Csepel.info

Hrportál.hu

Fotó: Siemens.hu

Gyárlátogatásra invitált a Siemens, amit kár lett volna visszautasítani. A több százezer munkatársat foglalkoztató világcég 42 évvel ezelőtt vásárolta meg a Csepel Transzformátorgyárat.

A bejáráson megismerhettük a cég munkabiztonsági gyakorlatát, de volt itt lézervágó, gombolyító, jó munkásarcok és a babérokra éhes munkáltatóknak érdekes európai munkavédelmi díj is.

A Siemens csepeli transzformátor gyárában nagyon sok a kézzel végzett munkafolyamat, aki még nem járt itt, meglepődött, hogy a csarnokokban dolgozó monumentális daruk alatt, a fémszagú üzem lézervágójánál és a különféle fémmegmunkáló, festő gépsorok között sok jó munkásarcot látott, és nem ritkán megvillantak a kéziszerszámok is. De Csepelen vagyunk, ne csodálkozzunk ezen. 30 évvel ezelőtt, amikor osztálytársaim közül nem egy készült vasas szakmunkásnak, értetlenül és némi bizalmatlan tisztelettel néztünk rájuk. Jó most tudni arról, hogy nem mindegyik kortársam lett pályatévesztett benzinkutas vagy árufeltöltő azok közül, akiknek a “termelésben”, egy ilyen gyárban van a helye.

A több százezer munkatársat foglalkoztató világcég jó terepet talált magának, amikor 42 évvel ezelőtt megvásárolta a Csepel Transzformátorgyárat. Korábban megvetette már a lábát a 160 éve létező cég, amely kisebb megszakítással 125 éve működik Magyarországon. Az első Siemens villamos kocsik már nincsenek meg, de a Milleniumi Földalatti Vasút az első ásónyomtól a járművekig a cég munkája volt.

A gyárban fotókat nem lehetett készíteni, kár, mert például a dohányzás olyan szabadtéri művelet, amit le lehetett volna kapni a gyárudvaron mindenféle féltett technikai vívmány leleplezése nélkül. A minden felületén átlátszó üvegből kialakított buszmegállószerű dohányzókban nem lehet elbújni a munka elől. Ezekben semmilyen ülőalkalmatosság nincs, ez sem lehet véletlen, pöfékelés közben ne ott beszélgessenek kényelmesen a dolgozók, ezért a cigiszünetben egy tízes csoport fele az út menti padkán üldögélt, mások oda támaszkodtak, ahova tudtak.

Komfort nincs, munkásruhában a földön üldögélő embereket látni a bent rendezett körülmények között ütemesen dolgozó kollégák után, elég meglepő volt. Végigmértek minket, több arcon láttam az “ezek se termelni jöttek” kifejezést, és egy-két figurától az sem lett volna fura, ha rap párbajban mérik össze a bennük feszülő mondanivalót Eminem 8 mérföldjének gyári melósaihoz hasonlóan, de ez itt nem Detroit külvárosa, bár ki tudja, mi van az ebédszünetben. Azért néhány pad nem ártana.

A szellemi dolgozók és a szakmunkások között sok a csepeli – tudtam meg Mezei László minőségirányítási vezetőtől. Ez nem is annyira egyértelmű, hiszen a hajdani Csepel Művek területén ma sok és sokféle cég működik, a kerületi szakmunkás képzés fellegváráról, a Bajákiról azt sem tudjuk, létezik-e. Mezei László, aki többgenerációs csepeli családból származik, abban eligazít, hogy a szakképzett munkaerőt nehéz megtalálni, ebben munkaerő-kölcsönző cég is segíti a gyárat, és az újakat minden esetben be kell tanítani.

A transzformátorgyárban van tipikusan női munka is, a “gombolyítóban”. A többnyire zajos munkafolyamatokat fülesen keresztül kommentáló Bakk Tamás munkavédelmi vezető szerint, ezen a részlegen szinte meg sem fordult még férfi, olyan komoly a monotonitás és közben oda is kell figyelni, különben a kéz könnyen megsérülhet, kesztyűt azért nem viselnek, mert abban nem éreznék az anyagot. A transzformátorkészítés részleteibe nem mélyedve el, annyit érdemes megjegyezni, hogy olajos és száraz trafókat gyártanak külön csarnokokban, összesen 14 ezret évente. A gombolyítóban láttam megtermett férfiakat is, akik súlyosnak tűnő alkatrészeket emeltek, de a munkavédelmi vezető megnyugtatott, hogy ez nem vész.

Mivel munkavédelmi körúton voltunk, az sem elhanyagolható infó, hogy az elmúlt időszakban csak néhány sérülést könyveltek el, ami igen jó arány 500 dolgozót tekintve. Belépve az első csarnokba egy a szemöldökfa fölé helyezett kijelző tájékoztat arról, hogy eddig 208 balesetmentes nap volt a csúcs, viszont legutóbb 7 napja történt valamilyen gikszer. Az elmúlt időszak horror történetében szerepet kapott egy gumikalapács, amivel a saját kisujjára mért ütést a dolgozó, másik esetben pedig minden külső behatás nélkül, egy meggondolatlan guggolás után roppant meg a munkás térde.

Persze, azzal nem készültek fel a Siemensnél, hogy érdekes, netán szórakoztató munkavédelmi történetekkel szórakoztassanak minket, ezért idézem fel azt a szép levelet, amit a több mint fél évszázada megjelenő Autó-Motor újság munkáslevelezésében olvastam. A második világháborút követő kemény időkben dolgozó sofőrök azzal fordultak a lap szerkesztőségéhez, hogy tegyen az ügyükben, mert vállalatuk nem látja el őket téli kesztyűvel, ezért munka közben majd’ lefagy a kezük. Siemens-szinten ma öt garnitúra munkavédelmi eszköz közül választják ki a legmegfelelőbbet meghallgatva a dolgozók véleményét.

A munkáslevelezés is másként történik – a HR osztályok ezt jobban tudják -, a gyártásban pedig a melósokat próbálják arra ösztönözni, hogy ötleteikkel segítsék a munkavégzés hatékonyságát, biztonságát. A magyar kreativitást dicsérjük: kellemetlen sérüléseket okozott, amikor a dolgozó túl közel ment el a transzformátorok vasmagját tároló állványok mellett és megvágták az éles lemezek. Erre kitalálta egy érintett, hogy az éles részre fémelemet kell csúsztatni, ami megvéd a sérüléstől. Jutalmazására már nem emlékeztek, viszont a premizálásról megtudtuk, hogy a siemenses esernyőtől a pénzjutalomig terjed, és volt olyan hasznos mérnöki fejlesztés, ami több millió forint jutalmat hozott a fizetés mellé.

“Európai Helyes Gyakorlat Díjak”

A gyárlátogatás legaktívabb kérdezője nem újságíró volt, hanem Balogh Orsolya a munkaügyi felügyelettől, aki emellett hivatali teendőinek eleget téve népszerűsítette a magyar munkaügyi felügyelet által is koordinált “Európai Helyes Gyakorlat Díjak” programot. A program az Egészséges munkahelyek kampány része, célja, hogy rávilágítson a vezetők és az alkalmazottak kockázat-megelőzés érdekében végzett együttműködésének legjobb példáira. A szervezést az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi ügynökség (EU-OSHA) végzi a tagállamokkal együttműködve. A díjak a helyes biztonsági és egészségvédelmi gyakorlatok követésének előnyeit hivatottak szemléltetni. A nyertesekkel szembeni elvárás, hogy erős vezetői irányítást és aktív munkavállalói részvételt tanúsítsanak a biztonság és egészségvédelem területén.

A helyes gyakorlatokra vonatkozó nevezéseket az EU tagállamainak, az Európai Gazdasági Térség országainak, a Nyugat-Balkán és Törökország vállalkozásaitól és szervezeteitől fogadják el. A versenynek két szakasza van. A jelentkezők közül először nemzeti szinten válogatnak, majd a győzteseket kiválasztó európai zsűri elé kerülnek a bennmaradók. A díjakat ünnepség keretében adják át 2013 tavaszán. A várakozások szerint díjat kap a győztes vállalatok egy-egy vezetője és a munkavállalókat képviselő személy is.

A díjra kíváncsi munkáltatók innen tájékozódhatnak.

hrportal.hu

This entry was posted on 2012. június 1. péntek at 12:41 and is filed under Csepel, Gazdaság, Kitüntetés. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.