Csepel.hu
Csepel talán egy poros falu lenne csupán, ha nem települt volna ide a gyárkomplexum mellett az európai színvonalú kőolaj-feldolgozó üzem a Szabadkikötővel együtt. Az üzem 1945-ig tartó, nemzetközi színvonalú eredményeket felmutató történetéről készült könyvet mutattak be április 10-én a Csepel Galériában.
Cseh Valentin történész „A petróleum-kikötő – a csepeli olajipari társaságok története 1945-ig” címet viselő munkája többek között a csepeli önkormányzat támogatásával jött létre. A bemutatón Németh Szilárd országgyűlési képviselő méltatta a kötet fontosságát. „Volt idő, amikor öblöket építettünk a szigetcsúcson, és olyan idő, amikor öblöket temettünk be. Az a lelkesedés, ahogy létrejött a kikötő, példaként szolgál az önkormányzat számára is.”
A könyvet Kaposi Zoltán gazdaságtörténész, akadémiai doktor mutatta be. Előadásából kiderült, a könyv tulajdonképpen arról szól, hogy miként lehet színvonalas olajelosztó-központot építeni úgy, hogy az országnak nincs saját olajkészlete, hanem importálnia kell. Az üzemhez befektetők kellettek: így került Csepelre az 1920-as években az angol-holland vállalat, a Shell feldolgozóegysége is. Abban az időben voltak „jó multik” is, hiszen a Shell az állam utasítására kizárólag magyar munkaerőt alkalmazott, és a lehető legtöbb felszerelésének is magyar gyártmányúnak kellett lenni.
Amíg politikai téren komoly békétlenség volt Magyarország és Románia között, a gazdaságban komoly nyereséget termelő egyezségeket sikerült kötni – így építette fel üzemét a csepeli kikötő területén a román Steaua (Csillag) olajipari vállalat.
A kötet ötlete 2009 őszén fogant meg. A szerző visszaemlékezett, hogy három lelkes csepeli beszélte rá a petróleum-kikötőben, hogy írja meg a könyvet. Ehhez kapott segítségül egy fényképalbumot, mely a harmincas években készült a Shell számára a kikötőben található olajipari üzemekről. A kutatás során még két korabeli fényképalbumot talált, ezek képanyagát is beépítette, így egy gazdagon illusztrált, érdekes könyv született, amelynek a szövege sem mélyen szakmai – akár iskolákban, történelemórákon is fel lehet használni.
Cseh Valentin a petróleum-kikötő történetét ugyan 1945-ig írta csupán meg, de a háború utáni korszakról is rengeteg fotó maradt fenn, így lehetséges a folytatás is.
„Volt idő, amikor öblöket építettünk a szigetcsúcson, és olyan idő, amikor öblöket temettünk be. Az a lelkesedés, ahogy létrejött a kikötő, példaként szolgál az önkormányzat számára is.”
.
Ha már a hombárfejű rezsigladiátorunk is így nyilatkozik lehet benne valami!
Ő aztán a gáz és távfűtés rezsije mellett illemihez “IS” ért! 😀 😛
Meg kellene írni “A csepeli olajipari társaságok története 1990-től” című könyvet is, különös figyelemmel a Kordaxra meg a különös hatósági ellenőrzésre, amely előtti éjszakán mindent eltüntettek. Közbeszéd tárgya hogy kinek a hathatós közreműködésével. A ma elitjének gazdagsága az olajszőkítésben alapozódott meg!