Csepel.hu
2014. január 10-én a Csepel Béke téri templom urnatemetőjében rokonok, barátok, alkotótársak sokasága vett örök búcsút Sédli István festőművésztől, majd szentmisén imádkoztunk lelki üdvéért.
A szentmisét Kispál György plébános úr celebrálta, a művészek nevében Erdei Kvasznay Éva búcsúzott a festőművésztől.
„Bár egyénileg földre hullni látszunk, az a Világ, amelyben majd újra élünk, győzedelmeskedik a mi halálunkon át. Olvastam a minap Teilhard de Chardin francia jezsuita szerzetes, korunk kiemelkedő gondolkodója könyvében. Hiszem, hogy Sédli István barátunk jelenlegi világa, már győzedelmeskedett a halálon. Már ott folytatja művészetét, ahol abbahagyta, egy magasabb, tisztább fokon, egy más dimenzióban, mentesen mindazoktól a nehézségektől és gáncsoktól, amelyekkel földi életünkben meg kell küzdenünk, és amely küzdelmek egyszersmind formát adnak lelkünknek. Sédli István József festőművész, Isten adta tehetséggel született 1952-ben Budapesten. Nevelőapja Arany István óvodás korában felfedezte rajztehetségét és már akkor taníttattatni kezdte. Általános iskolás korában Bakallár József festőművészhez járt Soroksáron, a Kis – Duna Képzőművészeti Körbe.
A soroksári Sodronyos úti általános iskolában Kutas László szobrászművész volt a rajztanára. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában, dekoratív szobrász szakon Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész tanította. Végül mégis a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban érettségizett, de a szobrászat alapjait elsajátította sőt, a középiskola első évében második díjat nyert egy portrét ábrázoló plakettel. Mégis a festészetet választotta, ami mindvégig kitöltötte az életét. Sokáig grafikával foglalkozott. Újságokban jelentek meg rajzai, így a Magyar Ifjúságban, a Szabad Földben, a Csepel Újságban. Tussal, tollal mindvégig szívesen dolgozott. Radírt soha sem használt. Számos portrét készített. Soroksáron volt önálló grafikai kiállítása is. Amikor Csepelre, a Munkásotthonba került dolgozni, dekorációsként majd berendezőként, Misch Ádám festőművész lett a mestere a Csepeli Képzőművész Körben. A körrel számos alkotótáborban vett részt, megismerkedett Óváry Gézával, Szladky Margittal, Pantl Mihállyal, Budahelyi Tiborral, Németh Miklóssal, Végh Péterrel és sok, azóta igen jelentős művészi utat befutott alkotóval kötött barátságot.
Festményeivel 1998-ban jelentkezett önálló kiállításon. 1999-ben tizenhat társával együtt alapította meg a Csepeli Alkotó Fórumot, amelynek mindvégig megbecsült tagja volt. Folyamatosan részt vett a fórum csoportos kiállításain, az első, jótékony kiállításon az Országos Onkológiai Intézetben, az évente megrendezett Anno Domini kiállításokon, az Insuda Danubii – Insula Magna Biennálén és a számos tematikus kiállításon, mint például a Tisztelet a fehérnek, A fizika művészszemmel stb. Szerepelt a Csepeli Képző és Iparművészek Biennáléján, a CSEGE egyesület tagjaként a Kék Iskola kiállításain. István művészete az emberi kapcsolatokból táplálkozott. Nagyon közel állt hozzá a költészet és a zene. A zene különösen imádott kislánya, Helga zenélése által költözött a szívébe. Maga is írt verseket, és szívesen szavalt verseket. Az őszinteséget mindennél többre értékelte, ami nyomon követhető alkotásaiban. Nem volt egyéni kiállításokért tülekedő művészalkat. Egyéni kiállításai voltak a Csepel Munkásotthon Galéria 21 – ben, a Csepel Galériában, az Erdei Éva Galériában. 2012 – ben, a 60. születésnapját jelentős kiállítással, emeletes tortával, jó barátok és alkotó társai között ünnepelte az Erdei Éva Galériában. Kiállítását Csepel Munkácsi díjas festőművésze, Lacza Márt festőművész nyitotta meg. Boldog volt, és erre jó emlékezni. Hiszen ez a legtöbb, amit mi emberek adhatunk egymásnak az életben.
Sédli István festőművész expresszív impresszionizmusnak nevezte művészetét. Alkalmam volt látni alkotó táborban hogy dolgozott. Gyorsan, lendületesen festett. Sokszor átdolgozta, átfestette a képet aszerint, ahogy éppen érzelmei, hangulata diktálta. Játszott a színekkel, foltokkal, vonalakkal. Festett ecsettel, ronggyal, spaklival, sokszor előre elhatározott szándék nélkül. A lényeg, a mondanivaló, amivel sikerült megállítania az embereket, festés közben alakult ki. „Mi művészek azért vagyunk, hogy élményt nyújtsunk „– mondta. Sédli István élményt nyújtott műveivel, és ez akkor sem változik, amikor Ő már testi valójában nincs köztünk. Képei tovább sugározzák a gondolatait, amivel hatni fog ránk mindaddig, amíg látjuk.
Kedves Pista, barátunk, alkotótársunk! Emlékedet szeretettel őrizni fogjuk, műveidet, munkásságodat megbecsüljük. Nyugodj békében, és az örök világosság fényeskedjen neked! Bár egyénileg földre hullni látszunk, az a Világ, amelyben majd újra élünk, győzedelmeskedik a mi halálunkon át.”
Erdei Kvasznay Éva
Forrás: Csepel.hu
