Csepel.hu
Négy textilművész közös kiállítását nyitotta meg január 09-én, csütörtökön az esti órákban Pálffy Katalin szobrászművész, a Csepel Galériában. Pálffy Katalin az év első kiállításán megköszönte a négy kiállítónak – Bényi Eszter, Kiss Katalin, Málik Irén, Rónai Éva -, hogy helyszínül Csepelt választották és örömét fejezte ki abban, hogy a művészek életútját és a műveit Wehner Tibor mutathatja be.
A kiváló művészettörténész miután átvette a szót, a négy kiállítóban a közös, emberi és szakmai okokat ecsetelte.
„ A magyar kárpit – és textilművészet négy nagyasszonyának eme csepeli kiállításának kapcsán önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy mi volt az ösztönzője, és mi volt az indítóoka az alkotók összefogásának, közös fellépésének? Nos, a választ nem valamiféle bonyolult művészetelméleti régiókban, hanem a művészeti hétköznapokban találjuk meg. A négy művész régóta szoros baráti és munkakapcsolatokat ápol egymással, és kölcsönösen tisztelik és elismerik, figyelik egymás törekvéseit. Még akkor is elmondható ez, ha a szükségszerű megegyezéseken és azonosságon túl, esetenként eltérések is megfigyelhetők. E kapcsolatokat további művésztanári-tanítványi kontaktusok és alkotói együttműködések is szorosabbá fogják. Rónai Éva a budapesti Képző-és Iparművész Szakközépiskolában tanára volt Kiss Katalinnak. Bényi Eszter, Málik Irén és Kiss Katalin pedig ipari tervezőművészként, illetve alkalmazott munkák tervezőjeként, hosszú évekig együtt tevékenykedett a Lakástextil Vállalat egykori alkotóműhelyében. Bényi Eszter,Málik Irén és Rónai Éva munkásságát a hetvenes évek óta, immáron négy évtizede, míg Kiss Katalinét a nyolcvanas évek óta, három évtizede ismerjük, kiállítások, díjak és az elismerések sokasága által.
A négy művész, négy önálló terembe rendezett mű együttese mintegy jelzi a látogatónak, hogy a kapcsolódások, az összefüggések, a szemléleti rokonságok mellett, karakteresen önálló stilisztikai sajátosságok, illetve technikai, anyagalkalmazási metódusok, elérések is felfedezhetők. A legfontosabb összefogó jegy talán a hagyománytisztelet. A falhoz simuló, a síkba komponált, a természetes alapanyagokat kézműves technikával feldolgozó, a szőtt és a varrott-hímzett textilszál felhasználásával létrehozott kárpit vagy textil falikép műformájának kultiválása.”
Wehner Tibor még sorra vette a négy alkotó művészetének jegyeit, kitérve azok bővebb bemutatására, majd így fejezte be a megnyitót.
„A magyar textilművészet oly gazdag jelenkorának négy, fontos életművet építő alkotója ad bepillantást a munkásságába. Ezen alkotások révén egyszerűsítsük le bátran a dolgokat. Az élet szépségei és furcsaságai, csodái bomlanak ki előttünk, s az élmények kárpitokba, textil faliképekbe foglalt kompozíciói valami puhaságnak, lágyságnak, finomságnak, légies könnyedségnek az óhajtását, a vágyát is tolmácsolják.”
A kiállítás ahol többek között, olyan művek várják a kedves érdeklődőt, mint a Maszk, a Szárnyasok, A kapu, a Manna levelei, a Vakablak, a Daloskönyv, az Évszakok, a Lélek háromrétű természete, a Tao, az Utak, a Tejesség és az Imák, január 30-áig a Csepel Galériában még megtekinthető.
Forrás: Csepel.hu
