Csepel.hu
Fájdalmas, szomorú, borzongató, mégis felemelő és felszabadító – így lehet pár szóban összefoglalni Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző zenés irodalmi estjét, amelyet lányával, Huzella Júlia színművésszel, valamint Törlei Katával és Lázár Zsigmonddal mutattak be a Radnóti Miklós Művelődési Házban január 27-én, a holokauszt emléknapján.
A „Lépcsők” című előadói est különlegessége ráadásként az volt, hogy a műsort Csepelen mutatták be először Magyarországon.
Huzella Péter ismert zeneszerző és gitáros-énekes. Mostani előadói műsorát azonban eddig csak Franciaországban adták elő, s hanglemezen található meg. A csepeli műsor tehát magyarországi premier volt, de a művészek szándékai szerint más alkalommal is bemutatnák az országban. A zeneszerző Radnóti Miklós és Pilinszky János verseire komponált dallamot, amelyeket maga énekelte és játszotta el gitáron. Lázár Zsigmond hegedűn kísérte, Törley Kata franciául idézett részleteket a holokausztra emlékeztetve, Huzella Júlia pedig Forrai Eszter költőnő és műfordító naplójából olvasott fel részleteket.
Az előadói est címe is az 1962 óta Franciaországban élő Forrai Esztertől származik, aki „Lépcsők” című versében ezt írta:
„S a parton tanúként álltak
mint kiáltó vádiratok
a levetett gyerekcipők.”
A fájdalmas sorok Forrai Eszter gyermekéveire utalnak, amikor édesapját megölték a nácik, majd tanúja volt annak, hogy 1944-ben a pesti Duna-parton, a lépcsőkön a nyilasok lelövöldözték a zsidókat.
Huzella Péter Radnóti Miklós versei közül egyebek között a „Nem tudhatom…”, az „Oly korban éltem e földön…” és a „Tétova óda” című költeményeit zenésítette meg és énekelte el. Pilinszky Jánostól a „Szakítás” című versét adta elő megrázóan. A költő a rá jellemző végtelen szikársággal fogalmazta meg a haláltáborok rémségeit és felfoghatatlan őrületét. De ha vannak rémségek, kell, hogy legyen más is, amely az őrületből felszabadít. Pilinszky ezekkel a sorokkal fejezi be versét:
„Valaki mégis, nem tudom ki,
valaki mégis színarany.”
Az előadói est másfél órás folyamát egy 70 másodperces szünet törte meg pontban hét órakor, amikor az országos tévék és rádiók is elnémultak: ez volt a csend hangja, amikor a közönség is felállva hallgatott és emlékezett.
Forrás: Csepel.hu
