Csepel.hu
Tisztelt Csepeli Polgárok!
Ünnepi műsorral várjuk Önöket 2014. január 23-án (csütörtökön) 16 órától a Nagy Imre ÁMK színháztermében (1214 Budapest, Simon Bolivár sétány 4-8.) “Csak egy éjszakára” címmel. Hit, humor és hallgatás a XX. század első felének magyar irodalmából.
Közreműködik:
– Oberfrank Pál színművész, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója
– Juhász Rózsa színésznő, a Madách Színház tagja
– Gados Béla színművész, a Bárka Színház tagja
– Takaró Mihály irodalomtörténész
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Forrás: Csepel.hu
A közelgő szavazásokra, de legfőképpen a közelgő kultúra napjára.
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Kölcsey Ferenc: Huszt
http://mek.oszk.hu/06300/06367/html/02.htm#8
A SZATMÁRI ADÓZÓ NÉP ÁLLAPOTÁRÓL
Rettegek a Tek. Vármegyének figyelmét elfárasztani, s meg lévén úgy is győződve, hogy sokan ülnek itt tudománnyal és tapasztalással tiszteletre méltó férjfiak, kik ezeket jobban értik, s ezeknél jobbakat s hasznosabbakat tudnak, mint én: félbe szakasztom jegyzéseimet. Egy van csak, amit még figyelembe hozni bátor vagyok. Az t. i. hogy az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Az 1804-diki populáris öszveírás 2290 zsidó férjfiat számlál, az 1826-dikban pedig 2872 találtatott ezen nemes megye kebelében; következőleg a zsidó népesség 582 férjfival, s ha az asszonyokat is ide számláljuk, legalább is 1164 lélekkel szaporodott, még pedig azon időben, mely alatt (ha ugyan az említett öszveirásokban valami tetemes hiba nem történt) a keresztyén adózó nép száma több mint 16 ezerrel kevesedett meg. Senki sincs a Tek. Vármegye itt ülő tagjai közűl, akinek a zsidók ezen szaporodására a szomszéd Galiciának sorsa eszébe ne jusson. Távol vagyok attól, hogy azon rémítésekre menjek vissza, melyeket Eisenmengernek[9] s a hasonlóknak tudósításai terjesztettek el. De bátran említem azt az iszonyító rajzolatot, melyet Pr. Schulze[10] Galiciának, az Izrael fiai által történt lesűllyedéséről, az egész ausztriai birodalom láttára, előállított. Méltán mondja ő, hogy amely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll. S maga az a nevezetlen ugyan, de köztiszteletben álló politikus, aki a zsidókat Franciaországba visszahivatni tanácslá, világosan megintette a hozzánk hasonlókat, mondván: nem kicsiny és szegény státusba való a zsidó, hanem nagyba és gazdagba. Itt segíti az industriát, ott megöli![11]
Nagykároly, 1830(?)