Csepel.hu
Borbély Lénárd országgyűlési képviselő, Csepel alpolgármestere 2014. március 15-én kerületünk testvérvárosában, Nagyszalontán a Kossuth-szobornál mondott ünnepi beszédet „a magyarok ünnepén”.
Ebből az alkalomból az alpolgármester Török László polgármestertől megkapta a nagyszalontai magyarság érdekvédelmi szövetsége által alapított Bocskai-díjat.
A díjat azzal a szándékkal alapították 2010-ben, hogy kitüntessék a hajdúváros magyarságáért, a magyarság megmaradásáért kiemelkedő munkát végzőket. A kitüntetést elsőként a magyar iskola, az Arany János Elméleti Líceum közössége, majd a Toldi néptánccsoport és Dánielisz Endre helytörténész kapta, tavaly év végén pedig Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere vehette át.
Borbély Lénárd ünnepi beszéde
Tisztelt Polgármester úr!
Tisztelt Ünneplők!
Kedves Magyar Testvéreink!
Nekünk, magyaroknak, olyan utat jelölt ki a teremtő, amely kevés népnek adatik meg a világban. Számtalan történelmi pillanatra lehetünk büszkék – ilyen ez a mai nap is -, a magyar nemzet szabadságának megmaradásához pedig rögös út vezetett, amely még ma sem ért véget.
Nemzeti ünnepeink kivételesek, hiszen azok egytől egyig a magyarságunkért vívott kiállásról, a szabadság eszméjéről szólnak. Arról, hogy közös akarattal és bátorsággal bármire képesek vagyunk.
Az 1848-as forradalom a hittel kezdődött. 166 évvel ezelőtt, ezen a napon, a márciusi ifjak bátorságukkal olyan lavinát indítottak el, amely örökre megváltoztatta e nép életét. Szembeszálltak az elnyomó hatalommal, tiszta szívvel, félelmüket hátrahagyva harcoltak a szavak erejével. A magyarok hittek abban, hogy Magyarország megáll a saját lábán és ér annyit, mint más nemzet.
1848. március 15-én a Pilvax kávéház ifjai olyat tettek, amelyre minden magyar büszke lehet, határon innen és túl egyaránt. Az ő bátorságuk összefoglalja hagyományos értékeinket: a szabadsághoz és függetlenséghez fűződő szűnhetetlen ragaszkodásunkat, a nemzetünkért történő összefogás erejét, a magyarok becsületét, tisztességünket, a kultúránkat. Olyan értékeink ezek, amelyekbe a Kárpát-medencébe törő külső, idegen erők mindig beleütköztek.
Ezekért az értékeinkért történő kiállás foglalja össze a legnagyobb nemzeti ünnepünket, az 1848-49-es szabadságharcot és forradalmat. Ez a nap adott erőt, és mindig is erőt ad ahhoz, hogy higgyünk magunkban és büszkék legyünk magyarságunkra!
A magyar nemzet nemcsak a szabadságért küzdött akkor, hanem mindazokért a jogokért, amelyek Európa bármely más nemzetét megillették.
A magyarok tudták, hogy joguk van a szabadsághoz és az önbecsüléshez, és azt is tudták, hogy ez felelősséggel és munkával jár.
Tudták, hogy a magyar nemzet csak úgy maradhat meg, ha a magyar földet magyar emberek művelik.
Tudták, hogy annak a nemzetnek nincs jövője, amely feléli azt, amely hitelből tengeti életét, ahelyett, hogy keményen dolgozna.
Tudták, hogy a magyar nemzet akkor nem lesz kiszolgáltatott, ha azok is dolgoznak, akik addig kihúzták magukat a munka alól.
Tudták, hogy Magyarország akkor teljesíthet jobban, ha mindenki ereje szerint kiveszi a részét a közös terhekből.
A magyarok tudták, hogy csak így lehet igazán szabad Magyarország és ezért senki nem fog helyettük kiállni.
Mindezeket 2010-ben is felismerték az anyaországban élő magyarok, és annak az lett a következménye, hogy a rögös úton továbbhaladva, de már a nemzetegyesítés gondolatával és annak teljes erejével folytathattuk utunkat.
Tisztelt Ünneplő Nagyszalontaiak!
Március 15-e a magyar nemzet erejére emlékeztet bennünket.
Tisztelet a bátraknak, akik kiálltak és fáradhatatlanul dolgoztak azért, amiben hittek. A forradalmi napokat ugyanis kemény és felelős munka, bátor törvénykezés és bátor kormányzás követte.
Tisztelet a bátraknak, akik saját kezükbe vették a nemzet sorsát, még ha magukra is irányították azok haragját, akik addig a kezükben tartották a magyarokat.
Tisztelet a bátraknak, akik békésen, fegyver, erőszak és gyűlölködés nélkül vívták ki Magyarország szabadságát és önbecsülését.
A bátorság egyik ismérve a XXI. században sem más, mint azokban az időkben volt. Ki az, aki képes és mer cselekedni? Cselekedni és tenni a dolgát akkor, amikor mások gondolni sem mernek rá. Cselekedni, amikor mások intik őt. Cselekedni, amikor tudja, hogy nincs több lehetőség és elvesztegetni való idő. A bátor ember ma is ilyen. Cselekszik akkor is, ha tetteit folyamatos bírálat és értetlenség kíséri. Cselekszik, mert jól tudja, hogy ez a szabadság ára.
1848 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet kötelességünk minden időben ápolni és megőrizni.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc összekapcsolódik a mával és ezernyi útmutatást ad számunkra is.
Az akkor kivívott szabadságunk és önbecsülésünk ereje annyira megrendíthetetlen, hogy nemcsak 1848 tavaszára volt elég, de azóta is, minden évben az ő bátorságukból gyűjtünk erőt.
Tisztelt Ünneplők!
Kedves Magyar Testvéreink!
Ma is így teszünk. Ma is kitűztük az erő, a remény, a hűség színeit, mert ma is a bátrak erejéből gyűjtünk erőt.
1848 óta azt is tudjuk nem azok az igazán erősek, aki hangosak és erőszakosak, hanem azok, akiknek a lelkében a hit, a tenni akarás és az önbecsülés él.
hitében és önbecsülésében az erős magyar nemzet győzelme.
Most, 2014-ben újra választás előtt állunk: Magyarországnak újra el kell döntenie, hogy hagyja vagy nem hagyja újra elvenni hitét és önbecsülését, előre vagy hátra megy.
2010-ben az anyaországban élő magyaroknak volt elég hitük és bátorságuk ahhoz, hogy a jövő irányába forduljanak. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke akkor egyértelművé tette: a 2010-ben felálló új Kormánynak a nemzeti ügyek kormányának kell lennie. Olyan kormánynak, amely felelősséget érez minden magyar honfitársunkért, határon innen és túl.
A trianoni békediktátum, nemzetünk talán eddigi legnagyobb tragédiája, soha ki nem törölhető, soha el nem feledhető traumája a magyarságnak. Szétszakította nemzetünket, szétszakította családjainkat. Mindezt saját magam is átéltem, hiszen magyar család gyermekeként román állampolgárként láttam meg a napvilágot Nagyváradon. És ha a nagyszüleimet meglátogatom az innen néhány kilométerre lévő Mezőbajon, akkor útlevéllel kell ideutaznom.
Tisztelt Polgármester úr!
Tisztelt Nagyszalontai Magyarok!
A 2010-ben megalakult nemzeti ügyek kormányának és a parlamenti többségnek volt bátorsága ahhoz, hogy cselekedjen a nemzetünk újraegyesítése érdekében. Volt elég bátorságunk, hogy hitet tegyünk a Nemzeti Összetartozásunk mellett:
“A Magyar Köztársaság Országgyűlése tisztelettel adózik mindazon emberek, közösségeik és azok vezetői, illetve az ő emlékük előtt, akik 1920. június 4., a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, s képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is. Az Országgyűlés fejet hajt mindazon nők és férfiak, illetve az ő emlékük előtt, akik e küzdelemben az elmúlt kilencven év során magyarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek, külön megemlékezve azokról, akik az életüket kényszerültek áldozni nemzeti önazonosságuk vállalásáért. Az Országgyűlés elismeréssel emlékezik meg mindazokról, akik nem magyar emberként vállaltak szolidaritást a magyarsággal.
… A Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.
… az Országgyűlés június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítja.” – zárja sorait a nyilatkozat.
Kedves Nagyszalontaiak!
Ma már az új Alaptörvényünk is egyértelműen fogalmaz: “Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért…”
Ez a felelőség érzet késztette cselekedetre a Kormányt, és ezért kapja meg, vagy kapja vissza minden határon túl élő nemzettársunk a magyar állampolgárságot.
Külön szeretném megköszönni polgármesterüknek, Török Lászlónak, hogy bátran és teljes szívvel dolgozik azért, hogy mára csaknem az összes nagyszalontai magyar rendelkezik magyar állampolgársággal.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Az anyaországban közelgő parlamenti választások ismét arra késztetnek bennünket, hogy bátran összekapaszkodjunk, és kijelöljük azt az utat Magyarország számára, amely az összmagyarság jövőjét meghatározza.
Ma már nem csak azok dönthetnek nemzetünk sorsáról, akik a csonka országban élnek, hiszen a döntés nem csak az ő életüket és mindennapjaikat befolyásolja, hanem például az Önökét is, akik itt élnek magyar emberként.
Merítsünk erőt a múltunkból, és forduljunk közösen nemzetünk jövője felé.
Isten, áldd meg a magyart! Isten, áldd meg Nagyszalontát!
Köszönöm hogy meghallgattak!
Forrás: Csepel.hu
