Filmhíradók Online/Nava – 1947. február
Díszünnepély keretében osztják ki a három legnagyobb vasgyárunk, a Csepeli WM, a diósgyőri és budapesti MÁVAG munkásai között rendezett munkásverseny díjait.
Az iparügyi miniszter képviseletében Szakasits Antal, a győztes gyár felbecsülhetetlen értékű munkateljesítményét méltatja. Vas Zoltán államtitkár a hároméves terv megvalósítására hívja fel az ipari, mezőgazdasági munkásokat és a haladó értelmiséget. Az ünnepélyt vidám műsoros est fejezi be. – 30 m (Purczel Miklós)
Jaaa,a “Vas Zoltán”?
“Miért sírt Vas Zoltán a Siratófalnál?
Miért sírt Vas Zoltán a Siratófalnál?
Az idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek Vas Zoltán nevére. Egyike volt azon tucatnyi zsidó származású funkcionáriusnak, akiket a bolsevista vezetés szabadított volna a népre 1945 után, Rákosi Mátyással az élen.
Azt már sokkal kevesebben tudják, hogy Vas Zoltán Slomo Zálmán Weinbergerként született Pozsonyban, 1903-ban, egy szigorúan vallásos ortodox zsidó család gyermekeként. Ott a helyi Jeszodé HáTóra nevű héderben tanult; nagyon tehetségesnek bizonyult, később szülei beíratták a gimnáziumba, ahol rossz társaságba keveredett és kommunista eszméket sajátított el. Később Budapestre került, a kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője lett, majd amikor lebukott és letartoztatták 1925-ben, szülei – vallásos zsidók, apja a Chevrá Kádisá alkalmazottja volt – megsiratták a zsidóság számára elveszett bárányt.
1983-ban látogatott először Izraelbe, ahol a repülőgépről leszállva, első dolga az volt, hogy megrója Izrael “szocialista” kormányát, amiért az szabadlábon hagyja a haifai Eliezer Smuélit (Sámuel Lajost), aki Vas szerint annak idején beárulta őt és Rákosit, és így elsődleges oka volt a leült 16 év fegyháznak…
Egy nemrég megjelent könyvben Vas-Weinberger Zoltán unokatestvére Áron Cvi Weinberger, leírja miként vitte el a család Vas Zoltánt izraeli látogatásakor a Kotelhez; hogyan érzékenyült el, fakadt sírva a Siratófal láttán, és miként mondta azt, hogy “milyen kár, hogy már ilyen öreg vagyok [nyolcvan éves volt akkor], és már nincs meg bennem a kellő lelki erő ahhoz, hogy megtérjek”.
Arra a felhívásra, amit unokatestvére intézett hozzá, hogy maradjon Izraelben, és a család majd megad minden segítséget ahhoz, hogy újra hithű zsidó lehessen, mint gyerekkorában volt, Vas sírva még hozzátette: “Késő, sajnos nagyon késő, én már így fogok meghalni, ahogy éltem, idegenül idegenben.”
Valóban alighogy hazatért Izraelből Magyarországra meghalt.
Naftali Kraus
Vas Zoltán nagyapja, Reb Avrohom Jehuda Weinberger, a margittai főrabbi fia.”
Ez most hogy jön ide?
Gordon szerint:
2011. július 22., péntek – 18:37
-hát a hálón keresztül…
De attól még értelme nincs. 🙂
“én már így fogok meghalni, ahogy éltem, idegenül idegenben.”