Bächer az MSZP-ről: “Ha én ennyire utálom őket, mennyire utálhatják őket a többiek?”
Hírszerző, Magyar Hírlap, Népszabadság
Bächer Ivánt (jobbra) Kovács László köszönti kitüntetése után (fotó: MTI)
A szerző hozzájárulása nélkül közölte a Magyar Hírlap Bächer Ivánnak, a Népszabadságban rendszeresen publikáló író-újságírónak a cikkét, amelyet a Népszabadság főszerkesztője nem volt hajlandó közölni. A napok óta az interneten keringő írás szerzője megerősítette lapunknak, hogy valóban az ő cikkéről van szó. A Magyar Hírlap-beli közléshez nem járult hozzá, de jogi lépéseket nem tervez. Arról pedig, hogy a Népszabadsággal fennmarad-e az együttműködése, egyelőre nem tud mit mondani.
Valóban Bächer Iván, a Népszabadság főmunkatársa írta azt az elmúlt napokban az interneten keringő, hétfőn pedig a Magyar Hírlapban közölt publicisztikát, amelyben a szerző “a fasisztákra”, azaz a Jobbikra történő szavazásra buzdítja olvasóit. “A fasisztákra leszek muszáj szavazni. Nem tehetek majd mást. Rájuk kell szavaznia minden tisztességes, demokratikus magyar polgárnak. Másképp nem lesz soha tisztességes, demokratikus polgári Magyarország” – ezzel a felütéssel indult az írás, amely szokatlan pályafutása miatt meglehetősen nagy figyelmet kapott az elmúlt napokban.
“Mi közöm nekem ezekhez?”
A szerző a fent ismertetett álláspontra egy (szokás szerint kudarcba fulladt) antináci tüntetés apropóján jutott, amelyen mintegy harmincan vettek részt, többek közt egy szocialista politikus, akinek jelenléte miatt a szerző sürgősen távozott a helyszínről.
“Akik a nyakunkra hozták a fasizmust, azokkal nem fogok együtt tüntetni ellene. Hát mi közöm lehet nekem ezekhez, ezekhez a hitvány, gyáva senkikhez? (…) Ők antifasiszták? Hát ők idézték a kórt elő. Gyávasággal, kulturálatlansággal, hitványsággal és mindenekelőtt: az eszelős korrupcióval” – írta furcsa (utó)életű cikkében Bächer, példaként az elmúlt évek korrupciógyanús ügyeit sorolva:
“Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos művek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás. Nem tudnak lopás nélkül lenni már.”
“Megyek a Dob utcán, és arra gondolok: ha én ennyire utálom őket, mennyire utálhatják őket a többiek” – folytatódik az írás, hogy aztán a szerző levonja következtetését: “Nem kár értük. Jöjjenek a derék nácik. Legalább tiszta lesz minden. Tiszta lesz a mocsok. Borzalmas lesz, de egyértelmű”. Így jutott el Bächer a szocialistákkal szembeni megvetésétől a Jobbik melletti érvelésig, ami önmagában – a cikk utóélete nélkül – legfeljebb a balliberális értelmiség csömörének sokadik tüneteként lenne érdekes.
A cikk rendhagyó pályafutása azzal kezdődött, hogy a Népszabadság főszerkesztője úgy döntött, hogy nem közli a lap egykori főmunkatársának és máig rendszeres szerzőjének írását. A Hírszerző érdeklődésére Vörös T. Károly azzal indokolta a döntést, hogy “a cikk rossz volt”; Bächer Iván pedig azt mondta munkatársunknak, hogy hasonló esetre volt már példa.
Vörös a Hírszerzőnek azt mondta: “végtelenül elszomorítja”, ami történt, s nem a Népszabadság, hanem Bächer miatt. “Nem értem, hogy juthatott idáig egy ilyen végtelenül tehetséges ember” – ezekkel a szavakkal zárta a munkatársunkkal folytatott beszélgetését Vörös T. Károly.
Bächer nem fordul bírósághoz
A publicista azt nem tudta megmondani, hogy az eset után folytatódik-e együttműködése a Népszabadsággal. Ami cikkének utóéletét illeti, Bächer – aki érdeklődésünkre határozottan leszögezte, nem adott engedélyt a Magyar Hírlap-beli közlésre, és ilyen engedély kérésére senki nem is tett kísérletet a lap részéről – annyit mondott: “Megmutattam három barátomnak a cikket, akik szintén megmutatták a barátaiknak, végül elkezdett terjedni az interneten”.
Bächer, bár “minősíthetetlennek” tartja a Magyar Hírlap eljárását, nem tesz jogi lépéseket írása engedély nélküli közlése miatt. “Soha, semmilyen ügyben nem fordulok Magyarországon bírósághoz, mert ezzel elismerném, hogy van jogrend Magyarországon” – mondta a Hírszerzőnek Bächer Iván.
Forrás: Hírszerző
Séta
A fasisztákra fogok szavazni, döntöttem el, mire a Körútra kiértem. A fasisztákra leszek muszáj szavazni. Nem tehetek majd mást. Rájuk kell szavaznia minden tisztességes, demokratikus magyar polgárnak.
Másképp nem lesz soha tisztességes, demokratikus polgári Magyarország.
Túl kell esni rajtuk. Emberek fognak meghalni, amint hogy már eddig is haltak meg emberek. Valószínűleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve.
De polgárháború az nem lesz. Ahhoz két fél kell. Itt viszont csak egy van, csak egy veselkedik, csak egy akar vért, és csak egynek van fegyvere. Mert fegyverkeznek, ez immáron kétségbevonhatatlan tény.
Tulajdonképpen akkor kerekedtem fel, akkor indultam mégis útnak, amikor elébem tették a dokumentet: fegyverkeznek. Ügyesen, okosan. Olyanokat toboroznak, akiknek van fegyverviselési engedélyük: obsitos rendőröket, katonákat, biztonsági őröket, derék vadászokat.
Sejtettem ezt, de most már meg is bizonyosodtam róla. Gondoltam, akkor mégis elnézek.
Aznap délelőtt jött a levél, civil szervezettől, fölhívás antifasiszta tüntetésre, kétségbeesett, dörgedelmes szavakkal, eddig és ne tovább, nem tűrhetünk tovább, tenni kell, föllépni, tiltakozni, megmutatni, hajrá Fradi, és így tovább.
Azt nem értettem, miért a zsinagóga elé kell szervezni egy antifasiszta tüntetést, mi köze az antifasizmusnak a zsinagógához, de gondoltam aztán, ott volt hely, elvillamosoztam, troliztam szépen addig.
Aztán, mikor odaértem, már oldalogtam is tova. Jó, ha harmincan álldogáltak ott, de ami a nagyobb baj: rögtön a főhelyen egy szocialista politikus feszített.
Hát azt már nem.
Már mentem is a Wesselényi utcán a Nagykörút felé.
Akik a nyakunkra hozták a fasizmust, azokkal nem fogok együtt tüntetni ellene.
Hát mi közöm lehet nekem ezekhez, ezekhez a hitvány, gyáva senkikhez? Akik tömeggyilkosoknak emelnek állami díszsírhelyet, és aztán azt koszorúzzák rendületlenül?
Eddig azt lehetett mondani legalább: egyik is lop, másik is lop, de emezek legalább nem rasszisták, nem nácik. Radnóti gyilkosának díszsírhelye, Dunaszerdahely és Miskolc után már nem lehet mondani ezt se.
Ők antifasiszták? Hát ők idézték a kórt elő. Gyávasággal, kulturálatlansággal, hitványsággal és mindenekelőtt: az eszelős korrupcióval.
Ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos művek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás.
Nem tudnak lopás nélkül lenni már.
Javíthatatlanok.
Átballagtam a Rumbach Sebestyén utcán, és újra elámultam a romvároson. Amelynek polgármestere lassan fél éve börtönben ül. Miről beszélünk? Nincs miről beszélni. Ezek javíthatatlanok. Szili Katalin fog újítani majd. Aki olyan, mint a cigány lova; újra és újra nekigyalogol a falnak, de nem vak, csak bátor.
Megyek a Dob utcán, és arra gondolok: ha én ennyire utálom őket, mennyire utálhatják őket a többiek.
Odaérek a kiglancolt Gozsdu udvar kapuja elé. Kivételesen nyitva van. Mert nem szokott nyitva lenni. Nehogy átjárjon valaki a világörökség átjáróházán. De úgy látszik, rájöttek, hogy ez senkit sem zavar. Lakója ugyanis nincsen a házmonstrumnak. A boltok, irodák is kivétel nélkül üresek. Beleloptak a romvárosba egy kísértetházat. Végigsétálok a Király utcáig. Kong a ház. Megcsinálták a semmit.
Nem kár értük.
Jöjjenek a derék nácik. Legalább tiszta lesz minden. Tiszta lesz a mocsok. Borzalmas lesz, de egyértelmű.
Ballagtam a rommá tett romvárosban a Kiskörúttól a nagy felé. Némely romon vakító tábla jelzi: műemlék. A városvédők igyekezetének kicsiny kis nyoma. Rájuk sem hallgattak, amint hogy nem hallgattak senkire. És nem hallgatnak még ma sem. Elveszítenek mindent és mindenkit, de nem zavarja őket. Eszembe jut, mennyi fiatal volt 2006-ban a két választási forduló között az Andrássy úti nagygyűlésen. Egy év se kellett és elzuschlagosították őket.
Az akkori ifjúszocialisták tömegesen mentek panaszra a szocialista tótumfaktumokhoz: jelezték, hogy van itt egy fiatalember, aki lop, csal és hazudik, és tönkre fog tenni mindent. A “nagy öregek” meg összehívták az ő etikai bizottságukat, aztán mosolyogtak atyain: ne törődjetek vele, menjetek csak szépen haza, gyerekek.
És a gyerekek elmentek.
Csak éppen nem haza. Otthagyták a hitvány pártot, és elmentek szépen tanulni, üzletelni, elmentek külhonba zömmel; az egyetemisták, a fiatalok, a műveltek, a nyelveket tudók elmentek mind. 2006-ban ezerkétszáz ifjúszocialista volt, egy évre rá nem maradt ötven se belőlük.
Így fiatalítottak Hillerék, Lendvaiék, Sziliék. Akik most újítanak. Eddig mit csináltak? Hagyták, hogy csinálja az emberük tovább. És most hagyják, hogy a börtönben rohadjon el. Nekik nincsen közük, ők nem tudtak semmiről. Rájuk szavazzak? Akik a maguk emberével is így bánnak el? Hát nem.
Jöjjenek a nácik. És akkor ezek elmennek legalább.
Nézem a Zeneakadémiát. El fogják lopni ezt is, ha maradnak. Csinálnak belőle szállodát. Mert ellopnak mindent, ami érték, ami kultúra, ami magyar. Kisütés. Azt mondják, hogy a laptopok akkumulátorát ki kell sütni néha. Teljesen. És akkor lehet újra tölteni, lehet kezdeni mindent elölről. A nulláról. De ahhoz le kell nullázni az egészet.
Hát azt kell csinálni itt is. Ha öt képviselőjük marad, akkor az az öt régi lesz. Azok, akik miatt ide jutottunk. A fasizmus küszöbére.
És annyi pofon, padlófogás után, csinálják tovább.
Javíthatatlanok és menthe-tetlenek.
Egyféleképpen lehet szabadulni tőlük. A Jobbikra kell szavazni.
Kiérek a Körútra, megnyugodva kapok a villamosra.
Talán ma még haza is érek.
Forrás: Magyar Hírlap
Bächer Iván válaszol: Ököllel a zongorát
Belevágtam a zongorába ököllel.
Nem szép az ilyen, nem helyes. Zongorázni szépen kell, cizelláltan, pontosan. De mégis: néha muszáj a húrokba csapni. Néha muszáj, hogy elvésszen a fej.
Írtam egy publicisztikát pár hete, mely ilyen volt. Ököllel a húrokba vágó. A lap, melyet húsz éve szolgálok, nem hozta le.
Átküldtem négy-öt barátnak. Ők kérdezték, továbbíthatják-é még kettőnek, egynek. Mondtam, persze hogy. Három hét teltével mindenki olvasta az írást, akivel összefutottam. Fölkerült a szélsőjobboldali portálokra, akár valami zászló. Most lehozta a szélsőjobboldal hangján szóló Magyar Hírlap. Pofaképem ki lett a címlapra lökve. Az orgánumban, hol húsz éve szorgoskodom, ilyen megtiszteltetés még nem ért soha.
Most hívtak a jobboldali hetilaptól, melynek főszerkesztője szerint, aki alpári módon zsidózik, az nem antiszemita. Azt kérték, beszélgessek őnáluk Bayer Zsolttal, régi kollégámmal, cimborámmal, barátin, újfent.
Nem, feleltem röviden.
Nem. Nem lettem náci, kedves jobboldaliak. Az nekem nem állna jól. És nem is magam miatt nem. Én nem félek, énértem nem is kár már. Nem rólam van szó, nem rólam van szavam.
Én azért csaptam a húrok közé, mert a hazámat féltem. És mert ettől a jobboldaltól féltem mindenekelőtt. Én ezt a jobboldalt nem utálom. Én ezt a jobboldalt gyűlölöm.
De azt kell látnom, hogy ezt a gyűlöletes oldalt a másik oldal segíti hatalomra. Gyávasággal, kulturálatlansággal és mindenekelőtt: a korrupcióval. Tolvajokkal nem lehet üldözni a rablót.
Elfáradtam. Mindenki takarodjon a francba! Ez van bennem, ezt tudom írni csak. Ezt éreztem, mikor ominózus cikkemet írtam, és ezt érzem ma is. Lehet túlzó, általánosító – de akkor is: mindent újra kell kezdeni, elölről.
Ezt érzem, és ezt gondolom.
Azt írtam: a nácikra kell szavazni. Igen. De én ezt a saját lapomba, a saját olvasóimnak írtam. Nem is én írtam. A kétségbeesés íratta ezt velem. Akik az elmúlt években beleolvastak közleményeimbe, jól tudják: soha nem lennék képes ilyet cselekedni.
Erre a jobboldalra, amelynek – hogy mást ne mondjunk – ilyen napilapja van. Amelyik előzetes egyeztetés nélkül hoz le közleményt. Amelyik azt írja, hogy engem nem talált meg? Engem? Én vagyok ennek az országnak legkönnyebben megtalálható, nem hogy hírlapírója, de embere. Aki engem nem talál meg, azt azonnal el kell az újságírás környékéről is tiltani.
Ez a napilap nem hazudik. Ez a napilap magyar jobboldali. A magyar jobboldal pedig nem hazudik. Az a hazugság maga.
De másik oldal már-már nincs.
Azt akarom: legyen. Mert muszáj. Mert ez a hazám érdeke.
Játszottam, skáláztam, muzsikáltam, danoltam, tehetségemtől telőn, de sokat. Le se fütyülte senki. Most belecsaptam, mit tegyek, gorombán. Erre odafigyeltek.
Ököllel a zongorát verni nem jó. Nem szép. Nem helyes. De oda kell figyelni rá. El lehet gondolkodni rajta. Miért hülyült meg ez az ember? Miért veri ököllel a zongorát?
Forrás: Népszabadság
Az ilyenek két hónap múlva meg elõrukkolnak azzal, hogy bár a baloldal lop és csal, de mégsem fasiszta, ezért mivel jobb nincs mégis az MSZP-re kell szavazni.
Vagy két tucat ilyen ismerõsöm van. Egyébként tipikus is az eset, szociból jobbikos hangember…
Mellesleg kíváncsi vagyok, hogy Bolemann et mikor folytatja a Fidesz szapulását, már mint Prendick et világi nagy jobbikos haverja – mint ahogy azt Ernõ et-nál is láthattuk.
Hiába no, a Jobbik csak az MSZP-sbõl a jobbik.
El kell hogy keserítselek hugi.
1. “Az augusztus eleji vizsgálat azt mutatta ki, hogy a Jobbik továbbra is 7 százalékon áll. A pártot további 8 százalék második helyen jelölte meg. A potenciális tartalékot a Fidesz-tábor jelenti, a nemzeti radikálisokat második voksukkal támogatók kilenctizede a Fidesz szavazója. A Jobbik iránti elutasítás leginkább a szocialistáknál figyelhető meg.”
Azért vagytok azon a szerény szinten, amin ugye általában, mert most sem értettétek, miről is beszél Bächer Iván. Nem baj, én sem az eszetekért járok ide. 🙂
Azon meg tényleg jókat lehet röhögni, ahogy a fidesznyikek meg a komcsik egymást izélgetik, hogy kitől is erősödik a Jobbik.
Pedig mindenkitől mennek át olyanok, akiknek elege lett mindkét mutyihuszár pártból.
Remélem jó sokan lesznek.
Bächer Ivánnak elege lett mindenből. Ez a cikk mindössze ennyiről szól, persze kicsit több üzenettel. Mert ugye Bächer (is) abból (is) élt, hogy a Népszabadságnak írt.
Azaz annyira elege lett a lopásokból – amelyeket teljes valójában mi nem ismerhetünk, de a Népszabadság szerkesztőségéből igencsak ráláthatott -, hogy így kiborult.
Bolemann, én a Gyurcsányék által manipulált Sanda vagy Progresszív közvélemény-kutatásokra inkább nem adnék. Az nyilvánvaló, hogy a Fidesz szavazói, ha nem lenne Fidesz, sokkal nagyobb részt szavaznának a Jobbikra, mint az MSZP-re. Nem kell túl nagy ész ennek megértéséhez. Mégis kire szavazhatnának? És persze olyat is láttunk már, nem egyet és nem kettőt, hogy MSZP-sekből lett Jobbikos.
A Jobbiknak most még nagyon összetett szavazótábora van, amely nagyon labilis lehet. Úgyhogy szerintem messzire futó következtetéseket max. arról lehet hozni, hogy hogyan jutottak eddig.
Az MSZP-t pedig nagyon nagy hiba lenne temetni. Elég Prendicket megnézni, ő mindig ezt sugallja. Nem véletlenül: sokan szeretnék, ha nem látnánk, mekkora pénz és erő rejlik most is a kormánypártokban.
“Elég Prendicket megnézni, ő mindig ezt sugallja.”
Nálatok ez a folyamatos rinyálás valami életforma? Mert akkor értem.
Tájékozott ember persze tudja, hogy lesz majd választási harc, meg nem 15%-a lesz az MSZP-nek, viszont a választást a Fidesz nyeri, sima többséggel.
Ja, a kétharmadot féltitek. Hát azt jogosan. Az biztos nem lesz meg, ami viszont nagy jótétemény az országnak, bármit is hisznek a fideszes drukkerek.
Bächer Ivánnak egyébként sok igazsága van. Akik ezeket felismerték, akár szavazhatnak is a Jobbikra. Mert lehet akár a Jobbiknak 99 és fél százaléka, úgysem lesz itt náci diktatura, mert abszolút nincsenek meg hozzá a körülmények. Legfeljebb egy jókora nagytakarítás, amit a közélet jelenlegi szereplői sosem tudnának megtenni.
Mivel magas az iszap és büdös a lábvíz, ránk is férne egy kis tisztogatás. Azért úgy gondolom, hogy még meg kell várni, hogy a Fidesz is bebukja a kormányzást a következő ciklusban. Be fogja, mert ők is a lábvíz pancsolói közé tartoznak, se okuk, se lehetőségük a frissítésre. Viszont lehetőséget kapnak arra, hogy ezt a választóikkal real time megismertessék.
Utána jöhet a Jobbik.
Egyben igaza van Bachernek, amikor valaki éppen vízbe fúl, jó ha nagy slukkokat nyel, minél hamarabb véget érjen a szenvedése. Elvtársak úgyis le kell nyelnetek a békát, hogy vége a hatalmatoknak, vége az ingyen privatizálásnak, a búsás közmegrendeléseknek, a hatalmas végkielégítéseknek. Egy jó vastag gumibottal kellene benneteket végkielégíteni (Kádár kolbász).
A libsik félnek, hogy most a Fidesz ül a(z üres) húsos fazékhoz, jobb szeretnének együtt lenni velük a hortobágyi vagy recski táborokban.
Nem kell félni, nem fog fájni! Kezetekbe egy-egy kapát, aztán irthatjátok a parlagfüvet. Kapálás közben veszekedhettek egymással, mint a Döglött aknákban Kállai Ferenc és Major Tamás, melyiktek nyalta ki szakszerűbben a külföldi hatalmasok seggét.
Magyarország pedig volt, van és lesz. Ti csak egy rossz álom voltatok, mint a tatár és a török.
A Bächer-jelenségnek az a vetülete érdekel, hogy egy dörzsölt politikai újságíró miként lehet olyan naiv, hogy egy nyilvánvalóan biztosítékot kiverő kéziratot megmutat a megbízhatatlan barátainak – hacsak nem szánt szándékkal, hogy majd úgyis felkerül a netre. De akkor miért nem vállalja e harcos karcolatot? És miért csodálkozik, hogy az MH lehozza? Jó, a lapnak nem volt joga hozzá – de biztos, hogy nem volt ez előre levajazva? Ha igen, akkor hiteltelen az egész; az ugrál a hazugság ellen, aki maga is vétkes. Bárcsak több hiteles ember lenne a közéletben…
Semmi naivitás nincs ebben. Levajazás se volt, mert a Hunhíren jelent meg először, ami nem Széles Gábor oldala.
Ezt egész egyszerűen szétküldték, mint az öszödi beszédet. Jellegzetes libsi médiahack, mellesleg a szöveg is tipikus eszdéeszes szarkazmus, csak a . Retkesék és az ifjúszocialisták kis támadása az MSZP jelenlegi vezetői ellen. De akár fideszes cselezés is lehet. Majd kiderül.
Bächer Iván helyezkedik.
lemaradt középen: csak a naív jobbosok hihetik, hogy Bächer Iván komolyan beszél.
“Az nyilvánvaló, hogy a Fidesz szavazói, ha nem lenne Fidesz, sokkal nagyobb részt szavaznának a Jobbikra, mint az MSZP-re. Nem kell túl nagy ész ennek megértéséhez. Mégis kire szavazhatnának?”
A Lajtán túl másképp gondolkodnak az emberek. De hát hol vagyunk mi tőlük. Szépen nő a gaz ezen a büdös nagy magyar (szellemi, morális) ugaron.
“A Lajtán túl másképp gondolkodnak az emberek. ”
Haiderék jókat taroltak arrafelé. Gondolom nálunk is lesz hasonló. Majd tán Vonát is el kell tennetek láb alól.
Két dolgot javaslok Vonának és akkor elkerülheti Haider sorsát.
Ne vezessen ittasan és ne szívja mellre, ha a pasija félrekufircol.
Elég lenne egy dolog is: ha visszavonulna. Mert különben “balesetet szenved” és kiderül róla, hogy vadházasságban élt a Jetivel. A szokott eljárás szerint.
😀
Ne izgulj, Lajos! Ezeket az őszinte “coming out”-okat, meghagyjuk az államtitkáraitoknak.
Nem csodálkoznék, ha gyurcsány-draskovics-bajnai hármas is előrukkolna valami zaftos történettel.
Na tessék. Kár, hogy annyira, de annyira előre sejthető, hogy miket fognak írni. Hugi, nem kellett két hónapot várni, ez a pasi egy napig sem bírta ki.
Ilyen az ő életük. Ezért kapják a pénzt azoktól, akiket néha letolvajoznak, de gyorsan ki is nyalják a feneküket. “A lap, melyet húsz éve szolgálok, nem hozta le.” De ahogy ismét a jobboldalt köpködte, lehozta. Bächer most szolgál tovább. Szorgos nyelve győzni fog.
Ha oda akar tartozni, akiket leír, ám tegye .
De előtte ürítse ki a zsebeit, mert tudjuk, honnan jött.
A Baecher nem helyezkedik, hanem “gyűlöli” a jobb-oldalt ! Nekem meg tőle van hányingerem, meg az elvtársaitól!