Hiradó.hu, Körmendy Zsuzsanna – Mno.hu
Csurka István a rendszerváltás egyik kiemelkedő személyisége, az MDF alapító tagja, 1991 és 1992 között alelnöke volt.
Az író, dramaturg, politikus hosszú betegség után, életének 78. évében hunyt el. 1993-ban megalapította a Magyar Igazság és Élet pártját (MIÉP), amelynek elnöke, majd 1998 és 2002 között parlamenti frakcióvezetője volt.
Legismertebb drámái egyebek között a Ki lesz a bálanya, a Döglött aknák, a Nagytakarítás, illetve a Házmestersirató.
Csurka István utolsó beszéde
Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a kórházban fekvő Csurka István társulathoz intézett levelét. Ebben arra bíztatta a jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.
Portré
Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, emiatt fél évre Kistarcsára internálták.
Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Igen fiatalon, 1954-ben debütált, s regényeket, filmforgatókönyveket (Hét tonna dollár, Amerikai cigaretta), rádióhangjátékokat, elbeszéléseket, színműveket (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) írt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott, 1980-ban elnyerte a színikritikusok díját. 2011-ben, több évtizedes kihagyás után új drámával jelentkezett, melynek címe A hatodik koporsó.
Újságíróként 1973-86 között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa, tárcaírója volt. 1988-89-ben a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként, 1989-90-ben az általa alapított Magyar Fórum című hetilap főszerkesztője, a lap 1991 januári újraindulásától a szerkesztőbizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója.
Politikai megnyilvánulásai miatt többször került szembe a hatalommal: 1972-ben szilenciumra ítélték rendszerellenesnek és antiszemitának minősített kijelentései miatt, 1986-ban pedig azért, mert a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás című esszéje megjelent a New York-i Püski Kiadónál.
1985-ben egyik szervezője volt az ellenzék monori találkozójának, 1986-ban részt vett az Európai Kulturális Fórummal egy időben zajló ellenfórumon, s 1987 szeptemberében, a lakiteleki találkozón, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja volt.
Ezután részt vett az MDF ideiglenes elnökségének munkájában, majd az MDF Országos Elnökségének tagjaként tevékenykedett, közben két évig az ügyvezető elnökségnek is tagja. 1991 decemberétől egy évig a párt alelnöki teendőit látta el. 1990-94, és 1998-2002 között országgyűlési képviselőként dolgozott.
1993-ban kizárták az MDF-ből. Már 1992-ben életre hívta a Magyar Út Alapítványt, majd elindította a Magyar Út Körök Mozgalmat, amelynek 1993 júliusában elnöke lett. Ugyanebben az évben megalakította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), melynek kezdetben elnökségi tagja volt, majd 1993 novemberétől társelnöke, 1994 októberétől elnöke.
2011 októberében az Új Színház vezetésére kinevezett Dörner György Csurka Istvánt nevezte meg intendánsának, de Tarlós István főpolgármester a tiltakozások hatására felkérte, hogy ne alkalmazza a színházban. Dörner György erre úgy reagált, hogy ő maga is pusztán szellemi jelenlétnek tekintette Csurka intendánsi szerepét.
Forrás: Hirado.hu
In memoriam Csurka István
Különös társaság jött össze úgy a nyolcvanas évek derekán az írószövetség éttermében. Páskándi Gézára, Fekete Gyulára, Csurka Istvánra emlékszem, de voltak még néhányan. Csurka odahívott: üljön közénk, ha nem derogál magának, hogy ennél az asztalnál csak olyan írókat talál, akik mind ültek börtönben. Nem derogált. Megtiszteltetésnek vettem.
Jó kedélyű, adomázó emberként, ünnepelt íróként ismerte meg a Kádár-kor világa Csurka Istvánt a hatvanas-hetvenes években. Színdarabjai népszerűvé tették, remek volt, ironikus és szórakoztató, élet volt benne, dialógusait saját maga rendelte meg önmagától, és ez akkortájt nem volt túl gyakori a kortársakat játszó színházakban. Múltjáról generációm nagyon keveset tudott, börtönéveiről rebesgetett valamit a Hungária kávéházba járó művészértelmiség, beszervezéséről azonban még pletykaszinten sem lehetett hallani – talán mert elméletileg sikerült, gyakorlatilag azonban meghiúsult. Csurka ugyanis, mint azt a rendszerváltás után meggyónta a társadalomnak, aláírt – és nem jelentett. Használhatatlannak bizonyult a diktatúrának.
Pedig használták, amíg tudták. A hatvanas évek végétől a rendszernek már illett legitimálnia magát, és ehhez kellettek az írók, mégpedig a tehetséges írók. A tehetségtelenek ’56 után megtették kötelességüket, de kinek kellettek? A hatalomnak már nem, az olvasóknak még annyira sem. A pártnak, ha hihetetlen is, nemcsak pribékjei, hanem időnként ízlése is volt. Nagyon jól tudták, hogy Csurkához beül a néző, és nem fognak a könyvhéten hegyekben állni eladatlan könyvei.
A nyolcvanas évek a magyar szellemi életben az egyik legforrongóbb, legizgalmasabb időszak volt. Csurkáról egyszerre kiderült, hogy mégsem simul a hatalomhoz. Ez volt az „ügyek” évtizede. Volt „Csurka-ügy” (szilenciummal végződött), volt „Csoóri-ügy”, „Tiszatáj-ügy”, „Nagy Gáspár-ügy”, „Mozgó Világ-ügy”, s ki tudja, mi minden még. Csurka az írószövetségi választmányi ülések állandó hőse volt, vagy ő beszélt, vagy róla beszéltek. Az írók többsége rendszeresen kiállt mellette, a hatalom pártközpontból delegált képviselői pedig, Knopp Andrással az élen, ostorozta a renitens írókat. Rút szerepét néha leosztotta a Lendvai Ildikóknak, Balogh Ernőknek, Széchenyi Ágneseknek, Baczoni Gáboroknak, vagy akik éppen kéznél voltak a pártközpontban vagy a minisztériumban. Szép kis munkamegosztás volt ez, kedélyes, de nem veszélytelen.
Csurkának alighanem ebből a „húzd-meg, ereszd meg” játékból lett nagyon elege, mert hangja egyre radikálisabbá vált. Ne a mostaniakra, ne a Jobbikra gondoljunk. Csurka követelései a rendszerrel szemben a nyolcvanas években nem különböztek lényegesen Csoóri Sándorétól, Karinthy Ferencétől, Mészöly Miklósétól, Páskándi Gézáétól. Lapot akartak, nagyobb szabadságot, nyíltabb, vitatkozóbb légkört, kevesebb Knopp Andrást és Lendvai Ildikót, akik árgus szemekkel követték az írók megnyilvánulásait, és raportra hívták őket, ha pártkényúri kedvük úgy diktálta, ahogyan raportra hívta a Magyar Rádió élén még sokáig „tündöklő” Agárdi Péter is a tiszta arcú Nagy Gáspárt.
Csurka pályáját most sokan fogják elemezni. Ha annyi millióm lenne, ahányszor a baloldal és a liberálisok leírják majd nekrológjaikban – most már aztán tényleg minden kockázat nélkül –, hogy Csurka milyen kiváló író és drámaíró volt, kár, hogy aztán beleártotta magát a politikába, dúsgazdag nő lennék.
Bárhogyan értékeljük is Csurkának az MDF-ben történt tevékenységét, a pártszakadást, amelyben része volt, később pedig a MIÉP létrejöttét, látnunk kell, hogy ami ebbe az emberbe belefojtódott a Kádár-rendszerben, ami tehát őbenne élet volt és tehetség, az szükségképpen keresett magának az irodalomtól elvezető, azon túlvezető utakat. Csurka hatni akart, politikai szerepre tört, nem érezte, hogy radikalizmusa végzetes is lehet. Hogy mennyire szubjektív volt, arra utal, hogy a Jobbikban sem látott mást, csak rút ellenfelet, pedig egy jobboldali radikális pártnak Csurka és politikustársai ágyaztak meg, bár tudom, ez egyiküknek sem tetszene.
Csurka István elsősorban író volt, méghozzá profi. Politikusnak azonban nem volt kifejezetten az, hiszen látnia kellett volna, hogy egy párt ereje nem a kimondott igazságok halmazán, még csak nem is téveszmék százalékán, hanem a párt egyben tartásán múlik.
Majd egy higgadtabb kor higgadtabban fogja őt értékelni, mint amire mi most képesek vagyunk. Jelentőségét, hatását, személyisége erejét, különleges intuícióját becsüljük meg nagyon.
Forrás: Körmendy Zsuzsanna, Mno.hu
Őszinte részvétem családjának. Írói munkássága még sok-sok vitát fog generálni, de hát a nagyoknak még haláluk után os is van “mondanivalójuk!”
Sajnálatos módon, szervezete már valószínűen nem bírta elviselni azokat a traumatikus állapotokat, amelyeket az utóbbi hónapokban feléje, reája ZÚDÍTOTTAK, a senkiháziak.
TGM is megszólalt, a mocskolódás csak úgy dől belőle!
Kedves TGM megkérdezném Önt, most elégedett önmagával? Mást nem is vártam tőle, a kiválasztott nép fiától.Szégyen!
TGM (Cseucseszku bosszúja) fröcsögése:
”
„Fasiszta volt Csurka?
Igen is, meg nem is. Fasiszta volt, amennyiben ösztönös ellenszenvet érzett minden gyöngeséggel, szubjektivitással, kétellyel – s emiatt aztán mindenfajta pluralizmussal – szemben. Mozgósított volna mindent, ami magyar. Mit tekintett magyarnak? Kezdetben mindent, amit a plebejus, kispolgári ressentiment annak tekint. Amit az amerikai vulgáris szociológia »morális pániknak« nevez. Magyar az, amiben nincsenek benne a lázadók. A nők. A melegek. A bohémek. A töprengők. A kétkedők.
Az, amit Csurka – hogy megnevezzük legnagyobb, legmélyebb szenvedélyének tárgyát – »zsidónak« tekint, Otto Weininger és legnagyobb tisztelője, Adolf Hitler óta egyértelmű kulturális képlet, ahogyan Horkheimer és Adorno klasszikusan megfogalmazta: »Mindegy, milyenek a zsidók önmagukban. Képük mint a legyőzött képe tele van olyan vonásokkal, amelyeknek halálos ellenségük kell hogy legyen a totalitáriussá vált uralom: a hatalom nélküli boldogság, a munka nélküli bér, a határkő nélküli haza, a mítosz nélküli vallás vonásaival.«
E tekintetben, semmi kétség, Csurka náci volt meg fasiszta. (Olykor meg egészen egyszerűen csak nacionalista, néha egyenesen nemzeti demokrata.) De nem úgy volt náci, mint a Jobbik, amelyhez csakugyan semmi köze. A Jobbik indítékai között nem szerepel a magyar nép. Csurka a magyar népet a zsidónak tekintett belső szabadsággal szemben definiálta, a Jobbikat nem érdekli a magyar nép, csak a diadal: a csonkítás, a verés, az elhallgattatás.
A Jobbik a szeretetlenség, a tradíciótlanság, a részvétlenség pártja. Csurkát vonzotta a nemzeti egység, a magyar erő fantazmája: ezért állt utolsó gesztusaival Orbán Viktor pártjára, mert – a maga módján – Magyarország sikerét akarta, ami a Jobbiknak teljesen közömbös. Az apokalipszis lovasai (tudjuk a Doktor Faustusból) hidegek. A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik – s a Jobbik egész nemzedéke – nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.
S mivel magunk is részei vagyunk a magyar történelemnek, Csurka nekünk nem közömbös. Meggyászoljuk, mert gyászoljuk magunkat. Csurka sokat ártott a magyar népnek, mert a magyar nép sorsán gondolkodott. Úgy, ahogy tudott. Magyarország bizony Csurka országa is. Legyen neki könnyű a sír.”
■hvg.hu Tamás Gáspár Miklós: Csurka István halálára”
Az idióta TGM írása nem azért primitív, mert egy író halálakor nem illik gyalázkodni (mert éppen lehet), hanem azért, mert ugyanazokat az agyoncsépelt közhelyeket veszi elő, amelyeket ezerszer leírt.
TGM újra elmondja, hogy Csurka fasiszta, náci, stb., mintha TGM-nek ezért most jutalmakat osztogatnának. TGM-nek mindenki fasiszta és náci, aki nem úgy gondolkodik, ahogyan ő. Ettől pedig nem is demokrata és nem is liberális, mert egy demokrata és liberális szívügyének tekinti a sokszínűséget és a gondolat szabadságát.
TGM szokásához híven nagyképű is, amikor mindenhonnan idézget, amit azért tesz, mert nincsen saját gondolata és fitogtatja a műveltségét, amely inkább félműveltség. TGM, minthogy soha nem tudott kicsit is jelentősebb filozófussá válni, megmaradt rosszindulatú köpködőnek és ostoba majomnak.
Egyszer majd neki is könnyű lesz a sír.
Nyugodjon békében hazánk fia a politikus, az író ! Tiszteletem és részvétem családjának.
Kár volt ezt az oldalt TGM mocskolódásával beszennyezni!
Van egy réteg, amelyiket meg is említ utolsó beszédében (majd ti megnevezitek őket)
mondta a tömegnek. Mit mondjak: el is hangzott néhány név a háttérben -szívesen beléfojtották volna a szuszt -sajnos végleg elment. A legkövetkezetesebb politikusunk
volt. Biztos nagyon sok mindenben nem értett egyet Orbán Viktorral, de tudta : a cél
azonos ezért tiszta szívvel állt mellé.Védtr, támogatta, és mindenkit arra buzdított , hogy
támogassák.Most el fog válni a búza az ocsútól: gyalázói nemzetünk szégyenei !
Szomorú szívvel búcsúzom tőle:
NYUGODJÉK BÉKÉBEN!!!!
Csurka István nyugodj békében! A magyarság ügyéért vállalt szerepedet nem feledjük soha! Idős korod ellenére aktívan álltál ki a nemzetért és halálod előtt még egyszer utoljára megvédted ezt a sokat szenvedett hazát a külföldi kritikáktól és a baloldal hazaáruló politikájától.
TGM szemében pedig mindenki nyilas, náci, fasiszta, antiszemita, aki pl nem hajlandó Magyarországot a náci Németország utolsó csatlósaként emlegetni…
Csurka írónak kitűnő volt, embernek csapnivaló! Volt pofája Papolczyné Balla Gizellát elvinni a Szent Jobb körmenetre, holott annak férjével hármasban éltek együtt a pilisvörösvári villában. A MIÉP pénzét meg egyesen rábízta a Gizire, így aztán a Balla-klán fényesen élt belőle. A Gizi 1990 körül tűnt fel körülötte, állítólag Romániából jött, ha ez igaz, akkor a Securitate küldhette nagy valószinűséggel, mivel akkor Csurka az MDF második embere volt. Amilyen nagy kujon volt Csurka, nem kellett sokáig billegnie előtte, hogy észrevegye. Akárki is küldte Gizit Csurka közelébe, az MDF-ből történt kizárása után is érdemes volt ott maradnia, hiszen megtalálta a számítását, “pecunia non olet”. A MIÉP-et lényegében a Balla-klán tette tönkre, anyagi érdekei miatt. Természetesen az egyesszámú felelős Csurja István, mert ő ezt hagyta, sőt később maga is segédkezett a MIÉP szétveréséhez. Rengeteg ember óriási erőfeszítését tette tönkre, akik a munkájukkal bejuttatták a parlamentbe a MIÉP-et 1998-ban. Csurka mérhetetlen féltékenysége a tehetséges emberekkel szemben, okozta azt hogy a MIÉP-ben nem alakulhatott ki a következő vezető garnitúra. Én éppencsak háromszor vesztem össze vele, először a Szabó Lukács kizárásakor, másodszor amikor táblát szerettem volna állíttatni Tisza Istvánnak a Hermina úti villánál, és harmadjára 2000. nov. 7-én, amikor elnöki szóval megtiltotta a csepeli városháza előtti tüntetést a Wallis-Észak-Csepel szindikátusi szerződés aláírása ellen! Vajon miért, két Volkswagenjének ellopása után ő is a Wallistól lízingelt (ingyen?) autót, mint Kuncze Gábor?
Az is megbocsáthatatlan Csurkának, hogy senkire sem hallgatott, így következett be a 2002-es kiesés a parlamentből, aztán sorban elmart mindenkit, akire a tagság felnézett, majd amikor már biztos volt, hogy az országos gyűlés nem választaná újra elnöknek, a 2008-as januári országos gyűlésre be sem engedte azokat, akik várhatóan nem rá szavaztak, így az összes budapesti küldöttet.
Igazi MIÉP-es nem megy el a temetésére, kísérje el csak a családja és az ellenségei, mert azok holtában már nem tartanak tőle! Csurka István, neked a pokolban van a helyed!
Politikatörténeti kuriózum, én Tarjányi László vagyok az egyetlen személy, akinek három különböző párt elnökétől van köszönőlevelem! Az első 1998-ból, Csurka Istvántól, hogy a MIÉP Bp. 31. VK. képviselőjelöltjeként én is jelentősen segítettem a MIÉP bejutását a parlamentbe. A második 2002-ből, Pokorni Zoltántól, miután a két forduló között az általam elküldött és kifejtett gázár kampánytémával jelentősen javítottam a Fidesz eredményét a második fordulóban. A harmadik 2006 augusztusból, Gyurcsány Ferenc MSZP-elnöktől, miniszterelnöktől, miután a júliusi csepeli fórumán személyesen a kezébe adtam azt a levelemet, amiben kifejtettem a Wallis-Észak-Csepel ügyben kifejtett tevékenységemet, illetve a gázár-kampány ügyben és a bukaresti “forradalom”/katonai puccs ügyben végzett kezdeményezésemet is.
,,Csurka István, neked a pokolban van a helyed!”
Tarjányi! Ez azért durva volt!
Doki!
Azért ott sokkal több lesz a zismerőse!
Tarjányi László!
Sok negatívumot elmondtál Csurka Istvánról, de 1-2 dolgot elfelejtettél… Azt, hogy jobboldali politikusként számos tabu témát feszegetett, amit a nemzeti oldalon vagy sokan nem tudtak, vagy nem merték ország-világ előtt felvállalni. Minden hibájával együtt kétségkívül a nemzeti radikalizmus nagy öregje volt, akinek a munkásságából szinte az egész jobboldal merített valamit (nem keveset). Ne felejtsd el azt sem, hogy a Jobbik jelenlegi táborának a nagy része 1993 és 2008 között mindig ott volt a Hősök terén a MIÉP rendezvényeken.
Eszem ágában sincs leszólni a Jobbikot, sőt nagyon sok lépésüket, kezdeményezésüket üdvözlöm és egyet is értek velük, de mikor itt helyi szinten 2004-ben elkezdték szervezni a Jobbikot, nagyon csekély támogatottsággal rendelkeztek, helyi rendezvényeket is alig bírtak összehozni. 3 éve alakult újra a helyi Jobbik és rögtön nagy támogatottsággal bírt és bír most is, de javarészt azért, mert sok volt csepeli MIÉP-es erősíti most a táborukat.
Grün!
Miért a te elvtársaid tán a mennyországba kerültek? Erősen kétlem. Hidd el öregem, neked sokkal több haverod van a pokolban, mint Csurka Istvánnak.
Tarjányi!
Te egy bűzt árasztó sérült hólyag vagy, aki a most elhunyt pártvezetőjét ugyanazért gyalázza, mint az előző és a jelenlegi kormányt is.
Nevezetesen azért, mert szerinted “féltékenyek veled szemben”, és Téged a szuper tehetségű Tarjányi Lászlót még nem nevezték ki Magyarország miniszterelnökének.
Szerencsére nem sokáig fogod már a bűzt árasztani, mert mész a helyedre, a pokolba!
“?!”! Neked pedig egyszer lenne egy értelmes megnyilvánulásod…
Kedves “Doki”!
Csak azért nem válaszolok érdemben a 11:06-os “roppant értelmes megnyilvánulásodra”, mert méltatlan vagy arra, hogy a Csurka István halálhíréről szóló bejegyzésnél veled foglalkozzak!
Na ezzel aztán nagyon “megvédted” az álláspontodat.
Valaha az európai műveltség alapkövetelménye volt az ellenség kiemelkedő képességei miatt való tisztelete, amit a közismert kirekesztők, különösen nálunk, úgy tűnik, sohasem tudnak és akarnak elsajátítani: erről tanúskodik a nol.hu szerzője, Révész Sándor Csurka István halálára írt, honlapunkon a minap már idézett, nemcsak elhunyt íróklasszikusunk, hanem nemzeti öntudatunk ellen is nyílt támadást jelentő nekrológja, amelyből kiderül, hiába, nemcsak Csurka, mindannyian ellenségek vagyunk szemükben.
Felfoghatatlannak tartja, hogy egy író számára ‘nincs más szentség, mint a nemzeti érdek’, amelynek szolgálata ráadásul mindent megenged, így az elhunytnak amolyan magyar machiavellistaként ‘sem szövetkezésben, sem támadásban, sem szerecsenmosdatásban, sem rágalmazásban gátlásai nem voltak’, aki köldöknézőként ‘mindenki baját magyar bajként tudta szembefordítani a világgal’, vagyis mindezzel újra csak azt tanúsítva, hogy köreikben szitokszó hovatovább már a nemzet kifejezés is, kivéve, ha az övékre vonatkozik.
Soraival önkéntelenül is megtámadott írónk korszakos tanulmánya, a ‘Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán’ híres megállapítását támasztotta alá, miszerint társadalmunk testében létezik egy ‘ejtőernyős csapat, amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári liberális gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő, majd moszkvai emigráció lesz belőlük, akik Bécsben és Berlinben székelnek, majd itthon pártolják halálra József Attilát’.
Igen, ez a mutációk megszámlálhatatlan sorozatán megedződött, médiahatalma által közvéleményt formáló, országot irányító, mindig változó alakban az előzőt rendre elítélő, miközben folytató ejtőernyős csapat ‘ott van minden nagy társadalmi változásban’, így a régi jól bevált Dimitrov-doktrína jegyében szótáruk szerint fasiszta, náci, antiszemita mindenki nálunk, aki elsősorban és mindenekelőtt magyar, akik ezért alighanem sohasem fogják megérteni Dsida Jenő igazát, azt, hogy ‘aki még nem volt magyar, nem tudja, mi a fájdalom’.
Kedves “Doki”!
Íme, az általad hiányolt álláspontom:
Csurka István a rendszerváltás egyik kiemelkedő személyisége volt.
Vitathatatlan, hogy jó író volt és jó dramaturg.
A nagy politikába úgy esett bele mint Krisztus krédóba, ezért a politikai tevékenysége sok vitára adhat okot, de az nem vitatható, hogy mindig a magyarság érdekeit próbálta szolgálni még olyankor is amikor ez a szándéka esetenként visszafelé sült el.
A fentiek miatt megérdemli, hogy legalább a gyász napjaiban még a Tarjányihoz hasonló “elnyomott szuper tehetségek is” tisztelettel emlékezzenek rá, vagy legalább hallgassanak!
Most néztem meg a Hír Tv-n a Rájátszás tavaly szeptemberi ismétlését, ahol Csurka István volt a műsor vendége.
Elég egyoldalú volt (a balliberális oldal részéről) az, hogy Csurkát azért támadták, hogy politizál és közben ír, miközben Göncz Árpád darabjait játszották… Ő talán nem politizált? Ja persze az más, mert Göncz a balliberális holdudvarhoz tartozik…
“?!”!
“A nagy politikába úgy esett bele mint Krisztus krédóba”
Magyarul tehát sehogy!
Nem kevered véletlen Pilátussal?! ))) 🙂 (((
Kedves “Doki”!
Az általad említett kettős mérce alkalmazását mindig elfogadhatatlannak tartottam, ezért szót emeltem ellene korábban is, és ha szükségesnek látom, akkor ezután is.
Ha nem akarunk olyanná válni, mint az általad említett kettős-mércés balliberálisok, akkor a saját oldalunk egyes tagjai részéről elhangzó demagógia és hazugság ellen, valamint a mi táborunkhoz tartozók által alkalmazott kettős mérce ellen ugyanúgy szólni kell, mint a másik táborba tartozók által alkalmazott kettős mércét alkalmazók hazugságai ellen!
Nyugodjék békében!Őszinte részvétem a családjának.Tgm szégyellje magát!
Kedves “Dr. grün”!
Igazad van.
Valamiért ez a sokak által hibásan hangoztatott változat ugrott be nekem is, amikor a hozzászólásomat írtam.
Tehát Csurka István nem úgy esett bele a nagy politikába “mint Krisztus krédóba”, hanem mint “Pilátus a krédóba”.
“?!”!
A Foxi-maxin hittant is tanultunk, a zÁtkosban! ))) 🙂 (((
A nyolcavanas évek végén gyakorlatilag minden későbbi politikus úgy került bele a nagypolitikába, mint Pilátus a krédóba. Tehát Csurka nem volt kivétel. Ráadásul az akkori MDF vezetői között szép számmal akadtak írók, irodalmárok.
Azt pedig, hogy Csurka a pokolba vagy a mennybe jut, én nem tudhatom. Ha valakinek pontosabb információi (érvei) vannak, jelentkezzék!
Kedves “szigetország”!
15:19-kor írtad:
“Ráadásul az akkori MDF vezetői között szép számmal akadtak írók, irodalmárok.”
Véleményem szerint meg is látszott a teljesítményükön!
Kedves Tarjányi László!
Továbbra is várom a válaszodat a 08:40-es hozzászólásomra…
Számomra meglepő, hogy volt MIÉP-tagként miért nem írsz Csurka István olyan tevékenységeiről, amivel egy kiváló intézményrendszert épített ki? Gondolok itt a Magyar Út Körök Mozgalomról, a Magyar Fórumról, a Pannon Rádióról, illetve a Bocskai Színpadról… Nem hinném, hogy te nem olvastad volna a Magyar Fórumot és nem hinném, hogy nem hallgattad volna a Pannon Rádiót. Azt pedig szintén erősen kétlem, hogy nem voltál kint a nemzeti ünnepeken megtartott, sokszor százezres MIÉP nagygyűlések a Hősök terén…
Mielőtt Csurkát a pokolba kívánod, tegyél utalást arról is, hogy MIÉP-elnökként egy virágzó értelmiségi holdudvart hozott létre a nemzeti radikális oldalon, de azt se felejtsd el, hogy rengeteg fiatalnak nyitotta fel a szemét, ugyanis a Jobbik elnökségének többsége is a MIÉP-ben kezdett politizálni! Vona Gábor és a Jobbik nem keveset köszönhet Csurka Istvánnak és a MIÉP-nek!
Te, aki helyi képviselőjelölt voltál a ’98-as parlamenti választásokon, majd a 2002-es önkormányzati választásokon, elfelejted azt, hogy a MIÉP (Csurka frakcióvezetősége alatt) az akkori parlamenti pártok közül -1998 és 2002 között- egyedül ellenezte a NATO-ba és az EU-ba való belépést? Hogy Csurka egyedüliként mutatott rá arra, hogy a 2001. 09. 11-i események egyik lehetséges kiváltója éppen az USA politikája volt?
A parlamentben ennek megfelelően nem támogatta a magyar katonák részvételét az Afganisztán elleni háborúban. Kezdeményezte Izrael elítélését a palesztinokkal szembeni fellépései miatt. Csurka és a MIÉP támogatta a trianoni határok békés revízióját, és erősen elítélte az 1994 és 1998 közötti MSZP-SZDSZ kormány nemzetpusztító politikáját…
Kedves “Doki”!
Minden korábbi vitánk ellenére, a 16:04-kor Tarjányi Lászlónak címzett írásod minden szavával egyetértek.
köszönöm
TGM: Csurka István halálra Az írás alatt vannak a hozzászólások, azok az igazán érdekesek! http://hvg.hu/itthon/20120204_csurka_tgm_nekrolog?FullComment=true#comments
Én egyike vagyok azoknak, akik Csepelen sokat tettek a MIÉP népszerűsítéséért, megragadom az alkalmat hogy társaimnak, a csepeli miépeseknek köszönetet mondjak, azért a munkáért, amit elvégeztek, a sok szórólapozásért, plakátozásért, kopogtatócédulagyűjtésért, stb. Az idők folyamán a tagság cserélődött, mert sokan elvesztették az érdeklődésüket, nagyrészt Csurkának köszönhetően. Nekem is számtalanszor kellett magyarázkodnom a választók előtt, akik már két választási ciklusnál támogattak minket, a harmadiknál miért adták azt inkább másnak. A választók fordultak el Csurkától, főleg a 2002-es buta cselekedete miatt, amikor előre odaígérte a Fidesznek a 123 képviselőjelölt visszaléptetését a második fordulóban, így aztán a választók egy része ezt félreértve, már az első fordulóban is odaszavazott. Így történt, hogy 4.53%-kkal a MIÉP 2002-ben nem jutott a parlamentbe. A mi kemény munkánk kárbaveszett, természetesen Csurka a bukás okát másban kereste, s rögtön tisztogatásba is fogott. Megjegyzem továbbá, a miépesek egy része, köztük én is jó kapcsolatot tartott fel fideszesekkel, de Csurka ezt keményen megtorolta, ha a tudomására jutott! Úgyhogy kár a fideszeseknek annyira sztárolni őt, Csurka csak annyagi érdekből közeledett a Fideszhez, minthogy soha nem csinált semmit életében, amiből nem volt személyes haszna! Csurka utódjának számított egy időben Lentner Csaba kiváló közgaszdász, egyetemi tanár, de aztán őt is lapátra tette, s módszeresen saját maga verte szét a saját pártját! Amit persze nem egyedül alapított, de úgy tevékenykedett, hogy sorban minden lehetséges vetélytársat kiszorított! Akárki akármit mond rám, Csurka István mint ember és mint pártvezető EGY NAGY NULLA VOLT! Mi nem őhozzá, hanem a magyar nép szolgálatához ragszkodtunk! Csurka egyszer a BET-en (Budapesti Elnökök Testülete) nyíltan nekem is szegezte a nagynilvánosság előtt, hogy én hűséges vagyok-e Csurka Istvánhoz. Mindenki feszülten várt, hogy vágom ki magam kenyértörés nélkül. Nos én azt válaszoltam: “Én hűséges vagyok a magyar néphez, a magyar földhöz, a magyar kultúrához és a Szent Koronához! És ha ezekhez hű Csurka István is, akkor én is hű vagyok Csurka Istvánhoz!”
Na erre Csurka szólni sem tudott, csak nyelt egyet és máshová fordította szót.
Egyébként én a MIÉP-tagokat három csoportba soroltam, az egyik volt a csurkistáké, akik csurka-csurka kiáltásokkal istenítették, a másik csoport volt a karrieristáké, akik csak a konc reményében csatlakoztak időlegesen a harmadik csoportba tartozott a legtöbb ember akiket én miépesnek neveztem, mert mink nem Csurkához kötődtünk, hanem a radikalizmushoz, a magyarság megmaradásának eszméjéhez. A tevékeny, becsületes emberek adták a MIÉP értékét és erejét, csak őket árulta el Csurka, és tette életük egy szakaszát terméketlenné és értelmetlenné, azzal hogy Csurka önző pénzügyi érdekből felbomlasztotta a MIÉP-et. Nekem is csak tíz évem ment pocsékba.
Igen, voltak akik előre szóltak, hogy Csurkának az a dolga hogy becsatornázza a radikálisokat és féken tartsa őket. Igen, ezt tette. Arra hívatkozva, hogy elveszhet a MIÉP állami apanázsa, ami ugye Gizike és családja megélhetését is biztosította, elapadhat, ha mi keményen fellépünk, így meggátolt bennünket, hogy erőteljesen fellépjünk hazánk érdekében.
Nos most ezek, a rózsadombi paktumozók, most ők írják a méltató megemlékezéseket Csurkáról, a munka elvégezve, RASZKOLNYIKOV PIHEN!
Ami meg a Dokit és ?!-et illeti, nálam senki sem ismeri jobban Csepelen a MIÉP-et, azok a vívmányok, amiket Csurkának tulajdonítotok, már régen nincsenek, amiben neki személyesen nem volt haszna, azt mind saját maga szüntette meg. Még a saját hitelét is személyesen semmisítette meg! A MIÉP 2008 januárja óta csak papíron létezett, a Magyar Út Körök meg az iróbarátok nyavalygása volt, soha semmit nem oldott meg és soha semmi haszna nem volt a magyarság javára. A Magyar Fórumnak voltak kiváló újságírói, például a Magyar Nemzet-es Ludvig Emil, na velük is Csurka bánt el személyesen, én a Magyar Fórum vételét akkor szüntettem meg, amikor a kiadó a B-Média Kft lett (Balla Gizi és bandája). A Pannon rádió csúfos véget ért, béke poraira. A Bocskai Szabadegyetem addig élt amíg volt tagság. A százezres Hősök terei ünnepségek azért voltak akkorák, mert az emberek szerettek egy kicsit magyarok lenni, viszont amikor dolgozni kellett, például itt Csepelen, akkor még tízen sem igen voltunk. Köszönöm, kedves honfitársaim, hogy kevesünk micsodájával verették a csalánt!
Vona nem volt Csurka embere, össze tetszenek téveszteni Kovács Dáviddal!
Csurka fékentartó szerepét az is jelzi, hogy volt amikor üzent a csepeliekkel, hogy ne vigyem a fekete, Trianon felíratos zászlómat a soronkövetkező ünnepségre, úgy látszik a “dramaturg” nem látta volna akkor helyénvalónak a tv-híradókban!
Nem a százezres ünnepség volt a valami, hanem amikor Horn Gyula országlása alatt végigmentünk a rákóczi úton, a Nagykörúton zászlókkal, “Vesszen Horn!” kiáltásokkal, amikor a sok bámuló pesti az ablakokból nézhette a szélsőségesek felvonulását! Ezek a bamba népek lettek mára Fidesz-szavazókká, hogy mi megmutattuk, az ember feje elsősorban gondolkodásra szolgál, s járjon az ember mindig emelt fővel, mert különben sohasem látja meg az Istent!
Nyugodj bele Tarjányi, hogy Te sosem látod meg Istent!
Nézz tükörbe Tarjányi !
Mit látsz ? egy gyűlölettől habzó szájú senkit! “Raszkolnyikov” nagyon pontosan tudta
ki kicsoda. Rólad is. Igaza volt. Mint nagyon sokszor. Jóslatai olyan pontosak voltak,
hogy Cassandra sírva könyöröghetne a receptért. Megjósolta a a bolsi tobzódást,hazánk
tönkretételét.Csurka élni fog. Te nem tarjányilászló.
Csurka írta Antall halálakor: “Alámerült.” Ennyi, aztán meg magyarázkodott, mint a pokoli tornyok összedőlésekor 2001-ben. Most Csurka merült alá! Két nap telt el, s már a média el is felejtette. Annyi időnek sem kell eltelnie, mint Antallnál, hogy a feledés homályába merüljön!
Az meg teljesen lényegtelen, hogy Tarjányi László meg látja-e az Istent, csak az a lényeges, hogy a magyar nemzet örökké éljen!
Isten nyugosztalja békében . Én úgy emlékszem rá mint a szocialista realizmus kiváló képességű reprezentánsára .
Egyébként halottról jót vagy semmit.
Tisztelt Tarjányi Úr!
Megértem, hogy Ön egy sértődött ember, és jót nem is tud írni Csurka Istvánról. Igaza van abban, hogy a MIÉP-et lényegében Csurka István verte szét, jobbára azzal, hogy a pártra és a frakcióra kapott pénzeket nem az adott célra használta fel. Persze halottról mostmár jót,vagy semmit..
Az is igaz, hogy egy virágzó értelmiségi holdudvart hozott létre, mint Doki írja, de ez a holdudvar is magára hagyta, a 100 ezres tömeggel együtt, mert látták, hogy a jobboldalisága csak papíron létezik. Otthagyta Csete György, Csúcs László, Raffay Ernő, és a kiváló közgazdász professzor Lentner Csaba is. Ezeket az embereket Ő nem elkergette, kizárta, hanem egyszerűen otthagyták a Csurkát. Ilyen volt Gidai Erzsébet, és Nagy Feró is, vagy Csúcs László. Nem is voltak párttagok, hogyan zárta volna ki őket a Csurka. Felismerték a trükkjeit, majd magára hagyták. Amikor az értelmiség kiszállt mellőle, megsemmisült Ő is, a MIÉP is.
Kár ezen már tépelődni. Lényeg az, hogy volt egy esélye a MIÉP-nek, Kisgazdáknak, KDNP-nek, az MDF szétesése után, de Torgyánék, Csurkáék, Giczy-ék ezzel az adódó lehetőséggel nem tudtak élni. Van ebben valami sorsszerű, valami összeesküvés is.. Nemde Uraim??!!
Tisztelt Dr. Varga Péter! Ön semmit sem cáfolt meg abból, amit írtam Csurkáról. Ön is abban a cipőben jár, mint akik itt a csepelinfón Csurkát dícsérték, egyik sem volt MIÉP-tag. Külső szemlélő, közte a magas értelmiség is egész más szemszögből látták Csurkát, mint akik benne voltak a MIÉP-ben, s dolgoztak keményen, azért hogy 1998-ban bejusson a parlamentbe, s hogy 2002-ben pedig bent maradjon. Csurka soha semmit nem fogadott meg a MIÉP bármely vezető szervezetétől, mégha esetleg kért is véleményt. Még az országos elnökség is fügefalevél volt a totális egyeduralom leplezésére. Jellemző hogy amikor Szabó Lukács képviselő megkifogásolta, hogy Papolczyné Balla Gizella milyen alapon és hogy kezeli a MIÉP pénzét, Csurka azonnal a kizárására tett indítványt, s mivel erre az alapszabály még az országos gyűlésnek sem adott lehetőséget, délelőtt megszavaztatott egy gumiszabályt, amivel aznap délután kizáratta Szabó Lukácsot. Később sok más embert, például Bognár Lászlót, Schuszter Lórántot, stb eltávolíttatta. Az hogy Ön pártonkívüli értelmiségieket említett, az nem jelenti azt hogy a bentiekkel is hasonlóképpen bánt. A parlamentbe nem ezek a jónevű külsős értelmiségiek jutatták be a MIÉP-et, hanem a talpasok, akik között persze voltak nagyon jóképességű emberek is. Öndicséret persze, én is segítettem a MIÉP-et bejutni a parlamentbe 1998-ban, mint a Bp. 31 VK. képviselőjelöltje, de a politizálást én a magam késztetéséből is végeztem. 1989. dec. 21-én szerzője voltam egy kiáltványnak, amely a Szovjetunió népeihez íródott, s amely a Szabad Európa Rádióban beolvasva elvezetett a másnapi, bukaresti katonai puccshoz. Továbbá én vagyok az eredeti szerzője a 2002-ben nagy port felvert gázár-kampánynak, amely egy teljesen új vágányra állította át a Fideszt és Magyarországot, miattam mondta Lendvai Ildikó, hogy NEM LEEESZ GÁZÁREMELÉS!
Ezenkívül megfúrtam Magyarország legnagyobb ingatlanbizniszét, ahol a Wallis kaszálni akart Észak-Csepelen, s ezzel 3.8Milliárdot spóroltam meg Csepelnek.
Természetesen Önnek joga van az egyszerű miépeseket lenézni, de ettől Csurka nem lesz nagyobb. A MIÉP nem az Ön által említett személyek távozása miatt semmisült meg, hanem mert Csurka szándékosan nyírta ki saját és Gizi anyagi érdekei miatt.
Számomra egy nulla az a férfi, aki a hazáját hátrább helyezi a farkánál!
Természetesen, én vagyok Tarjányi László, csak nem állítottam át a nevet.
Tarjányi László! Te pontosan meddig is voltál tagja a MIÉP-nek? 2006-ig, mikor az egyetlen MIÉP-képviselő kiesett az önkormányzatból?
Neked és Dr. Varga Péternek csak annyit szeretnék írni, hogy amikor jött a 2004-es EP választás, akkor a MIÉP-nek lett volna esélye kijutnia Brüsszelbe, ha a Nemzeti Front nem hozza létre a csekély támogatottsággal rendelkező Nemzeti Szövetséget, vagy a Jobbik akkor nem buzdítja arra az embereket, hogy felesleges elmenni szavazni… Ezek mind csak szavazatot vettek el a MIÉP-től. Egyébként érdekesnek tartom, hogy sokan pont akkor fordultak el a MIÉP-től, amikor 2002-ben kiesett a Parlamentből és néhány politikusnak megszűnt a képviselői fizetése…
Lacikám! Sosem állítottam, hogy Csurka István hibátlan lett volna (azonban most nem fogom még egyszer leírni, hogy amit ő képviselt, abból táplálkozik ma a Jobbik is), de mint volt csepeli MIÉP-tag, írj arról is, hogy 2006-ban miért nem tudott itt a kerületben indulni a MIÉP…? Csak nem azért, mert a csepeli Jobbik akkori elnöke, Samu Ferenc azt állította, hogy még létezik a MIÉP-JOBBIK HARMADIK ÚT? Milyen érdekes, hogy Samu Ferenc is akkor távozott a MIÉP-ből, mikor 2002-ben már nem ő került be az önkormányzatba és így már nem járt neki a képviselői fizetés…
Doki! Én nem toltam a saját szekeremet, mert amikor csepeli MIÉP-elnök voltam, nem magam jelöltem a befutó képviselői helyre. Samu azért lett képviselő, mert sokat segített nekem, amikor 98-ban képviselőjelölt voltam a 31-es VK-ben. A tagság meg nem állt ki mellettem, hogy képzettségem birtokában nekem kellene a listán elől lennem.
2002-ben meg nem vállaltam a jelöltséget, mivel Csurkával közben nézeteltérésem támadt Szabó Lukács kizárása miatt, illetve mert foglalkozni akartam Tisza István Hermina úti emléktáblájának hellyreállítása érdekében, amiről személyesen Csurka tiltott le. Így Hadházi Jani lett képviselő, én meg bizottsági tag a Városfejlesztési Bizottságban, amiben ne vallottam szégyent, mert megfúrtam a Wallis-Észak-Csepel szindikátusi szerződést, amellyel 3.8Milliárdot spóroltam meg Csepelnek. Mellesleg 2000. november 7-i aláírás elleni tüntetésről is Csurka tiltott le személyesen telefonon! 2008. januárjában meg nem engedte be a budapesti küldötteket az újpesti országos gyűlésre, mert mást akartak megválasztani elnöknek. Én azóta nem tartom magam MIÉP-tagnak. Előtte is azért maradtam tag, hogy legyen pikantériája annak, hogy 2002-ben én voltam a nagy port felvert gázár-kampányötlet eredeti szerzője. Egyébként 2006-ban azért nem tudtuk összegyűjteni a kopogtatócédulákat, mert Samu alánkvágott, lelke rajta, én nem vagyok haragtartó. Akik 2002-ben fordultak el a MIÉP-től, azok voltak a karrieristák. A végére meg már nem voltak csurkisták sem, hála Pista bácsi szemétségének, s a végén, mi miépesek is leléptünk. Úgy le lett járatva a MIÉP név, hogy nem lenne semmi értelme feltámasztani, pedig a bíróság azóta jogerősen megállapította, hogy Csurka szabályosan nem lett újraválasztva 2008-ban. Kihúzta 2010-ig, amig járt a Harmadik Utat illető állami apanázs, utánna meg már őt sem érdekelte az egész. A Fideszhez dörgölőzött némi pénz reményében, nem reménytelenül, mert azok nem tudták, hogy a MIÉP már csak Csurka egyszemélyes showja, akkora már senki nem volt mellette, pontosabban, AKIK MELLETTE MARADTAK, AZOK SENKIK VOLTAK!
Tarjányi Laci!
Köszönöm, hogy mindezt így leírtad, hogy miért halt meg a csepeli MIÉP…
Tudtommal 2004 után Hadházy lemondott a helyi elnökségről és átadta azt Agárdi Ferencnek, akit 2006-ban a Harmadik Út képviselő-jelöltnek indított a parlamenti választásokon. Végül, hogy szűnt meg a helyi MIÉP véglegesen?
Abban egyetértünk, hogy azok a karrieristák, akik 2002 után elfordultak a MIÉP-től. Mint itt Csepelen Samu Feri, aki először a Nemzeti Front megalakításával próbálkozott, majd mikor az sehogy sem akart összejönni, akkor belevágott a Jobbik szervezésébe, amit a szintén volt MIÉP-tag Nemes Ferivel nem tudott rendesen vezetni és ezért volt, hogy kb 3 éve újjászervezték a csepeli Jobbikot, ami azért legyünk őszinték, többet tudott felmutatni, mint az elődje. Írhatnék mondjuk Rozgonyi Ernőről, aki a MIÉP-ből való távozása után a Frontot kezdte szervezni, de valahogy a Jobbikban kötött ki és most újból parlamenti képviselő, mint volt ’98 és 2002 között…
Az utolsó mondatoddal viszont nem tudok azonosulni… Azért egy Dr. Fenyvessy Zoltánra, egy Barati Attilára (Pácin polgármestere) és egy Farkas Lajosra (Zalaszántó polgármestere) nem aggatnám az általad használt jelzőt!
Barati Attilával én jó viszonyban voltam, néha bementem hozzá, mert a feleségem a szomszéd faluból származik. Gondolhatod, hogy a senkiket én Mártonfira, Balla Tamásra, meg a hasonszőrűekre értem. Kérdezd majd meg Agárdyt, hogyan dobatta ki Csurka velük. Mellesleg én Balczó Zoltánt is jól ismerem, a Szabó Lukács ügykor az Országos Elnükség-BET közös ülésen neki mondtam, hogy amit főztetek, egyétek meg! Mert ha Csurkának mondtam volna, rögtön kizáratott volna, de így is röhögött, mintha nem neki szólt volna. A csepeli MIÉP 2008 januárjáig állt fenn, miután Csurka nem engedett be bennünket az országos gyűlésre, azóta nem tekintjük létezőnek a MIÉP-et. A Jobbiknak meg azért voltak sikerei, mert a tagok aktívabbak voltak, mint nálunk. Egyébként elég lehangoló volt kopogtatócédulát gyűjteni úgy, hogy már a törzsszavazók is nekünk szegezték Csurka hülye lépéseit. Arról nem is beszélve, hogy tűzzel-vassal írtotta a kapcsolattartást mindenütt a fideszesekkel, közben ő meg 180 fokos fordulatot vett.
Tisztelt Fenke Úr!
Egyáltalán nem tette lapátra Lentner Csabát a Csurka Úr, a Csaba hagyta ott még 2002 májusában a MIÉP-et. Bár igaz, ha ott marad, lehet, hogy lapátra került volna. Bár az is igaz, hogy a Csaba elég erős ember volt a MIÉP-ben. Szerintem inkább elege lett neki.
Vagy, a Csaba felismerte, hogy Gidai Erzsébetet, Nagy Ferót ha egy kézlegyintéssel elintézték, akkor Ő is sorra került volna. Ezt onnan tudom, hogy a professzor úr mikor távozott a MIÉP-ből, mert én 2002. őszén találkoztam vele, és nekem elmondta, hogy már rég nem MIÉP tag.
Becsületére váljon, hogy kitartott a tavaszi választásokig a MIÉP mellett, jó politikus volt, nagyon felkészült gazdaságilag. De amikor látta, hogy menthetetlen a MIÉP és ő sem tud segíteni, egy intelligens egyetemi tanár módjára távozott. Tiszteletet érdemel, hogy a jó zsíros koncokért sem maradt, mert ősszel biztos bekerült volna még a Fővárosi Önkormányzathoz képviselőnek.
(ellentétben Balczó Zoltánnal, aki még beválasztatta magát négy évre a Közgyűlésbe, aztán nagy felhajtással (amivel bomlasztott) kilépett a MIÉP-ből, de a mandátumát már nem adta vissza..! nem egy tisztességes módszer volt ez a Balczó öccstől..)
Voltak nagy lehetőségei, jó emberei a MIÉPnek, de hát ezeket vagy kizárták, vagy az emberek hagyták ott a Csurka Istvánt.
Tisztelt Horkai István!
Attól teljesen függetlenül, hogy nem értem, itt és akkor mi okból invokáltattam, megtisztelne, ha idevágó publicisztikámat honlapomon kellő figyelemmel elolvasnák.
Üdvözlettel
dr Fenke Ferenc