Csepel.hu
A Prokop Péter Alapítvány által meghirdetett Csepeli Prokop Péter Emlékév eseményeként az alapítvány és a Nagy Imre Általános Művelődési Központ képviselői október 25-én emlékfát ültettek.
A résztvevőket Tóth Endre, a Nagy Imre ÁMK intézményvezetője köszöntötte és beszédében Prokop Péter hitéhez méltó, a Bibliában is megtalálható legizgalmasabb kifejezésről beszélt. „Az üdv szélesebb értelemben jólét, szerencse, áldás és boldogság, amely a testi és a lelki vágyainkat elégíti ki. Ilyen értelemre mutat, a származéka az üdvözöl, azaz valakit jó kívánatokkal halmoz, fogad és köszönt. Lehet testi és lelki üdv. Üdv neked, hogy légy boldog, áldott és egészséges. Szorosabb értelemben túlvilági, mennyei boldoglét, amely a keresztény hittani kifejezésben az igaz jámbor hívők örök jutalma. Ez a platánfa legyen monumentális és sokáig éljen, mint a kiváló festő.”
Erdei Kvasznay Éva képzőművész az alapítvány ez évi, eddig elvégzett és a még hátralévő teendőit foglalta össze. „Halálának tizedik évfordulója alkalmából Péter bácsira az emlékév keretein belül január 06-án, a Szent József Otthon falán korábban elhelyezett emléktáblát koszorúztuk meg. Február hónapban az Erdei Éva Galériában meghívott vendégeinkkel, kerekasztal beszélgetést folytattunk a Mesterről és az emlékévről. Márciusban is ültettünk emlékfát, majd júniusban adtuk át a Prokop Péter díjat és a Kondor utcai emléktáblánál tartottunk megemlékezést. A mai emlékfa ültetés is nagyon fontos állomása az emlékévnek, ezért külön köszönetemet szeretném kifejezni Tóth Endre intézményvezetőnek azért, hogy megvették a fát és helyet adtak neki, itt a Nagy Imre ÁMK előtti zöld területen. Nincs még vége az emlékévnek, mert Péter bácsi halálának évfordulóján november 11-én szentmisével és a Kondor utcai emléktáblánál imádságos gyertyagyújtással emlékezünk rá. Meghirdettünk egy Nemzetközi Gyermekrajz Pályázatot, amelynek a címe: Tisztelet a Mesternek. Az adventi időszakban az Erdei Éva Galériában a legjobb alkotásokat szeretnénk bemutatni.”
Prokop Péterre, Prokopp Mária professzor asszony így emlékezik: „Negyvenkét év után Rómából hazajött és tudatosan, Csepelen telepedett le. Pedig több amerikai egyetem is felajánlott számára tanszéket, de Európa számos országában és Magyarország más városaiban is szívesen látták volna. Emlékszem, amikor 1978-ban először jött haza megkönnyezte a Szózatot. Valahogy ő is úgy volt vele, mint én – most október 23-án – amikor a békemeneten láttam a Csepel táblát. Csepel-Árpád földje, a megszentelt Csepel sziget. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ezt a platánfát,- amely nem volt őshonos és annak idején Széchenyi István és felesége hozta be az országba – most itt ültetjük el. Hiába élt csak négy évet Csepelen úgy látszik, hogy ennyi idő alatt is kivívta az itteniek tiszteletét, szeretetét, valamint látható az is, hogy megértik a művészetét. Ez a fa hamarosan kizöldül, egyre nagyobb lombot fog növeszteni és sokáig emlékeztetni fog bennünket egy festő óriásra”– fejezte be emlékezését Prokopp Mária.
Forrás: Csepel.hu
