Csepel.info – Vezér Endre
Egykoron, úgy 15 évvel ezelőtt jött egy angol úr, aki engem, mint tervező vállalkozót megkért, hogy a díj megfizetése ellenében tervezzem meg az ő instrukciói alapján a képeken látható mélynyomógép első példányát, amit egy csepeli üzemben legyártottak.
E gép hosszú ideig működött az egyik magyar nyomdában, majd eladták egy Görögországi nyomdának. További sorsáról nem tudok. Ezt követően folyamatos fejlesztések végrehajtásával újabb gépeket rendeltek az angol úr cége által, amelyeket a képen látható munkatársakkal készítettünk. A jobb szélső én vagyok, a tervező: Vezér Endre.
A képen a szerelést elvégző csepeli munkások láthatóak. Mivel a gépek nagyméretű alkatrészekből állnak, ezeket a Csepel Vasmű területén működő utódcégek gépeivel készítették. Az összeszerelést és a precíz beállítást végezte el a kisebb vállalat. E gépek eljutottak az angol cég segítségével Nyugat-Európába, az USA-ba, Kanadába, Szingapúrba.
A képen látható gép 2004. májusban készült, Francia megrendelésre. Később e gépcsalád gyártását átvette egy Csepelen működő gépgyártó vállalat, ahol azóta is készülnek.
Csepel.info, Vezér Endre
Remek válasz Vezér Endre úrnak és munkatársainak az 1995. és 2004. között nyújtott és napjainkban is folytatódó remek teljesítményét bemutató fenti tudósítás azoknak a tendenciózusan hazudozó szélhámosoknak, akik folyamatosan arról hazudoznak, hogy 2010-ben Ők csak egy romhalmazt örököltek Csepelen és a Csepel Művekben!
Azért állítják ezek a jellemtelen és folyamatosan más tollával ékeskedő szélhámosok, hogy a 2010. októberi színre lépésükig csak a rombolás folyt Csepelen, mert a csapatuk egy része korábban hírből sem ismerte Csepelt, más része pedig mindig csak kontrázással és rombolással volt elfoglalva, ezért – saját magukból kiindulva – el sem tudják képzelni azt, hogy a csepeliek többsége a korábbi évtizedekben is szorgalmasan dolgozott-, fejlesztett-, és épített Csepelen!
Vezér Endre Úr!
Gratulálok a munkásságához, és a fenti tudósításhoz, amely segít megismertetni Csepel pozitív arculatát is!
2010-ben Ők csak egy romhalmazt örököltek Csepelen és a Csepel Művekben!”
Nem kicsinyíteni akarom Vezér Endre úrnak tevékenységét, de ez csak egy csepp a tengerben és nem tükrözi a valóságot, miszerint az egész csepeli gyár nagyobbrészt egy romhalmaz. ))) 😀 (((
Az monya a Faterom is a legutolsó bejárásán látottak alapján.
Aki mást állít az nem, mond igazat!
Nem haldoklik a gyár már. – rég meghalt. Érték előállítás kétkezű munkával a fentebb idézett kivételével nem lelhető fel, csak itt-ott, olyan manufakturális módon.
A ruszkik haz nagy csapás volt a magyar kohászatra és acéliparra.
haz= haza
Köszönöm “?!” hozzászólását. De sajnos újabban mindenki eltéved, Te is. A magyar és a többi ipar siralmas állapota nem PÁRTSPECIFIKUS ! Véleményem a sokfelé tájékozódás alapján alakult ki : A 20. század eleje egy feszített hadiipari fellendülést hozott. Az egyes országok elpazarolták ipari kapacitásukat a fegyvergyártásra, fiaikat a háborúra. Ez Magyarországon is megtörtént.
1945 után át kellett volna állni a békés termelésre, de ez nálunk nem sikerült, mert meghirdették a “Vas és Acél országát” Vasérc és kellő mennyiségű Szén nélkül. Az ipar továbbfejlesztése nagy nehézségek árán folytatódott, majd végül kifulladt. Ezzel párhuzamosan jött az esztelen privatizáció és most ott vagyunk, ahol.
De a magyar emberek egy része optimista, ezért nem adja fel a jövőjét. E sorba tartozik a MÉLYNYOMÓGÉPEK gyártása és sok más egyéb is.
Ha úgy gondoljátok, értekezhetünk e témáról is !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ma a világban, különösen kis hazánkban egyik legsúlyosabb gondot az jelenti, hogy nem tudnak értelmes, profitot is képző hasznos munkát biztosítani a lakosság számára. Ezért is olyan a demográfiai mutató, amilyen, mert az önfenntartásnak sincsen -nem kis számban- jelene, de jövője is alig.
“1945 után….”
munkát kenyeret kellett adni az embereknek, az akkori körülményeknek
megfelelően, bár ma lenne olyan szinten a foglalkoztatottság.
-Gondoljanak bele, az egyik “szervezet,” ma azt az igét hirdeti, hogy 2014 minden családban kell lenni egy stabil állással rendelkező személynek, aki jövedelemmel rendelkezik. Nos a minimálbért keresőek fogják “megoldani” a társadalom, az adott család stb. problémáit, az önfenntartást és a boldog jövőt!
Talán még nem ment feledésbe a munkások által kezdeményezett, az ún. “géprombolások akciója.” Vagy talán már gépek is alig vannak? Ó az a mérhetetlen szegénység………..
Kedves “v39endre”!
Maradva a második mondatodban alkalmazott tegeződésnél, a tegnap 23:53-kor nekem címzett hozzászólásodhoz a következő megjegyzéseim vannak:
1.) Nem vagyok eltévedve, mert nem párt specifikusan, hanem reálisan szemlélem a magyar ipar állapotát.
Éppen ezért nem fogadom el egyeseknek azt a szélsőséges hazudozását sem, amely elméleti szinten a volt CSM egész területét (beleértve a jelenleg működő ipar egészét is) egy romhalmaznak és mínusz előjelű kiindulási alapnak igyekszik beállítani, csak azért, hogy a valóságban létező ipart a ciklus végén a saját eredményüknek hazudhassák!
2.) Teljesen egyet azzal a megállapításoddal is, hogy: “A 20. század eleje egy feszített hadiipari fellendülést hozott. Az egyes országok elpazarolták ipari kapacitásukat a fegyvergyártásra, fiaikat a háborúra. Ez Magyarországon is megtörtént.”
Éppen ezért nem tudom elfogadni a lőszert és más hadianyagokat termelő Weisz Manfréd Művekért siránkozó helyi politikusaink álláspontját, és csak a megfelelő háttérrel rendelkező és békés termelést folytató ipar fejlesztésével értek egyet!
3.) Azzal a megállapításoddal is egyetértek, hogy hiba volt egy nyersanyagszegény országban meghirdetni a “Vas és Acél országát” és ezzel együtt Csepelen túlságosan a nehéziparra helyezni a hangsúlyt.
Ezt a hibát azonban 1960. és 1985. közötti időszakban elfedte az, hogy a KGST-n belüli cserekereskedelem eredményeként a CSM nagyon sok magyar családnak tudott egyre jobb megélhetési lehetőséget biztosítani, és csak Szovjetunió válságba jutása és KGST működésképtelenné válása után csúszott ki a talaj a csepeli nehézipar lába alól.
4.) Azzal is egyet értek, hogy “ezzel párhuzamosan jött az esztelen privatizáció és most ott vagyunk, ahol”.
Azt azonban én még nem felejtettem el, hogy az esztelen privatizációt éppen azok a politikusaink tartották a legfontosabbnak és erőltették legjobban (például egy Orbán Viktor nevű fiatalember), akik ma mindent az esztelen privatizáció számlájára szeretnének írni, és manapság már az államosítás erőltetésével foglalkoznak.
5.) Remélem, hogy abban viszont Te értesz egyet velem, hogy a piacképes termelés (a rendszerváltás időszakában és azóta alkalmazott hibás állami iparpolitika ellenére is) képes volt a CSM területén is a túlélésre (sőt, még fejlődésre is), és a túlélésre képes cégek még jelenleg is sok családnak biztosítanak megélhetési lehetőséget?!
Ezt a véleményemet igazoló példa szerintem, az általad említett MÉLYNYOMÓGÉPEK gyártása, és sok más egyéb!
A régi Weisz Manfréd Műveket, és volt Csepel Műveket pedig felesleges visszasírni!
A részedről indítványozott értekezést illetően pedig az a véleményem, hogy ez fórumozás nem alkalmas az értekezésre.
Én személyesen, és a másik fél szemébe nézve szeretek értekezni.
Üdv.:”?!”.