Csepel.hu
Szeptember 1-jén Franciaországban rendezték a Challenge Vichy Európa- bajnokságot, ahol természetesen magyar versenyzők is rajthoz álltak. A nagyatádi Ironman bajnokság női első helyezettje Zelinka Gabriella és Petsuk Zoltán, a Csepel Dolphins versenyzői is elindultak és kiváló versenyzéssel tették le névjegyüket.
Gabriella 9:37:02-es idővel az abszolút harmadik helyezést érte el a hölgyek mezőnyében, míg Zoltán 9:20:54-es idővel az abszolút 17.helyen végzett, amivel korosztályában a legjobbnak bizonyult.
Az Ironman versenyek programja megszakítás nélküli 3.86 km úszásból, 180.25 km kerékpározásból és egy maratonból (42.195 km futásból) áll.
Zelinka Gabriella Eb beszámolója a triatlon.hu oldalról:
„A nagyatádi Ironman OB után nagyon nehéz volt magamat összeszedni, mert azt tekintettem az év fő versenyének, ott szerettem volna jól szerepelni, és mivel ezt félig-meddig teljesítettem is, így a verseny után kissé leeresztettem.
Egy kevés pihenő után kezdődött újra a felkészülés a franciaországi Vichy-ben megrendezett Ironman Európa Bajnokságra. Nagyatád után még három héttel is kissé fáradtnak éreztem magam, ezért nagyon gondolkodtam, hogy elinduljak-e egyáltalán az Eb-n, de amikor megtudtam, hogy a szövetség már be is nevezett, akkor tudatosult bennem, hogy innen már nincs visszaút. Elég hosszú út vezetett Vichy-ig, 2 napot utaztunk, hogy ne egyszerre kelljen sokat ülni az autóban. A szállásunk egy nagyon szép kis faluban, Le Mayet de Montagne-ban volt, nem messze Vichy-től. Pénteken érkeztünk, ekkor már nyitva volt a versenyiroda, át lehetett venni a rajtszámokat, Zoli át is vette az övét, de az enyémmel persze adódott egy kis probléma, amit szerencsére másnapra sikerült megoldaniuk a szervezőknek. Szombaton még átmozgattunk, megnéztük a bicajos és a futópályát, majd délután beraktuk a felszereléseinket a depóba. Napközben jó idő volt, de a verseny napjára hűvös, szeles, esős időt ígértek. Vasárnapra a szél és a hűvös bejött, de szerencsére eső nem esett. Reggel 7-kor 11-12 fok volt a hőmérséklet, a víz 20 fok körüli volt, ezért engedélyezték a neoprén használatát, aminek én nem annyira örültem. Nem tartozom a legjobb úszók közé, de valamiért rajtam mégsem segít a neoprén, inkább csak visszafog. Szerencsére, mi elitek 50 méterrel az amatőrök előtt indultunk, így nekem sikerült kimaradni a rajt utáni nagy verekedésből. Az úszás elején egy picit bekezdtem, mert próbáltam menni az előttem úszó lánnyal, de éreztem, hogy ez a tempó nekem sok lesz, így visszavettem és 1-2 csoporttal hátrébb csúsztam. Az úszást 58:23 alatt teljesítettem, ami egy közepes úszásnak számított. A vízből 6.-ként jöttem ki, de a kerékpáron az első 5 km-en feljöttem a 3. helyre. Az első körön még nem voltak olyan nagyon problémáim, de a második körre iszonyatosan elfáradtam. A kör első fele dimbes-dombos volt, a második felén viszont erős oldal és pofaszél fújt. A dombokat, hegyeket kifejezetten szeretem, de a széllel nem vagyok kibékülve. A második körben utol is ért egy német lány, így a kerékpárról csak 4.-ként tudtam leszállni, de tudtam, hogy a 3. lány nincs tőlem messze, mert a dombos részen egyszer utol értem őt, de a szélben megint elment. Úgy éreztem, hogy nagyon elfáradtam és már nem fogok tudni futni, de amikor a futás 7. kilométerénél megláttam az előttem futó 3. lányt, akkor hirtelen erőre kaptam, felfutattam rá és kb. 5 km után le is szakítottam magamról. Mivel most Zoli is versenyzett, nem tudott nekem segíteni a pálya széléről, így nem tudtam mennyire van mögöttem a 4. lány, de éreztem, hogy nagyon kell futnom, ha szeretném megtartani a 3. helyezésemet. Szerencsére nem voltak holtpontjaim, egyenletes iramban tudtam végigfutni a maratoni távot, így sikerült megtartani a 3. helyemet. Nagyon örültem neki, mert elég nehéz verseny volt, a futópálya is félig murván, félig aszfalton ment, és nagyon meglepődtem, hogy még így is 3ó 20 percet tudtam futni.
Fárasztó volt ez az év, sokat versenyeztem, úgyhogy most egy hónap pihenő következik, aztán kezdődik a felkészülés a következő szezonra”
Petsuk Zoltán így írt a versenyről:
„A rajtnál még majdnem sötét volt mikor elindították a mezőnyt, ennek ellenére, mindent rendben éreztem. 50 méterrel az elit mezőny mögött sorakoztunk fel, tömött sorokban. Erősen kezdtem az úszást mert nem akartam beragadni a sűrű mezőnyben nem is volt kedvem verekedni, ami be is jött mert 2-3 emberrel elúsztunk előre vagyis hogy az elitek mögé. Hamarosan jött a meglepetés, hogy 200 méternél utolértük az elitek végét és úgy úsztam el sokuk mellet, mintha állnának. Gabit 500 méter környékén értem utol, megnéztem, hogy minden rendben van-e vele majd úsztam tovább, ahogy eddig. Utolértem egy kisebb csoportot beálltam kicsit megnézni az iramukat majd el mellettük fel a következő csoportra. Ezt többször is eljátszottam mire 2000 méterhez érve felértem a végleges helyemre. 52 perc úszás után hosszú depó és hideg várt, úgyhogy megtörölköztem szépen és felöltöztem rendesen. A bringa eleje kiegyensúlyozott volt, már-már lassú, a profik egy része 10-20 kilinél előzött vissza elszomorító sebességkülönbséggel, de tudtam, hogy nem szabad elsietnem a dolgokat. Volt mindig egy-egy társ, aki nem sietett így nem voltam egyedül, azután 30 kilométernél jött a női győztes és úgy ment el mellettünk, hogy a fiúk meg se próbálták felvenni az iramát, ez is kicsit kiábrándító volt. 70 km körül ért utol minket egy nagy csoport, ami össze is akadt és a 12 méteres határon belül tekert mindenki, amíg nem jött egy sokadik bíró, akinek jó volt a szemmértéke és kiosztott vagy 10 sárgát egyből. Én is kaptam tehát 5 perc pihenőt, amit a második körön le is töltöttem a büntető sátornál. Említésre méltó az utolsó 60 km volt ahol az erős oldalszembeszél váltakozott a teljesen szemből jövő széllel. Ez volt életem leghosszabb zsibbasztó tekerése, 2óra könyöklőn behúzott nyakkal és még annyiszor sem kellett leszállni a könyöklőről, mint Nagyatádon. A vállam úgy beállt, hogy nem tudtam felemelni a kormányról, de összességében jó állapotban tudtam leszállni a kerékpárról egy gyengébb 5:08:36-al. Egy erős körrel kezdtem a 4 körös futáson, ami lépcsővel, visszafordítókkal és hidakkal volt tűzdelve. A 44:37 ha jól láttam a 11. idő volt az első körre. Azután egyre rosszabbul lettem, hányingerem lett, stb, de fejben rendben voltam, úgyhogy nem pánikoltam, átgondoltam összeraktam mindent és el is kezdtem megvalósítani a tervem. Tudtam volna még erőltetni magam, de inkább drasztikusan visszavettem az iramot, így 9 perccel lett rosszabb a 2. köröm az elsőnél és még a dobogóról is lecsúsztam ideiglenesen. Különben is azt mondják sokan, hogy az Ironman a futás második felében kezdődik. Így is lett, a gyomrom kezdett rendbe jönni megettem még vagy 5 gélt ittam sok kólát is, majd a futás felénél jól voltam megint és elkezdtem újra erősíteni. A harmadik körömre javultam 6-7 percet és még az utolsó körömön is 50 perc körül maradtam. Csak jóval később tudtam meg, hogy így sikerült felfutnom korosztályban a dobogó felső fokára valamint így voltam az egyetlen a mezőnyben, akinek a futás második félmaratonja erősebb lett, mint az első, összesen 3:15:10.”
A részletes eredmények a http://www.chronorace.be/web2/Classements/live/LiveLigneResults.aspx?eventId=6236292513810&mode=large&IdClassement=9689&IdGroup=1&Result=officiel oldalon találhatók.
Forrás: Csepel.hu
