Éjjel fél három van. Igazi májusi hajnalba szökkenő éjszaka. Képtelen vagyok elaludni. A macskabagoly mondja a magáét a kertemben, bizonyára vadászik, és ő is a családalapításra, az utódnemzésre gondol. Ezért is épített fészket. És ezért is csinosítja, erősítgeti, óvja minden lehetséges módon és időben. Igen, a lét- és önfenntartás ösztöne a legerősebb.
Képtelen vagyok elaludni, mert azon tépelődöm, hogyan és miért juthat el egy háromgyermekes édesanya addig, hogy a szülést, születést szitokszóként használja mások megbélyegzésére.
Tudom, hogy ez az édesanya az MSZP egyik leghangosabb politikusa, Gyurcsány Ferenc legfőbb fegyvertársa (lásd: 2004. december 5-i népszavazás). Ebből az aspektusból értem is, folyamatosan ütni kell az ellenfelet, lejáratni, összemocskolni, kiforgatni a szavait. Gyűlöletet kell ellene kelteni. Régi komcsi módszer ez, nincs új a nap alatt.
De arra nem találok magyarázatot, és így elfogadni sem tudom, hogy egy gyermekeit szerető édesanya, mint Bangóné Borbély Ildikó ehhez a szülést, születést használja politikai bunkósbotként. Ráadásul ilyen furcsa stílusban: „Elegem van, hogy állandóan a méhünkben kotorásszanak a fideszes politikusok.”
Sok mindent megértem már 53 évem alatt. De eddigi életem legszebb, legboldogabb és legnagyszerűbb pillanatai azok voltak, amikor Virág lányom és Bendegúz fiam megszületett. Amikor Ildikó világra hozta őket. Apás szülés volt mindkettő. Számomra a családalapítás, a gyermeknemzés, a várandósság, az áldott állapot, a szülés, születés, a gyermekek felnevelése közös életünk valódi értelme. Ezt valószínűleg még a kertemben fészkelő macskabagoly is érzi és érti, a génjeiben hordozza. Én a macskabaglyokkal vagyok!
Forrás: Facebook
