Csepel.info

Visszatérnek a ‘90-es évek az MSZP-ben

Hírszerző, Origo, Csepel.info

Gyurcsány és a főnök – kiszolgáltatott bennünket

A politikát, az olajiparban tevékenykedő cégeket és az ipari elemzőket is meglepte a Mol 21,2 százalékos részvénypakettjének orosz felvásárlása. Szakértőink abban egyetértenek: a kormánynak tudnia kellett az OMV szándékairól és az orosz cég érdeklődéséről, arról azonban, hogy milyen cég áll valójában a bevásárlás mögött, eltérnek az álláspontok. A Mol menedzsmentje minden esetben nehéz helyzetbe kerülhet.

A Szurgutnyeftyegaz tulajdonszerzése a Mol Nyrt.-ben olyan energiafüggőségi és ellátási kérdéseket is felvet, amelyek azokat az országokat – Magyarországot, Szlovákiát és Horvátországot – is érintik, ahol a magyar társaság működik – mondta Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója szerdán az Országgyűlés külügyi bizottsági ülésén.

Kifejtette, az ügylet több szempontból is meglepő, így például az általában többségi tulajdonra törekvő oroszok kétszer annyit fizettek a részvényekért, mint a tőzsdei áruk. Meglepő az is, hogy az oroszok anélkül vették meg a részvényeket, hogy erről korábban egyeztettek volna a Mollal, ráadásul a vevő cégnek eddig semmiféle külföldi aktivitása nem volt.

Meglepőnek nevezte azt is, hogy az ügylet előtt nem történt politikai egyeztetés, ami szokásos az oroszok részéről hasonló esetekben. Az elnök-vezérigazgató elmondta azt is, hogy a vételár fillérre megegyezik azzal a “bekerülési költséggel”, mint amennyibe az értékpapírok az OMV-nek kerültek.

Zsarolhatnak az oroszok?

A Mol nem gondolja azt, hogy a Szurgutnyeftyegaz csupán egy pénzügyi befektető lenne, csak a 21,2 százalékos részesedését szerző vállalat lépését nem akarta egyből barátságtalannak minősíteni – érvelt lapunk megkeresésére a Magyar Külügyi Intézet energetika- és Oroszország szakértője. Deák András szerint ugyanakkor a Mol vezetője, Hernádi Zsolt egyértelmű üzenetet küldött az oroszoknak: nem szeretné őket a magyar vállalat túlságosan közel engedni.

Deák szerint a Szurgut kezében lévő 21,2 százalékos részesedés sokkal többet érhet, mint amennyit az OMV kezében ért. A Mol ugyanis Oroszországból kapja az olajat és befektetéseik is vannak a térségben, ráadásul ha “barátságosan” együttműködik az új részvényessel, akár további terjeszkedési lehetőséghez vagy más üzleti lehetőséghez is juthat a magyar vállalat. Az orosz cég tulajdonszerzésének egyéb előnyei is lehetnek: például egyfajta garanciát jelent arra, hogy nem veszik el a Mol olajmezőit és a nyersanyagszállítás is biztosított lehet.

Ezzel szemben ha elutasító lesz a Mol és megpróbálja leépíteni az orosz kapcsolatot, arra szélsőséges esetben a cég is rámehet. Az előnyök helyett ugyanis az oroszok haragját fogja tapasztalni a menedzsment.

Szurgut: egy Szibériában lerakott Békásmegyer

A Szurgutnyeftyegaz Oroszország negyedik legnagyobb olajipari óriása, mely a legnagyobb orosz olajfinomítót üzemelteti. A vállalatóriás sokáig a saját maga – tehát a menedzsment – tulajdona volt, jelenleg több mint féltucat jogi személy birtokolja, ezek valódi tulajdonosi szerkezete ismeretlen.

A Szurgut vezetője, egy dúsgazdag olajipari mérnök, Vlagyimir Bogdanov, aki 1983-óta áll a vállalatóriás élén. A szovjet rendszer bukása után sem mozdították el pozíciójából, így bizonyára kellő mértékű politikai beágyazottsága is van – fejtette ki Deák. Bogdanov mind a mai napig a szibériai Szurgutban, egy hetven-nyolcvan négyzetméteres panellakásban lakik, hasonlóan a cég többi vezetőjéhez. A menedzsment tagjai között egyetlen piaci tapasztalatokkal rendelkező vezető sincs. A Szurgut az olaj kiaknázásából és eladásából él, a szofisztikált pénzügyi manőverekhez, vállalatok felvásárlásához nem értenek, így a Mol az első külföldi érdekeltségük. A Szurgut a klasszikus szovjet dinoszaurusz – jellemezte a céget Deák.

Egyáltalán nem biztos, hogy a Szurgut a részvénypakett valódi tulajdonosa. Nem tudjuk, hogy valójában ki vette meg és mit akart. Nem erre a cégre vall – piaci és menedzsment tapasztalatok híján -, hogy kigyalogol külföldre és részvényeket vesz – fogalmazott Deák. Az utóbbi két évben vettek néhány mezőt, de semmi mást. “Jobban meg lennék lepve, hogyha a részesedést a Szurgut magának tartaná meg, mint abban az esetben, ha nem.” Viszont a cégnek igen sok pénz volt a bankszámláján, szemben a többi óriással, ez magyarázhatja azt, hogy a Szurgut valójában más nevében jár el.

Deák arra is figyelmeztetett: voltak már pletykák arról, hogy a OMV árulja Mol-részesedését. Arról is lehetett hallani, hogy tárgyalnak a Szurguttal, ugyanakkor az olajiparban a tárgyalások nem jelentenek semmit, mert mindenki tárgyal mindenkivel. Ha mégis ők a tényleges vevők, akkor “totális zsákbamacska, hogyan fog alakulni a helyzet”. Ez pedig komoly fejtörést okozhat a Mol vezetőinek.

A Gazprom állna a Szurgut mögött?

Deák szerint a Szurgut nem a Gazprom övezetbe tartozik, inkább az állami olajipari óriáshoz, a Rosznyeftyhez állhat közel. A cég vezetői pedig Putyin “emberei”.

A Corvinus Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője lapunk kérdésére nem zárta ki a gázipari összefüggéseket sem. Kaderják Péter szerint jó befektetés lehet a Mol olajipari eszközeihez hozzáférni, azonban nagyobb a kiszolgáltatottságunk a gázellátás területén.

Amennyiben a felvásárlás hátterében a Gazprom áll, úgy idővel – többségi tulajdonrészt szerezve a Molban -, Moszkva végképp ellehetetleníthetné az érdekeivel ellentétes Nabucco gázvezeték megépítését. Erre persze kevés az esély, de azt mindenesetre nehéz elhinni, hogy pusztán egy pénzügyi befektető megjelenéséről van szó.

Félő az is, hogy a Földgázszállító Zrt. – mely a Mol tulajdonában van – egy esetleges orosz beavatkozás miatt nem folytathatná eddigi, a gázellátás diverzifikálását célzó tevékenységét.

Kaderják keményen kritizálta a kormányt, mondván: lettek volna eszközei a kabinetnek arra, hogy a nem kívánatos tranzakció útjába akadályokat gördítsenek. Kaderják szerint szinte elképzelhetetlen, hogy a kormánynak, a Nemzetbiztonsági Hivatalnak a Szurgut bevásárlási terveiről semmi információja sem volt.

“Gyurcsány megszolgálta a jutalmát Moszkvában. Minden lehetséges módon az orosz érdekeket szolgálta, akár a magyar érdekekkel ellentétben is” – fogalmazott Kaderják, aki szerint a Szurgut igen jó időpontban lépett, ugyanis nincs ütőképes kormány és egy jó ideig még nem is lesz.

Forrás: Hírszerző

Visszatérnek a ’90-es évek az MSZP-ben

Vasárnap nemcsak miniszterelnököt jelöl az MSZP, de új vezetőt is választ, és három régi figura, Kiss Péter, Lendvai Ildikó és Szekeres Imre tűnik esélyesnek. Mindhárman vezető pozícióban voltak már Horn Gyula miniszterelnöksége idején, de az újítást hirdető Gyurcsány Ferenc idejében sem szorultak teljesen a háttérbe. Bárki kerül is az MSZP élére, nem lesz könnyű dolga kivezetni a gödörből a pártot.

Az MSZP március 21-i kongresszusán elsöprő többséggel választották pártelnöknek Gyurcsány Ferencet, de ő közben a kormányfő-keresési kudarc miatt lemondott, így az április 5-i rendkívüli kongresszuson új vezetőt választanak a szocialisták. A párt egyik alelnöke, Mesterházy Attila az elnökség szerdai ülése után a felmerült nevekre reagálva közölte, hogy mindenki csak akkor tekinthető hivatalos jelöltnek, ha a kongresszusi jelölőbizottság előtt elvállalja a jelölést.

Lamperth Mónika elnökhelyettes ugyanakkor közölte, “én ma három erős személyt látok, Kiss Pétert, Lendvai Ildikót és Szekeres Imrét”. Hozzátette: “Lehet, hogy lesz negyedik és ötödik jelölt is, mert ez egy demokratikus párt, és alulról jövő folyamat zajlik.” A Lamperth által említett három politikus mindegyike régóta meghatározó figura az MSZP-ben, és nem először merül fel a nevük az elnöki tisztségre.

Kérdéses, hogy valóban mindhárman vállalják-e a jelölést, korábban ugyanis voltak olyan javaslatok a párton belül, hogy inkább egy konszenzusos jelölt legyen, így kerülve el a belső harcot az amúgy is nehéz időket élő MSZP-ben. A Tárki legutóbbi – ráadásul még nagyrészt a kormányválság előtt készített – felmérése szerint a párt támogatottsága 12 százalék a teljes lakosság körében, tehát nehéz dolga lesz az új elnöknek, bárki lesz is az.

Kiss Péter

Az ötvenedik születésnapját idén nyáron ünneplő Kiss Péter 1992-ben lett országgyűlési képviselő, de igazán csak 1994-ben országosan ismert politikus. Kiss Péter a BIT (Baloldali Ifjúsági Társulás) elnökeként került előtérbe, amely szervezetnek vezetői közül sokan korábban még a KISZ-ben voltak aktívak. Kiss maga a KISZ budapesti bizottságának első titkára volt 1987 és 1989 között. Az 1994-es választási együttműködés keretében 18 BIT-es jelölt került akkor az Országgyűlésbe, de hamar kiderült, hogy Kiss messze a legtöbbre hivatott és a legnagyobb ambíciókkal rendelkező a társaságból, és jóval gyorsabban is haladt előre karrierje a többiekénél.

Brezsnyev

Másfél évvel a Horn-kormány megalakulása után, 1995 végén, Kósáné Kovács Magda lemondását követően Kiss Péter lett a munkaügyi miniszter, és ő is maradt a ciklus végéig. A választások elvesztése után Kiss tekintélye a párton belül nőtt, és a tisztújításon ügyvezető alelnökké – gyakorlatilag a párt második emberévé – választották. A Medgyessy-kormányban Kiss visszakapta régi tárcáját, de egy év után a kancellária élére került – Kiss Elemér kényszerű távozása után -, ami pozícióerősödést jelentett.

Medgyessy 2004 augusztusi bukásakor az MSZP vezetése Kisst ajánlotta miniszterelnöknek, aki vállalta is a jelölést, de a pártkongresszuson végül alulmaradt Gyurcsány Ferenccel szemben. Veresége nem járt száműzetéssel, megtarthatta kancelláriaminiszteri posztját, a második Gyurcsány-kormányban pedig előbb a munkaügyi tárcát vezette, majd 2007 nyarán visszatért a Miniszterelnöki Hivatal élére.

Kiss hosszú ideje az MSZP Baloldali Tömörülésének tagja, és évek óta vezetője. Ez a párt legbaloldalibb platformja, amely hangosan szokott tiltakozni a szegényeknek és a nyugdíjasoknak járó juttatások megnyirbálása ellen. Kiss stílusa kifejezetten barátkozó, kedélyes, de érezhető benne némi távolságtartás, bizalmatlanság is. Szóhasználata gyakran bürokratikus, apparátusi stílusú, de előadásmódja valamelyest oldja a mondatok merevségét.

Lendvai Ildikó

Az 1946-os születésű, magyar-történelem szakon diplomázott Lendvai Ildikó 1974-től a KISZ központi bizottsága kulturális osztályán dolgozott, majd 1984-től az MSZMP központi bizottság kulturális alosztályának munkatársa, majd osztályvezető-helyettes. Kritikusai szerint Lendvai a KISZ és az MSZP kulturális osztályain gyakorlatilag cenzorként dolgozott, korlátozta a rendszer által veszélyesnek tartott műveket és előadókat.

Lendvai 1974-től volt az MSZMP tagja, 1989-ben pedig átlépett a megalakuló MSZP-be. Itt 1992-től a Vitányi Iván által szervezett Társulás a szociáldemokrata értékekért platform és a nőtagozat vezetője lett, 1994-ben pedig az MSZP budapesti elnökévé választották. Lendvai politikai hátországát azóta is a főváros jelenti, itt, választókerülete a XXII. kerületben található.

Krupszkaja

1994 óta képviselő, a párt országos elnökségébe 1996-ban került be. 1998-tól frakcióvezető-helyettes, 2002-ben választották a képviselőcsoport vezetőjévé, ezt a posztot máig ő tölti be. A kampányban nagyon aktív volt, és ő szolgáltatta az egyik legemlékezetesebb pillanatát: szótagolva mondta, hogy nem lesz gázáremelés (persze józan elemzők várakozásainak megfelelően nem tartották be ezt az ígéretet). 2002-ben tovább növelte az ismertségét az, hogy nyilvánosságra került az a hangüzenet, amelyet Friderikusz Sándornak hagyott, amelyben az MSZP támogatásáról biztosította az MTV-elnöki posztjára pályázó tévést.

Frakcióvezetőként Lendvai legnagyobb sikere, hogy egyben tartotta a pártot, és mindig biztosította a parlamenti többséget a kormány számára – például a kiszavazásért és igazolatlan hiányzásért járó pénzbüntetés bevezetésével. Ez legtöbbször még a kisebbségi kormányzás idején is sikerült, csak néhány interpellációs és napirendi szavazást buktak el a szocialisták. A szocialista szimpatizánsok körében népszerűvé tette, hogy parlamenti megszólalásaiban vagy az MTV Nap-kelte című műsorának gyakori vendégeként mindig élesen támadta a Fideszt.

2004-ben Lendvai jelen volt azon a tanácskozáson, amelyen az MSZP és az SZDSZ vezetői eldöntötték Medgyessy Péter miniszterelnök leváltását, majd Kiss Péter kormányfőjelöltsége mellett lobbizott a frakcióban. Amikor azonban a kongresszus Gyurcsány Ferencet választotta, Lendvai is látványosan felsorakozott mögé. A neve ugyan 2002 óta minden tisztújításkor felröppent mint lehetséges elnökjelölt – még 2007-ben is, amikor Gyurcsány lett az MSZP első embere -, de ő soha nem vállalta.

Szekeres Imre

A három szóba került jelölt közül Szekeres Imre kezdte a politizálást a legkorábban. 19 éves korában, 1969-ben a vegyipari technikusi érettségi évében lépett be az MSZMP-be. 1974-ben végzett vegyészmérnökként a Veszprémi Egyetemen, majd három évig tanársegéd volt. 1977-től a KISZ megyei bizottságának titkára lett, majd 1985-ben a városi tanács tagja, tanácselnök-helyettes.

1989-ben átlépett az MSZP-be, ahol a Veszprém megyei szervezet elnökévé választották. Az idők szelét megérezve már ekkor azt mondta: “A jövőben nagyobb szükség lesz nyomdagépre, mint üdülőre.” Talán ennek a szellemében lett 1990-ben a párt országos titkára, novembertől pedig ügyvezető alelnöke. Kampányfőnökként ő irányította az MSZP felkészülését az 1994-es választásra, amelyen a szocialisták abszolút többséget szereztek.

Szekeres 1994 és 1998 közt a szocialisták frakcióvezetője volt. Az 1994-es, a választási győzelem utáni kongresszuson szerette volna elérni, hogy létrehozzák számára az elnökhelyettesi posztot, de meg kellett elégednie az alelnöki székkel. Bár többször felmerült a neve lehetséges miniszterként is, a Horn-kormány idején nem került be a kormányba. 1998-ban ismét Szekere irányította az MSZP kampányát, a párt ekkor azonban alulmaradt a Fidesz-FKGP szövetséggel szemben.

Trockij

A választási vereség után Horn Gyula távozott a pártelnöki posztról, és Szekeres egyike volt azoknak, akiknek neve felmerült lehetséges utódként, de mivel kampányfőnökként közvetlen felelőssége volt a vereségben, a háttérbe kellett vonulnia, kárpótlásként elfoglalhatta a parlament költségvetési és az európai integrációs bizottságának elnöki székét.

A 2002-es győzelem után a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lett, illetve népesedési kormánybiztos. Medgyessy lemondása után, a Gyurcsány-kormány megalakulásakor felmerült a neve lehetséges gazdasági vagy munkaügyi miniszterként, de ekkor még nem került be a kormányba. Erre 2006-ig kellett várnia, amikor a honvédelmi tárcát foglalhatta el a második Gyurcsány-kormányban.

Forrás: Origo

This entry was posted on 2009. április 2. csütörtök at 07:53 and is filed under Gazdaság, Krimi, Pártok. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.