Csepel.hu
„Szerelmesem így szólított meg: …Nézd, vége van a télnek,… Megjelentek a virágok a földön” (Énekek éneke 2,10-12)
A tavasz a Teremtő élménypedagógiája nekünk évről évre arról: van feltámadás. A fagyott föld, a kopasz faágak, az elhalt rovarzümmögés minden látszat ellenére nem a végállomás. Hitünk megingathatatlan: a soron következő tavasz csodája törvényszerű. Ép lelket nem győzhet le a téli depresszió.
Megértjük-e a tanítást, hogy nem csak a természet feltámadása törvényszerű? Krisztust a halál nem tarthatta fogva. (ApCsel 2,24) Aki ilyen páratlan harmóniában van a Mindenség Teremtőjével és ekkora áldozattal képes megmutatni irántunk, elfajzott testvérei iránt égő szeretetét, annak győznie kellett a halálon – amint erről már a régi próféciák is világosan írnak (lásd Zsoltárok 22 és Ézsaiás 53 végkifejletét).
Ha értjük, mire tanít a tavasz, vajon betöltheti-e most is a szívünket földöntúli öröme és békéje? Túllátunk-e akár a körülöttünk tomboló tél zordságán is?
Egyéni életünk mezején igazi tavaszhírnök a legnagyobb bajban is meg nem haló remény, társadalmunkban pedig a férfi és nő életre szóló szeretetéből a jövőnk zálogaként újból kivirágzó családi közösség. Gyönyörködjünk bennük és ápoljuk őket!
Kéri Tamás
református lelkész
Forrás: Csepel.hu
