Határátkelő
Egy legkevésbé sem szokványos poszttal jelentkezünk ma. Zsu ugyanis több országban is élt már és úgy gondolta, érdemes körülnézni, hol miként tekintenek ránk, magyarokra. Nektek mi a tapasztalatotok?
„Azon szerencsések közé tartozom, aki sok helyen járt már a világban és nem csak nyaralásnyi látogatásokon, hanem rövidebb-hosszabb ideig életem is a világ különböző részein. Most arról számolnék be, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttem arról, hogyan is látnak bennünket, magyarokat a világban. Természetesen általánosságban és a teljesség igénye nélkül, hiszen nem jártam mindenhol.
Európa: szép lányok és Puskás
Itt Európában nem okoz gondot senkinek, hogy hol is van Magyarország és Budapestet is csak néha keverik össze Bukaresttel (de sajnos ez előfordul, ráadásul a legkevésbé várt helyeken).
Gyakorlatilag minden országban fellelhetők magyarok, sok helyen az utcán is szép számmal lehet a magyar nyelvet hallani. Azonban nem feltétlenül jó a hírünk, sokszor a románokkal, bolgárokkal vagyunk összehasonlítva. Ezen nem szabad megsértődni, hanem dolgozni kell azért, hogy ez a kép megváltozzon.
Általában Magyarországról egy átlag európainak a szép lányok és Puskás jut eszébe. Ausztriában találkoztunk egy fiatalemberrel, aki tudta, hogy van egy hatalmas tavunk, a Balaton, mert gyerekkorában a szüleivel rendszeresen jártak oda nyaralni. Mi több, még néhány magyar szóra is emlékezett: “főtt kukorica, tejfölös-lángos, csokis palacsinta”. Ezen még mindig mosolyognom kell, ha eszembe jut.
Azért olyan is van, aki az ’56-os forradalomról is hallott és néha bekerülünk a nemzetközi hírekbe is. Spanyolországban láttam az esti híradóban a hírhedt “őszödi beszédet”, majd az azt követő tüntetéseket, ahol az elkötött tankot mutogatták, tavaly pedig a vörösiszappal kerültünk rivaldafénybe. Sajnos ilyen hírekből áll össze egy átlag európainak, hogy milyen is az ország.
Szóval sem a finom boraink és az általunk híresnek gondolt “hungarikum”-ok nem nagyon ismertek, legalábbis nem olyan híresek, ahogy azt mi gondoljuk. Azért a legtöbb európai országban fellelhetők magyar borok a borüzletekben.
Hangsúlyozom, hogy általánosságban értem, mindig lehet olyan embert találni, aki valamiért többet tud az országról, jobban érdeklődik. És mindenképpen megemlítendőek, akik már jártak Magyarországon, azok az emberek mindig dicsérő szavakkal illetik az országot. Ez mindenképpen pozitív.
Talán a legkülönlegesebb magyar-történetem a koppenhágai reptéren történt, a tranzitban vártam a repülő indulását. Nem messze tőlem ült egy férfi, aki azzal szólított meg, hogy Budapestre tartunk-e. Magyarul szólt hozzám, de akcentusa volt. Kiderült, hogy még a 70-80-as években ösztöndíjjal került Magyarországra Kubából és ott végezte el az egyetemet. Nagyon megszerette az országot, sőt magyar lányt vett feleségül.
Európán kívül: furcsa kérdések
Európától távolabb már más a helyzet. Az Egyesült Államokban általában azt sem tudják mi fán terem Magyarország. Ha azt mondjuk “I’m from Hungary”, arra a már kissé elcsépelt és egyáltalán nem vicces “Are you hungry?” poént sütik el. Hahaha… ugye?
Ez a párbeszéd szóról szóra hangzott el velem is egy Los Angeles-i busztúrán, ahol az idegenvezető mindenkitől megkérdezte, hogy honnan jött. Ezért érdemes inkább csak azt mondani, hogy Európából jöttem (sokszor úgyis azt hiszik, hogy az csak egy ország). Persze rendkívül multikulturalitás ország és emiatt sok magyar dolog fellelhető. Például Floridában ettem Túró Rudit, amit egy magyarok által üzemeltetett, kimondottan magyar termékeket árusító üzletben vettem.
Kétszer jártam Dél-Amerikában is, egyszer Mexikóban rövidebb ideig és legutóbb Chilében éltünk 6 hónapot. Mindét országban szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek többsége tudja hol van Magyarország, sőt sokan még a főváros nevét is tudják (helyesen, nem Bukaresttel összekeverve), pedig nem sok akad köztük, aki a tengerentúlon járt volna.
Persze azért mert földrajzi ismeretekkel rendelkeznek, még nem jelenti, hogy “józan eszük” is van, mert bár tudják hol van Magyarország, azért belefutottam olyan kérdésekbe, mint például: “ha Magyarországon csak magyarul beszélnek az emberek, akkor hogyan kommunikálnak más országokkal?” (komolyan nem is akartam elhinni, hogy erről beszélgetek!).
Santiagóban találkoztam olyan taxisofőrrel, aki miután megtudta, hogy honnan vagyok, azonnal tudta, hogy milyen remek a magyar vízilabda válogatott, mert nagy vízilabda rajongó. Ez igen! Ezért érdemes messzire utazni és büszkének érezhetjük magunkat!
Egy orvosi rendelőben beszélgetve pedig az orvos – amikor rákérdezett a nemzetiségemre – elmondta, hogy a chilei forradalom után sokan Európába menekültek (egy korábbi posztoló írt is a magyarországi chileiekről) és a hazaküldött leveleken az volt hogy “Magyar Posta”. Vicces volt ezt spanyol kiejtéssel hallani.
Hát igen, Dél-Amerikába nem nagyon érnek el a magyar gazdaság-politikai hírek, ott aztán különlegesnek és egzotikusnak számíthatunk.
Hát ezek az én tapasztalataim, kíváncsi vagyok, hogy ki mennyire ért vagy nem ért egyet velem.”
Az írást a Határátkelő blogról vettük át.
Tegnap Párizsban megkérdezte tőlünk egy pincér, hogy Magyarországon milyen fozetőeszköz van. Mondtuk, hogy magyar forint. Mire ő: az a jó, addig örüljünk, míg az van, s nem euro.
Nem mondod? 🙂 Nyelvet ki!!!