Magyar Idők
Orbán Viktor miniszterelnök szerint az elmúlt évben Európában fellázadtak azok, akiknek eddig nem lehetett hallani a hangját, akiket a politikai korrektség „szájzár alá vett”.
A 2016-os év a legkevésbé sem volt unalmas, és a 2017 még inkább érdekfeszítőnek ígérkezik. Volt és lesz izgalom, meglepetés, fejvakarás, homlokráncolás és szemeknek dörzsölése – kezdte tizenkilencedik évértékelő beszédét Orbán Viktor miniszterelnök.
A kormányfő pénteken tizenkilencedik alkalommal rendezett évértékelő beszédét – Budapesten, a Várkert Bazárban – azzal kezdte, hogy 2016 a legkevésbé sem volt unalmas, a történelem – mint fogalmazott – „fittyet hányt a jóslatokra”, mert bár mindenki azt hitte, hogy a globális és liberális világrend megváltoztathatatlan, a történelem „vett egy éles kanyart”, és „kilépett a kijelölt mederből”.
A nemzetek fellázadtak a globalisták ellen
Orbán Viktor a Brexitet, az amerikai elnökválasztást, az olasz kormány „kipenderítését” és a magyar kvótanépszavazást is arra példaként említette, hogy az emberek sok helyütt megelégelték a „gőgöt és a felsőbbrendűséget”, az utópiák erőltetését. Korábban senki nem gondolta, hogy történelem fityiszt mutat majd mindazoknak, akik azt hihették, hogy a liberális világrend megingathatatlan – mondta évértékelőjében Orbán Viktor, aki szerint a nemzetállamok iránti igény köszön vissza az amerikai, francia, angol, olasz választási kampányokból. 2016-ban éles kontúrral rajzolódtak ki „a hadállások”, a nemzetek fellázadtak a globalisták ellen, a középosztály fellázadt a vezetők ellen.
Ez az EU-ban azt jelenti, hogy a szuverén országok állnak szemben az unionistákkal és a választók állnak szemben a brüsszeli bürokratákkal.
A kormányfő értékelése szerint az elégedetlenség azért fordult lázadásba, mert Európa nyugati felén és a tengerentúlon „beköszöntött a nyitott társadalmak korszaka” és megszületett politikai gondolatrendőrsége, a politikai korrektség. Az illegális bevándorlással kapcsolatban elmondta, az embercsempészek, jogvédő aktivisták és az európai csúcspolitikusok bizarr koalíciója szövetkezett arra, hogy elárasszák migránsokkal Európát.
Magyarok lázadtak fel elsőként
A magyarok már túl vannak a lázadáson, „sőt talán elsőként lázadtunk fel, 2010-ben” – fogalmazott Orbán Viktor kormányfő pénteken Budapesten tartott évértékelő beszédében.
A miniszterelnök azt mondta: Magyarország hét év alatt felépítette saját politikai-gazdasági rendszerét, amely „a mi testünkre szabott, a mi ízlésünk szerint való”.
Magyarország „lázadására” példaként említette a Nemzetközi Valutaalap (IMF) „hazaküldését”, a multinacionális vállalatok megadóztatását és a rezsicsökkentést. Orbán Viktor külön kiemelte: bár az Egyesült Államok korábbi kormánya, Brüsszel és „ráadásul Berlin is” kihirdette, hogy nem szabad megállítani a migránsokat, a magyar kormány azonban ellenállt, kerítést épített, megállította őket, megvédve ezzel Magyarországot és „mellékesen Európát is”.
„Az igazi menekülteket persze be fogjuk fogadni”, azokat „akik az otthon elvesztett Európájukat majd nálunk akarják megtalálni” – fogalmazott.
A legsúlyosabb tétek forognak kockán,
Magyarországot az európai, nyugati folyamatok tükrében értékelni – szögezte le a miniszterelnök, aki kiemelte: mi az elsők között lázadtunk fel 2010-ben, hét év alatt felépítettük a saját gazdasági rendszerünket. Mi, magyarok csak kapkodjuk a fejünket. Az eddigi udvarias világpolgárok, vezetők ma hazájuk megmentéséről, a nemzetükre törő fundamentalista migránsáradatról szónokolnak.
Mi ütött beléjük? Innen nézve az ember azt gondolná, a jólét elvette az eszüket – folytatta beszédét a miniszterelnök.
A legsúlyosabb tétek forognak kockán, a nyugati népek úgy érzik, nemzedékekre eldőlhet mosta a sorsuk. Lesz-e joguk a saját kultúrájukhoz, meg tudják-e védeni az európai szellemi javakat, lesz-e joguk tanulni, gyarapodni, méltósággal megöregedni? Lesz-e félelem nélküli városi élet, biztonság? – sorolta.
Az EU-ban a jövő árnyékot vet a jelenre
Az EU-ban a jövő most árnyékot vet a jelenre – hosszú és sötét árnyékot. Ezt ők mondják saját magukról, nem mi – szögezte le Orbán Viktor. Így folytatta: a hadállások 2016-ban éles kontúrral rajzolódnak ki. A nemzetek fellázadtak a globalisták ellen, a középosztály, a vezetők ellen. Az EU-ban ez azt jelenti, hogy mi, a szuverén országok állnak szemben az unionistákkal, a kormányok a brüsszeli bürokratákkal – mondta.
Most kell szerénynek maradni, mert most van mire – jelentette ki a kormányfő, aki szerint a magyarok jövője biztosított, Magyarország erősödik és fejlődik, Magyarországon „a holnap nem vet árnyékot a mára”. Úgy fogalmazott: a holnap miatt nincs okunk idegeskedni, a családok talpra fognak állni és anyagilag is össze fogják szedni magukat.
Hozzátette: ha mindenki rendesen elvégzi a munkáját, betartjuk a törvényeket, nem lesz baj és minden évben mindenki előre léphet.
öt nagy támadást kell kivédeni idén
Öt nagy „támadás” kivédését tartja az idei év feladatának Orbán Viktor miniszterelnök, aki ezek közé sorolta, hogy Brüsszel meg akarja majd tiltani a rezsicsökkentést.
Napirenden marad a migráció ügye is – folytatta -, a kérdés az lesz, hogy őrizetbe vegyék-e a migránsokat, amíg jogerős döntés nem születik róluk. Orbán Viktor szerint meg kell majd küzdeni a nemzetközi szervezetek felerősödő aktivitásával, az átláthatatlan külföldi befolyásolási kísérletekkel is.
A negyedik és az ötödik „támadás” szerinte az adópolitika és a munkahelyteremtő támogatások nemzeti hatáskörben tartását éri majd.
Magyarország végre átlépett a cselekvés kultúrájába
A kormányfő szerint Magyarországnak végre sikerült átlépnie az önsajnálat kultúrájából a cselekvés kultúrájába. Orbán Viktor azt mondta: a magyarok épp eleget szenvedtek a bizonytalan, tehetetlen, böszme vezetőktől, azoktól, akik mind azt magyarázták el, mit miért nem lehet.
Az önsajnálat nagy istencsapása volt az országon, az volt a szocialista kormányzás kultúrája – magyarázta.
A miniszterelnök véleménye szerint a jó kormányzás úgy viszi el a célhoz az embereket, hogy amikor a nép eléri célját, azt gondolja, nem is volt szükség a vezetőkre. Legyen 2017 olyan év – folytatta – , amelynek végén azt érezzük, ment ez, mint a karikacsapás – tette hozzá.
Forrás: Magyar Idők
“Még mindig nem jönnek ki a számok a letelepedési kötvényeknél
MRT 2017.02.11. 10:03
Bár az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) korábban cáfolta ezt, a Magyar Nemzet cikke szerint továbbra sem jönnek ki a számok a letelepedési kötvényprogramban: jóval több letelepedési engedélyt adnak ki a program keretében, mint ahány letelepedési kötvény lejegyeznek.
A Nemzet az ÁKK adataira, illetve a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) által Demeter Márta szocialistából függetlenné vált parlamenti képviselő kérdésére kiadott statisztikái alapján azt írja: míg a program 2013-as kezdete óta 2016 végéig 4702 magyar letelepedési államkötvényt jegyeztek le, addig 6373 személy kapott államkötvényjegyzés címén letelepedési engedélyt.
Ha ez valóban így van, az a cikk szerint azt jelenti, hogy 1671 külföldi úgy kaphatott letelepedési engedélyt a programon keresztül, hogy valójában nem vásároltak állampapírt. Ez esetben a magyar állam 140 milliárd forintnyi forrástól eshetett el.
A letelepedési kötvényprogram lényege, hogy Magyarország külföldi gazdasági migránsoknak ad letelepedési engedélyt pénzért cserébe: az illetőknek 300 ezer euró értékben kell magyar állampapírt (letelepedési kötvényt) váltaniuk, cserébe lakhatnak Magyarországon, és mozoghatnak az Európai Unióban.
A dologban az a csavar, hogy a kötvényeket magánvállalkozások árulják, akik jelentős, esetenként 45-60 ezer eurós szolgáltatási díjat számolnak fel a kötvényes ügyintézésért, és ezt egy az egyben lenyelik. A cégek pedig meglepő módon Rogán Antal propagandaminiszterhez és Habony Árpád kormányzati szürke eminenciáshoz állnak közel. Ennek ellenére sajnos a program március végével megszűnik.
Bődületeset kaszálnak Rogán ötletén
Bődületeset kaszálnak Rogán ötletén
De az nem az állam. Tízmilliárdokkal pumpálunk tele offshore cégeket, cserébe bejutást biztosítunk az EU-ba szinte bárkinek. A tervet Rogán Antal vitte elejétől a végéig, ő ajánlgatta a titkos offshore vállalkozókat is.
Tovább
Legutóbb tavaly augusztusban a 444 írt arról, hogy az ÁKK és a BMH számai alapján nem jönnek ki a kötvényprogram számai, több engedélyt adtak ki, mint amennyi kötvényt lejegyeztek. Akkor azonban az ÁKK közölte, hogy a számokkal minden rendben van, az eltérések abból adódnak, hogy a letelepedési kötvényeket közvetítő vállalkozásoknak a letelepedési engedély kiadásától számítva 45 nap áll rendelkezésére a kötvény lejegyzésére. Az évközi eltéréseket az okozza, hogy a tranzakciók az év végén áthúzódnak a következő év elejére, amit a két intézmény eltérően adminisztrál.
Magyarul a kötvényvásárlás és a letelepedési engedély kiadása között másfél hónap eltérés lehet, amiből következik, hogy egy adott időpontban, tehát mondjuk 2016. december 31-én mindenképpen el fog térni a kiadott kötvények és az engedélyek száma.
Ami érdekes a történetben, hogy a Magyar Nemzet cikkében írt számok nem egyeznek a 444 által közölt korábbi adatokkal, főleg a BMH adataiban van jelentős eltérés.
Másrészt a Nemzet azt állítja, hogy az említett 1600 esetben a 45 napos kötvényjegyzési határidő lejárta után sem történt meg a fizetés, ami elég súlyos vád, hiszen ez esetben fiktív kötvényezésről lenne szó. A dologról megkérdeztük az ÁKK-t, amint válaszolnak, megírjuk.”
Ja,a 444!Már értem !Ha a 444 írta,akkor az tuti.
Meg,ha a magyar nemzet,akkor biztos így van,ők mindent nagyon jól tudnak,legfőkképp azt,hogy kell a köpönyeget jól megforgatni.
letiltani÷
a tenyek nem tenyek csak ha jobbrol mondjak.
a teljesen feleslegesen felujjitott kossuth l. u. sem sullyedt meg csak ha a vezerkar azt mondja.
Cser András: A budavári kitörők között voltam
I. Véget nem érően hosszú, súlyos napok óta vártuk, de mégis meglepetésként ért bennünket a parancs 1945. február 11-én este 7 órakor: Kilenc órakor kitörés! Különös érzéssel fogadtam ezt az ugyancsak különös parancsot. Nagy a sürgés-forgás, mindenki csomagol, készülődik. Hátizsákomból mindent kidobok, csak törülközőt, szappant és kevés élelmiszert rakok bele. Az idő most ólomlábakon jár. Az izgalom már pattanásig feszíti idegeinket, mikor este fél kilenckor elindulunk, hogy az Ostrom utca sarkán, a Budavár kávéházban elfoglaljuk rohamhelyünket. A szörnyűséges romok között a latyakos, havas, egykor volt utcákon át itt-ott aknabecsapódásoktól zavarva egy halott és néhány sebesült veszteséggel megérkezünk rendeltetési helyünkre. Néhány nappal ezelőtt a német hivatalos hadijelentés a Budán levőkről így emlékezett meg: „Buda hős védői még mindig tartják magukat.” Sem többet, sem kevesebbet. Én ezt halotti jelentésnek vettem, és sajnos igen sokunk az is lett. Nyolc óra ötven perc… még tíz percünk van. Odaát, száz méterre tőlünk az oroszok, úgy látszik, nem sejtenek semmit. Valahol a Margit körúton a nagy csendben megszólal egy golyószóró, majd felelnek rá, de kis idő után szinte egyszerre hallgatnak el. Újra csönd van. Görcsösen markolom a géppisztolyomat. A torkomban érzem a szívem dobbanását. Milyen szerencsések a Margit körútiak, gondolom magamban, ők csak 20-30 méterre vannak az ellenségtől, könnyebben, hamarabb érik el őket, mint mi. A Margit körút egyik oldala a miénk, a másik az oroszoké. Itt az Ostrom utcában lényegesen nehezebb a helyzet, mert innét keresztül kell vágni magunkat a Széll Kálmán téren, ahol köröskörül minden ablakból és pincelyukból géppuskák és golyószórók tömegei merednek felénk. A házak itt még nincsenek annyira tönkretéve, mint fenn, a Várban. Ha ezen az első gyűrűn valami isteni csoda folytán mégis átjutnánk, hová és merre menjünk tovább? Valaki tudja? – kérdi egy hang tőlem nem messze a kapualjban. Közelebb húzódom, hogy az esetleges választ meghalljam. Valóban a nagy készülődésben megfeledkeztünk a legfontosabbról, arról, hogy hová megyünk tovább. Senki semmit nem tudott erre vonatkozóan mondani most, öt perccel a támadás előtt. Valaki Budakeszit említi, amire felfigyelek: Igen, én ismerem az utat, oda való vagyok – mondja egy vékony hang. Odamegyek melléje, de a sötétben nem ismerem meg. Ki vagy? – kérdezem tőle. Mondja a nevét. A második kérdésemre aztán azt is elárulja, hogy még nincs 16 éves. Egy gyermek katonaruhában! Egy lépést nem mégy el mellőlem, mindig mellettem maradsz! – mondom neki, miközben a karórámra nézek. Még van négy perc. Néma csend honol, mintha béke volna. A szemben levő ház kiégett ablakai úgy merednek reánk, mint egy csontos halálfej szemüregei. Szinte érzem a halál leheletét, olyan közel van hozzánk. Piros rakétát lőnek ki az oroszok. A kísérteties fényben újra az órámra nézek. Még két perc. Megfordulok, hogy még egy-két szót váltsak a mögöttem álló budakeszi fiúval, de ebben a pillanatban tőlünk jobbra, aztán balra is eldördülnek a fegyverek. A borzalmas hangorkán belehasított a csendes éjszakába. Mi is megszólaltatjuk fegyvereinket. Ebben az örült hangzavarban a páncélököl játssza a nagydobot, dobhártyát szakító erővel a gépfegyver, a golyószóró és géppisztoly ördögi lármájában. Kiugrom a kapualjból, majd teljes erővel rohanok, kezemben a működő géppisztollyal. A fiú tőlem félig jobbra, de mögöttem. Valahol csőrepedés van a Vérmező utcában, bokán felüli víz hömpölyög le az úttesten, átgázolunk rajta. Az oroszok az első meglepetéstől már magukhoz tértek. Mintha központi kapcsolással a Széll Kálmán tér összes ablakait egyszerre világították volna ki, úgy fénylettek az orosz fegyverek torkolattüzei. A legszélső elárusító fabódét értük el. A bódé csodálatosképpen sértetlen volt. A földre vágódom, a fiú is. Szorosan mellettem fekszik. Nagyon liheg, én is. Új tárat helyezek a géppisztolyomba, közben több is elérik a bódét, de köztük már súlyosan megsebesültek is vannak. Jobbra tőlünk – a percekkel ezelőtt általam még irigyelt – Margit körúti kitörők szörnyű katasztrófáját látom. A Retek utca torkolata alá van aknázva, és a szerencsétlenek éppen arra rohantak. Emberi testrészek tömegével röpködnek a levegőben. Piros, zöld és sárga világító rakétákat lőnek az oroszok. A legvadabb képzeletet is felülmúló pokoli látvány ez. Amerre csak nézek, mindenütt megcsonkított holttesteket látok. A halálhörgést azonban elnyomja a fegyverek szörnyű lármája.
Folytatás:
https://kuruc.info/r/6/169331/
Szemek dörzsölése biztosan lesz,az már van is. A siralmas fizetések miatt,amit a versenyszférában magukra hagyott dolgozók sírva próbálnak beosztani. 1,7 millió ember gürizik éhbérért úgy hogy senki sem védi az érdekeiket.Ipari szakszervezetekről inkább ne beszéljünk,ha azok igaziak lennének már többnapos sztrájkokkal követelnének emberhez méltó fizetést és ehhez a kormány úgy nyújthana segítséget hogy pl adókedvezményeket,közműhasználati kedvedvezményeket ajánlana fel azon cégeknek,amelyek értékelhető béremelést adnának.Az ebből adódó állami bevételkiesést bőven kompenzálná a megnövekedett fogyasztásnál jelentkező adóbevétel,mivel ha több a fizetés,növekszik a fogyasztás és több az áfabevétel.
Nézzétek már meg ezt a képet. Tisztára mint egy 50-es évekbeli festmény a Kedves Vezetőről.