Csepel.hu
Fotók: Kitzinger Adrienn
1939. szeptember 1-jén a németek lerohanták Lengyelországot. Így kezdődött a II. világháború, amely 1945. szeptember 2-án Japán kapitulációjával ért véget.
E két dátum kapcsán emlékezett meg a világ legnagyobb fegyveres konfliktusának áldozatairól – köztük csepeli férfiakról, nőkről, gyermekekről – Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata szeptember 1-jén a Szent Imre téri II. világháborús emlékműnél.
A csendes megemlékezésen a néma főhajtást követően a kegyelet koszorúit helyezte el az önkormányzat nevében Németh Szilárd polgármester, Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek, valamint dr. Szeles Gábor jegyző. Őket a Fidesz, a Jobbik és az MSZP frakciója követte az emlékműnél.
Náci
A Wiesenthal Központ fáradhatatlanul dolgozó vezetőjének, a méltán népszerű Efraim Zuroffnak ismét sikerült felkutatnia egy még bujkáló nácit.
A 93 éves Gyurgyalag Ignác ellen az a vád, hogy Jászjákóhalmán, ahol 1944-ben lakott, mindenki nácinak tartotta. Sikerült is szemtanúkat találni, bár a beazonosítást megnehezíti, hogy hatvannyolc év után csak figyelmes vizsgálódással sikerült az idős férfin felfedezni a huszonöt éves siheder vonásait.Az amerikai politika, a nyugati és az izraeli sajtó megelégedéssel vette tudomásul, hogy az igazságszolgáltatás elől senki sem rejtőzhet el, az emberiesség elleni bűnök sosem évülnek el. A hazai baloldali pártok, a történelmi egyházak és a zsidó civil szervezetek üdvözölték a fejleményeket.Nemzeti jogvédő csoportok természetesen felajánlották Gyurgyalagnak, hogy a várható perben ellátják a védelmét. „Nem tűrhetjük, hogy egy magyar embert évtizedekkel később meghurcoljanak mondvacsinált, ellenőrizhetetlen vádakra támaszkodva.” Német lapok megírták, hogy Magyarországon bármilyen ürügy alkalmas arra, hogy a tomboló antiszemitizmus feléledjen.
Ekkor azonban napvilágra kerültek olyan adatok, amelyek egyértelműen igazolják, hogy Ignác bácsi anyai ágon zömmel zsidó felmenőkkel rendelkezik. A Mazsihisz rögtön jegyzékben tiltakozott ellene, hogy egy szegény, öreg zsidót meghurcoljanak. „Ismét zsidótörvények Magyarországon?”, tették fel a kérdést szalagcímükben német lapok. A dolog odáig fajult, hogy Efraim Zuroffnak az amerikai kongresszusban kellett magyarázkodnia, hogy ő valójában nem antiszemita. „Akkor miért akar bíróság elé citálni egy 93 éves, megrendült egészségű zsidó származású embert?”, dörrentek rá a képviselők.
A megoldást végül egy oknyomozó riporter találta meg. Jászjákóhalmán azért nevezte mindenki Gyurgyalagot nácinak, mert ez az Ignác becézése. „Náci voltam egész életemben”, ismerte el az öreg, majd csendesen hozzátette: „Illetve most már Náci bácsi.”
flagmagazin.hu
Hol van Vátesz?
Ezek szerint a Nándor nevűek is sorra kerülnek, mert Magyarországon azokat is szokták Nácinak/Náci bácsinak becézni!
Itt vagyok, csak ritkán vagyok bekapcsolva.
Okosan Teszed!
Kíváncsi lennék hogy 3 évvel ezelőtt miről meg kiről emlékezett meg N.Szilárd úr és Morovik úr. Most nap mint nap megemlékeznek, szalagot vágnak. Kötelességből teszik mindezt, vagy jóérzésből?
Kedves Levélírók! Nem kellene Auswitz után a holokauszttal viccelni. gondoljatok azokra, akik csak azért mert zsidók voltak, először lajstromozták őket, aztán jött a numerus clausus, amikor korlátozták a tanulási lehetőségeiket, amelynek következtében tehetséges fiatal magyar! állampolgárok nem tanulhattak tovább, ki kellett vándorolniuk sokuknak és Nyugaton voltak kénytelen egzisztenciát szerezni, tudományos eredményeket elérni, (mit gondoltok, miért ment ki annyi később Nobel díjasunk? mert a haza nem bánt velük értéküknek megfelelően, nem teremtett számukra lehetőséget a kutatásra,) – az ottani országokat gazdagítani. Aztán egzisztenciálisan tették tönkre őket, akik pedig maradtak, ugyancsak magyar állampolgárok voltak, elvették vagyonukat, kiközösítették őket, csak mert zsidók, aztán vagonokba zárták, kegyetlenül bántak velük, meggyilkolták sokukat.
Magyarország, nem újdonság, nem bánik jól állampolgáraival, és a tehetségeivel szintúgy. Nemcsak az lényeges, hogy szeressük a hazát, hanem az is, hogy ahaza szeressen bennünket.!
Ez ma már közhely. Javaslom Czeizel papa könyveit olvasni. A tehetség meg nem becsülése, nálunk nem halódó hagyomány.
Mint ahogy a gyűlölet is. A magyar – és az európai – történelmet le lehet írni a gyűlölet és a bosszúállás történetének is. 1914 és 1918 között egy millió magyar állampolgár veszítette életét egy értelmetlen háborúban, amit Ferenc József megfontolt és meggondolt, és Tisza István szentesített és az akkori politikai, gazdasági elit támogatott, szentesített. Tiszát meggyilkolták, – nem ezt érdemelte, – az őszi rózsás forradalom kis emberek lázadása volt az háborús szenvedések miatt. Tehát 18-19 reakció volt minderre. A vörös uralom is a bosszú jegyében telt. Aztán persze jött a fehérterror, a statárium, majd egy rövid alig húsz évnyi béke, amely a revans, a gyűlölet bűvöletében telt. A magyar uralkodó elit nemcsak a magyar kisemberekkel sem bánt jól, de bűnbakot talált a zsidókban, kommunistákban, és mindenkiben, aki nem úgy gondolkozott az ország dolgairól, mint ők. Nem azt gondolta, hogy Csonka-Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország. A zsidókon álltak bosszút saját sikertelenségükért, a zsidó magyar állampolgárok nem tudtak védekezni, bosszút álltak rajtuk és odadobták áldozatul, csakhogy megmeneküljenek. Nem menekültek meg és az ország romhalmaz volt, mire vége lett a háborúnak. Ez eredmény emellett, újabb egy milliós veszteség, csakhogy míg az első világháborúban inkább a spanyolnátha szedett civil áldozatokat, a másodikban szisztematikusan irtották, gyilkolták az ellenséges civileket. Az első világháborúban a politikai elit viszonylagos tisztességel zárta a háborús leltért, addig a másodikban gyilkosok szövetségeseiként, ahogy Teleki mondta, gazemberek lettünk, lettek.
A német szőnyegbombázásokra az angol, amerikai és oroszt szőnyegbombázás volt a válasz, no, meg a drezdai tragédia, a hirosimai és a nagasaki pusztítás. A németek csak abban jeleskedtek a nyugatiak előtt, hogy iparszerűen öltek. Aztán jött az újabb bosszú. az oroszok táboraiban ki tudja, hány német, román, magyar… hadifogoly és málenkij robotos volt. A magyar állampolgár áldozatok közül több volt a zsidó, mint a magyar. 550 ezer zsidó és 450 ezer magyar. (Lásd Stark Tamás írásait.) Aztán a bosszú persze nem állt meg 30 millió embert, svábokat, magyarokat, lengyeleket telepítettek ki hazájukból az “igazság jegyében”, de inkább a gyűlölet jegyében.
Igen, erre kell emlékeznünk és tiszteletben tartanunk más népek áldozatait, tisztelegnünk kell a magyar, a szovjet, a német, a román elesettek emlékműve előtt, mert áldozatok voltak. És aki ma gyűlölködik, előkészít egy újabb értelmetlen vérontást.
Én nem szoktam az info vitáiban részt venni, mert túl sok az előítéletes, pártosan gondolkodó levélíró és velük nem érdemes vitatkozni, de abban reménykedem, hátha egyszer azt kérdezik maguktól, hogy is volt, mi történt? És könyvet vesznek kezükbe, nemcsak úgy beleszólnak, meggondolatlanul, tudatlanul a vitákba, mert szómenésük és úgy gondolják, csak ők tudják a “frankót”. Ha el kezdenének gondolkodni, miért fontos mindannyiunknak, hogy megemlékezzünk a hozzánk tartozó áldozatokról? A doni áldozatokról, a málenkij robot áldozatairól, a svábokról, az kitelepítettekről, a recskiekről, a hortobágyiakról. És ha csak a középiskolai történelmet megtanulják, végig gondolják, akkor talán rájönnek, hogy valakiknek érdeke a gyűlölködés, és akkor azért sem teszik azt, amit a gyűlölködésből élők szeretnének. Tehát ne viccelődjünk se magyarokkal, se zsidókkal, se más nációkkal… Próbáljunk ki-ki a maga területén békességben élni, és amihez nem értünk ahhoz nem kell hozzászólni. Olvassunk és cak aztán mondjunk véleményt, nem kötelező mindenhez hozzászólni. József Attila, akinek szobrát most a kultúrkampf jegyében elviszik helyéről, azt írta:
Ős-patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit főztünk
és emberből emberbe szalad.
Gondolkodjatok el ezen és nézzetek utána, hogy pontosan idéztem-e?
Baráti üdvözletem minden levélírónak.
Udvarhelyi András pártokon kívüli kirúgott segédfogalmazó
Kedves kirúgott Segédfogalmazó úr!
“Gondolkodjatok el ezen és nézzetek utána, hogy pontosan idéztem-e?”
Nem egészen pontosan idézted!
Nem “Auswitz”, hanem Auschwitz-Birkenau, de inkább Oświęcim – Brzezinka!
Lengyel barátaink szeretik a lengyel nevén nevezni településeiket és erre érzékenyek is, csakúgy mint a romániai magyar testvéreink a Miercurea Ciuc vagy a Cluj-Napoca nevekre!
Kedves Grün! Épen ezt akartam, hogy vajon tudod-e hogyan írják. Megnéztem az akadémiai Kislexikonban, igazad van. Milyen érzés? Én példáéul, nem haragszom rád, mert igazad van. Hiszen azt sem tudom, ki vagy. Sokszor magamról sem tudom, ki vagyok. Csak azt, hogy ‘kivagyok’.Gratulálok enciklopédikus műveltségedhez. De nem a lényegről szóltál. Nem baj. Majd legközelebb. u.a.
Segédfogalmazó úr!
Legközelebb lesz lényeg is?! Amihez akár hozzá is lehet szólni?!
Ahhoz, hogy egy idézet pontosságát ellenőrizni lehessen valamilyen formai követelményeknek meg kell feleljen maga a zidézet! Ki mondta, miért mondta, mikor mondta, stb. 🙂
Valahogy így!
“Hétfő délelőtt a budapesti Fehér Házban ülésezik az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága. A harmadik napirendi pont egy határozati javaslat, melyben három jobbikos képviselő – köztük Vona Gábor pártelnök-frakcióvezető – Horthy-emlékévvé nyilvánítaná 2013-at. A javaslattévők szerint Horthy mai napig az utolsó igazi magyar államférfi.”
http://atv.hu/cikk/20120922_elkepeszto_javaslat_horthy_ev_lehet_2013
Ki is az államférfi?
Helyszín: ókori Róma. Idő: Kr.e 340.
“Ugyancsak fia kivégzését tulajdonítja a történetíró T. Manlius consulnak, aki győztesen visszatérő, de engedély nélkül harcba szálló fiához szólva kifejti a híres római fegyelem lényegét:
“Minthogy te T. Manlius nem tisztelve sem a consul parancsát, sem az apai tekintélyt, rendelkezéseink ellenére a csatasoron kívül harcba szálltál az ellenséggel, s a magad részéről megszegted a katonai fegyelmet, mely mindmáig Róma hatalmának alapja volt, engem abba a kényszerű helyzetbe hoztál, hogy vagy az államról kell megfeledkeznem , vagy magamról és családomról. De inkább mi lakoljunk önnön vétkünkért, semhogy az állam szenvedjen ily nagy kárt bűnünk miatt. Kegyetlen lesz a példa, amit szolgáltatunk, de a jövőre nézve üdvös az ifjúságnak…” /Kertész István: A hódító Róma Bp. Kossuth Könyvkiadó 1983. 53-54.o/
Kicsit hosszúra sikeredett, de talán megértetted a lényeget, bár sosem voltam segédfogalmazó, azért halvány segédfogalmam van hozzá!
Ha már kihoztad belőlem a tanárt! 🙂