MTI, Facepress
A Magyarország elleni “érdemtelen” és “politikailag motiváltnak tűnő” bírálatok “lavinájával” szemben a magyar demokrácia helyzetének objektív és részrehajlás nélküli megítélését sürgette az Amerikai Magyar Szövetség, amelynek állásfoglalását a hét végén juttatta el az MTI-hez Koszorús Ferenc, a szervezet elnöke.
A dokumentumban az Amerikai Magyar Szövetség leszögezi: “világosnak tűnik számunkra, hogy egy intézményi ürügyet, vagyis azt, hogy Magyarország jobbközép kormánya állítólag aláaknázza a demokráciát, valójában arra használnak fel, hogy politikai kampány indítsanak annak tagadására, hogy a 2010-es, nemzetközileg szabadnak és tisztességesnek elismert választásokon szavazók világosan és túlnyomó többséggel ezt a kormányt választották”.
A szövetség rámutatott: aggodalmát nem az a jogos politikai vita váltotta ki, amely minden, az alkotmánnyal kapcsolatos változást övez, hanem azok a gyanúsítások, amelyek szerint ez a folyamat nem volt demokratikus. Mint írják, a magyarok – függetlenül politikai meggyőződésüktől – kényelmetlenül érzik magukat amiatt a káros kép miatt, amelyet “felelőtlen rágalmazók” a nemzet egészéről a világba kivetítenek, s amely azt próbálja elhitetni, hogy a konzervatív kormány által a legutóbbi választáson elért kétharmados többség valami módon illegitim lenne, és a lakosság ennek elfogadásával cinkos szerepet játszik.
Megmagyarázhatatlan kritika
Az AMSZ hangsúlyozta, hogy a régióban a demokráciaépítés terén van még tennivaló, s ennek egyértelmű példájaként hozta fel a Magyarországgal szomszédos országokban élő a magyar kisebbségekkel szemben tanúsított intoleráns magatartást és a diszkriminatív politikát. A kisebbségi jogok megsértésének problémáját a bírálók többsége figyelmen kívül hagyja, miközben “Magyarország azért válik megmagyarázhatatlan kritika tárgyává, mert például az állampolgárság kérdésében a nemzetközi joggal és gyakorlatban összhangban álló, ésszerű intézkedéseket hoz, hogy segítse a kisebbségek tagjait azon legitim, indokolt és demokratikus erőfeszítéseikben, hogy megőrizzék sajátos kultúrájukat”.
Az állásfoglalás szerint a bírálat nem a megfelelő oldalra irányul, mert a bármely csoporttal (beleértve a magyarokkal) szembeni, az etnikai, a nemzeti vagy a vallási hovatartozáson alapuló türelmetlenséget vagy megkülönböztetést kellene elítélni, nem pedig annak áldozatait és azokat, akik a nevükben szót emelnek.
“A kisebbségi jogok tiszteletben tartása nemcsak hogy összhangban állna a demokráciával – amely az Egyesült Államok számára is fontos cél -, de megszüntetné annak szükségességét, hogy Budapest szólaljon fel ezen országok diszkriminatív gyakorlata ellen” – hangsúlyozta az állásfoglalás.
Gyurcsányék ténykedését nem vizsgálták így
Az AMSZ emlékeztetett arra, hogy az első Orbán-kormány segítette a NATO koszovói hadműveletét, azon jelentős veszély ellenére is, amelyet ez a sebezhető vajdasági magyar kisebbség számára jelentett. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarország Afganisztánban és Irakban az Egyesült Államok “jó, fontos és stratégiai” partnere, és Líbiában a közelmúltban segítséget nyújtott két amerikai újságíró kiszabadításában.
“Az Egyesült Államok érdeke, hogy a részrehajló megítélés érzetét, legyen az bármennyire is indokolatlan, eloszlassák annak érdekében, hogy megelőzzék az Egyesült Államok egy fontos szövetségesének elidegenedését és a baráti kétoldalú kapcsolatok aláaknázását” – hangsúlyozta állásfoglalásában az AMSZ.
Az AMSZ megállapította, hogy a Magyarországhoz hasonló, nyugati parlamenti modellen alapuló demokráciák belügyeinek mikroszkóp alá helyezése rendkívül szokatlan eljárás, amilyenben a jelentős tiltakozásokat kiváltó és a békés tüntetők ellen túlzott erőt alkalmazó Gyurcsány-kormánynak nem volt része. A szövetség ismételten rámutatott, hogy Magyarország elbírálásának nemcsak semlegesnek kell lennie, de a részrehajlásnak még a látszatát is kerülnie kell, s annak célja kizárólag nyugati értékek, nem pedig valamely politikai cél előmozdítása kell, hogy legyen.
Az 1906-ban alapított Amerikai Magyar Szövetség az egyik legnagyobb amerikai magyar ernyőszervezet, amely az utóbbi évtizedek során azért küzdött, hogy Közép- és Kelet-Európában a demokratikus eszmék, az emberi- és kisebbségi jogok uralkodjanak.
Nem a választással van a probléma!!! Hanem az ígéretek be nem tartásával!
Tájékoztatás holland módra
Most, hogy a magyarellenes médiacikkek száma némileg alábbhagyott, fontos feltenni a kérdést: tudatlanságból fakadtak vagy egy összehangolt hecckampány részei? Ha utóbbi az igaz, az messzemenő következtetésekkel jár. Akkor Magyarország és miniszterelnöke ellen csúfos koncepciós per folyik, és az úgymond szabad nyugati sajtó nem is annyira szabad, inkább irányított, vezényelt.
1992 óta tanítok az Amszterdami Egyetemen, az Európai Intézetben, mint kelet-európai szakértő. Nagyon jól tudom, hogy Nyugaton hihetetlen a tudatlanság Magyarországról. Az elmúlt több mint fél évszázadban ugyanis jórészt azok közvetítettek híreket Magyarországról, akiknek nem volt érdekük a külvilágot hitelesen tájékoztatni ügyeinkről-bajainkról.
Néhány héttel ezelőtt a holland állami köztelevízió egyik hírműsora, az Een Vandaag szerkesztője, bizonyos Rik Smit felhívott. Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy fejtsem ki szakértői véleményemet január 24-i műsorukban a jelenlegi „diktatórikus helyzetről” Magyarországon. Hozzátette, hogy miután a holland képviselőházban a baloldali pártok kérdéseket intéztek a holland külügyminiszterhez, Rosenthal urat is jól volna szakértőként bevonni a műsorba, hiszen annak politikai súlya is lenne. Félbeszakítottam, és azt feleltem, hogy nem vagyok hajlandó a jelenlegi „diktatórikus helyzetről” szakértői véleményt mondani, mert az állítás egyszerűen nem igaz, nonszensznek tartom ezt az állítást, majd két óra hosszán át soroltam a tényeket. Smit beismerte, hogy „erről” ő semmit nem tudott, illetve a beszélgetésünk után most már másképpen látja a helyzetet, világosabb lett a kép, sőt megdicsérte a szaktudásomat. Befejezésül arról is szót ejtettem, hogy a holland állami köztelevízió igazán abbahagyhatná az egyoldalú tájékoztatást Magyarországról. „Nem egy bojkott kezdődött úgy, hogy félretájékoztatták egy másik ország polgárait, akik megharagudtak. Egy holland–magyar kereskedelmi konfliktusra a válság közepette nincsen semmilyen szükség”– mondtam, és Smit úr ezzel bizony egyetértett.
Hétfőn reggel, január 23-án újra beszéltünk, de ezúttal Smit teljesen más hangot ütött meg. Elutasító volt, nem akart tudni arról, hogy félmillió magyar vonult ki az utcára, hogy voksát tegye a kormány mellett. Végül azt válaszolta, hogy a műsorban nincs szükség az én véleményemre: „Marácz úr, Ön túl sok tényt tud. Ez nekünk nem jó. Inkább a hágai magyar nagykövet, Sümeghy úr kapjon szót, aki természetesen a magyar kormány álláspontját védelmezi. A kormány elleni álláspontot a balliberális európai parlamenti képviselő, Sophie in ’t Veld asszony képviseli majd.”
Meghökkentett, amit a szerkesztő mondott, és rögtön gyanakodni kezdtem, a műsor valóban tárgyilagos-e, de akkor még nem mertem arra gondolni, hogy koncepciós anyag készül Magyarország ellen.
Kedden, január 24-én este fél hétkor kezdődött a műsor. Nem hittem a szememnek, fülemnek. A műsorvezető, Pieter Jan Hagens elkezdte sorolni, hogy Magyarországon új diktatúra készül, a melegeket üldözik, a „liberálisokat” kirúgják állásaikból, nincsen szólásszabadság, nincsen vallásszabadság. Ezeket a szlogeneket nagybetűkkel a képernyőn feliratozták. A „diktátort”, vagyis Orbán Viktort lassított, hangtalan felvételeken mutatták be, majd ezzel felváltva, gyorsítva, uniós parlamenti felszólalását. Ezeket a szuggesztív képeket megspékelték magyar származású „szakértőkkel”, akik igazolták, hogy „nincs demokrácia”, vagy „kialakulóban van a diktatúra”, hiszen a katolikus egyház megszállta Magyarországot, és ehhez az Orbán-kormány bőkezű támogatást nyújt.
A végén megszólalt a képviselő asszony, aki már nem diktatúráról, hanem „egyfajta autoriter” rendszerről prédikált. Szerinte nem az egyes törvényekkel van baj, hanem az egész csomaggal, és hozzátette: már alig támogatják az Orbán-kormányt (a békemenet három nappal előtte volt!). Néhányszor, nagyon röviden bejátszották Sümeghy Gyula nagykövet urat, mint a diktátor hágai hangját, aki csitítani akarta a konfliktust. Ha nem tudtam volna, hogy mi zajlik Magyarország körül, s ha nem informáltam volna a szerkesztőséget arról, hogy valójában mi is zajlik ott, én is elhittem volna nekik. De ilyen jellegű prekoncepciós riportokat Hollandiában utoljára 1945 előtt mutattak be a mozihíradóban, mikor a holland közvéleményt Goebbelsék irányították, vezényelték Berlinből.
Dr. Marácz László
Tisztelt DR.Marácz Úr !
Nagyon hasznos lenne, ha ezt a TV- felvételt megszerezné, és hazaküldené.
Magyar feliratozással közkinccsé kellene tenni. A kormány sajtóosztálya köszörülgethetné a hibáit hogy ilyenek elhangozhatnak rólunk! Szégyen és gyalázat!
Ez a cikk bizony szemléletesen bemutatja mi a különbség a hülyék megitélése, és a gátlástalan gengszterek megítélése közt. Ez utóbbira kiakad az amerikai diplomácia.
hülyének lenni meg mindenkinek alkotmányos joga mondta anno “Simlicska lajos. ”
Aki még APEH elnök is lehetett .