Csepel.hu
Tisztelt Elnök és Polgármester urak! Tisztelt Lengyel Testvéreink! Tisztelt Szczecini Polgárok! Tisztelt Ünneplő Közösség!
A magyar és a lengyel nép közös történelmi gyökereire, testvéri együttműködésére mindig büszkék voltunk, sokszor bizonyítottuk már, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra. Így volt ez 1956-ban is, amikor lengyel barátaink nemcsak szimpátiával fordultak a magyar szabadságharc felé, de minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatták is a magyar forradalmárokat.
Közismert tény, hogy az 1956-os magyar forradalom kirobbanásának közvetlen oka is Lengyelországban keresendő. 1956. október 23-án a Bem szobornál tartott tüntetés egyik jelmondata is ezt erősíti: „Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!”. Hatvan évvel ezelőtt a kommunista diktatúrában és idegen elnyomás alatt élő magyar nép, a szabadság népe azt mondta elég volt, és bátran kiállt nemzeti függetlenségéért.
A kommunizmus elnyomásra és szenvedésre alapozott erődítményén a repedés 1956-ban keletkezett. A lengyelek azonban, mint oly sokszor azóta, ekkor is megelőzték a magyarokat.
A júniusi poznańi kommunistaellenes felkelésre a bolsevik elnyomó gépezet ugyanolyan embertelen brutalitással válaszolt, mint alig négy hónappal később a magyar forradalomra. A kommunisták még a hősök emlékezetét is ki akarták irtani: a 13 évesen meggyilkolt, az ellenállás szimbólumává vált Romek Strzałkowski nevét Lengyelországban éppúgy nem volt szabad kimondani, mint Magyarországon Mansfeld Péterét. Ő volt az a Csepelen tanuló ifjú munkásforradalmár, akinek a kommunista vérbírók megvárták nagykorúságának kezdetét, hogy – az egyébként koholt vádjaik alapján – felakaszthassák. Mansfeld Péter 1959. március 10-én lett 18 éves, s március 21-én hajnalban végezték ki.
De a lengyelek által ismert és tisztelt Wittner Máriát, a magyar nemzet ’56-os hősét előbb halálra ítélték, majd nyolc havi siralomház után életfogytiglanra. Összesen 13 évet ült börtönben. A forradalom gyakran névtelen, ifjú hőseit, a pesti srácokat a Kádár-rendszer lélekölő cinizmusa és bosszúálló propagandája pedig bűnözőkként, egyszerűen csak huligánoknak titulálta.
Tisztelt Egybegyűltek!
Ne felejtsük el, hogy a forradalom eltiprói, elhallgatói, meghamisítói és pártjaik eszmei örökösei, jogfolytonosai azonban még ma is köztünk élnek! Magyarországon tíz évvel ezelőtt, az ötvenedik évfordulót már a forradalmárok által kiharcolt szabad demokráciában kellett volna ünnepelnünk. De az akkor hatalmon lévő posztkommunisták és liberális csatlósaik ekkor is meggyalázták a személyes áldozatot – a kivégzést, a börtönt, a kínzást, az ellehetetlenítést, a megalázást – is vállaló ’56-os hősök emlékét.
Az akkori Gyurcsány-kormány erőszakot, rendőrterrort, gumilövedékeket, gumibotot, könnygázt, vízágyút, lovas rendőröket és viperát vetett be a békésen ünneplő tömeg ellen. Talán az sem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc családilag is kapcsolódik a forradalom vérbefojtóihoz, felesége Kádár János leghűbb szövetségesének, Apró Antalnak az unokája. Ráadásul a mai napig a kommunisták által egy zsidó polgári családtól elharácsolt budai luxusvillában élnek. Szűkebb pátriánkban, Csepelen a posztkommunisták odáig pofátlanodtak, hogy még ’56-os érdemrendet is alapítottak, s egymás sarkát taposva vették át egymástól a „jól megérdemelt” kitüntetéseiket. Mi csepeliek, jól emlékszünk arra is, hogy még a Kádár-rendszer egyik legnagyobb szekértolója is pesti srácnak merte nevezni magát.
Dömötör Tibor költő Egy pesti srác dala című versében erről az időszakról így ír:
„Látom, hogy mennyi, áruló és hóhér
sikálja most tisztára sírkövem,
hiába haltam igazért és jóért,
ha minden ily simán megy nélkülem.”
Kedves Barátaim!
Ilyenkor kell helyreállítani a világ rendjét! Világos határvonalat kell húznunk jó és rossz, áldozat és gyilkos, szabadságharcos és áruló, a polgári-keresztény értékrend és a kommunista gátlástalanság között.
Ezért a mostani, 60. évfordulón szerettünk volna úgy ünnepelni, ahogy az a hősök és áldozatok emlékéhez méltó: tisztelettel, büszkeséggel és szeretettel. És mi, magyarok szerettünk volna azzal a lengyel néppel közösen ünnepelni, akikkel nemcsak 1956, hanem évezredes testvéri barátság fűz össze bennünket. Ezért vagyunk ma itt Szczecinben lengyel barátaink körében.
Kedves Lengyelek és Magyarok!
Az 1956-os forradalom olyan világtörténelmi esemény volt, amely kivívta a nemzetközi közvélemény elismerését, de megalapozta a kommunista elnyomók rettegését is. A magyar szabadságharc ügyéért a legtöbbet a lengyelek tették, akik elsőként küldték segélyszállítmányaikat Magyarországra. Szolidaritásuk jeléül élelmiszert, ruhát, gyógyszert szállítottak magyar földre. Megindult az önkéntes véradás is. Sok magyar hazafi vérében ma is ott csörgedez a testvéri lengyel életnedv.
Szczecin lakói különösen szép és önzetlen példával jártak elöl. S amikor hírül vették a megtorlásokat, 1956. december 10-én szolidaritási tüntetést tartottak a magyar forradalom mellett, s még aznap szétverték, felgyújtották a helyi szovjet konzulátus és a rendőrség gyűlölt épületeit. Ez volt az egyetlen szovjet külképviselet az egész keleti tömbben, amelyet akkor megostromoltak és elfoglaltak.
1956-ban Szczecin és Csepel testvérvárosok voltak, a lengyel városban még bélyeget is adtak ki, amelyen két egymásba fonódó kéz és a Szczecin-Csepel felirat látható. Később azonban mindez feledésbe merült, mert az ostromlók közül sokakat kirakatperekben elítéltek, bebörtönöztek, megfigyeltek, zaklattak, megfélemlítettek. Milyen érdekes, hogy a lengyel kommunista hatalom is úgy próbálta beállítani az eseményeket, hogy részeg huligánok zavarták meg a békés, szocialista építőmunkában megfáradt szczeciniek életét. A lengyel és magyar elvtársak agyonhallgatták, meghamisították közös történelmünket, kiiktatták a történelemkönyvekből a két nép, a két város egymás iránti szolidaritását, testvéri összefogását.
Nem volt ez véletlen, hiszen december 10-e volt az első mérföldkő azon az úton, amelyen a Solidarność, Karol Wojtyla, Szent II. János Pál pápánk és Boldog Jerzy Popieluszko atya által vezetett lengyel munkások, parasztok és értelmiségiek a független és szabad Lengyelország kivívásáért haladtak a ’70-es, ’80-as években. Ezért itt és most, a Poznańban meggyilkolt és a Szczecinben elítélt lengyel hősökre is emlékezünk. Emelt fővel, büszkén és lehajtott fővel, tisztelettel.
Kedves Emlékezők!
Szerettük volna, ha a tisztelgés és köszönet egy-egy köztéri művészi alkotásban is kifejezésre jut. Ezért vettük fel a kapcsolatot Szczecinnel, ahol értő támogatást kaptunk a megvalósításra, a közös szoborállításra. A Pesti srác című alkotások elkészítésére és azok felállítására Juha Richárd szobrászművészt kértük fel. Csepelen október 23-án, a forradalom és szabadságharc kitörésének 60. évfordulóján avattuk fel a szobrot. Ma és itt pedig a szczecini ostrom előestéjének napján leplezzük le a művész alkotását.
Juha Richárd a figura mintázásához archív fényképeket használt fel, hogy az minden tekintetben hiteles legyen. A tizenéves fiú mozdulatában, arckifejezésén látható az elszántság, a fiatalos hév, viselete korhű. Az alkotás embernagyságban, bronzból készült, s méltó és esztétikus emléket állít a forradalom szimbolikus alakjának, a pesti srácnak. Hálásan köszönjük, művész úr!
Továbbá szeretném köszönetemet kifejezni Szczecin és Csepel elöljáróságainak, munkatársainak, első sorban Piotr Krzystek elnök úrnak és Borbély Lénárd polgármester úrnak a szoborállítások jogi és műszaki munkálataiban való részvételért, az erkölcsi és anyagai támogatásért. A két hivatal és a döntéshozók közötti cseppet sem egyszerű közvetítést és a mindennapi szervezési és adminisztrációs problémákat Joanna Leszczynska és dr. Gönye Anikó protokollfőnök hölgyek kiválóan oldották meg, köszönjük!
Külön köszönettel tartozunk az ’56-os Emlékbizottságnak és Schmidt Mária professzor asszonynak az Angyal István pályázaton elnyert kiemelt támogatásért. S ne feledkezzünk meg Szőcs Géza államtitkár úrról, erdélyi magyar íróról és politikusról, aki a szoborállítás ötletgazdája, illetve dr. Paweł Skubisz és Tischler János történészek hiteles, tényfeltáró munkájáról se. Köszönet érte!
Tisztelt Emlékező Közösség!
A Csepelen október 23-án felállított és a Szczecinben ma felavatandó Pesti srác szobor a magyarok és lengyelek évezredes testvériségét és a hős szczecini polgárok iránti háláját és tiszteletét hívatott kifejezni.
Isten éltesse országainkat, népeinket! Isten áldja meg Szczecint és Csepelt! Isten óvja cselekvő barátságunkat! Nagy szükség lesz rá a jövőben is.
„Zlo dobrem wiczenzaj!” „A rosszat jóval győzd le!”
24 millió ez a szobor plusz egy másolat???
Szép summa…