Csepel.info

A balliberális lázadó sem szeretne balliberális kormányt

Magyar Idők

“Én 2010-ben és 2014-ben Orbán Viktorra és pártjára szavaztam”

Pukli tudja miről beszél: a csepeli MSZP-ben ismerte meg a baloldalt, a később gyilkossá vált Deme Gábor kezei alatt.

– A nyáron definiálni akarták magukat. Sikerült?
– Igen, de belső szervezeti kérdésekbe nem avathatom be. Nem szeretném bizonyos akciók, meglepetésszerű performanszok poénját lelőni.

– Ha úgy látják, hogy a közoktatás átalakítása nem valósult meg, miért nem tüntettek az utóbbi időben?
– El kell ismerni, hogy történtek előrelépések, ezek azonban csak toldozgatások-foldozgatások. Mi rendszerszintű változásokat szeretnénk, ami viszont nem valósult meg. Továbbra sincs meg az intézményi autonómia, és nagyobb bizalomra lenne szükség az intézményvezetők iránt. Nem kaptuk vissza ugyanis a munkáltatói jogokat, csupán javaslattételi jogunk van, ami nem több, mint az eddig működő gyakorlat legalizálása. Hiába mondogatja az oktatási kormányzat, hogy nagyobb hatáskört kapnak – ez nem igaz.

– Tehát akkor miért hagyott alább a lendület?
– Nem hagyott alább, más volt a feladatunk. A nyáron elsősorban saját magunkkal voltunk elfoglalva, saját céljainkat tűztük ki, az aktivistáink jelentkezését gyűjtöttük össze. Az még csak most fog kiderülni, hogy alábbhagyott-e a lendület vagy sem.

– Hányan csatlakoztak a Tanítanék Mozgalomhoz nyáron?
– Nem tagokat gyűjtöttünk, hanem aktivistákat. Az ő számuk meghaladta a kétszázat, és ők ugyanazt a „funkciót” fogják betölteni, mint mi, a mozgalom arcai, képviselői.

– Tanévköszöntő levelükben szerepel a tavasszal is hangoztatott „Nincsen hatalmuk felettünk!” üzenet a kormány felé. A kormányfőt és az államfőt pedig bocsánatkérésre szólították fel az elmúlt hat évért. Miért harcolnak, az oktatási rendszer átalakításáért vagy az Orbán-rezsim eltakarításáért?
– Csak hogy tisztázzuk: a „Nincsen hatalmatok felettünk” mondatot a Labirintus című filmből idéztem. Ennek az volt az üzenete, hogy nincs ellenfelünk, saját démonjainkkal küzdünk, és ha ezeket le tudjuk győzni, akkor nem lehet előttünk akadály. A március 15-i tüntetésen arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy az Orbán-kormány által megalkotott sztrájktörvény nem ad lehetőséget törvényes sztrájkra. A bocsánatkérést pedig a média fújta fel. Én 2010-ben és 2014-ben Orbán Viktorra és pártjára szavaztam. Azt viszont ne várja el senki, hogy meghazudtoljam magam és a saját elveimmel szembe menjek. Az a párt, amelynek hittem, nem konzervatív értékrendet képvisel, csak a politikai és a gazdasági érdek vezérli, és elrontotta az oktatási rendszert. Létezik párthűség, és létezik elvhűség. Mindenkiben megvannak az alapvető szociáldemokrata, liberális és konzervatív értékek. Tehát minden épeszű ember szereti a hazáját, a családját, ugyanakkor fontos neki a társadalmi felzárkóztatás, igazságosság, és aki elfogadja a parlamentáris demokráciát, az valamilyen szinten liberális. Csak az tesz különbséget ember és ember között, ki milyen sorrendbe állítja ezeket magában. Tehát nem az Orbán-rezsim eltakarítása a cél, csupán az, hogy vegyék észre, és javítsák ki a hibákat.

– Ennek ellenére sokszor éri az a vád önöket, hogy pártérdekeket szolgálnak. Sok politikus támogatja önöket. Nem érzi úgy, hogy az ellenzéki pártok összefonódtak a mozgalommal?
– Nem, mivel szándékosan távol tartjuk magunkat tőlük. Ugyanakkor ha megjelenik Gyurcsány Ferenc a tüntetésen, mondjam be, hogy legyen kedves és távozzon? Ha kijön egy tanárnő, aki a Demokratikus Koalíció szimpatizánsa, és elzavarom Gyurcsányt, akkor ő is el fog menni. A nyáron voltam Farkasházy Tivadar rendezvényén Balatonszárszón, ahol Gulyás Márton arról beszélt, miként tudnának a baloldali pártok összefogni az Orbán-rezsim leváltása céljából. Ott én elmondtam: egy dolgot nem szeretnék, hogy ebben az országban baloldali fordulat legyen. Ezek az emberek mind leszerepeltek. Nem lehet alternatíva a jelenlegi baloldal az ország irányítására, és ugyanezt gondolom a szélsőjobboldalról is.

– Mikortól civil és mikortól politikus valaki? Ön szerint lehet-e egy pár éve még aktív pártpolitikus hiteles civil?
– A 18. születésnapomon, 1997-ben léptem be az MSZP-be. Mondták is a családtagjaim, hogy ebből baj lesz. Én azt gondoltam: mi bajom lehet? Fiatal vagyok, fontosak számomra a szociáldemokrata értékek. 1998-ban ország­gyűlésiképviselő-jelölt lettem, erről utólag értesítettek, ugyanis beraktak egy visszalépett jelölt helyére a megyei lista 12. helyére. Ha az MSZP akkor 120 százalékkal nyer, akkor sem kerültem volna be az Országgyűlésbe. Nem is lett volna jó, meglehetősen gyerek voltam még. Már nincs közöm a MSZP-hez, és nagyon bízom abban, hogy soha nem is lesz. Amit Gyurcsány Ferenc művelt annak idején, azzal nem tudok azonosulni semmilyen szinten. Tehát civil vagyok-e? Az én szempontomból igen, az ön szempontjából nem.

– Többször mondta, hogy karaktergyilkosság zajlik ön ellen a múltja és családja miatt. Utóbbiról saját maga beszélt, akkor miért tartja karaktergyilkosságnak?
– A családomról azért beszéltem, hogy elébe menjek bizonyos kérdéseknek, nem akartam, hogy a kormányközeli sajtó rángassa elő ezeket a tényeket. Nem önök jelentették meg egyébként címlapjukon, hogy „Pukli István MSZP-s volt”? Na, ezért. De, ugye, Magyarország jogállam, és senkit nem marasztalhatnak el származása miatt…

– Önt a fideszes többségű zuglói képviselő-testület döntése nyomán helyezték a gimnázium élére, ami ellen a diákok és a szülők tiltakoztak. Most hasonló eljárásokat vélelmeznek iskolaigazgatók kinevezése esetében és tiltakoznak is ellene. Nincs itt ellentmondás?
– Engem Papcsák Ferenc polgármester nevezett ki az iskola élére. Azt mondta: őt nem érdekli, hogy milyen pártállású vagyok, csak annyit kért, tegyek rendet ebben az iskolában. Akkor olyan hírek jöttek le a baloldali sajtóban, hogy a régi igazgató 73 százalékot kapott, és engem nem akar senki. Arról viszont nem tettek említést, hogy a nevelőtestület negyven százaléka rám is szavazott úgy, hogy még csak nem is ismertek, sőt, a diákönkormányzat egyharmadának is megkaptam a támogatását. Azért ez egy kicsit más. Kérdezze meg Papcsák Ferencet, hogy politikai kinevezés volt­-e!

– Mi van azokkal, akiknek most rendben van a pályázata? Ők mind a kormány kiszolgálói?
– Akkor nincs gond, ha szakmailag alkalmas a jelölt. Viszont ha az előző igazgató jól végezte a dolgát, és csak annyi a bűne, hogy kockás inget vett fel, akkor nincs indoka a változásnak.

– Jövőre önnek is lejár a megbízatása. Benyújtja újra a pályázatát?
– Korábban azt mondtam, hogy ha nem változik meg az oktatási rendszer, kilépek ebből az egészből. Sokat beszélgettem a kollégáimmal erről. Mégiscsak elkezdtünk valamit felépíteni. Többek között új pedagógiai programot alkottunk, hiánypótló tanulmányi területeket indítottunk, két emelt szintű érettségire készítünk fel alapóraszámban. Egyre népszerűbb az iskola. Nem szeretném, ha ezt ki kellene dobni az ablakon, így megpróbálom még egyszer. Különben is, apuding próbája az evés: nézzük meg, igaz-e, amit vélelmezünk az igazgatói kinevezések körüli kormányzati eljárásról.

– A tanévköszöntő levelükben egyebek mellett az áll, ne az előírás, hanem legjobb szakmai tudásuk alapján neveljenek és oktassanak a tanárok. Honnan van meg a legitimáció ahhoz, hogy felszólítsák a pedagógusokat a Nemzeti alaptantervet (NAT) kiiktatására?
– Nem mellőzni akarjuk a NAT-ot, abban megvannak azok a kompetenciaterületek, amelyek mentén haladni kell és lehet. Ugyanakkor teletűzdelték olyan ismeretanyagokkal, amelyek miatt nem felel meg a műfaji sajátosságainak sem. Koncep­ciót kellene váltani. Vegyék már észre, hogy a XXI. században nem az ismeret elsajátíttatása a cél. Az csak eszköz ahhoz, hogy a kulcskompetenciákat fejlesszük azért, hogy bármikor, bármilyen szakmát el tudjon sajátítani az ember az életben.

– Az utóbbi több mint fél évben, amióta az oktatás reformjáért harcolnak, írtak alternatív NAT-ot?
– A Tanítanék Mozgalomnak nem ez a profilja, de a Civil Közoktatási Platform készül egy olyan kiadvánnyal, amely lefekteti egy lehetséges rendszer új alapjait. Nem tananyagot kellene csökkenteni, hanem szemléletet váltani, és a szükségletekből kiindulni. Ez tudomásom szerint még szep­temberben elkészül.

– A készülő NAT kapcsán sok javaslat elhangzott a Köznevelési Kerekasztal részéről. Van esély, hogy a következő ülésre már elmennek?
– Nincs. Őszintén, mi az, amit a Köznevelési Kerekasztal elért?

– Sok mindent, a tanulói terhek csökkentése érdekében például azt, hogy már szeptemberre szülessenek rugalmas tanmenetjavaslatok.
– A tanmeneteket a pedagógusoknak kell összeállítaniuk saját kompetenciáiknak megfelelően. Ha elkészül egy segédlet ehhez, az jó, de ebben semmi különleges nincs. Ha ad nekem néhány hetet, húsz ilyet írok önnek! Be kellene látni, hogy végre kompetenciaalapú oktatásra lenne szükség.

– Sokszor bírálták a Kliket, hogy az oktatás minőségének rovására ment a centralizált állami intézményfenntartás. A tanárok nem felelősek azért, hogy romlott a színvonal?
– Dehogynem, de 26 óra mellett azért nem könnyű. Bármit mondanak, az ukáz az, hogy 24 órára kell beállítani a pedagógusokat. Az eseti helyettesítésekkel simán megvan a 26. Tehát nem az intézményvezető dönt, és senki ne mondja nekem azt, hogy 24 tanítási órára tisztességesen fel lehet készülni.

– Ha a pedagógus is felelős, miért követelik a minősítési rendszer eltörlését?
– Nem azt követeljük, hogy töröljék el a minősítési rendszert, hanem azt, hogy szűnjön meg a jelenlegi állapotában. Nem erről volt szó ugyanis. Ha megkérdeznénk a rendszer kitalálóit, akkor vélhetően ők sem így képzelték el. Hatvan órában képezték ki a mesterpedagógusokat, emiatt sok esetben semmivel nem különbek azok a tanárok, akik minősítenek, mint akit minősítenek. Ez feszültséget jelentett a nevelőtestületekben is: a mesterpedagógus heti egy napot nincs benn az intézményében, amikor minősít, továbbá a helyettesítési feladatokat a többiek látják el, nem beszélve a fizetések közötti különbségekről. Persze nem irigylem a mesterpedagógusokat sem azért, amit az Oktatási Hivataltól kell kiállniuk. Ezt az eljárási rendszert hosszabb kipróbálási idő és hatástanulmányok után kellett volna bevezetni. Hangsúlyozom: az alapkoncepciót jónak tartottam. Így viszont teljességgel hiteltelen.

– A fizetésemeléssel azért csak elégedettek, nem?
– Az nagyon pozitív lépés volt, hogy megemelték a pedagógusok fizetését. Bár ez sem úgy történt meg, ahogy eredetileg megígérték, és minden évben törlesztenek 3,5 százalékot ebből, de tény, jobban keresünk, mint bármikor. Viszont ezzel egyidejűleg a munkaterhelést is megnövelték, amit már említettem. A kapkodásra utal, hogy július 30-án ugyan kijött egy jogszabály, amely alapján a pedagógusok bizonyos köre kapna órakedvezményt, ám 28-ig le kellett zárni a tantárgyfelosztást, ami miatt túlórában kell kifizetni a többletmunkát, ez pedig felemészti az egyébként sem óriási költségvetést, és megint nem jut majd oktatási eszközökre. És akkor még nem is beszéltünk a nevelést-oktatást segítő dolgozók havi nettó 94 ezréről, és az ígért 7 százalékos emelésről. Mennyi is lesz az?

Forrás: Magyar Idők

This entry was posted on 2016. szeptember 2. péntek at 10:46 and is filed under Oktatás, Pártok, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.