Csepel.hu
Tisztelt Csepeliek!
Kedves emlékező közösség!
Vajon mi jut eszünkbe, ha azt halljuk 1956. október 23-a? Életkortól függően kinek-kinek más. Sokan idéznék, hogy a szabadságharc után rengeteg embert végeztek ki, és nagyon sokan kerültek börtönbe, és csak megbecsülni lehetne azok számát, akik emigráltak, hátrahagyva hagyományaikat, rokonaikat, gyermekkorukat, máshol telepedtek le a várt szabadság reményében.
Jómagam azon fiatal generációhoz tartozom, akik már csak tankönyvből tanulták, visszaemlékezésekben olvasták az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseit, a magyar csodát és a szörnyű, kegyetlen megtorlást.
A könyvek, tanulmányok után sorsom úgy hozta, hogy négy éven át a Magyar Parlamentben egy csodálatos asszony mellett ülhettem: Wittner Mária – Marika néni – 1956 hőse, Csepel díszpolgára, halálraítélt, közvetlen közelében foglalhattam helyet. A kimondott és ki nem mondott szavak, a szikrázó és könnyes tekintetek meséltek a sorsfordító pillanatokról…
Számomra benne teljesült, teljesül meg 1956 eszméje, ereje és példamutatása. És abban a lányban, akiről Marika néni olyan sokat beszélt. Úgy hívták, hogy Kati. Ő most a 301-es parcellában nyugszik, a többiekkel együtt.
Tisztelt Emlékezők!
Valószínűleg azok az egyetemista fiatalok, akik 1956. október 23-a reggelén elindultak óráikra, nem tudhatták, hogy estére a magyar történelem részeseivé, sőt alakítóivá válnak. Ez a nap már nem egy egyszerű, napos októberi nap volt az életükből, hanem egy sorsfordító pillanat.
Talán azok a forradalmárok, akik egyik napról a másik legendás parancsnokká váltak, ugyanígy folyhattak bele az események, a történelem folyamába.
Ilyen a mítikus alakká vált, az erdélyi származású Szabó János, akit mindenki csak Szabó bácsinak hívott.
Harcostársai, különösen a fiatalok lelkesedtek érte a közvetlenségéért, őszinteségéért, bajtársiasságáért! Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalom elbukott, november 4-én nem tette le a fegyvert, a végsőkig kitartott társaival. 1957. január 19-én végezték ki…
Talán Tóth Ilona is véletlenül sodródott a tüntetők közé 1956. október 23-án. Pont ezen a napon töltötte be 24. életévét. Egy orvostanhallgató számára nem kérdéses, hogy a sebesültek ápolásában, gyógyításában részt vegyen.
November 4-e után is kitartott, röpcédulákat terjesztett, amelyben kitartásra buzdított társaival. Koholt vádak alapján 1957. június 27-én végezték ki.
Talán Mansfeld Péter, a megtorlás legfiatalabb áldozata sem volt tudatában először annak, hogy mi történik körülötte és vele, hiszen 1956. október 23-án még csak 15 és fél éves volt.
November 4-ig együtt harcolt a Széna tériekkel, majd ezután a fegyverek összegyűjtésében segédkezett. 1957-től kezdve a rendszer esküdt ellenségévé vált, a kádárista rendszerrel szembeni bosszú, a forradalom újjáélesztése hajtotta. 1958 tavaszán megpróbáltak végrehajtani egy fegyveres szabadítású kísérletet, de lelepleződtek. Mansfeld Pétert 1959. március 21-én, tizenegy nappal a 18. születésnapja után végezték ki.
Tisztelt Emlékezők!
1956. október 23. a Szabadság és az Összefogás napja. A magyarok a szabadságharc népe, amely mindig csak a szabadság rendjében érzi jól magát és soha nem viselte el szabadságának semmilyen korlátozását. Magyarország 1956-ban összefogott a megszállók és az elnyomás ellen. Az összefogás ereje pedig olyan nagy volt, hogy megrengette a kommunista diktatúrát. A több ezer kioltott és tönkretett élet, a vérbe fojtott szabadságharc végképp leleplezte a diktatúra igazi arcát, az erőszakot, a terrort. A magyarok hite a szabadságban azonban erősebb volt a félelemnél. Kiállásuk a nemzetért erősebb volt a fegyvereknél. A szabadságharcosok életét kiolthatták, de a nemzetből a hitet soha többé nem tudták kioltani.
A magyarok azóta is tudják, hogy ha Magyarország összefog, akkor ereje megsokszorozódik és mindenre képes, így volt ez 1956-ban és így van ez ma is.
Kedves Csepeliek!
1956 gondolatai, megfogalmazásai ötvennyolc év után is útmutatóak:
ÖSSZEFOGÁS
Összefogás nélkül nincs – és nem is lehet! – felemelkedés, sikeres jelen és jövő, egy szebb, tisztább és modernebb Csepel! Beiktatásomkor is hangsúlyoztam: minden csepeli ember polgármestere szeretnék lenni, meghálálni és megszolgálni a bizalmat, amelyet Önöktől kaptam! Olyan testület élén állni, amely számára csak egyetlen szempont lehet: Csepel fejlődése, fejlesztése, az itt élők boldogulása, gyarapodása. Ezen feladat megvalósításához garanciát jelent a kormány és a főváros hathatós támogatása, segítsége.
Tisztelt Csepeliek!
Kérem, közösen, együtt tegyünk meg mindent a mindennapok során is, hogy a kerületünk egy élhető, biztonságos és tiszta városrész legyen!
A négyes pillér: kormány, főváros, önkormányzat és a csepeliek egysége egy tartós, hosszú távon is biztos alapot képez a további építő munkához, a polgármesteri programban meghirdetett 35 pont megvalósításához!
Kedves Emlékezők!
Ma, Nemzeti ünnepünkön kegyelettel emlékezünk 1956 hőseire, áldozataira, akik vérüket, életüket is adták a forradalom és szabadságharc dicső eszméjéért, egy szebb, szabad jövőért!
Harcuk, önfeláldozásuk nem volt hiábavaló!
Wass Albert így fogalmaz:
„Csak a vér és a nyelv tudja összetartani az embereket s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ!”
Forrás: Csepel.hu
érik már nektek is, mocskos ál-nemzeti soros tanítványok.
kubatov szijjártó rogán lázár stb.
haszilló ferenc szavai messzire hallatszanak.