Csepel.info

Sorra megdőlnek Deme állításai

Index, Csepel.hu, Magyar Hírlap

Korabeli rendőrségi felvételek (a narrátor Deme Gábor pozícióját rosszul mondja, Deme az iskola igazgatója volt)

Egy mentős tanúvallomása segített tisztázni a csepeli kettős gyilkosság egyik nyitott kérdését a büntetőper keddi tárgyalásán. Tanúvallomást tett a BRFK volt szóvivője, a volt bűnügyi helyettes és az életvédelmi osztály vezetője is, igaz, érdemben nem tudtak hozzászólni, mert csak egy félreértés miatt kérte a vádlott a meghallgatásukat. Egy volt csepeli szocialista képviselő felbosszantotta a bírót, mert már nem először nem jelent meg tanúskodni a szabályszerű idézés ellenére.

Valószínű magyarázatot sikerült találni a csepeli kettős gyilkosság keddi tárgyalásán az ügy egyik megválaszolatlan és a védelem által fontosnak beállított kérdésére, arra, hogy kié lehetett az a véres lábnyom, amelynek eddig nem volt gazdája.

A Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola intézményvezetőjét, Takács Józsefet és munkatársát, Papp Lászlót 2009. január 7-én lőtték agyon az iskolában. A gyilkos lövések leadásával az iskola biztonsági őrét, K. Tamást vádolja az ügyészség, Deme Gábort, a volt igazgatót pedig a gyilkosságok bűnsegédletével vádolják.

Amikor a rendőrök először kiérkeztek a helyszínre, K. Tamás azt mondta nekik, hogy egy ismeretlen, csuklyás támadó volt a tettes. Ezt eleinte alátámasztani látszott, hogy ő maga is megsérült a kezén, de később kiderült, hogy saját magát lőtte meg. Hiába gyűltek ellene a bizonyítékok, K. Tamás kitartott ártatlansága és az ismeretlen támadóról szóló történet mellett. Deme első vallomásaiban még egyértelműen a biztonsági őrt nevezte meg gyilkosnak, de ezt később finomította: nem tudja, ki lőtt, csak később látta K. Tamást kezében a pisztollyal.

Nem volt azonban arra utaló jel, hogy az áldozatokon és rajtuk kívül lehetett volna még más is a gyilkosság idején a helyszínen, kivéve egyet: a helyszínelők találtak egy véres lábnyomot. A vádirat a lábnyomot Deméhez kötötte, mondván, ő lépett bele a vértócsába, beszennyeződött cipőjétől pedig “ismeretlen módon megszabadult”. Deme védője, Ruttner György azonban azzal érvelt, hogy ennek semmi alapja nincs, Demének soha nem volt olyan cipője, bakancsa, amely az adott nyomott hagyhatta volna.

Nem kérték, kidobta

A keddi tárgyaláson a Fővárosi Bíróság meghallgatta tanúként az egyik mentőst, aki a gyilkosságok után a helyszínre érkezett. Ő elmondta, hogy kollégáival együtt járt az iskola épületében, és ők is beleléptek a vértócsába. Ruttner kérdésére elmondta azt is: egyikőjüktől sem vettek lábnyommintát, és csak majdnem egy évvel később kérték meg arra őt, hogy vigye be a Teve utcába a cipőt, amelyet akkor viselt. Ezt a kérést már nem tudta teljesíteni, mert az elkopott cipőt addigra kidobta. Ruttner megkérdezte, hogy legalább fénykép készült-e a cipőről, és mikor nemleges választ kapott, csak annyit jegyzett meg: “ez döbbenetes”.

A csepeli kettős gyilkosságot a nyári törvénymódosítással kiemelt üggyé minősítették. A büntetőper május 3-án kezdődött a Fővárosi Bíróságon. A tárgyalásokat már nem kíséri akkora médiafigyelem, mint eleinte, ugyanakkor rendszeresen feltűnik a hallgatóság soraiban Takács József özvegye társaságában Vágó Imréné volt csepeli rendőrkapitány, aki korábban könyvet írt Zámbó Jimmy haláláról. A keddi tárgyalás előtt barátságosan, puszival üdvözölték a K. Tamás védelmére kirendelt ügyvédnőt, ugyanakkor a tárgyalás alatt az özvegy elkeseredett, indulatos megjegyzéseket fűzött félhangosan mindkét vádlott megszólalásaihoz.

Kedden tanúként meghallgatták az iskola rajz-és technikatanárát, aki más tanárok korábbi vallomásaival összhangban arról beszélt, hogy Deme igazgatóként viszályt szított a tanári karban, besúgókat tartott, és rosszul bánt a gyerekekkel. A tanú hazug, “óriási kisebbrendűségi érzéssel küszködő”, és ezért folyton nagyzoló embernek írta le Demét, akit szerinte a vele jó barátságban lévő K. Tamás “dicsőített”.

Csobbant

Tanúvallomást tett kedden az a három rendőr is, akik a gyilkosság másnapján Csepelre kísérték Demét, és megpróbálták felkutatni az eltűnt számítógépalkatrészt. Deme ugyanis a gyilkosság után elvitte az iskolából azt a számítógépet, amelyen a biztonsági kamerák felvételei voltak, és megszabadult a merevlemeztől. Ha a vádlott igazat mondana az ártatlanságáról, akkor a felvétel ezt bizonyíthatná. A tárgyalásokon a bíró többször is faggatta arról, miért cselekedett így, miért tüntette el ezt a bizonyítékot, de Demének egyszer sem sikerült a bíró számára kielégítő választ adnia. Csupán annyit ismételgetett, hogy össze volt zavarodva, és félt, hogy az elkövető bosszút áll rajta.

A merevlemez azóta sem került elő. Deme először egy kukához vezette a rendőröket, majd előállt azzal, hogy az alkatrészt a Dunába dobta. A tanúskodó rendőrök szerint még azt is elmesélte, hogy hallotta a csobbanást, de ez a történet elég hamar megdőlt akkor, amikor kiértek a Dunához, és látszott, hogy tizenöt centis jégréteg van a folyón. Deme ezután elismerte a rendőröknek, hogy nem mondott igazat, és egy újabb szemeteskonténerhez vezette őket, de hiába túrták fel, az alkatrész nem volt benne. A három rendőr mindegyike határozottan tagadta Deme állítását, miszerint nem figyeltek volna kellően a szemetesre, és esetleg ottlétük alatt is elvihették az alkatrészt guberálók.

Gulyás Gábor felbosszantotta a bírót

A keddi tárgyaláson magas rangú, közismert rendőrök is megjelentek tanúként. Mint kiderült, Deme egy félreértés miatt kérte, hogy hallgassák meg őket is. Eljött tanúskodni Bodnár Zsolt, aki a gyilkosság idején a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese volt, Keszthelyi József, aki az életvédelmi osztályt vezette, valamint Tafferner Éva volt BRFK-szóvivő. Deme azért kérte a bíróságtól a meghallgatásukat, mert tisztázni szeretett volna néhány dolgot a helyszíni szemlével kapcsolatban, és egy irat alapján úgy gondolta, ők is részt vettek a szemlében. A bíróságon azonban kiderült, hogy bár jelen voltak mindhárman a helyszínen, konkrét “eljárási cselekményben” nem vettek részt, így aztán a részletkérdésekről sem tudtak semmit. Miután ezt tisztázta a bíró, néhány perc után mindannyiukat hazaengedte.

Egy korábbi pártkiküldetés: Gulyás Gábor Máltán – egyik ügyfele, akit megkárosított, eközben a gyógyszereit sem tudta megvenni (forrás: Index fórum)

A keddi tárgyaláson a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg Dr. Gulyás Gábor volt csepeli szocialista képviselő, aki óraadóként tanított az iskolában, és a gyilkosság előtt állítólag látta együtt K. Tamást és Demét. Kimentésként tartós külföldi kiküldetésre hivatkozott, amire a bíró úgy reagált, ez nem alapos ok, ráadásul nem is először fordul elő, hogy Gulyás nem tesz eleget az idézésnek. A bíró utalt rá, hogy szankciót fog elrendelni.

Forrás: Index

Sorra megdőlnek Deme állításai

Deme Gábort előbb tanúként hallgatták ki a Teve utcai székházban 2009. január 7-én késő este, ám másnap hajnalban már gyanúsítottként folytatták a kihallgatását. Deme akkor egyértelműen Kun Tamást nevezte meg a kettős gyilkosság elkövetőjeként. Egyebek mellett ezt közölte tanúként D. István, a BRFK életvédelmi osztályának munkatársa a Fővárosi Bíróságon folyó per keddi tárgyalásán, amelyen Kun Tamást és Deme Gábort a Csepelen elkövetett kettős emberöléssel, illetve bűnpártolással vádolják.

A Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában két és fél évvel ezelőtt történt bűncselekmény tárgyalását tanúk meghallgatásával folytatták a bíróságon a nyári szünet után. Fény derült arra, hogyan és mikor került a perdöntő hangszalag a nyomozók birtokába, mikor vették őrizetbe a gyanúsítottakat, hogyan keresték a rendőrök a Deme Gábor által elrejtett szervert, illetve csobbanhatott-e a Kis-Duna vize 2009. január 7-én az esti órákban.

Gulyás Gábor, az MSZP korábbi önkormányzati képviselője immár másodjára sem jelent meg a bíróság előtt, hogy tanúvallomást tegyen. Levelében ezúttal tartós külföldi tartózkodására hivatkozott, ám Németh Nándor bíró jelezte, hogy Gulyásnak – aki eredetileg jogász végzettségű – alaposabban kéne tanulmányoznia a büntetőtörvénykönyvet, mert cselekedete törvénybe ütköző. Legközelebb rendbírságot szabnak ki rá, ami több tízezer forint pénzbüntetést jelenthet.

A titokzatos véres lábnyom

I. Attila, a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola tanára arról tett vallomást, hogy az iskolában rendkívül rossz hangulat uralkodott, s ennek Deme Gábor gazdasági igazgató volt az oka. Deme módszere a fenyegetés és a félelemben tartás volt, a gyerekekkel nem tudott bánni. A hibákért sosem vállalata a felelősséget, folyamatosan hazudott. Deme indirekt módon megfenyegette a számára nemkívánatos tanárokat, hogy esetleg fehér port találhatnak a táskájukban… Deme Gábor a bíróságon cáfolta az ellene felhozott vádakat, s kijelentette, hogy nem szokott hazudni.

Megdőlni látszik számos olyan állítás, amelyet Deme Gábor, illetve ügyvédje, Ruttner György hozott fel védekezésképpen a tárgyalás korábbi szakaszában. Az iskola berúgott szerverszobájának ajtaján látható hatalmas véres lábnyom ugyanis aligha lehet másé, mint Kun Tamásé. A lábnyom legalább 46-47-es cipőnek felel meg, s ekkora méretű lába sem a helyszínelő rendőröknek, sem a kiérkezett mentőknek, sem a Kun által meggyanúsított diákoknak sincsen. M. Gábor annak a mentőnek a gépkocsivezetője volt, amely elsőként érkezett az iskolához. A férfi megerősítette kollégái tanúvallomását, hogy Kun Tamás elhallgatta az épületben lévő további sérülteket. Civil ruhás nyomozók közölték velük, hogy az iskolában két férfi fekszik élettelenül. Kun Tamás meglőtt keze nem vérzett súlyosan, amikor ápolni kezdték, ami arra utal, hogy már beállt a véralvadás, vagyis maga a lövés nem percekkel, hanem korábban történt. A mentős közölte, hogy az iskolában minden helyiségbe benéztek, hátha további sérültre bukkannak, de valamennyi ajtó be volt zárva. Ez azért lényeges, mert Kun Tamás szerint a „csuklyás elkövető” az épületben lehetett, de ez a verzió ezek után végképp kizárható. Kun Tamást a Merényi Gusztáv Kórházba szállították, majd a nyomozók hamarosan – egészen pontosan január 8-án hajnali 2 óra 45 perckor – őrizetbe vették.

De mi történt közben Demével?

D. István, a BRFK életvédelmi osztályának munkatársa arról számolt be, hogy elsőként ő hallgatta ki Deme Gábort a Teve utcai rendőrszékházban január 7-én éjjel. Előbb csak tanúként kérdezgették, majd másnap hajnal 5 óra 10 perckor gyanúsított vált belőle, miután kiderült, mit tartalmaz a gyilkosság pillanatairól készült hangfelvétel. Deme Gábor ekkor Kun Tamást vádolta meg a gyilkosságok elkövetésével, és sosem beszélt egy „álarcos gyilkosról”.

A perdöntő hangfelvétel

Ú. Mihály alezredes, a BRFK életvédelmi osztályának nyomozója volt az, aki a diktafont a helyszínen az éjjeli órákban magához vette, s mint perdöntő bizonyítékot bűnjelként lefoglalta. A nyomozók már a helyszínen belehallgattak a diktafonba, de teljes terjedelemében a rendőrszékházban játszották le a felvételt a január 8-ára virradó hajnalon. A diktafont Ú. Mihály vitte be a székházba, s jegyzőkönyv készült arról, hogy ezt követően kik és milyen körülmények között férhettek hozzá a hanganyaghoz. Ezzel cáfolta Deme és ügyvédje védekezését, hogy a hangfelvételt megmanipulálták. (A bíróság a hangfelvételt várhatóan a szeptember 20-ai tárgyaláson hallgatja meg a nyilvánosság kizárásával kegyeleti okok miatt. Németh Nándor bíró, aki természetesen ismeri a hanganyagot, ügydöntőnek nevezte a felvételt.)

Mások mellett H. Csaba és N. Jenő nyomozók, a BRFK életvédelmi osztályának munkatársai végezték a helyszínelést a végzetes napon, s ők voltak azok, akik D. István kollégájukkal együtt január 8-án délelőtt a már őrizetbe vett Deme Gáborral együtt az eltűnt szerver keresésére indultak Csepelre. A rendőrök házkutatást tartottak Deme édesapjának, valamint Deme Gábor lakásán is, de semmi érdemlegeset nem találtak. Deme azt mondta, hogy az iskolában készült filmfelvételt őrző szervert hazavitte, szétszerelte, majd egy kukába dobta. Előbb egy, a Kolozsvári úton található kukához vezette a nyomozókat, de ott csak a számítógép egy darabját találták meg. Utána a Hollandi út végéhez, a Kis-Dunához hajtottak, mert Deme úgy emlékezett, hogy a Dunába hajította a szervert, s még azt is megjegyezte: „hallotta a víz csobbanását, amikor az alkatrész elmerült”. Ez azonban lehetetlen volt, mert a Duna vize befagyott, legalább 15 centiméteres volt a jég. A rendőrök közölték Demével, hogy ne járassa velük a bolondját, s végre árulja el a szerver valódi helyét. Deme ekkor a József Attila út 20. szám elé vezette a nyomozókat, ahol egy konténer kukát jelölt meg, ahová bedobta a számítógép alkatrészeit. A kukát a közterület-fenntartó vállalat munkatársainak segítségével kiürítették és átkutatták, de a szervert ott sem találták meg. Deme a bíróságon arra hivatkozott, hogy a rendőrök nem őrizték kellő alapossággal a konténert, és tán guberálók vihették el a szervert. A tanúvallomást tevő nyomozók viszont állították, hogy a konténerhez senki nem nyúlhatott a jelenlétükben. A környéken lakókat is kikérdezték, akik szerint nem jártak arra guberálók a január 8-ára virradó hajnalon. Ezek után továbbra is az a kérdés, hol lehet a szerver?

A tárgyalást csütörtökön folytatják a tanúk meghallgatásával.

Forrás: Csarnai Attila, Csepel.hu

Önmaga szerint sosem hibázott

Második alkalommal sem jelent meg a tanúként idézett Gulyás Gábor, az MSZP egykori önkormányzati képviselője a csepeli kettős gyilkosság tegnapi tárgyalási napján. A per újabb tanúk meghallgatásával folytatódott.

Szankciót helyezett kilátásba Németh Nándor tanácselnök Gulyás Gábor ellen, mert a másodjára idézett korábbi csepeli MSZP-s önkormányzati képviselő ismét nem jelent meg a Fővárosi Bíróságon. A csepeli kettős gyilkosság másodrendű vádlottja, az egykor szintén szocialista színekben politizáló Deme Gábor alkalmazta a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában Gulyást, aki „tartós külföldi kiküldetésére” hivatkozva nem jelent meg a tárgyaláson.

A tanácselnök, utalva Gulyás Gábor korábbi praxisára, megjegyezte, neki is tisztában kell lennie azzal, hogy ez nem mentség, ezért legközelebb valószínűleg elővezetik. (Gulyás Gábort egyébként egy cukorbeteg rokkantnyugdíjas megkárosítása miatt zárta ki tagjai közül a Budapesti Ügyvédi Kamara még 2009-ben.)

„Óriási kisebbrendűségi érzés volt Deme Gáborban. Szinte mindig azt próbálta bizonyítani, hogy ő az okos, ő a szép, ő a jó” – ezt már az iskola rajz-technika-művészettörténet tanára mondta tanúvallomásában. Istvánfy Attila felidézte, amikor 2006 végén odakerült tanítani, nagyon jó hangulat volt az intézményben, később azonban ez megváltozott. „Egyre inkább tisztába kerültem azzal, hogy a fele sem igaz annak, amit Deme mond. Ő pedig érezte rajtam, hogy ezt tudom, ezért el akart lehetetleníteni” – idézte fel, majd amikor Deme kérdezhetett tőle, az iskola egykori gazdasági igazgatójának azt válaszolta Istvánfy Attila: „mindig mindenből úgy próbáltál kijönni, hogy te nem vagy hibás.”

A gyilkosság napján az átlőtt kezű Kun Tamáshoz, a gyilkosság elsőrendű vádlottjához – aki akkor egy zöldséges előtt várakozott – kiérkező egyik mentős, Molnár Árpád úgy vallott, „amikor odaértünk, a férfi elfelejtette közölni, mi volt a túloldalon, vagyis az iskolában”. Mint mondta, később egy, már a helyszínen lévő rendőr kérdezte meg tőlük furcsállva: „nem ide jöttök?”

A maratoni tárgyalási napon ezt követően a BRFK életvédelmi osztályán dolgozó, az ügyben mások mellett szintén eljáró három rendőrt hallgatott meg a bíróság. Több rendőri vezető érdemi vallomására azonban nem került sor, mert a Deme Gábor által tanúként idézni kért szakemberekről kiderült, ők a nyomozásban nem vettek részt, csupán megjelentek a helyszíni szemlén.

Forrás: Magyar Hírlap

This entry was posted on 2011. szeptember 13. kedd at 19:33 and is filed under Csepel, Krimi, Pártok. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.