgósított az önállóságát belügyeiben visszanyerő magyar politikai elit, hogy más nemzetiségűek számarányát visszaszorítsa. Ezt sokan tagadják, sokan nem ismerik el, inkább befogadó államról papolnak (ez egyszerűen nem igaz a 19. századi Magyarországra, előtte meg a 16. századtól nem a mi kezünkben volt sorsunk ilyettén alakítása, azt megelőzően meg nem a nemzetisági kérdés volt a döntő, mivel a nemzettéválás terén még sehol se voltunk).
folyt.köv
Nyilvánvaló volt, hogy a helyzeten változtatni kellett (és az állam próbált is beavatkozni, ami a nemzetiségek által lakott területeken feszültségeket gerjesztett). A logikában ott van a hiba, hogy sok baloldali gondolkodó beképzeli, hogy a nemzetiségek ezen sérelmek miatt akartak később kiválni hazánkból. Ez tévedés. A kettő között nem látok ok-okozati összefüggést. Előbb-utóbb így is úgy is ki akartak volna szakadni. Ez teljesen nyilvánvaló, és a kor politikai filozófiáját meghatározó nacionalizmusából ered.
A “sokszínűség” veszélyes mértéket öltött, később fenyegetővé válik, amikor Románia bejelenti egyértelmű igényét Erdélyre. Alig voltunk többségben a teljes országot nézve. Északon a szlovákok lezongtak, és önrendelkezést, a magyarokkal közel egyenlő státuszt követeltek (nem kaptak); délen meg a “fenekünkben” volt egy Szerbia.
folyt.köv
Az első világháború megakasztotta a lassú asszimilációs folyamatot. Ezért nem tudtuk megcsinálni azt, amit pl. a franciák megcsináltak.
Csak azt nem értem, hogy a korabeli magyar politikai elit miért sétált be önként és dalolva egy olyan háborúba (az elején még nem volt szó világháborúról), amire nem voltunk felkészülve; amihez nem volt meg a gazdasági, és katonai erő; valamit amiből mi csak rosszul jöhettünk ki. Érthetelen.
Engem, nem zavar, ha valakinek sárga, netán zöld a bőre. A viselkedése számít. Egyetemista koromban több haverom volt arab és néger, akiknek én a tanulásban is segítettem. Nem úgy a zsidó tankörtársaim, azok emberszámba sem vették az arabokat, a feketéket. De azért én vagyok a rasszista. Ha az lennék, se probléma, mert hiába Canis canis az összes kutya, nem lehet őket arra kötelezni, hogy minden fajta kutya kedvelje egymást. A politically correct-séget a zsidók találták ki, de ők tartják be legkevésbé. A Talmud szerint, a goj nem ember, a gojnak adott szót nem kell megtartani, fuldokló gojt nem kell a folyóból kimenteni, stb.
A zsidók rögtön felismerik egymást, s segítik egymást. Miért csodálkoznak, ha más is felismeri őket.
Ki a fene törődik itt azzal, hogy ki sváb, ki szlovák, ki román, ki horvát, az számít, hogy kölcsönös az elfogadás és az alkalmazkodás. De mit kezdjünk azokkal, akik többszáz éve nem akarnak alkalmazkodni.
Nem gondoltam kerekfejű váteszről, hogy ennyire járatos a Talmudban. Biztos nagyon okos ember lehet, ha olvasta az egészet, és gondolom eredeti nyelven, hisz úgy a leghitelesebb.
“Ki a fene törődik itt azzal, hogy ki sváb, ki szlovák, ki román, ki horvát, az számít, hogy kölcsönös az elfogadás és az alkalmazkodás.” – írja egyenlőségizésétől fellelkesülten. Bár egy másik hsz-ében valami egészen másról beszélta szlovákok kapcsán.
A fenti kijelentés megint egy jó nagy marhaság, ritkán olvas az ember ehhez foghatót. A mostani szlovák – magyar feszültség kapcsán szerintem pont az ellenkezője igaz. Horvátországgal azért nincs jelentős konfliktusunk, mert kb. 15 ezer magyar maradt az egész országban. A legnagyobb feszültségek azokkal az országokkal fentartott kapcsolatunkban alakult ki, ahol a magyarság több százezre, egyik esetben kb. 1,5 milliós közösséget alkot.
Be kéne már fejezni ezt a zsidózós témát, mert a hányinger kerülget a kerekfejű Váteszhez hasonló félművelt, és valószínűleg fércműveken szocializálódott emberektől.
Én az itthoni svábokra, szlovákokra, románokra, horvátokra gondoltam. Senki sem foglalkozik velük, mert beilleszkedtek. Nem hallottam még róla, hogy a svábok öregasszonyok kerítésén bemásznak, ellopják a zöldséget, a tyúkot, a disznót. Nem hallottam, hogy 84 éves néniket kirabolnak, majd megerőszakolnak, kinyomják a szemét, megölik, s végül combtőből levágják a lábát. Ezt egy 24 éves cigány megtette.
Nekem viszont nincs hányingerem Gordontól, mert valóban toleráns vagyok, sőt nincs hányingerem senkitől, azoktól sem, akik nem tudnak beilleszkedni. Gordon, ne hidd a ledorongolással igazad lesz vagy híveket szerezhetsz magadnak. Magadat járatod le.
Kedves kerekfejű váteszem!
A svábok, szlovákok, románok, horvátok (és a többi nemzeti és etnikai kisebbséget miért nem írtad bele a felsorolásodba?) azért nem zavarnak, mert lélekszámuk elenyésző. A cigányság azért zavar, mert ők vannak a legtöbben, a zsidók meg zsigeri gyülöleted miatt ami benned van, és gondolom a Gede testvérek szemeteitől roskadozó könyvespolcod adja alá a lovat. Ez ilyen egyszerű. Ha Baranyában 300 ezer német élne, akkor ők is zavarnának. Ebben biztos lehetsz.
Attól még nem vagyok kirekesztő, hogy leírom őszintén, hogy hányingerem van tőled.
Szeptember 1., 16:03-kor szó szerint ezt írtad:
“A megoldás: tisztelt két etnikum, tessék szíves a másik 13 nemzetiséghez hasonlóan alkalmazkodni a magyarsághoz. Vagy, ahogy Gyurcsány mondta, el lehet innen menni.”
Most meg azt kamuzod, hogy “valóban toleráns” vagy. Szánalmas.
Nincsen egyetlen Gede Testvérek könyvem sem. Viszont van Kiszely Gábor (Ő sem goj) ÁVH története könyvem, nagyon tanulságos benne nézegetni a listát, kik voltak ÁVH-s tisztek a mai közszereplők közül vagy azok felmenői közül. Gordon ne tartsd vissza a gyűlöleted, tőlem gyűlölheted a gojokat, közte engem is.
Nekem semmi bajom a Seychelle-szigetiekkel. Igaz, hogy még eggyel sem találkoztam így negatív tapasztalataim sincsenek.
Kedves kerekfejű váteszem!
Amit tegnap 15:41-kor kelt hsz-em végén idéztem tőled egyértelműen megmutatja, hogy kettőnk közül ki az akit a gyűlölet vezérel. De legalább tudjuk, hogy Gyurcsányt másolod, és szerinted is “el lehet menni”.
Látom az előző témákban alulmaradtál, ezért most bedobtad a vízbe ezt az ÁVH követ. Mond, nem volt még elég? 🙂
Az maradt ki a liberális kozmopolita Gordon gondolatmenetéből, hogy a magyar földön élő más nemzetiségek tök jól elvoltak itt mindig. És bár a történelem során több ízben jelentős mértékben csappant meg a magyarság, 1000 év alatt nem tűnt el a nyelv, pedig még rokon nép sem él a közelben (max. a székelyek). Ez pedig komoly dolog, mert azt jelenti, hogy a Bogardus-féle skálán nem az elutasítottaknak járó minősítést adták volna nekünk. Az Osztrák Intézet közelmúlt-beli egyik közleménye szerint az osztrák lakosság körében végzett felmérés szerint minket kedvelnek és éreznek magukhoz legközelebb állónak – természetesen a többi német után. Szóval aki itt azt állítja, hogy egy kirekesztő, szésőségesen nacionalista és szar csürhe a magyar, az egy olyan ember, aki az éppen divatos politikai puffogatás füstjét tüdőzte le jó mélyen. A magukra adó, egészséges nemzettudattal rendelkező népek országaiban ilyen nincs. Ezért van nálunk a rengeteg zsidó (azt hiszem, csak Izrael-ben és talán az USA-ban lehet valamivel több) és cigány származású állampolgár, mert annyira szar itt élni annak, aki nem része a nemzettestnek… Én is jól érzem itt magam, a magyarok a legjobb arcok az eddig látott népségek közül – mondom ezt flamand-osztrák-horvát-zsidó-tót “keverékként”. Az emberek többsége leszarja ezt az egész hisztit, szlovákostul, zsidóstul és cigányostul, akkor kapja csak fel a fejét, ha a politikai napirendre erőszakolják a témát a politikusok. Az emberek sosem keresik az ellenségeket. A hatalom a hunyó.