Heti Válasz
Claude Guéant (kép: Lemonde.fr)
Nyilván Claude Guéant-nak is lenne egy-két szava, ha a budapesti Sziget Fesztivál idején “franciabűnözőnek” bélyegeznének minden gallt az óbudai bevásárlóközpontokban randalírozó toprongyos, ápolatlan, és kokira szivornyázott fiatalok miatt.
Nem tudom, foglalkoztat-e rajtam kívül még valakit a téma, de a nemzetközi viszonyrendszer egy jellegzetessége mindig bosszantott: ez pedig a tolerancia, európaiság, humánum dolgában feltartott mutatóujjal, alig leplezett lenézéssel végzett kioktatás. Ebben bizonyos nyugati uniós tagállamok véleményformálói az évek során feketeöves szintet értek el, előszeretettel osztogatták a megbélyegző stempliket, és a legritkább esetben lehetett őket a helyzet megértésnek szándékával vádolni.
Nem akarom tagadni, hogy előítéletesség, kirekesztés dolgában lenne söprögetnivaló a házunk táján – engem például megdöbbentett a cigánygyilkosságok idején tanúsított össztársadalmi közöny. De azon nyugati diplomaták, politikusok, újságírók, akik a magyar falvakban bűnözésre berendezkedett alja roma figurák tobzódásáról, a szétesett közbiztonság okairól, a cigány-magyar együttélés problémáiról beszélőket rasszistázással, fasisztázással bélyegzik meg (és itt nem az ellentéteket politikai számításból szító Jobbikra gondolok), jobban tennék, ha először odahaza néznének szét.
Ez jutott eszembe, amikor arról olvastam, hogy Claude Guéant francia belügyminiszter „románbűnözésről” beszélt. Felemlegette, hogy a Párizsban bíróság elé álló köztörvényesek tíz százaléka román állampolgár, s utóbbiak fele még kiskorú. Ezért a politikus – baloldali pártok és jogvédő szervezetek bírálatától kísérve – a világ legelegánsabb sétálóutcáján betiltatja a koldulást, hazatoloncoltatja a kiskorú bűnelkövetőket Bukarestbe és kemény fellépést ígért.
Magam is szálltam már át párizsi metrókocsiból egy csoport románul beszélő kiskorú beözönlése után, eszem ágában sincs a jelenséget tagadni. Diákként kerültem konfliktusba velem egykorú cigány fiatalokkal külvárosi lakótelepen és futottam echte magyar focihuligánok elől is, de egy egész nemzetet vagy etnikumot megbélyegző elnevezés ellen mindig is berzenkedtem. Hiába felülreprezentáltak román állampolgárok bizonyos francia statisztikákban, kollektív megbélyegzésük ellenkezik mindazzal, amire állítólag az Európai Unió épül. Akik szerint ez rendben van, azoknak illene Budapesten és Párizsban is statisztikákat készíteniük azon bűncselekményekről – és jónéhány ilyen van -, amelyekben magyarok vagy franciák szerepelnek átlag feletti arányban.
Azzal is szokás az etnikum alapon megbélyegző elnevezések mellett érvelni, hogy senki nem tiltakozik a „fiatalkorú bűnözés” ellen. Csakhogy a legritkább esetben vonulnak marcona katonapótlékok a szombatonként vidámra katizott fiatalokkal teli szórakozóhelyek körül. (Arról nem is szólva, hogy a fiatalság a világ rendje szerint elmúlik, míg etnikumát, bőrszínét az ember a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudja elhagyni.)
És aki még mindig úgy érzi, az ég világon semmi baj a „cigány- és románbűnözéssel”, annak egy próbát ajánlok: vajon milyen érzésekkel szemlélte a nyolcvanas évek végén a bécsi Mariahilfer Strasse boltjain a „Magyar, ne lopj!” feliratot? Ugye felháborodott azon, hogy néhány enyveskezű honfitársa miatt őt, a tisztességes polgárt is megbélyegzik?
Nyilván Claude Guéant-nak is lenne egy-két szava magyar kollégájához, ha a budapesti Sziget Fesztivál idején az elviselhetetlen „franciabűnözésre” hivatkozva minden franciát megbélyegeznének az óbudai bevásárlóközpontokban. Pusztán azért, mert azokban rendszeresen randalíroznak toprongyos, ápolatlan, és kokira szivornyázott gall fiatalok.
Ma megverték a fiam, tőlünk 50m-re,sebészetre kellett vinnem átszakadt az arca.Egy roma (14) év meg egy fehér(?) 16 év. Milyen világ ez? :(((((
Nem értem a szócséplést!
Van bűn és bűnelkövető!
A többi már csak a politikai érdekek aljas furmánykodása! 🙂