Csepel.info

Mániákusan kutatja, ki árulhatja el

Origo

Több szocialista szerint a 2012-es tavaszi tisztújításon a hozzá lojális emberekkel töltötte fel az elnökséget.

Kínkeserves munkával szilárdította meg a hatalmát, és amikor végre elkezdhette volna élvezni, akkor az egészbe belerondított Bajnai Gordon. Ilyen utat járt be az elmúlt években Mesterházy Attila, aki eleinte azért küzdött, hogy egyáltalán meghallgassák, aztán azért harcolt, hogy ne darálja be a saját pártja, most pedig attól retteg a leginkább, hogy elárulják vagy faképnél hagyják.

Az MSZP irányítását vasmarokkal vette át, de ezzel együtt be is zárta, népszerűbbé tenni pedig nem tudta a pártot. Hol tart, és milyen messze van Orbán Viktortól a legnagyobb ellenzéki párt vezetője?

Egy régóta politizáló MSZP-s képviselő néhány hete lakossági fórumot rendezett a városában. Társaival a már évtizedek óta megszokott rutinnal álltak neki a szervezésnek: a termet kibérelték, a párttagokat és szimpatizánsokat riadóztatták, a pogácsákat bekészítették, vendégként pedig meghívtak egy köztudottan MSZP-szimpatizáns közéleti személyiséget, hogy együtt sopánkodjanak az Orbán-kormány döntésein.

Nem sokkal az után, hogy egyeztette a vendéggel a rendezvényt, csörgött a telefonja. “Mesterházy Attila hívott, és üvöltött velem, hogy merészeltem meghívni azt, aki őt egy korábbi fórumon kritizálta, ráadásul kormányfő-jelöltként Bajnait is el tudja képzelni” – mesélte a képviselő, akinek tátva maradt a szája attól, hogy a pártelnök egy szimpla vidéki rendezvény miatt leteremti. “Miért nem az elnökségből hívsz valakit?” – vonta kérdőre Mesterházy. A képviselő azt mondta, hogy a történtek után úgy érezte, a korábbiakhoz képest “valami nagyon megváltozott MSZP-ben”.

Mesterházy Attila 2010 júliusában, a szocialisták számára hatalmas bukást jelentő parlamenti választás után lett az MSZP elnöke. Többek szerint azért kerülhetett az MSZP élére, mert rajta kívül egyetlen befolyásosabb szocialista sem hitt abban, hogy a választások után egyben marad a párt. Mesterházy érdemei között említik többen, hogy megakadályozta az MSZP széthullását, és Gyurcsányék kiválása ellenére is egyben tartotta a pártot. Többen viszont kritizálták, hogy mindezekért feláldozta az MSZP sokszínűségét, és egy Fideszhez hasonló, központosított, az elnök és a tőle függő elnökség kizárólagos hatalmára épülő pártot faragott az MSZP-ből, amely már alig tűri a belső vitákat és a kritikát.

Mesterházy a legkisebb rossz

“Már 2009-ben tudtam, hogy várhatóan én leszek a miniszterelnök-jelölt, és bár esély sincs a győzelemre, azért vállaltam el,  hogy utána újjáépítsem a pártot” – mondta az [origo]-nak Mesterházy Attila, aki először frakcióvezető lett, majd kormányfőjelölt, és már a 2010-es választási kampányban is tudatosan az ellenzéki évek feladataira készült. Járta a vidéki szervezeteket, a biztos vesztes választókerületekbe is ellátogatott, és a Jókai utcai pártközpontban dolgozókat is próbálta lelkesíteni.

Mesterházynak azonban gyorsan szembe kellett néznie azzal, hogy Gyurcsány Ferencnek szintén az a terve, hogy a vesztes választások után a saját csapatával újjászervezi a pártot. Gyurcsány hosszú távú ambíciója akkor tudatosult Mesterházyban, amikor 2009 őszén Gyurcsány és támogatói (közéjük tartoznak a most már a DK-ban politizáló politikusok, Vadai Ágnes és Molnár Csaba) belső kampányt indítottak ellene, hogy ne ő, hanem Kovács László legyen a kormányfőjelölt. Egy akkori pártvezető szerint a Kovács melletti kampány jele volt, hogy Gál J. Zoltán hosszan győzködte őt, hogy az MSZP-szavazók által kedvelt Kováccsal jobban meg lehetne szólítani a nyugdíjasokat, mint Mesterházyval.

Lendvai Ildikó akkori pártelnök és az egyik legbefolyásosabbnak számító szocialista, Kiss Péter eközben Bajnai Gordon miniszterelnököt akarta rávenni, hogy vállalja mégis a kormányfőjelöltséget, de Bajnai nem akarta megszegni a korábbi ígéretét. A miniszterelnök-jelölt így végül Mesterházy lett az “öregek” támogatásával: a legtöbb megkérdezett szocialista visszatérően így emlegeti Lendvait, Szekerest, Kiss Pétert, illetve a szintén régebb óta politizáló Kovács Lászlót, Baja Ferencet és Puch Lászlót. Egyikük szerint azért lett végül Mesterházy a jelölt, mert akkor ő volt “a legkisebb rossz”.

Mániákusan kutatja, ki árulhatja el

Mesterházynak a háttérben sokat kellett küzdenie, hogy átvehesse a párt vezetését, Gyurcsányék ugyanis eleinte Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter mellett kampányoltak, végül azonban úgy döntöttek, hogy nem indulnak egyetlen pártvezetői posztért sem, hanem kivárják, hogy Mesterházy belebukik a párt újjáépítésébe. A gyurcsányisták például szisztematikusan “átmeneti pártelnöknek” nevezték őt belső fórumokon, így a párton belül is egyre nyilvánvalóbbá vált a Mesterházy-Gyurcsány konfliktus, amely a következő másfél évet alapvetően meghatározta.

“Gyurcsánnyal, a párt egyben tartásával és a különböző pártbeli erőközpontok közötti egyensúlyozással kellett foglalkoznom, és ez kimondhatatlanul hátráltatta az MSZP megújulását” – emlékezett vissza Mesterházy az első pártelnöki ciklusára. Mesterházy erőközpontoknak azokat a szocialistákat nevezte, akik pártbeli funkciók nélkül is nagy befolyással rendelkeztek, és “kívülről zsűrizték minden lépését”. A más szocialisták által kiskirályoknak is nevezett Kiss Péterrel, Szekeres Imrével vagy Hiller Istvánnal Mesterházy 2010-ben háttéralkukkal egyezett ki, és különböző úgynevezett szakpolitikai kabineteket bízott rájuk. Mesterházynak az elnöksége kezdetén azzal is szembe kellett néznie, hogy üres a pártkassza, és a szűkös erőforrások miatt százakat kell kirúgni a Jókai utcából és a frakció körül. Egy akkori kollégája szerint párttársai éjszakába nyúlóan lobbiztak nála, hogy kit tartson meg, és kitől szabaduljon meg.

Ennél jóval nagyobb problémát jelentett azonban Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány eleinte úgy tört borsot Mesterházy orra alá, hogy zárt ülésekről élőben szivárogtatott, például kiposztolta a Facebook-oldalán a saját véleményét a pártvezetés terveiről vagy döntéseiről. 2010 októberében pedig Gyurcsány a társaival megalakította a Demokratikus Koalíció Platformot. “Attila szinte mániákusan nézte, ki tűnik fel a platform körül, jelentették neki, ha valaki elment Gyurcsányék rendezvényére, vagy együtt látták a folyosón egy DK-ssal” – mondta egy MSZP-s, aki Mesterházy támogatójának vallja magát. “Egyszer én is elmentem puszta kíváncsiságból, miről beszélnek Feriék, olyan fejmosást kaptam Attilától, hogy életemben nem szúrtak le ennyire” – mondta.

Mesterházy egyre kevésbé bízott a körülötte lévőkben, az elnökséggel is egyre kevésbé osztotta meg a terveit. A bizalmatlanságra minden oka megvolt. Többen felidézték azt a 2011-es jelenetet, amikor Gyurcsány Ferenc a parlament folyosóján pontról pontra visszamondta Mesterházynak egy néhány nappal azelőtti, titkosnak szánt stratégiai megbeszélés részleteit. “Csak hogy lásd, milyen emberekkel vagy körülvéve, amint elhagyják a szobádat, rohannak hozzám” – mondta több szocialista szerint Gyurcsány Ferenc a pártelnöknek. Mesterházy így 2011 tavaszától szinte csak a legbizalmasabb embereivel, Harangozó Tamás elnökségi taggal, Velez Árpád mostani pártigazgatóval, illetve a kabinetfőnökével, Szakács Lászlóval beszéli meg a hosszú távú elképzeléseit.

Több szocialista szerint ez a bizalmatlanság most is jellemzi, de jelenleg már nem Gyurcsánytól, hanem Bajnai Gordontól tart, akivel – ha nem is kimondva – a miniszterelnök-jelöltségért versenyez. Több MSZP-s szerint Mesterházy “szinte mániákusan kutatja, ki milyen kapcsolatban áll Gordonnal, és adott esetben ki árulhatja el őt”.

Nem álltak le vele vitatkozni

Mesterházy állandó félelme, hogy elárulhatják a háta mögött, a vele dolgozók szerint abból is fakad, hogy a legtöbb párttársa korábban folyamatosan lebecsülte a politikusi képességeit, “soha senki nem tartotta a párt nagy ígéretének, pláne rátermett vezetőnek” – mondta egy közeli kollégája. Mesterházy Attila ugyan már 29 évesen, 2003-ban az MSZP elnökségi tagja lett, és évekig államtitkár is volt, a pártban nem sok lehetősége volt az érvényesülésre. A 2004 utáni politikai pályafutását ugyanis hosszú évekre megpecsételte az, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkáraként rossz viszonyba került miniszterével, Gyurcsány Ferenccel.

Mesterházy akkori kollégái szerint Mesterházy és Gyurcsány nem egyszer szinte kiabálásig fajuló vitákat folytatott, eleinte csak a sportfinanszírozás részleteiről, később pedig belső pártügyekről, az MSZP kívánatos stratégiájáról is. Mesterházy Gyurcsánnyal szemben az elnökségi üléseken is szóvá tette, hogy egy kevésbé liberális politikát támogatna, a többség azonban sosem állt mellette. Emlékezetes, nagy vitáik ugyanakkor azért nem voltak, mert – ahogy egy akkori MSZP-s vezető fogalmazott – Gyurcsány “jelentéktelen és tehetségtelen politikusnak tartotta Attilát, ezt mindig jelezte is felé, és nem állt le vele vitatkozni”.

Mesterházy óvatos maradt akkor is, amikor először igazán a hatalom közelébe került 2009-ben, miután Gyurcsány először a kormány, majd a párt éléről is távozott. “Attila igazi libikókapolitikus volt” – mondta róla egy régebb óta politizáló MSZP-s, mivel a választások után az öregekkel összefogott, hogy mindenképp megakadályozzák Gyurcsány visszatérését a párt élére, de más fórumokon Gyurcsányékkal karöltve kritizálta az akkori – főként az öregekből álló – elnökséget azért, mert nem adták vissza a mandátumukat a Fidesz kétharmados győzelme után (csak Lendvai Ildikó mondott le a pártelnökségről, illetve a most DK-s Vadai Ágnes adta vissza az elnökségi tagságát). Egy Mesterházy mellett dolgozó politikus szerint “ez nem libikókapolitika volt, hanem bámulatos hatalomtechnikai bravúr”.

A DK-sok másfél éves huzavona után 2011. október 22-én, a platformjuk születésnapján jelentették be a távozásukat az MSZP-ből. Egy mostani elnökségi tag szerint Mesterházy taktikailag folyamatosan felülkerekedett Gyurcsányon (pártszavazás, Pest megyei elnöki harc, az őszödi szivárogtatók neveit tartalmazó boríték ledarálása), de “stratégiailag nehezen tudott mit kezdeni Ferivel, másfél évig képtelen volt kitenni a pártból”. Mesterházy erre most azt mondta, a stratégiája arról szólt, hogy türelmesen vár. Szándékosan nem konfrontálódott nyíltan Gyurcsánnyal, és nem akarta idő előtt “kitolni az MSZP-ből”, nehogy pártszakadáshoz vezessen. Végül néhány százan hagyták el Gyurcsány miatt az MSZP-t.

Következhetett az új szereposztás

“Új szereposztás kell. Arra kérlek benneteket, akik az elmúlt években megjelenítették a szocialista pártot, hogy lépjetek egy kicsit hátrébb, és a háttérből segítsétek a közösséget” – jelentette be Mesterházy Attila 2011 novemberében, a párt első Gyurcsány nélkül tartott kongresszusán. Bár például Kiss Pétert és Szekeres Imrét Mesterházy előzetesen tájékoztatta, hogy a kongresszuson a háttérbe vonulásukat fogja kérni, több érintettet hidegzuhanyként ért a nyilvános felszólítás, és főleg az utána kirobbanó vastaps. “Nem gondoltam, hogy a kongresszus nyilvános részén, a kamerák előtt aláz meg minket” – mondta az egyik évtizedek óta politizáló MSZP-s. Mesterházy ezután a szűkebb körű beszélgetéseken világossá tette, azt várja Lendvaitól, Kisstől, Szekerestől, Kovács Lászlótól, Lamperth Mónikától és például Veres Jánostól, hogy “szó nélkül nyomogassák a gombot a parlamentben, de ne interpelláljanak, és ne menjenek el a tévébe nyilatkozni, húzzák meg magukat” – mondta egy háttérbe küldött szocialista.

Ez a kongresszus Mesterházynak nem csak a régi szocialisták elküldése miatt volt fontos, ekkor szavaztak a küldöttek az új alapszabályról. Mesterházy ugyanis fő bizalmasa, Harangozó Tamás vezetésével az eddigi alapszabály háromnegyedét módosító dokumentumot terjesztett a kongresszus elé, és ez jelentősen bővítette az elnökség hatalmát. A legfontosabb változtatás egyértelműen a választási jelölésnél következett be. Míg korábban a helyi szervezetek választhatták ki saját jelöltjeiket a parlamenti választásokon, most már gyakorlatilag az elnökség dönti el, melyik választókerületben ki indulhat.

Egy akkori elnökségi tag szerint Mesterházyék úgy adták el a küldötteknek a változtatásokat, hogy a hatékonyabb működést, a gyorsabb döntést segítik, így a párt egyhangúlag jóvá is hagyta az új alapszabályt, de már akkor is többen arról beszéltek, hogy “az MSZP elindult a fideszesedés útján”. “Épp azért támadjuk Orbánt, hogy betegesen mindent a kezében akar tartani, és Attila is ugyanerre készül” – mondta egy régóta politizáló szocialista. Mesterházy Attila erről azt mondta, fontos különbség a Fidesz és az MSZP között, hogy a szocialisták nem az elnök, hanem az országos és a megyei elnökség hatásköreit bővítették, “vagyis a Fidesszel ellentétben nem egy kézben, hanem egy testületnél van a döntés”.

Fogalmam sem volt, kire szavazok

“Horn Gyula óta nem volt olyan erős vezetése az MSZP-nek, mint most” – jelentette ki áprilisban Török Zsolt szóvivő. Erről több Hornnal együtt dolgozó MSZP-s azt mondta, hogy Mesterházy valóban erős elnök, de “ég és föld a különbség”. Egy szocialista szerint Horn például nem félt a belső kritikáktól, és nem mondott volna olyat, hogy “aki kibeszél, az mehet francba”. Mesterházy ugyanis többek szerint rendszeresen így figyelmezteti az elnökségi tagokat, hogy a nyilvánosság előtt, de a pártfórumokon is tilos őt és a döntéseit kritizálni. Ehhez ugyanakkor nem kell nagy erőfeszítéseket tennie, mert több szocialista szerint a 2012-es tavaszi tisztújításon a hozzá lojális emberekkel töltötte fel az elnökséget.

A 2012. tavaszi tisztújító kongresszus napján szinte nem is maradt eldöntendő kérdés. Több megyét már akkor Mesterházy szövetségesei uraltak, több tekintélyes megyei elnököt pedig maga mellé állított. Több MSZP-s is azt mondta, hogy Mesterházy és csapata a megyei küldötteknek előre kiosztott egy ismeretlen neveket tartalmazó listát arról, hogy kiket kell megválasztani az elnökségbe. “Volt, hogy fogalmam sem volt, kire szavazok, csak annyit tudtam, hogy Mesterházy embere” – mondta egy budapesti MSZP-s, aki szerint “normális körülmények között” nem kerülhetett volna az elnökségbe olyan teljesen ismeretlen politikus, mint Demeter Márta, Bangóné Borbély Ildikó, Tóth Bertalan vagy Winkfein Csaba.

Mesterházy számára teljes volt a siker: az elnökségbe a régi MSZP-sek közül senki nem jutott be. Az elnökségi ülések több résztvevő szerint az elmúlt egy évben gyorsan és szinte vita nélkül zajlanak, az elnökségi tagok pedig a testületi döntésekről szóló iratokat előre megkapják a pártelnök stábjától. Egy korábbi pártvezető azt mondta, korábban sose fordulhatott volna elő, hogy egy ennyire súlytalan elnökség működjön, amely csak szentesíti a pártelnök akaratát. Úgy fogalmazott, “viccelődtünk is már azon, hogy az MSZP olyan lesz, mint a Fidesz, csak éppen népszerűtlen”.

Mesterházy a párt pénzügyeit is teljesen átvette, míg korábban pénztárnokként, majd pártigazgatóként Puch László felügyelte ezt a területet, ezt a feladatot a tisztújítás után Mesterházy bizalmasa, a pártigazgatóvá választott Velez Árpád kapta meg (több szocialista ugyanakkor megjegyezte, hogy mivel Velez Árpád apja, Velez Zoltán Puch László régi jó barátja, Puchnak valamennyi befolyása továbbra is maradt). Mesterházy és Velez annyira titkosan kezelik a pénzügyeket, hogy még az elnökségi tagok sem tudnak részleteket arról, pontosan mennyi pénze és milyen erőforrásai vannak a pártnak.

És akkor visszatért Bajnai

Az elnökséget, a megyéket és a választmányt is uraló Mesterházy tavaly őszig biztos lehetett abban, hogy semmi és senki nem veszélyezteti a tervét, hogy 2014-ben az ellenzék vezetőjeként ő szálljon szembe Orbán Viktorral. Mesterházy egyre tudatosabban készült is erre a szerepre, hogy ő legyen Orbán vetélytársa, tavaly év végén tanácsadónak hívta Ron Werbert, aki a 2002-es kampányban és utána néhány évig segítette a szocialistákat, és “Ron Werber most nem a pártot, hanem elsősorban Mesterházy imidzsépítését segíti” – mondta a pártvezető egyik kollégája. 2012. október 23-án azonban alaposan keresztülhúzta Mesterházy számításait a politikába visszatérő Bajnai Gordon.

Az MSZP vezetése akkor és azóta is fontosnak tartja az ellenzéki együttműködést, “Gordon azonban egyre nagyobb szálka lett Attila szemében” – mondta egy elnökségi tag. Mesterházy a belső fórumokon folyamatosan azt hangoztatja, hogy Bajnai Amerikában volt, amikor a szocialistákat kívülről “ütötték-verték”, az Együtt 2014-et pedig az SZDSZ-hez hasonlítja, és szerinte az MSZP nem engedhet abból, hogy saját kormányfőjelöltet állítson. Mesterházy Attila azt mondta az [origo]-nak, hogy jó a kapcsolatuk Bajnaival, havonta legalább egyszer négyszemközt egyeztetnek, és mindketten egyetértenek az együttműködésben. Vita csak abban van közöttük, hogy Mesterházy minél előbb megkötné az együttműködési megállapodást, míg Bajnai folyamatosan időt kér (legutóbb az MSZP választmányi ülésén kért júniusig haladékot).

Mesterházynak nemcsak amiatt fontos az ellenzéki együttműködés mielőbbi megkötése, mert így nagyobb eséllyel szállhatnak szembe a Fidesszel, hanem azért is, mert helyi szinten egyre többször teszik szóvá az MSZP-sek a párt alacsony népszerűségét. Március végén például, amikor a Tárki évtizedes mélypontot mért a pártnak, Mesterházy körlevélben magyarázkodott a párttagoknak, hogy manipulációnak tartja az adatokat, és kéri a társait, hogy ne dőljenek be ezeknek. Az MSZP ugyanakkor az adatok szerint nagyjából azon a szinten áll, mint 2009-ben, amikor Gyurcsány Ferenc lemondott a kormányfői, majd a pártelnöki posztról. Mesterházy Attila a párt jelenlegi népszerűségét (az Ipsos a múlt héten 14 százalékot, a Medián májusban 13 százalékot mért az MSZP-nek) az [origo]-nak azzal magyarázta, hogy egyrészt az Együtt 2014 “megállította az MSZP növekedési potenciálját”, másrészt “még idő kell ahhoz, hogy az emberek lássák, hogy az MSZP-ben nem azok politizálnak, akik a 2002 és 2010 közötti időszakot meghatározták”.

Megkérdeztünk több szocialistát is, hogy az elmúlt három évben nyújtott teljesítménye alapján alkalmasnak találják-e Mesterházyt a miniszterelnökségre. Minden megkérdezett egyetértett abban, hogy ha csak az MSZP-kongresszuson múlna, a “központosított struktúra” miatt szinte egyhangúlag kormányfőjelöltté választanák Mesterházyt. Többen viszont hozzátették: nem az a kérdés, hogy az MSZP-ben alkalmasnak tartják-e, hanem hogy az ellenzéki szavazók el tudják-e fogadni Mesterházyt. Egy szocialista képviselő erről annyit mondott: “higgye el mindenki, az országot könnyebb lenne vezetni, mint ezt az MSZP-t”.

Forrás: Origo

This entry was posted on 2013. május 22. szerda at 13:45 and is filed under Média, Pártok, Társadalom, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.