Pál Feri is Jézusba botlott a Kálvinon
MNO
Valahogy így lehetett kétezer éve is: Jézus bevonult a nagyvárosba szamárháton, bambán, ujjongva vagy érdeklődve figyelte a sok ember. Hallottak már róla, személyesen találkoztak is vele talán, de mindenkiben közös volt, hogy valamire, valami jóra vártak. Talán csak egy üzenetre, ami pozitív változást hoz az életükben.
A keresztények tudják: megváltás lett a „vége” annak az eseménysornak, ami virágvasárnap kezdődött. A nyúl és a tojás helyett erről szól eredetileg a húsvéti ünnepkör, és ezt az eredeti üzenetet akarja az emberekhez eljuttatni a világ zajában is a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Jézus és a tanítványok pesti sétájával. Az MNO exkluzív filmes riportja.
A szentségimádások, a litánia, a vesperás, de nem ritkán még egy átlagos templomi szentmise sem elegendő a mai ingergazdag világban ahhoz, hogy az egyház felrázza a híveket, illetve olyanokat szólítson meg, akik keresnek „valamit”. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége ezért kezdeményezte tavaly a tébolyult Mikulás-kultusz helyett Szent Miklós sétáját a budapesti utcákon, és ezért „küldte el” szamárháton Jézust a belvárosba, kíséretében a tizenkét apostollal, emlékeztetve a virágvasárnap mozzanatára, Jézus jeruzsálemi bevonulására. Ismert vagy sem, de elmondjuk: ezzel kezdődik a bibliai nagyhét eseménysora, az utolsó vacsora, az elfogás a Getsemáne-kertben, az elítélés és a kereszthalál a világ bűneiért.
Jézus és a tanítványok a Szent Gellért térről bújtak be a 4-es metró alagútjába és a Kálvin téren jöttek ki onnét, ahol bamba, vihorászó vagy éppen a helyzetet felismerő járókelők közt teljesen véletlenül Pál Feri atya sodródott elő – és botlottak egymásba Jézussal.
Inkább Jézussal azonosítsák, mint bárki mással
A „jeruzsálemi bevonulás” a Belváros új főutcáján vezetett végig, Jézus pedig több helyütt megállt, hogy elmondja a legegyszerűbb, de a hétköznapokban talán a legnehezebben megvalósítható üzenetet: „Szeressétek egymást!”
A Vörösmarty tér utcazenészeinek és kitelepült éttermeinek kavargó miliőjében Jézussal és a tanítványokkal aztán bárki hosszabban is elbeszélgethetett, az Isten fiának bőrébe bújó Timon Bencét itt kapta el az MNO is.
– Érdekes az embereket figyelni. Nagyon sok a közömbös arc, az emberek harmada-fele „rezisztens”. Sokan azért elmosolyodnak, ha nem is miattunk, hát a szamár miatt, ami szerintem nagyon jó gondolat volt. Ezt látva arra is odafigyelnek, hogy mik ezek a ruhák, és mi ez a sok ember itt – fogalmazott „Jézus”.
Az informatikus-villamosmérnök végzettségű, markáns kinézetű fiatalembert egy farsangi bálon érte a felkérés, de fizimiskáján kívül testsúlya sem volt mindegy, a szamár maximális terhelhetősége ugyanis 85 kiló. A szamár terhe tehát a képességeihez képest nem volt kicsi, de azért Jézussá válni – és ekként tanúságot tenni – sem kisebb dolog.
– A Jézus-megszemélyesítéstől kicsit összeszorult a gyomrom, „soknak” tartottam. A Jézusról szóló filmek színészei hónapokig készülnek az efféle szerepre, nekem két hetem volt. De premier előtt volt szerencsém megnézni az „Isten fiát”, tényleg egy eléggé Biblia-hű film, nem hollywoodi; és a mai napra sikerült a lelkemet is úgy rendbe rakni, hogy tudjam ezt vállalni. Egyébként nem bánom, ha adott esetben Jézussal azonosítanak, inkább vele, mint bárki mással – húzza alá Timon Bence, aki nagyon reméli, hogy sikerült átadni az üzenetet: nem csak a csokinyusziról szól a húsvét, Jézus meghalt értünk és feltámadt.
Szerinte ez az esemény olyan figyelemfelkeltő volt, hogy aki látta, annak el lett ültetve a fejében a gondolat, és ha megnézi az MNO filmjét, csak elgondolkodik azon, hogy miért csinálták ezt, túl azon, hogy „mindenki ránk figyeljen”.
Komoly játék
A Jézust követőkhöz útközben csatlakozott Dániel is.
– Én spontán jöttem, de nagyon nem bántam meg. Eredetileg a feleségem tervezte, hogy kijön a gyerekekkel. A kislányom kérdezgette, hogy az igazi Jézus megy-e itt előttünk, amire a feleségem mondta, hogy nem, csak játszunk, de nagyon komoly játék ez – írta le az eseményeket röviden Dániel, aki szerint fontos, hogy a húsvétnak csak járulékos része a tojás vagy a locsolkodás, a lényeg Krisztus. – Ebben az ünnepi játékban is az volt a jó, hogy tulajdonképpen csatlakoztunk, és „követtük” Jézust – összegzett.
Felesége, Szilvia szerint „a játék annyira lényegi részünk, hogy mindig közelebb hoz egymáshoz; a történetet is sokkal jobban át tudjuk élni, ha eljátsszuk”, utalt a Bibliában foglaltakra a kétgyermekes anyuka. Szerinte azzal, hogy „az utcára kijövünk, azt is játéktérré tesszük, nem arra használjuk, amire szoktuk, sietünk a dolgunkra és egymást észre sem vesszük”. Úgy látja, hogy „aki mellettem áll, már nemcsak egy idegen, hanem a ‘játszótársam’”.
Mikulás és Jézus után jön a sör – interjú Kéthelyi Mátyás szervezővel (KÉSZ)
– Mi történt ezen a flashmobon?
Közeledünk hitünk legnagyobb ünnepéhez, felekezeti különbség nélkül valamennyien együtt ünnepeljük Krisztus föltámadását. Sok ember erről azonban semmit sem tud, vagy nem érdekli a dolog. Úgy gondoltuk, egy meglepetésakció keretében tizenhárom férfi fog Jézusnak és az apostoloknak fölöltözve a város utcáin a járókelőkkel találkozni, majd Jézus szamárhátra ül a Ferenciek terén, hogy így vezesse az őt követőket.
– Mi volt a céljuk a villámcsődülettel?
– Szeretnénk fölhívni a figyelmet arra, a húsvét nem egyenlő a csokinyuszival és a festett tojással. Ezeknek az évszázados hagyományoknak az alapja ugyanis Jézus, akinek személye a mai napig mindenki számára példakép lehet
– A szervezés során milyen engedélyeket kellett beszerezni, hogyan álltak ehhez?
– Mivel az akció fontos szereplője volt az a szamár, amin Jézus lovagolt, ezért a legfontosabb a Fővárosi Közterülethasznosítási Társulás jóváhagyása volt. Ezenkívül a BKV felvételkészítési engedélyét is be kellett szerezni, Jézus és az apostolok útját ugyanis végigkísérték a sajtó munkatársai, amint metróval közelítették meg a villámcsődület helyszínét. De mind a hatóság, mind a közlekedési vállalat képviselői segítőkészen, konstruktívan viszonyultak kezdeményezésünkhöz.
– Milyen hatást váltott ki a flashmob az emberekben?
– Láthatóan meglepte őket a váratlan esemény. Különösen a gyerekek és a külföldiek örültek ennek a nem mindennapi látványosságnak. Az akció főszereplői igyekeztek minél inkább kapcsolatba kerülni a járókelőkkel, „Jézus” sem csak tanította a köréje sereglőket, de szívesen beszélgetett, fényképezkedett is a vele találkozókkal. Nem szabad azonban elhallgatni azt sem, hogy akadtak kelletlen, elutasító arcok is: úgy tűnik, Jézus elfogadása még ilyen békés, közvetlen formában is problémát jelent egyeseknek.
– Miért volt erre az egészre szükség?
– Azt tapasztaljuk, hogy ünnepeink egyre inkább elvilágiasodnak, lassan nem jelentenek mást, csak egy újabb apropót a minél nagyobb mértékű fogyasztásra. Szeretnénk, ha az emberek az ünnepek eredeti üzenetéről elgondolkodnának, és mások javára, illetve a maguk lelki épülésére tennének. Tavaly decemberben szintén emiatt indítottunk egy hasonló akciót, melynek célja az volt, hogy fölhívjuk a figyelmet a hagyományos Mikulásra, vagyis Szent Miklós püspök ma is korszerű példájára. Ennek sikerén buzdultunk fel.
– Milyen példák szolgáltak például a kezdeményezéshez?
– Bel- és külföldön lassan már Dunát lehet rekeszteni a gombamód szaporodó villámcsődületekből és meglepetés-előadásokból, mi azonban mégsem ezeket tekintettük elsősorban mintának, hanem azokat a középkori virágvasárnapi körmeneteket, amikor a pap Jézust megjelenítve szamárháton érkezett a hívek kíséretében a templomhoz. A fölvilágosodás korában e szokás ugyan eltűnt a paraliturgiából, a közelmúltban azonban a ferencesek Mátraverebély-Szentkúton újra fölélesztették azt. Számunkra elsődleges jelentőségű volt, hogy a főváros szívében, ökumenikus jelleggel jelenítsük meg Jézus szamárháton való bevonulását. Mivel a mai emberek többsége egyre kevésbé érti a szimbólumok nyelvét, ezért volt fontos, hogy a főszereplők korabeli öltözetbe bújjanak.
– Ferenc pápa kifejezetten arra kéri a világegyházat, hogy minden lehetséges helyszínen, eszközzel és módon tegyen tanúságot a hitről. Hogyan viszonyul ez az akció ehhez a pápai útmutatáshoz?
– Egyetértünk a pápa missziós fölfogásával, valóban minden eszközt meg kell ragadni a mai világban arra, hogy eljuttassuk az emberekhez Jézus tanítását. A templom, az iskola és a család belterjes vallásosságával nem elégedhetünk meg: a hagyományokat megőrizve, de korszerű formában és színvonalasan kell a legkülönbözőbb csatornákon megjelennünk az örömhírrel. Nekünk, keresztényeknek különösen össze kell fognunk ebben a munkában, a kihívás ugyanis óriási, csak közösen tudunk sikeresek lenni.
– Mi lesz a következő akció? Milyen ötletek vannak még az efféle békés missziózás kiszélesítésére?
– Következő vállalkozásunk a tavaly májusban első alkalommal megrendezett Szent Flórián-napi sörszentelés idei folytatása lesz. Úgy gondoljuk, hogy a kulináris cirkusszá váló gasztronómiai fesztiválok sorában végre itt az ideje, hogy ne csak a has örömeinek hódoljunk, hanem hogy hagyományainkat föltámasztva az égiek közbenjárásáért, segítségéért is folyamodjunk, azért hálát adjunk. Kezdeményezésüket örömmel karolta föl Rizmajer József csepeli sörfőzőmester, akinek frissen főzött söre ünnepi szertartás keretében lesz megáldva a sörszerető pesti polgárok évszázados istenházában, a Belvárosi Főplébánia-templomban, melyet vidám sörkóstolás követ a Március 15. téren.
Forrás: MNO
