Csepel.hu
Az öreg fa is hoz virágot – mégpedig november 22-én 17 órakor történt ez az esemény -, amikor is az örökifjú Varga Sándor, ezen címmel ellátott kiállítását Bartok Péter igazgató, a Kazinczy Ferenc Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskolában megnyitotta.
Az igazgató történelem tanárhoz méltóan több mint húsz évet ment vissza az időben, amikor is az iskola és a kiváló festőművész kapcsolatát ecsetelte. „Megköszönöm Varga Sándornak, hogy még 1992-ben megfestette névadónk képét, amely sokáig a Kazinczy szobor helyén volt. A szobor felállítását követően került a tanári szobába, így kollégáink nap, mint nap láthatják az írót, a költőt és a nyelvújítás vezéralakját. Ezért nagyon hálásak vagyunk és amennyiben Varga Sándor meg kér minket, hogy állítsuk ki a képeit, mi mindig teret adunk ennek. Engedjék meg, hogy – bár nem vagyunk zeneiskola – felkonferáljam negyedik évfolyamos tanulóinkat, akik furulyán népdalokat adnak elő.”
Az öt kislány előadása annyira megtetszett a kiállítást megnyitó Erdei Kvasznay Éva, művészetszervező, képzőművésznek, hogy meghívta őket fellépni a Kondor utcai galéria az egyik kiállításának a megnyitóján. Erdei Éva beszédében a festőművész életéből adott egy kis ízelítőt.
„Újra és újra több okból meghatódom, amikor Varga Sándor arra kér, hogy nyissam meg a kiállítását. Első sorban azért, mert egy különleges művészi életúttal állunk szemben. Másod sorban pedig azért, mert Sándor kora ellenére mindig tud valami újat, valami haladót mutatni. Ezek számomra a lelki működését dokumentáló letétek, egy művésznek született ember életének térképei, amelyeken kezdettől fogva szívesen, és ahogy említettem, meghatottan barangolok. Varga Sándor művésznek született. Minél több idő halad el felettem, annál inkább biztos vagyok bizonyos dolgokban, így abban is, hogy valaminek, valamilyennek, valamilyen munícióval születtünk. Ez így van jól.
Varga Sándornak nem sikerült a képzőművészetet iskolapadban tanulni. De amíg az ilyesminek ezer oka lehet, köztük legfőbbképpen az, hogy az embert nem veszik fel a főiskolára, Sándornál más ok állt elő. Neki határozott talentuma lévén sikerült elsőre felvételt nyerni, ami akkoriban sem volt egyszerű, és azóta sem az. Ő mégis másfelé fordult, mégpedig arra, ahol biztosabb megélhetési lehetőségek kínálkoztak családja számára, és a katonai pályát választotta. Akikkel akkor egy csapatban volt, mára híres festőművészek, és Sándor is az lenne, ha a főiskolán marad. Erre predesztinálta tehetsége. Varga Sándor nagy vargabetűt rajzolt az életútjára, de most mégis itt van, festőművésszé lett. Itt vannak a képei, a kiállítása, az a bizonyos kenyérkereső pálya pedig úgy múlt el, hogy annyi nyoma sincs, mint a tavalyi hónak. A képek túl fogják élni a mestert, és vallani fognak róla. Pedig ha akarjuk, ha nem, ha tudomásul vesszük, ha nem, az igazi minősítés majd akkor fog megtörténni, amikor eljön az ideje. Amikor az utókor felismeri, hogy értéket hagyott rá valaki. Már ha az ő szemükben is az. Ha jól számolom, akkor már tíz éve arra kért engem Sándor, hogy nézzem meg a képeit. Varga Sándor festőművész akkor már készen állt a bemutatkozásra. A legfontosabb műveit, amelyeket ma is nagyra értékelek, már akkor is láttam. A stílusa is ott volt már akkor, készen, kereken, ami azóta csiszolódott ugyan, de alapvetően megmaradt, az ő egyéniségének megfelelően. Minden egyes lapján világosan megmutatkozott a tehetséges ember, a jó rajzi tudás, a festői látásmód. Ezt nyomon követhetjük itt, a kiállításon is.
Művészet ez, a látás művészete. Sándor lát és láttat olyasmit és úgy, ahogy csakis az ő lelkéből fakadhat. Sándort lokálpatriótai szándék is vezérelte, amikor megörökítette a csepeli lebontásra ítélt utca házait. A Magyar utca már szinte csak Sándor képein látható. Örömmel tette ezt is, örömet szerzett az egykori házak lakóinak, akiknek többnyire odaajándékozta a képeket. Az imént lokálpatriotizmusról beszéltem, noha Sándor nem csepeli születésű, de hosszú évtizedek óta itt él, és már hozzánőtt a kerülethez, már igazi hazájának vallja. Még beszélhetnék a teljesen modern átiratokról, amiből szintén van egy-két ízelítő itt a kiállításon. Érdekesek, és azt a törekvést példázzák, hogy az ember soha ne álljon le, mindig találjon valami újítani valót a művészetében.
Kívánom neked, Sándor, hogy még sok- sok évig tedd ezt, és örömet leljél az alkotásban, a teremtésben, mert ehhez fogható boldogságot nem igen találni az életben. Varga Sándor kiállítását ezennel, immár sokadszor változatlan szeretettel megnyitom.”
Bartok Péter a megnyitót követően, a kiállítónak adta át a szót.
„Mondandómat a Református énekeskönyv 42. zsoltárának énekszövegének első mondatával kezdem, amely így hangzik: Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik. Én is hosszú évek óta így szomjúhozom, vágyom a Kazinczy Ferenc Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskolára, ahol alkotásaimnak a segítőszeretet a kötőanyaga, és a képeim sokaságát csapra verten itt mutathatom be. Hol hit ott szeretet, hol áldás ott Isten, hol Isten ott szükség sincsen? De igen! Nagy szükség van az iskola igazgatójára Bartok Péterre és minden itteni tanárra. Köszönöm az iskola fáradozását és a kiállítás lehetőségét. Köszönetet mondok továbbá Erdei Kvasznay Évának a Csepeli Alkotó Fórum elnökének, művészetszervező képzőművésznek, aki a nemrég elhunyt édesanyja és férje halálán érzett gyászos, szomorú fájdalma ellenére is felkarol, és segíti a műveimet bemutatni.
Köszönöm a meghívottak eljövetelét és kedvességét. A képeimből tetszés szerint fogadjatok el egyet-egyet, és ha úgy gondoljátok egy csekély összeget, a leukémiás gyerekek gyógyítására ajánljatok fel.”
A kiállítás december 13-áig tart nyitva és hétköznap, 9 órától 16 óráig tekinthető meg.
Forrás: Csepel.hu
