Csepel.hu
A Csepeli Kosárlabda Iskola hagyományos, nyári táborára került sor augusztus 27-31. között, mely idén Csepel újratelepítésének 300. évfordulója jegyében telt.
A táborozás minden napja a Hollandi úti horgásztanya éttereméből indult, ahonnan a reggelit követően a 22 fős társulat és kísérőik kerékpáron mentek át az Eötvös József Általános Iskolába. Az intézmény kosárlabdára kitűnően alkalmas tornatermében ifj. Szabó Ferenc vezetésével napi két alkalommal tartottak edzést, ahol elsősorban nem az eredményességen, sokkal inkább az összetartáson, a kosárlabdasport és az egymás iránti tiszteleten volt a hangsúly.
Az edzéseken kívül idén is változatos programokkal tették színesebbé a tábort: a gyerekek ellátogattak az Orczy kerti Kalandparkba, úszóversenyen vettek részt a VITUKI uszodában, s itt a kerületben mindenhová kerékpárral mentek, így sok dolgot sajátítottak el a kerékpáros-közlekedés szabályaiból is.
Idősebb Szabó Ferenc, aki az egykori Csepel SC kosárlabda szakosztályában tevékenykedett ma is szívügyének tekinti a sportágat, és a szűkös anyagiak ellenére a szülők hathatós támogatásával minden évben tető alá hozza a tábort. Az idős sportember idén külön erre az alkalomra készített, Csepel címerrel ellátott pólókkal kedveskedett minden résztvevőnek, sőt a zárónapon kiosztott jutalmak, érmek is a 300 éves évfordulóra emlékeztetik majd új tulajdonosaikat.
A szervezők munkáját nagyban elősegítette két lelkes szülő, Simon és Mogyorósi apuka közreműködése, akik külön szabadságot vettek ki a tábor idejére, és maguk is tevékenyen vettek részt a programokban. A két „sportos” apuka munkáját apró díszes serleggel jutalmazta Szabó Ferenc.
A kosárlabdaedzéseken és az egyéb programokon kívül szellemi vetélkedőkön is összemérték tudásukat a gyerekek, akik a Nagy Magyarország történelmi magazin “Csepel 300” című kiadványából, illetve az előzetesen összeállított, Csepel történetét feldolgozó tablók segítségével tartottak kérdezz-feleleket egymás között.
A hol könnyebb, hol kissé nehezebb kérdések megválaszolása természetesen nem maradt jutalom nélkül, a srácok csokival, gyümölccsel, ajándék pólókkal, és a már említett díszes érmekkel gazdagodtak a játékot követően.
A tábor zárásakor minden gyerek jókedvűen köszönt el egymástól és a felnőttektől, s már a jövő heti edzésidőpontokat beszélték meg közösen a távozáskor.
A táborozás tehát véget ért, de a gyerekek és a kosárlabda kapcsolata a jövő héten folytatódhat…
– “napi két alkalommal tartottak edzést, ahol elsősorban nem az eredményességen, sokkal inkább az összetartáson, és az egymás iránti tiszteleten volt a hangsúly”,
– a kosárlabdaedzéseken és az egyéb programokon kívül szellemi vetélkedőkön is összemérték tudásukat a gyerekek, akik a Nagy Magyarország történelmi magazin Csepel 300 című kiadványából, illetve az előzetesen összeállított, Csepel történetét feldolgozó tablók segítségével tartottak kérdezz-feleleket egymás között”,
– olvasható a fenti cikkben.
Konklúzió:
Mivel az edzéseken nem az eredményességen volt a hangsúly, az összetartás elmélyítése érdekében valószínűleg csak egykapus (egykosaras) edzéseket tartottak, ahol egy csapatba tömörülve harcoltak a közös ellenség – a kosár – ellen.
Az egymás iránti tisztelet elmélyítése érdekében pedig elkerülték a labda megszerzése érdekében szükséges ütközéseket, és udvariasan labdához engedték jutni a lassúbb és ügyetlenebb játékosokat is.
Az edzések után rendezett “Csepel 300” című kézdezz-felelek játékkal pedig úgy fejlesztették a kosártábor résztvevőinek a képességeit, mint ahogy az “átkos időkben” Észak-Korea válogatottjával közösen tartott edzőtáborunkban a koreai versenyzők képességeit fejlesztették. Részükre az edzések után Kim Ir Szen idézeteket olvastak fel. (Ennek ellenére az edzőtáborban rendezett versenyeken soha nem tudtak ellenünk győzni! És természetesen hivatalos versenyeken sem.)
Gyanítom, hogy a fenti módszerrel ennek a tábornak a résztvevőibből sem lesznek magyar olimpiai bajnokok!
Te észlény”?!”
Mindenkinek olimpiai bajnoknak kell lennie, aki csak kedvtelésből sportol? Csapat vagy közösségépítésről még nem hallottál?
helyi!
Igasságod van!
A készségfejlesztő tréningen a Nagy Magyarország történelmi magazin “Csepel 300” című kiadványából, illetve az előzetesen összeállított, Csepel történetét feldolgozó tablók segítségével és azon felbuzdulva kísérleztek a jobbkezes, hátrafelé horog mozdulattal 300 hárompontos dobással, amit Csepel Árpád földje újratelepítésének 300. évfordulójára ajánlottak fel!
Sajnos a várt eredmény elmaradt, de elsősorban nem az eredményességen, sokkal inkább az összetartáson, a kosárlabdasport és az egymás iránti tiszteleten volt a hangsúly.
“A zárónapon kiosztott jutalmak, érmek is a 300 éves évfordulóra emlékeztetik majd új tulajdonosaikat.”
Kik voltak a régi tulajdonosai azoknak a kiosztott jutalmaknak?! ))) 🙂 (((
Sajnos a várt eredmény elmaradt, de elsősorban nem az eredményességen, sokkal inkább az összetartáson, a kosárlabdasport és az egymás iránti tiszteleten volt a hangsúly. – Egyetértek!!! 🙂
Sajnálatos módon kimaradt a Vörös Csepel. Remélem a 300 év ismertetésébe azért belefért.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.