Csepel.info

A legkülönbözőbb hangszerek hangjai szűrődnek ki a termekből a folyosóra a Bocskai István Református Oktatási Központ Egressy Béni Alap- és Középfokú Zeneművészeti és Színművészeti Szakközépiskolája és Ének-Zene Gimnáziumában. Nagy a hangzavar, hol egy kürt harsan fel, hol egy jazzgitár játszik futamokat, hol épp skálázik egy énekes. Enélkül a diákság már el sem tudná képzelni az életét, hiszen a többség éppen a zenei képzés miatt jelentkezett ide. Az intézmény a 2012/2013-as tanév őszétől került át a Magyarországi Református Egyház kötelékébe.

„A középfokú művészeti oktatás rendszerének kiépítése 2011-től indult meg egyházunkban, ebbe a folyamatba kapcsolódik be a 2012/2013-as tanévtől a Bocskai István Református Oktatási Központ új tagintézménnyé lett iskolája is, az Egressy, mely egyházunk egyetlen zenei konzervatóriuma” – mondja Papp Kornél, az Oktatási Központ főigazgatója, az MRE Zsinati Hivatal Oktatásügyi Irodájának vezetője.

Papp Kornél

A középfokú művészeti szakközépiskolában OKJ-s képzés keretében hivatásszerű tevékenységre képezik a tanulókat. A legtehetségesebb diákok két ponton léphetnek be a művészeti középiskola rendszerébe: az 5. (ének-zenei gimnáziumi) és a 9. (szakközépiskolai) évfolyamon, ahol a zeneművészeti képzés mellett e tanévtől kezdve középfokú színművészeti oktatás is van. Az úgy nevezett párhuzamos művészeti képzés jelenleg a hetedik évfolyamon indul, míg az érettségizett diákok a 13. évfolyamon már a “szakképzés” keretében tanulják a hangszeres zenét.

Dr. Tasnádiné Hajdú Ágnes is beül a gyerekek közé. Mellette Iglár Elizabet

Zene és közismeret

„A diákok ugyanabba az intézményébe járhatnak zenei képzésre is, ahol a közismereti tárgyakat tanulják. Ebben különbözünk egy hagyományos zeneiskolától, meg abban, hogy itt magasabb a hangszeres óraszám és hosszabbak a zeneórák is – ismerteti dr. Tasnádiné Hajdú Ágnes, közismereti igazgatóhelyettes. – Természetesen fontos szerepe van a zene mellett a közismereti tárgyaknak is, hiszen az érettségi követelmények az itteni diákokság számára is ugyanazok, mint más középiskolákban.” Az igazgatóhelyettes, akit az ötödikesek énekóráján látogattunk meg. „Ügyesek vagytok, szépen dolgoztatok” – dicséri őket.

A tanárnő szerint az a pedagógusok fő feladata, hogy kedvet ébresszenek a diákokban az adott tudomány iránt. Mindig örül, ha látja, hogy egy-egy gyerek megfogadta azt, amit neki mondott, érdeklődve ül az órán. A tanulók nagyon élvezik, hogy „házi” készítésű csörgővel kísérhetik éneküket. Minden gyermek egy olyan üdítős dobozt ráz, amit megtöltöttek apró terményekkel, vagy apró kavicsokkal. Nem sokkal később egy önként jelentkező fiú vezényli a társaságot. A jó teljesítmény jutalma egy ötös osztályzat.

Elizabet ritmusokat ír. Ezt kellett eltapsolni

Iglár Elizabet, az egyik ötödikes elmeséli, hogy bár hetente egyszer hét órakor végez, de egyáltalán nem bánta meg, hogy ősz óta az Egressybe jár. „Nagyon szuper! Mindenki ismer, mindenkit. Jó, hogy csak kevesen vagyunk az osztályban” – lelkendezik a 12 éves lány, majd hozzáteszi, hogy eddig is sok volt a dolga, ezért egyáltalán nem furcsa, hogy ennyi elfoglaltsága van.

Csöngetés után Csaba Melánia, egy másik ötödikes is megerősíti, mind a zene miatt vannak itt. „A csellótanárnőm javasolta, hogy jöjjek az Egressybe, mert itt sokat tudok a zenével foglakozni. Nagyon más lett az életem, többet kell tanulnom, gyakorolnom, mint korábban. De megéri, mert szeretnék csellista lenni, vagy talán énekes” —árulja el álmát.

Szívbéli hit

Az ötödikeseknek több szempontból is összevont hittanóra következik. A hatodikosok is csatlakoznak hozzájuk, és a katolikus, református diákok együtt tanulnak. Ez alkalommal Semeginé Marika néni, katolikus hittantanár tanít. Ökumenikus imahét van. Ezzel is kezdi, mi az ökumené. A diákok megtudják tőle, ez a keresztyének közös egységére való törekvés. Élénk párbeszéd alakul ki közösségekről és az egységről.  Egy fiú megkérdezi, miért van erre szükség? Ennek szemléltetésére a tanárnő egy példát hoz, amiben egy fiú arra kíváncsi, hogyha az egyik templomban, meg a másik felekezet templomában is, és a harmadik egyházéban is ott van Jézus, akkor melyikbe menjen? Pontosan ez a lényege az ökumenének, hogy közösen képviseljük Jézus tanítását, tudjunk együtt dolgozni a jóért, ezért jöjjünk össze.  Erre hívott fel minket Krisztus az utolsó vacsorán, zárja le a témát Marika néni.

Kalicz Gizella, református lelkésznő

A legközelebbi hittanórán Kalicz Gizella, református lelkésznővel találkoznak majd a gyerekek. A lelkésznő szerint nem könnyű az átállás egy olyan intézményben, ahova még nem úgy felvételiztek, hogy az református, azonban időközben azzá vált. Ősszel, a tanév elején kellett választani az etika, református vagy katolikus hittan között. Az első héten a református hitoktatásra tizenheten jelentkeztek, jelenleg azonban már körül-belül negyven-negyven gyerek tanulja a katolikus és református hittant.

Csaba Melánia sem járt hitoktatásra korábban. Mint megtudjuk tőle, édesanyja javaslatára döntött a református hittan mellett. „A legérdekesebb az volt, amikor arról tanultunk, hogyan alakult ki hét nap alatt a Föld, és milyen volt Mózes élete. Láttam Egyiptom hercegét rajzfilmben, ezért is volt különösen izgalmas számomra” – közli velünk.

Csaba Melánia az idei tanévtől tanul az Egressyben

„Egyelőre az alapokra szeretnénk őket megtanítani. Tulajdonképpen bibliaismeretet tanítunk és megnézzük milyen üzenetet hordoznak ezek a mi életünkre nézve – vázolja fel a helyzetet a lelkésznő. – Szeretnénk egyszer majd elérni, hogy mindenkinél szívből jöjjön a hit. Vagyis a diákok is tudjanak majd az elköteleződésükről beszélni, ne csak azt mondják, hogy református iskolába járnak.”

„Az iskola-átszervezésben már van gyakorlatunk, hiszen a halásztelki anyaintézmény is csak 1999. óta egyházi. Ott, így másfél évtized multával már talán mondhatjuk, hogy félúton vagyunk – tájékoztat Papp Kornél. – A változtatásához türelem és kitartás kell, ökumenikus szemlélet, s nem utolsósorban az Úr gondoskodó szeretete. Egy átvett intézmény sok lelki ajándékot tud adni a munkatársaknak is. A missziói parancs ‘szólam’ helyett itt válik életté, gyakorlattá.”

Embereket nevelni

„A mottóm: óvodától a diplomáig emberileg és szakmailag is, ezt szeretném megvalósítani” – hangoztatja Balogh Gábor, az Egressy Béni Alap- és Középfokú Zeneművészeti és Színművészeti Szakközépiskola, Ének-Zene Gimnázium, a Bocskai Református Oktatási Központ tagintézményének vezetője. Az igazgató kezdetektől fogva, 2001 óta irányítja a művészeti intézményt, már részt vett az alapítási folyamatban is. Az iskolához kapcsolódik egy alapfokú művészeti képzés, valamint egy zeneiskola, zeneóvoda is, a diplomát pedig a Vienna Konservatorium jelentheti, ami szintén az Egressy épületében működik 2010 óta.

Balogh Gábor szeretné, ha a diákok jól éreznék magukat az “Egressyben”, és ez csak úgy lehetséges, ha ők vannak a középpontban, ha a változások az ő érdekeiket, fejlődésüket szolgálják. „A szlogenünk egy Kodály idézet: ‘A zene az élet szépségét…s ami benne érték, azt mind meghatványozza.’ Így gondolom én is. A zene érzékenyebbé tesz, nyitottabbá. Jó lenne, ha mindenki zenélne, persze nálunk az is elsődleges szempont, hogy minél magasabb fokon tegyék azt. Célunk, hogy meg tudjuk mutatni a fiataloknak azokat a lehetőségeket, amik nekik valók, például a megfelelő versenyeken indítsuk el őket, biztosítsunk nekik fellépéseket, nevesebb koncertekre vigyük őket” – sorolja Balogh Gábor, majd kiegészíti azzal, hogy több díjnyertes hallgatójuk, tanszakuk is van már.

Kiemelkedő eredményt ért el a kürt tanszak, tavaly az egész ország legjobbja lett. Molnár Dominich második, Megyery Marcell pedig harmadik lett az országos kürtversenyen. Mindketten a családjukból hozták a zeneszeretetét, míg Marcell anyukája zenekarban csellista, addig Dominichnek bátyja kürtöl. A két fiatal ízelítőt ad egy kis ízelítőt tudásából, futamokat fúj. „Egy hangszert akarok hallani, nem kettőt!” – figyelmezteti őket Szilágyi Pálma, Apáczai-díjas művésztanárnőjük. „Ez az!” – hangzik el tőle, amikor teljesen együtt szól a két hangszer.

Szilágyi Pálma és két tanítványa Marcell és Dominich

„Én nem kürtöst nevelek, hanem embert, és az csak a véletlen szerencse, hogy ezt a kürtön keresztül tehetem” – a kürttanárnő filozófiája az, hogy a zene nem csak technika, sőt elsősorban nem az. – A gyerekek nem azért jönnek ide, hogy módszert tanuljanak, hanem mert játszani akarnak valamilyen hangszeren, vagy énekelni szeretnek.”

„Két éve járok ide, most tizenegyedikes vagyok. Előtte külön kellett zeneiskolában és gimnáziumban is tanulnom. Ez így most egy kicsit könnyebb, de itt is muszáj mindent megtanulnunk. Nincs olyan, hogy a kürt miatt valami más tantárgyat elhagyhatnék. Azzal, hogy az órarendben van a zene is, jobb lett az időbeosztásom. Gyakorlatilag egész nap zenélek, két-három órát gyakorolok naponta” – mutatja be szoros időbeosztását Marcell, akinek mindemellett még olykor bulizni és sportolni is marad ideje.

Dominich arról beszél, hogy Angliában született, és a zene miatt jöttek Magyarországra. Itt olcsóbb zenét tanulni. Azt is megemlíti, hogy nem érez nagy különbséget attól az iskolában, hogy az reformátussá lett.

Tanárnője, Szilágyi Pálma szerint azért hozott jelentős váltást az intézmény életébe az, hogy egyházi lett, mert megítélése szerint a művészek érzékenyebbek, érdeklődőbbek a spiritualitás iránt. „Aki zenét tanul, abban jobban meg van a felsőbb, égi hatalom megismerésére való igény, nyitottabb felé. Különösen jó, ha minderről egyházi, keresztyén szemléletből hallanak, ebben a megvilágításban találkoznak vele,”

Kováts Annamária, kép: Sereg Krisztián

reformatus.hu

A cikkre Mr. Gabee hívta fel a figyelmünket.