Csepel.hu
Tizenöt éve, 1999. május 4-én alakult meg a képző- és iparművészeket tömörítő civil szervezet, a Csepeli Alkotó Fórum. Ettől függetlenül most nem jubileumi kiállításra került sor – július 24-én a Nagy Imre ÁMK Galériában-, mert ez a sorban csak a tizennegyedik.
Az utóbbi időben évenként ismétlődő kiállítás, így is a jubileum jegyében zajlott. Az alkotók most talán még jobban igyekezetek meglepni a társaikat, és a képzőművészet szép számmal kilátogató kedvelőit, egy-egy korábban nem látott remekművel.
Először Hollné Farkas Enikő művelődésszervező, az est háziasszonya mutatta be a fórum jubileumára érkezett, felszólaló, és előadó vendégeket. Tóth Endre intézményvezetőt, Szőnyi Kingát az ECHO TV műsorvezetőjét. Erdei Kvasznay Évát, a Csepeli Alkotó Fórum elnökét, és végül Víg Villő színi tanodai növendéket.
Tóth Endre örömét fejezte ki abban, hogy szinte megtelt a galéria érdeklődővel, és így folytatta. „Mint házigazda fogadom a kedves vendégeket, de úgy érzem, hogy nem mi, hanem a Csepeli Alkotó Fórum tagjai már nem vendégek, hanem inkább már ők a házigazdák nálunk. Az a szokásom, hogy a kiállítás napján mindig már reggel meglesem az előkészületeket. Azon gondolkoztam, hogy nyár van. Felvetődött bennem a kérdés, hogy nyáron érdemes-e kiállítást indítani. Rájöttem, hogy igen. Mert már ott tartunk, hála Istennek az ÁMK meg a kerület is, hogy a kulturális életben is látni egy kis felpezsdülést.. Ez az egy hét, amikor nincs nálunk tábor. Jövő héttől kezdve minden héten 20-30 gyerek lesz majd itt, akik megnézik ezt a kiállítást. Csodálkoznak majd, és elgondolkoznak az itt kiállított alkotásokon. Igen is lehet, sőt kell is kiállítást nyitni, akár a nyár közepén is. Gratulálok a művészeknek, nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat. Köszönöm szépen a munkatársaimnak, akik nagyon sokat dolgoztak. Ma reggel itt még íjász tábor volt, és a gyerekek papírokat hajtogattak, tehát zajlott az élet. Délutánra pedig ez itt ez a csodálatos kiállítás.”
Bevezetőjében Erdei Kvasznay Éva a Csepeli Alkotó Fórum elnöke, először dupla szeretettel köszöntötte Szőnyi Kingát, az ECHO TV műsorvezetőjét. Mint mondta azért a dupla, mert neki ma van a névnapja. „Két napja emlékezett hazánk a nándorfehérvári diadalra. Istennek legyen hála, 2011 óta végre, hivatalosan is ez a nap, az emlékezés napja. Végre olyasmire emlékezünk, amire büszkék lehetünk. Azt viszont nem láttam, hogy az Európai Unióban megemlékeztek-e a magyarokról, akik az európai kereszténységért ontották a vérüket, és szakrális győzelmet arattak. Kedves barátaim nagyon fontos, hogy tudatában legyünk az értékeinknek, és higgyünk magunkban. Higgyen magában a nemzet, de a legkisebb egysége is. Mi a Csepeli Alkotó Fórum kis csapata tizenöt éve építjük a közösséget. Tevékenykedünk a csepeli kultúra érdekében és persze saját jó érzésünk miatt, az alkotás semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő érzéséért. Szép jubileum a tizenöt év, benne több általunk teremtett hagyomány, így a mai, tizennegyedik Anno Domini kiállításunk is.
Régóta tudom, és sokszor hangoztatom is, hogy Csepelen az átlagosnál több művész él. Sok-sok képzőművész, zenész, kórus, népi táncos, felnőtt és gyerek csoport. Nagyon sok elismert művész származik Csepelről. Most is remek plasztikák, érzékeny kollázs anyag, míves grafikák, szép fotók, elgondolkoztató szürreális képsorozat, tájképek, kifejező portrék, és az elvonatkoztatott formában megjelenő mély emberi gondolatok sokasága sorjázik a falon. Büszke vagyok a csoportunkra és barátainkra. Legyetek ti is tudatában az értékeiteknek, és fogadjátok szerényen, de büszkén az elismerést.”
Megnyitóbeszédében Szőnyi Kinga az ECHO TV műsorvezetője, a művészetről, a művészekről, és ezen belül a csepeliekről beszélt.” Először is szeretném már a legelején tisztázni, hogy amikor Erdei Kvasznay Éva felkért e kiállítás megnyitójára nem, mint a képzőművészet szakavatott értője mondtam igent. Kizárólag azért vállalkoztam erre az igen megtisztelő és rendkívüli feladatra, mert így szeretnék tisztelegni azelőtt a civil kurázsi előtt, ami napjainkra Csepel képzőművészeti életének egyik legmeghatározóbb, s merjük kimondani, mára nélkülözhetetlen hajtómotorjává tette, a Csepeli Alkotó Fórumot. A képzőművészeket és irodalmárokat tömörítő, nevében és lokálpatriotizmusa szerint csepeli, 2014-es tagságát tekintve viszont már országos civil szervezetet, 15 éve, 1999 májusában alapította tizenhat csepeli művész. A számmisztikában a 15-ös szám művészi tehetséget, képességet jelez. Talán az sem véletlen, hogy pont ma, július 24-én, annak az Árpád-házi Szent Kingának a napján tartjuk ezt a megnyitót, aki sok templomot, kolostort építtetett, köztük az Ószandec-i ferences kolostort, amely később Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége elnökeként, azért is örülök, hogy Szent Kinga napjára esett a megnyitó, mert így elmondhatom azt is, amit Önök közül biztosan sokan tudnak, hogy az ő érdeme többek között az is, hogy a templomokban énekelhetnek, imádkozhatnak az addig némaságra kárhoztatott nők. A 15 éves jubileum jó alkalom arra, hogy név szerint megismerjük, kik is voltak az alapító anyák és atyák. Sajnos közülük hatan, Csépe Juli, Horváth Attila, Kvasznay Gulyás Margit, Muray Róbert, Sédli István és Szíjjártó Árpád már nem lehetnek közöttünk, de hiszem, hogy odafentről megelégedve tekintenek most le ránk. Külön szeretném köszönteni a jubileumi év alkalmából a jelenlévő alapítókat: Erdei Kvasznay Évát, Geisbühl Tündét, Koháry Krisztinát, Körmendy Mariannát, Mándoki Halász Zsókát, Óváry Gézát, Péterffy Gulyás Máriát, Sz. Varga Irént, Végh Editet és Végh Pétert.
Napjainkban gyakran megfeledkezünk azokról a dolgokról, amelyek széppé teszik életünket arra hivatkozva, hogy a gondokkal teli, rideg valóság miatt még arra sincs időnk, hogy felhívjuk rokonainkat, összefussunk rég nem látott barátainkkal, kezünkbe vegyünk egy jó könyvet, netalán elmenjünk megnézni egy jó színdarabot, vagy csak egy pillanatra megálljunk jártunkban-keltünkben rácsodálkozni egy-egy régi, épített szépségre. Észre sem vesszük, és szép lassan kiüresedik lelkünk, boldogtalan, magányos emberekké válunk, teljesen megfeledkezve az örök emberi értékekről, élve szürke hétköznapjainkat hétről-hétre.
Ezért kell nagy tisztelettel adóznunk azoknak a művészeknek, akik ebben mai rohanó világban lehetőséget teremtenek a napi gondokban megfáradt lelkünknek arra, hogy elmerülve művészeti alkotásaikban megpihenjen és feltöltődjön, vagy ahogyan Picasso fogalmazott: a művészet lemossa a lélekről, a mindennapok porát. Végignézve a kiállításra került alkotásokat, most is találkoztam olyannal, ami azonnal megérintette a lelkemet. Olyan ez, mint a szerelem: nincs rá magyarázat, miért pont ő. Miközben csodálattal tölt el egy-egy alkotás, aközben óhatatlanul megfogalmazódik bennem egy kis irigység is azért, hogy alkotóik milyen tökéletes módon tudják elénk tárni, az ő sajátos és színes belső világukat. Kívánom, hogy a kiállítás megtekintése után Önök is olyan élményekkel gazdagodjanak, mint én, s amelyek menedéket jelentenek majd mindenkinek, ebben az egyre igénytelenebbé váló világban. Ne felejtsék el, hogy az itt kiállított művészeknek köszönhetjük, hogy ma itt együtt vagyunk. Itt most egy egységet alkotunk. Együtt tudjuk szebbé és gazdagabbá tenni Magyarország jövőjét. Nagy szavak, de így van. A művészet nélkül nagyon szegények lennénk. Azt az áldozatos munkát, amit Erdei Kvasznay Éva és társai végeznek, legyen kinek átadni. Ha nincs utánpótlás, akkor elvész a múlt. Aki nem viszi tovább a múltat, annak nem lesz jövője. Annak reményében nyitom meg a kiállítást, hogy lesz kinek tovább adni a stafétabotot, a művészek közül pedig, ki-ki saját mestersége címerét.
A névnapját ünneplő Szőnyi Kinga, Tóth Endrétől virágcsokrot, Erdei Kvasznay Évától pedig egy képet kapott ajándékba. Az utóbbiról az ünnepelt elmondta, hogy először beviszi a televízióba, hogy irigykedjenek. Később talál majd neki egy megfelelő helyet.” Én mindent nagy becsben szoktam tartani, mert én nagyon tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik bearanyozzák a másik ember lelkét.”
A kiállítás képeihez illő produkcióval rukkolt elő Vígh Villő színi tanodai növendék, aki énekével már több koncerten kápráztatta el hallgatóságát. A tehetséges kislány már két éve is fellépett, éppen a Csepeli Alkotó Fórum kiállításán. Most először József Attila Harmatocska című versét adta elő, amelyhez a zenét ő szerezte. A tizenkét éves kislány a nagymamája, Fekete Mariann (aki festő és költő is egyben) versét is megzenésítette. A Születésnapra című költemény, utalt a Csepeli Alkotó Fórum jubileumára.
Továbbmenve a történésekben, de maradva a névnaposoknál. A szombati Anna naposok közül, először Sebestyén Annától kérdeztem, hogy mióta tagja az alkotó fórumnak, és milyen alkotásokkal készült a mai napra?
„Régtől tagja vagyok a Csepeli Alkotó Fórumnak, amely – köszönhető Erdei Éva lelkes és szakszerű szervezőmunkájának – egy szervezetbe tömöríti az amatőr képzőművészeket. Amatőröknek mondjuk magunkat, noha köztünk is vannak művészeti tagsággal elismert alkotók. Mint megnyitó beszédében Szőnyi Kinga az ECHO TV műsorvezetője utalt rá – akit névnapja alkalmából köszönthettünk – a művészetben egyedül a megélt valóság és az abból alkotássá nőtt üzenet fontos, mindegy, hogy kinek mi a végzettsége. Én porcelánfestőként indultam, de mintegy másfél évtizede találtam meg sajátos technikámat és mondanivalómat a képzőművészetben. A golyóstollrajzaim spirituális tartalmúak, aminek lényege, hogy segítsek a szemlélőnek eligazodni a láthatatlan valóság sejtelmes világában, megjeleníteni a létezés értelmét. Erre a jubileumi kiállításra is immár hagyományosan golyóstollrajzokkal készültem; a képek színvilága és vonalvezetése észrevehetően erőteljesebb, mint amit eddig megszokhattak tőlem alkotótársaim. Úgy érzem a világ harsányabb lett körülöttünk, és szinte észrevétlenül “alkalmazkodtam” a felfokozott életritmushoz képeimben is. Remélem, a képek közvetítik azt az örömöt és felszabadultságot, amit alkotás közben érzek. Végezetül nagy örömömre szolgál, hogy a Csepeli Alkotó Fórum tagja lehetek, remek közösségre leltem itt és sokat tanulhattam tőlük.
Gulyás Anna a Szárnyalás című akvarellel jelentkezett, a mai kiállításra. „ Hat éves korom óta festek, és közel hétszáz képet festettem már. E képek többsége még megvan, de már nagyon sokat elajándékoztam. Tíz éve vagyok tagja az alkotó fórumnak. Nagyon örülök, hogy ma itt lehetek, mert jó látni, hogy milyen remek művek születtek, az alkotótársaimnak köszönhetően.”
A kiállító művészek listája: Angyal Júlia, Bali Sándor, Bálint Ágnes, Bánkuti Emese, Beretvás Csanád, Csollák Mihály, Csöregh Éva, Erdei Kvasznay Éva, Ernesto Celeste de Villa, Fark László, Fekete Gyula, Gorza Péter, Gulyás Anna, Hanzl Klára, Kókay Szabolcs, Kopócsy Judit, Kovács Árpád, Körmendy Marianna, Kőszeghy Gabriella, Mándoki Halász Zsóka, Molnár Edit, Nemcsik Ákos, Némedy Gergely Máté, Orient Enikő, Óváry Géza, Pató Róza, Péterffy Gulyás Mária, Schmidt Gabriella, Sebestyén Anna, Solymosi Mária, Varga Irén, Végh Péter, Vén Mária, Vincze Angéla.
A kiállítás augusztus 24-éig tekinthető meg, hétfőtől péntekig 9 órától- 19 óráig, míg szombaton 9 órától-13 óráig.
Forrás: Csepel.hu
