Csepel.info

HVG

A rendszerváltás óta eltelt két évtizedben az volt a jellemző, hogy a befektető szemet vetett egy szegény önkormányzat ingatlanára, majd előzékenyen a saját pénzén elkészítette a szájíze szerinti rendezési tervet. Holott mind a terv, mind az ingatlan övezeti besorolása a kerületi, illetve a fővárosi önkormányzat hatásköre. Ha az önkormányzatok az övezetátsorolás előtt dobják piacra az ingatlant, ingyen tesznek hatalmas pénzeket a befektető kasszájába.

Már közismert, hogy a XI. kerületi önkormányzat a Lágymányosi öbölben 36 hektáros belterületét négyzetméterenként 5600 forintért apportálta a Leisztinger Tamás vállalkozó érdekeltségébe tartozó Öböl Invest Kft.-be, miközben a Duna túloldalán a spanyol Fadesa cég ugyancsak olcsón, de mégis többért, négyzetméterenként 8 ezer forintért szerzett a Csepeli Önkormányzattól egy mezőgazdasági övezetben lévő területet. Újbuda gyanúsan korai kiszállása után az Öböl Invest Kft. tizenháromszoros áron adta tovább egy portugál nagyvállalkozásnak üzletrésze 75 százalékát.

Hová tűnt el az extraprofit? Az infrastruktúrába biztosan nem vándorolt, hiszen az öböl közlekedésének javítása a fővárosra marad – például a 19-es villamos vonalának odavitele a Műegyetem rakparton át, vagy az 1-es villamos átvezetése a Lágymányosi hídon. Holott csak a pártközeli strómanokat kellett volna kikapcsolni az ügyletből, és az önkormányzati ingatlaneladás kitermelte volna a közlekedés fejlesztéséhez szükséges forrást.

Az említett csepeli ingatlanok és környezetük potenciális értékét jelzi a Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) lobbizása annak érdekében, hogy ez az összesen 400 hektárnyi terület legyen a 2020-as olimpia központja. Vajon itteni megmaradt ingatlantulajdonát is eladja a kerületi önkormányzat – az övezetátsorolás után nyilván a korábbinál drágábban –, vagy közös fejlesztési társaságot alapít a Fadesával és az olimpiai infrastruktúrát fejlesztő fővárossal? A tét nem kevesebb, mint 140 milliárd forint – minimum egy új Duna-híd ára –, ha a korábbi 8 ezer helyett a reálisabb 70 ezer forinttal kalkulálunk négyzetméterenként. Ez az érték a közlekedési infrastruktúra (a gerincút, az ugyancsak tervezett Duna-híd és az ötödik metró) kiépítése után pedig már akár 300 milliárd forintra is taksálható. Egy fejlesztési társaságba tehát ez utóbbi arányában kellene készpénzt betennie egy magánvállalkozó konzorciumnak, hogy mondjuk 50 százalékos üzletrészt vásárolhasson az önkormányzat átsorolt telektulajdona fejében. Ha ehelyett a politikusok előszobáiban kilobbizott közpénzzel tesszük értékesebbé a piacinál olcsóbb áron elkótyavetyélt ingatlant, akkor a bennfentes nagyvállalkozó helyszíni iroda-, szálloda- és lakásépítkezését közel 300 milliárd forintos telekadománnyal támogatná a kerület.

Ésszerű ingatlangazdálkodással úgy lehetne megrendezni a 2020-ra álmodott budapesti olimpiát, hogy költségeire minimális hazai közpénzt kellene szánni. A tervezett helyszíneken közpénztakarékos PPP-fejlesztési társaságokat kellene alapítani a szükséges infrastruktúra fejlesztésére és finanszírozására. Az ingatlanfelértékelődéssel 140 milliárd, takarékosabb közlekedésfejlesztéssel – például az aquincumi híd elhagyásával – 600 milliárd forintot lehetne 2020-ra megtakarítani. A BOM felkérésére aktualizált PriceWaterhouse-tanulmány (első változata még az Orbán-kormány felkérésére készült) 2350 milliárd forintra taksálja a közlekedésfejlesztés fővárosra jutó költségeit, de ebben benne van az épülő 4-es metró 560 milliárdja is, budaörsi végállomással. Ha ezt a tételt és az említett megtakarításokat levonjuk, 1050 milliárd forint marad, azaz a Városházának évi 105 milliárd forintot kellene közlekedési beruházásokra költenie. Ennek a 60 százaléka várhatóan uniós forrásból megszerezhető, így a várost – 10-15 százalékos kormányzati társfinanszírozási támogatást feltételezve – mintegy 40 milliárd forint terhelné évente, ami a várt hasznokat tekintve aligha túlzott ráfordítás.

Vegyük számba, hol található még köztulajdonban vagy állami cég tulajdonában olyan fejlesztési terület, amit pénzügyileg az olimpia céljára lehetne hasznosítani. A csepeli zöldmezős területen kívül főleg úgynevezett barnamezős helyszínek: a ferencvárosi Bikaréten 200 hektár, az egykori Csepel Művekben és a kőbányai iparterületen 300-300 hektár, a volt Óbudai Gázgyárban és a Hajógyári szigeten 200 hektár, a Józsefvárosban 100 hektár, összesen 1500 hektár. Ha mindezt nem az eddig megszokott módon herdálják el, akkor a reális, négyzetméterenként 50-70 ezer forintos piaci áron 750–1000 milliárd forintnyi bevétel keletkezne. Vagyis tisztességes, azaz a köz javára végrehajtott „ingatlanspekulációval” nemcsak olcsó olimpiát lehetne rendezni, hanem még az – attól függetlenül szükséges – infrastruktúrafejlesztést is részben vállalkozói tőkéből lehetne finanszírozni.

hvg.hu

This entry was posted on 2009. március 10. kedd at 15:17 and is filed under Önkormányzat, Csepel, Gazdaság, Pártok, Sport. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.