Csepel.hu
A Mátyás király Általános Iskola 8.z. osztályos tanulói osztályfőnökükkel Turúné Tóth Anikóval gondoltak egy nagyot, s Csepel újratelepítése 300. évfordulója tiszteletére egy könyvet állítottak össze.
Az előzményekről Tóth Anikó elmondta, hogy Kozák Ágnesnek, az iskola könyvtárosának tavaly közzétett felhívása – mely az iskola honlapján jelent meg – után kezdődött el a közös munka a gyerekekkel.
A felhívás szövege:
Kedves Szülők!
Iskolánk Csepel újratelepítése 300. évfordulója emlékére és tiszteletére 300 év – 300 kérdés címmel egy kiadványt szeretne szerkeszteni.
Kérjük Önöket, ha van a családjukban, a környezetükben olyan családtag, ismerős, akihez régi kedves, megható, érdekes, vidám, közérdekű történet, esemény kapcsolódik, vagy olyan tiszteletre méltó személy, aki szívesen válaszolna a tanulóink által feltett kérdésekre, kérjük, jelentkezzen. A történeteket kötetbe szeretnénk szerkeszteni.
Iskolánk tanulói őslakos csepeliekkel és kiemelkedő személyiségekkel készített interjúkkal Csepel életéből fejezeteket villantanak fel, felhasználva olyan dokumentumokat, képeket és visszaemlékezéseket is, amelyeket eddig sehol sem publikáltak, így a nagyközönség számára ismeretlenek.
Turúné Tóth Anikó elmondta, hogy a felhívás megjelenése után javasolta az osztályának, hogy „Csepel polgármesterével, Németh Szilárddal, a kerület díszpolgárával, Wittner Máriával – ebből a találkozásból élő történelem óra élő lett -, és Kispál György atyával találkozva készítsünk anyagot a könyvbe. Munkacsoportokat alakítottunk felkészültünk a választott személyekből, megbeszéltük a kérdéseket, mindenki bevonta a saját családját is az anyagok elkészítésébe” – mondta el a tanárnő. Az osztály számára emlékezetes marad a tavaly novemberi parlamenti látogatás, ahol a kerület két országgyűlési képviselője Németh Szilárd és Borbély Lénárd fogadta a diákokat, akikhez később Wittner Mária is csatlakozott.
Ulicza Zsolt, a könyv egyik ifjú szerzője azt meséli, az egyik legnagyobb élménye az ülésterem megtekintése volt,„de az épület sok helyiségébe eljutottunk, sok mindent megnézhettünk, emlékezetes marad ez a kirándulás.” Zsolt írta azt az interjút, ami a Németh Szilárd polgármesterrel készült. „Anikó néni és édesanyám segítségével állítottuk össze a kérdéseket, a polgármester úr nagyon kedves és közvetlen volt. Kérdeztem, a gyerekkoráról, a politikusi pályáról, a családjáról, a mindennapjairól” – meséli Zsolt, aki – bár az interjú nagyon jól sikerült – nem újságíró, kertész szeretne lenni: ősztől a Magyar Gyula Kertészet Szakközépiskola tanulója.
Forrás: Csepel.hu
Csak engem nem kérdeztek, akinek ősei írásos bizonyítékok szerint 1720-tól Csepel lakói. Jó ez így ?
v39!
Itt valami nem gömbölyű a zévszámokkal!
Hiszen Csepel tavaly ünnepelte fennállásának 300 éves évfordulóját!
Egy nem létező település nem létező lakójának nem lehet létező őse! ))) 😛 (((
Bocs! -leszármazottja! 😛
Az a baj, hogy a tanárnő igencsak fideszes, és ezt beviszi az iskolába.
T Grün !
Az évszámok renben vannak. 1712-ben a Herceg és 3 német személy megegyezett Csepel újratelepítésében. Tehát nem Csepel fennállását, hanem újratelepítését ünnepeltük. Ez történt 300 évvel ezelőtt. Viszont 1720-ban volt az első olyan összeírás, amely tartalmazott 19 családnevet, mint adófizetőket, akik az írás szerint már legalább 3 éve itt voltak és letelepedve dolgoztak, bizonytalan számú családtaggal együtt. Az én első ősöm, amint azt írtam, ebben az 1920-as összeírásban szerepel először. Valószínűleg Érdről jött Csepelre. Ő megtalálható az 1728-as összeírásban is, nagyobb földbirtokkal. És itt már egy újabb azonos vezetéknevű is szerepel, valószínűleg a fia.
Ezután az 1745-ben elkezdett egyházi anyakönyvekben végigkövethető a család története.
ebihal !
A 18,-19. évszázad nem volt fideszes, sem szoci, tehát lényegtelen a tanárnő beállítottsága.
“Csak engem nem kérdeztek, akinek ősei írásos bizonyítékok szerint 1720-tól Csepel lakói. Jó ez így?” – kérdezte tegnap 21:37-kor “v39”.
Miért ne lenne jó ez így?
Miért kellene egy al-“vezér”-t is megkérdezni?
Az a lényeg, hogy a csepeli “nagyvezír” elmesélhette a gyerekeknek, hogy 300 évvel ezelőtt Ő hogyan telepítette újra Csepelt némethekkel (és más “megbízható” népekkel) miután a II. Rákóczi Ferenc felhívásának eleget tevő magyar lakosság vagyonát elkobozták és megtiltották részükre, hogy a visszatelepüljenek az elnémetesítendő települések közé kijelölt Csepelre!
v39!
Olvasd el még egyszer a cikket. Nem a 300 év, meg a németek a lényege.
Nem a 300 év a lényeg, hanem a 100 000 Ft, amivel az csepeli önkormányzat megtámogatta ezt a füzetet.
Reméljük legalább 30-an elolvassák majd.
Kedves „ebihal”
Jó lenne hallani az üres vádaskodásokat helyettesítendő 1-2 komoly érvet, ne adj isten bizonyítékot a tanárnő fideszességére, s annak az iskolába való bevitelére.
A forrás is kellene, hacsak nem tanítványa a tanárnőnek? De ha igen, akkor elárulná hányadikos?
Kedves „igéző idéző”
Most polemizálhatnék a nevéből kiindulva, hogy idézni csak pontosan szabad. De nem teszem. Max annyit teszek, hogy kiterjesztem tényeket is csak pontosan szabad előadni. Mert ha ez nem így történik, akkor hiteltelen lesz a mondandó, vagy mese.
A 100.000 Ft-ról annyit: ez egy olyan pályázati összeg volt, amit a kerület bármelyik iskolája megnyerhetett. Így fordulhatott elő, hogy más-más iskola, más-más programot, más „ a 300 évet” propagáló kiadványt, versenyt, megemlékezést finanszírozott belőle. De volt, aki csak 50.000 Forintot kért, mert ennyiből is elkészítette az ötletét.
Ez a pénz nem véletlenül lett elkülönítve, s az sem véletlen, hogy iskolák lettek megjelölve a pályázók körének.
A munkákkal az együtt tervezés, az együtt gondolkodás, az együtt munkálódás, az együvé tartozás került előtérbe.
Mi csepeliek találjunk ki együtt valamit, amit meg is valósíthatunk mindazoknak akik Csepelt magukhoz közelebb állónak érzik mint a nagy átlag. Azt gondolom ez az egész a lokálpatriótizmus és a “Csepel tudat” kialakulásához vezető út első lépéseinek egyike.
Nem is beszélve arról, hogy ezeknek a programoknak a megvalósítása során számos oktatási, nevelési feladatot lehet megoldani.
S még egy megjegyzés a történeti hűség kedvéért: a Mátyás iskolában a megnyert összegnek csak egy részét fordították a pályázatot megnyerők a könyv elkészítésére, kiadására.
A projektjük ugyanis más egyebekből is állt.
Van még kérdés? Esetleg valami balliberális észrevétel?