Csepel.info

MNO

Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat kapusa.

A család tájékoztatása szerint „Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20 perckor, álmában, megtért Teremtőjéhez”.

Grosics Gyula Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, a Bp. Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. A magyar válogatott kapuját 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpia bajnoki címet szerzett.

Grosics

Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa, a Nemzet Sportolója 1926-ban született. 13 éves korában Dorogon kezdte pályafutását – 1940-ben a sorkötelezettség miatt nem állt rendelkezésre hálóőr a település csapatában. „Ha nincs Pap, jó a ministráns is”, így lett végül a klub hálóőre, az addigi portást ugyanis Papnak hívták, ő pedig Dorogon ministrált az idő tájt.

18 évesen magabiztosan nyert a csapattal NB III-at, és elődöntősök voltak a Magyar Kupában, 1945-ben pedig már az élvonalban szerepelt a Dorog. 1950-ben némi kitérővel került a Honvédhoz. 1952-ben olimpiát nyert a magyar válogatottal Helsinkiben, és szerepelt az ezt követő három világbajnokságon, 1954-ben ezüstérmes volt az Aranycsapattal. Ezt követően hazaárulással vádolták, és kegyelem volt szinte, hogy Tatabányán folytathatta a futballt – de a Ferencvároshoz nem igazolhatott át.

Magyar bajnoki címet háromszor ünnepelhetett, 390 mérkőzésen szerepelt, a címeres fekete szerelés 86-szor volt rajta 15 év leforgása alatt. Ismert, a magyar válogatott 1954 előtt 6 esztendőn át volt veretlen.

Később edzőként Tatabányán, Salgótarjánban és a KSI-nél is dolgozott, majd Kuvaitban is szerencsét próbált. 1970-től folyamatosan figyelmeztetett a futball morális mélyrepülésére. 1990-ben az MDF színeiben a politikában is megmerítkezett, de nem sokáig.

2008-ban többször intenzív osztályra került, a tüdejével voltak súlyos problémák. Családja csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy a szokásos kontrollvizsgálatot követően ismét kórházban ápolják.

82. születésnapján, ünnepélyes keretek között leigazolta a Ferencváros, 2008 március 25-én kezdőként is jelölték a Sheffield United elleni barátságos mérkőzésen.

Nevét viseli a tatabányai stadion.

Az Aranycsapatból már csak egyetlen tag, a hátvéd Buzánszky Jenő él.

Emlékei azoknak vannak, akik mindent megtesznek a sikerért

2011. február 4-én, 85. születésnapja alkalmából hosszabb interjút adott az MTI-nek, amelyben többek között arról vallott, hogy csatár szeretett volna lenni.

„Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleménye.” (…)

„Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk.” (…)

„Ami tegnap történt, az nem foglalkoztat. Viszont gyermekkorom emlékei egyre élesebbek. Számomra fontos ezek újraélése. Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért.”

Forrás: MNO

This entry was posted on 2014. június 13. péntek at 13:25 and is filed under Sport, Társadalom, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.