Csepel.hu
Forrás: ujsag.allatvilag.net
2017. február 10-én arról tájékoztatták a csepeli önkormányzatot, hogy az elmúlt napokban több hattyú is elpusztult a csepeli Kis-Duna parton. A valós okokról egyelőre nincs az önkormányzatnak információja.
Ezért kérjük, hogy a következő napokban ne etessék a madarakat. Etetéskor a madarak nagy tömegben vonulnak egy helyre, ami fertőző betegség esetében újabb állatokra lehet végzetes. Amennyiben bárkinek van olyan információja, hogy a madarakat megmérgezhették, kérjük haladéktalanul értesítsék erről a rendőrséget.
Beteg állatokkal kapcsolatban a területi állategészségügyi hatóságnál vagy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) zöld számán (+36-80-263-244) lehet bejelentést tenni. A folyóvízben elhullott állatokkal kapcsolatban a kezelői feladatokat ellátó Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság tud intézkedni. A madárinfluenza-helyzettel a NÉBIH oldalán találnak folyamatosan frissülő információkat:
http://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
A csepeli Kis-Duna part méltán lett az itt élők kedvence. A partvonal növény- és állatvilága különleges, és a vízimadarak a leglátványosabbak mind közül. Ezért is vagyunk különösen szomorúak az elpusztult hattyúk miatt.
Vigyázzunk közös értékeinkre és Csepel természeti kincseire!
Budapest, 2017. február 10.
Ettől a felhívástól azért többet érne, ha a Kis-Duna partra kitennének két táblát, hogy ne etessék a madarakat tegnap is sokan voltak ott és dobálták nekik a kenyeret.
Nem mindenki a netről tájékozódik.
Bercsik úr nem ér rá, valahol padot fest(et)…
Nemcsak most, hanem máskor sem kéne etetni a hattyúkat. Az etetés ártalmas beavatkozás a természetbe. Árt a hattyúknak, eltelnek kenyérrel és kevésbé keresik a sokkal értékesebb, tápanyagdúsabb természetes táplálékot. Az egyoldalú táplálkozás miatt pedig hajlamosabbak lesznek betegségekre, hamarabb elpusztulnak. Jó lenne, ha az önkormányzat tájékoztató táblát helyezne ki, amely megértetné az emberekkel, hogy vadon élő állatokat nem helyes etetni.
“Néhány gondolat a hattyú etetésről
Van aki szerint rossz. Szerintünk is rossz, viszont most muszáj.
Nagy a kettő között a különbség, sokszor élet és halál múlik ezen.
Tény, hogy a sok évi nyári etetéstől, ami totális vízparti szokássá, szinte nyári programmá vált az embereknek, a hattyúk, s számos vízimadár gyakorlatilag etetés-függővé vált a lakott területeken. Ennek az az eredménye, hogy várják az etetést, nem mennek el délebbre télen, számítanak az embertől a “napi betevőre”.
Ha télire abbahagyjuk, főleg most tél vége felé az etetést, csak ártunk ezzel, tovább rontunk egy már eleve elrontott dolgot.
A hattyúk egy ilyen jeges, hosszú tél végére le vannak gyöngülve, természetes táplálkozó helyeikhez nem férnek hozzá a jégtől (lásd tegnapi videónkon is), illetve nem találnak megfelelő táplálékot. A legyengülő madár immunrendszere is legyengül, és azt mindenki tudja, hogy egy immungyenge állapot nyitott kapu a vírusfertőzéseknek, így az etetés mostani megszüntetése, abbahagyása csak elősegíti a madárinfluenzával való fertőződést.
Elhangzik ellenérvnek, hogy a hattyúk az etetéseknél koncentrálódnak, s ez fertőzésveszély fokozó rájuk nézve. Ebben van is igazság, csak az ilyetén leegyszerűsítés pont azt a tényt hagyja figyelmen kívül, hogy nem a hattyúk gyűlnek az etetésre, hanem az eleve összegyűlt hattyúcsapathoz mennek oda etetni az emberek.
Azaz előbb volt a hattyúcsapat, utóbb az etetés, de ez természetes is, hiszen a hattyúk megszokott viselkedése, hogy télire a családok kisebb nagyobb, sőt sokszázas csapatokba állnak össze (hasonlóan a dolmányos varjakhoz), mert egységben az erő, így könnyebben tudnak védekezni a ragadozók ellen, illetve itt alakulnak ki a későbbi párok, itt “randizik az ifjúság”.
Ez a csoportos, csapatos együttlét etetés NÉLKÜL is megvan, azaz a csoport okozta egyedkoncentráció ez etetés nélkül is megvan, így az ebből eredő fokozott fertőződési veszély is. Ez tavasszal oldódik, amikor a csapat elkezd szétesni, kiválnak a meglevő, vagy új párok, szétesik a csapat, minden család elfoglalja a maga revírjét. Ezt siettetni nem lehet, ezt a tavasz hozza el, ami egyben a megfelelő természetes táplálékot is meghozza a hattyúknak, így ez az a pont, ahonnan tényleg helyes az etetésüket megszüntetni.
Ami nagyon fontos.
NE kenyérrel, pékáruval etessük a hattyúkat, nem való nekik. Vigyünk szemes takarmányt, tapasztalatunk szerint a legjobban a ló-müzli vált be (erről a Fióka és Madármentés oldalunkon találni egy külön tájékoztató albumot).
NE akarjuk a madarakat a tenyerünkből, kézből etetni. Nagyon cukik a hattyúk, de nem jó sem nekik, sem nekünk. Tegyük ki az ennivalót, lehetőleg több etetési pontot kialakítva, s jöjjünk odébb, elég őket pár méterről is csodálni. 🙂
Ha beteg, vagy sérült hattyút észlel valaki etetés közben, jelezze az ügyeleti számunkra, vagy a területileg illetékes Nemzeti Park ügyeletének. Ha valaki tetemet találna, azt mielőbb el kell szállítani, így haladéktalanul a helyi hatósági állatorvost kell értesíteni, aki intézkedik a tetem begyűjtéséről, NÉBIH laboratóriumba juttatásáról.
Márton András
Fióka és Madármentés”