Csepel.hu
Fotó: Halászi Vilmos
Molnár Imre Az igazság szabaddá tesz című könyvének bemutatóján megnyitó beszédében Ábel Attila alpolgármester először személyes élményeire hagyatkozott.
„Németh Szilárd polgármester úr kérésének megfelelően Wolomyn város polgármestere megszervezte, hogy meglátogassuk Jerzy Popieluszko édesanyját. Életem meghatározó élménye volt beszélni az idős asszonnyal és látni azt a szerény vidéki környezetet, ahol fia felnőtt.
Jó volt személyesen megtapasztalni a lengyel emberek részéről azt a hozzáállást, amivel a katolikus vallást összekapcsolták a kultúrájukkal. Szívszorító érzés, ahogy ápolják a történelmüket. Nekünk köszönték meg az 1920 szeptemberében született győzelmüket a Vörös Hadsereg felett, ami a „visztulai csodaként” vonult be a történelembe. A lengyel katonáknak már alig volt lőszerük, amiből ha a csepeli Weiss Manfréd gyár munkásai nem termeltek és nem küldtek volna utánpótlást, bizonyára másképpen alakul a lengyel-szovjet határ, mert így a betolakodók kértek fegyverszünetet”.
Beszédében Kispál György plébános is visszanyúlt a történelem azon időszakához, amikor Karol Wojtylát 1978. október 16-án II. János Pál néven pápává választották.
„Ne féljetek! – mondta a megválasztott pápa, ami főleg a lengyeleknek és a szovjet birodalom rabigájában sínylődő népeknek szólt. II. János Pál pápa földijei valóban nem féltek: és 1980-ban megalakították a Szolidaritás nevű mozgalmat. A vezetőiknek tudomására jutott, hogy a KGB és a lengyel tikosszolgálat mintegy kétmilliós listát állított össze, – elsősorban természetesen értelmiségiekről – akiket likvidálni kell. Popieluszko atya a már tízmillióra duzzadt mozgalomnak lett a tagja. Hangjában megérezték a segítséget, a bíztatást és egyre többen jártak a miséjére. Persze nagyon hamar a titkosszolgálat látókörébe került, akik a vesztét akarták. A róla készült film szerint agyonverték és egy víztározóba dobták a testét. Sírját eddig tizenkilenc millióan látogatták meg. Három éve avatták szentté.
Ha a gonosz újjászületik, akkor mindig van egy ember, aki szembeszáll vele. Jerzy atya ezt tette”.
A könyv írója, Molnár Imre sem ismerte személyesen, de először ő is az átélt élményeire támaszkodott. “1980-ban Szegeden voltam egyetemista és nagyon érdekeltek a lengyelországi események. Nem tudtam elképzelni, milyen lehet egy diáksztrájk, ezért kimentem a helyszínre. A lengyel diákok tanultak a mi ’56-unkból: nem mentek ki tüntetni, hanem bezárták az egyetem kapuját. Mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön beengedtek. Az a három nap amit velük tölthettem felejthetetlen és kitörölhetetlen nyomot hagyott az életemben.
A szülők és a barátok a kerítésre tették az élelmet. Addig nem mozdultak, míg a miniszterrel nem tárgyaltak, akinek előadták a követeléseiket. A gyárakból is kirúgták a besúgókat és oda, valamint az egyetemekre csak a papok mehettek be. Jerzy atya is így került az egyik egyetemre, mert korábban a varsói kohóban tartózkodott. Egyre többen követték és már volt olyan vasárnapi miséje, amikor kettőszázezren hallgatták.
Halálát ma is homály fedi, de természetesen a politikai rendőrség tette el láb alól. Jerzy atya kimondta azt, amit nálunk még nem lehetett: van kiút és lehetséges a változás. Ahogy tudom, imádkozott értünk magyarokért is. Nem véletlen, hogy a múzeumban berendezett dolgozószobájában a széke mögött egy piros-fehér-zöld szalag található. Az sem véletlen, hogy Magyarországon éppen Csepelen emlékeztek meg először Jerzy Popieluszkoról, a mártírhalált halt lengyel katolikus papról”.
Csepelen utca és a Kis-Duna parton elhelyezett harangláb őrzi Jerzy Popieluszko emlékét.
Czapp József- csepel.hu
