Csepel.hu
Csepel község lakói 1944. december 4-6 között megtagadták a Kiürítési Kormánybiztosság felszólítását a község kiürítésére. 1944. december 4-én délelőtt a Szent Imre térre kirendelt nyilasok képtelenek voltak megakadályozni és feloszlatni a mintegy ötezer fős tömeg megmozdulását: az emberek szidalmazták a németeket, a nyilasokat, és a kiürítés ellen tüntettek. A megmozdulás sikeres volt, a csepeliek bátor fellépésével sikerült megakadályozni a nyilasok parancsának teljesítését.
Erre a bátor helytállásra emlékeztek 2016. december 4-én reggel a csepeli polgármesteri hivatal falán elhelyezett emléktáblánál, ahol az önkormányzat nevében Borbély Lénárd polgármester Morovik Attila alpolgármesterrel és dr. Szeles Gábor jegyzővel koszorúzott. A Magyar Országgyűlés nevében Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a Fidesz alelnöke hajtott fejet. A csepeli Fidesz-KDNP frakciója nevében Czibulyáné Szonday Szilvia, Bercsik Károly és Noé László önkormányzati képviselő helyezte el a megemlékezés koszorúját.
Csepel.hu
Az ÁVH biztosan fel tudott volna oszlatni ekkora tömeget,még nagyobbat is sikerült neki a Kossuth téren (nehézgéppuskával).A nyilasok amatőrök voltak,úgy látszik.Vagy az is lehet hogy nem volt tűzparancs? 😀
Ugyan kérem!
Hülye komcsi propaganda!
A “kiürítés” a csepeliek érdekében történt volna,hogy megkímélje őket az amerikai
Liberátorok bombázásától.(Ami be is következett.)
Az eredeti táblát 1974-ben készítette az MSZMP….Az utódok felújították.
Még Királyerdö sem volt biztonságban.
”
Az alábbiakban bemutatom, hogy a szocialisták fenti kitalációjával szemben, valójában mi is történt 1944. december első napjaiban Csepelen:
A csepeli szocialisták 2004. december 4-én tartottak először ünnepi megemlékezést azon a címen, hogy „Csepel lakói 1944. december 4. és december 6. között hősiesen szembeszálltak a nácikkal és a nyilasokkal, és megakadályozták Csepel kiürítését”.
Az alábbiakban bemutatom, hogy a szocialisták fenti kitalációjával szemben, valójában mi is történt 1944. december első napjaiban Csepelen:
1944. november közepén a szovjet csapatok egy hadosztálynyi erővel és többszáz löveggel átkeltek a soroksári-Dunaágon és elfoglalták a sziget déli részét, majd Szigetszentmiklós és a Dunai Repülőgépgyár lerohanása után Csepel község irányába támadtak.
A szovjetek támadásait a Csepel-szigetet védő 1. Huszárhadosztály egységei nem tudták elég hatékonyan feltartóztatni, ezért a német és magyar hadvezetés elrendelte Csepel község déli részének december 4.-én délig történő kiürítését, és az ott élő lakosság Dunaszerdahelyre történő kitelepítését.
A válságos helyzet miatt a huszárhadosztály egységeinek a leváltására, vitéz Ugron István zászlóaljparancsnok vezetésével, Csepelre vezényelték a Magyar Honvédség Szent László Hadosztályába tartozó Ejtőernyős Ezred kb. 1400 fős létszámmal rendelkező II. Zászlóalját.
Az ejtőernyősök december 1-én este váltották le a huszárokat, és ezt követően minden szovjet támadást visszavertek.
A Csepel-szigetet a szomszédos területekkel összekötő Gubacsi-híd ellenőrzését erőszakkal átvették a németektől, és a híd aláaknázását megszüntették.
A lakihegyi rádióadó vonalában megszilárdították a védővonalat, és néhány nap alatt olyan katonai helyzetet teremtettek, amely eredményeként a katonai felső vezetés a december 4.-én délig történő kiürítésére vonatkozó parancsot már december 4-én reggel visszavonta, és Csepel szovjet megszállására csak több mint 3 héttel az ejtőernyősöknek Csepelről történt kivonása után kerülhetett sor.
Időközben a Csepelt védő ejtőernyős katonák háta mögött, „harcias csepeli szoci” személyek december 4.-ére és 5.-ére tüntetéseket szerveztek a csepeli községháza elé, ahol az ötödikei tüntetésen egyes randalírozók kövekkel dobálták meg a községházát és összetűzésbe keveredtek a nyilas rendfenntartókkal.
Ezekre a tüntetésekre hivatkozva állítják ma is a csepeli „szocik”, hogy a tüntetéseikkel megakadályozták Csepel kiürítését, és elérték a kiürítési parancs visszavonását, holott a kiürítési parancs, az ejtőernyősöknek köszönhetően, már az első tüntetés kezdete előtt vissza lett vonva.
A saját hamis dicsőségüket hirdető emléktábla előtt tartott ünnepségeiken azt a valótlanságot szokták hangoztatni, hogy „a tüntetéseken tanúsított hősies elszántságukkal és életük kockáztatásával védték meg Csepelt”.
Ugyanakkor szóra sem méltatják azokat a katonákat, akik a helytállásukkal valóban lehetővé tették a kiürítési parancs visszavonását, és mindaddig megvédték Csepelt a szovjet túlerővel szemben, ameddig más válságos frontszakaszra át nem vezényelték őket.”