Csepel.hu
Még mindig felfoghatatlan, pedig már hat éve történt. A kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György a pekingi játékokra készült, amikor egy edzés közben életét vesztette. Azt tervezte, ha nyer az olimpián, befejezi az élsportot és családot alapít. Bár kenuzni a Lágymányosi Spartacusban kezdett, de hamar a Csepel SC-be került, amelyhez aztán haláláig hű maradt.
Az összesen 15 világbajnoki címig jutó Kolonics György éveken át vezette a magyar kenusok ranglistáját, tízszer lett az év kenusa Magyarországon. 2008. július 15-én edzés közben egy résztáv végén rádőlt a kísérő motorcsónakra, s elvesztette eszméletét. Kozmann György és edzője, Ludasi Róbert szívmasszázzsal és mesterséges lélegeztetéssel igyekeztek életben tartani, de nem jártak sikerrel, ahogy a kiérkező mentők sem: a halál szívtágulattal járó szívizombetegség, következményes heveny balszívfél-elégtelenség miatt állt be.
Kolonics György emlékére 2009-ben kitüntetést alapítottak: a Kolonics-díjat minden évben az év legjobb utánpótláskorú kenusának adják át. Róla nevezték el a magyarországi Világkupa-verseny C1 500 méteres számát, halála napján minden évben fáklyás evezést szerveznek Csepelen. Amit az idén is megtartottak, és persze a cepeli önkormányzatnál sem feledkeztek meg a kiemelkedő csepeli sportolóról. Július 15-én délelőtt a csepeli önkormányzat nevében Németh Szilárd polgármester és Borbély Lénárd alpolgármester koszorút helyezett el Kolonics György sírjánál a Farkasréti Temetőben.
Kedd este a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület és más klubok sportolói, Kolonics barátai, tisztelői az MKKSZ szervezésében fáklyás emlékevezést tartottak a kis Dunán. A Hollandi úti vízitelepen vízre szálltak és közösen feleveztek az 1000 méteres rajt fölé majd vissza a céltoronyig.
„Még ma sem tudom felfogni ezt az egész tragédiát, és azt hiszem, ebben az életben már nem is fogom – mondta Ludasi Róbert, Koló edzője. – Huszonkét évet dolgoztunk együtt, és rengeteg sikert értünk el. Sokat gondolok még ma is rá, de választ nem kapok, hogy miért velünk történt meg ez a borzalom. Kivételes képességű sportoló volt, ezt mindenki tudja, és én áldom a jó Istent, hogy együtt dolgozhattam vele. A kapcsolatunk vége sajnos nagyon csúnyán, szomorúan és fájdalmasan végződött. Nem valószínű, hogy hozzá hasonló klasszissal még egyszer összehoz az élet.”
Forrás: Csepel.hu
