Munkásverseny díjkiosztó díszünnepélye

Filmhíradók Online/Nava – 1947. február

Díszünnepély keretében osztják ki a három legnagyobb vasgyárunk, a Csepeli WM, a diósgyőri és budapesti MÁVAG munkásai között rendezett munkásverseny díjait.

Az iparügyi miniszter képviseletében Szakasits Antal, a győztes gyár felbecsülhetetlen értékű munkateljesítményét méltatja. Vas Zoltán államtitkár a hároméves terv megvalósítására hívja fel az ipari, mezőgazdasági munkásokat és a haladó értelmiséget. Az ünnepélyt vidám műsoros est fejezi be. – 30 m (Purczel Miklós)

5 hozzászólás “Munkásverseny díjkiosztó díszünnepélye” bejegyzésre

  1. Királyerdei szerint:

    Jaaa,a “Vas Zoltán”?

    “Miért sírt Vas Zoltán a Siratófalnál?

    Miért sírt Vas Zoltán a Siratófalnál?

    Az idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek Vas Zoltán nevére. Egyike volt azon tucatnyi zsidó származású funkcionáriusnak, akiket a bolsevista vezetés szabadított volna a népre 1945 után, Rákosi Mátyással az élen.

    Azt már sokkal kevesebben tudják, hogy Vas Zoltán Slomo Zálmán Weinbergerként született Pozsonyban, 1903-ban, egy szigorúan vallásos ortodox zsidó család gyermekeként. Ott a helyi Jeszodé HáTóra nevű héderben tanult; nagyon tehetségesnek bizonyult, később szülei beíratták a gimnáziumba, ahol rossz társaságba keveredett és kommunista eszméket sajátított el. Később Budapestre került, a kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője lett, majd amikor lebukott és letartoztatták 1925-ben, szülei – vallásos zsidók, apja a Chevrá Kádisá alkalmazottja volt – megsiratták a zsidóság számára elveszett bárányt.

    1983-ban látogatott először Izraelbe, ahol a repülőgépről leszállva, első dolga az volt, hogy megrója Izrael “szocialista” kormányát, amiért az szabadlábon hagyja a haifai Eliezer Smuélit (Sámuel Lajost), aki Vas szerint annak idején beárulta őt és Rákosit, és így elsődleges oka volt a leült 16 év fegyháznak…

    Egy nemrég megjelent könyvben Vas-Weinberger Zoltán unokatestvére Áron Cvi Weinberger, leírja miként vitte el a család Vas Zoltánt izraeli látogatásakor a Kotelhez; hogyan érzékenyült el, fakadt sírva a Siratófal láttán, és miként mondta azt, hogy “milyen kár, hogy már ilyen öreg vagyok [nyolcvan éves volt akkor], és már nincs meg bennem a kellő lelki erő ahhoz, hogy megtérjek”.

    Arra a felhívásra, amit unokatestvére intézett hozzá, hogy maradjon Izraelben, és a család majd megad minden segítséget ahhoz, hogy újra hithű zsidó lehessen, mint gyerekkorában volt, Vas sírva még hozzátette: “Késő, sajnos nagyon késő, én már így fogok meghalni, ahogy éltem, idegenül idegenben.”

    Valóban alighogy hazatért Izraelből Magyarországra meghalt.
    Naftali Kraus

    Vas Zoltán nagyapja, Reb Avrohom Jehuda Weinberger, a margittai főrabbi fia.”

  2. Gordon szerint:

    Ez most hogy jön ide?

  3. lolka szerint:

    Gordon szerint:
    2011. július 22., péntek – 18:37
    -hát a hálón keresztül…

  4. Gordon szerint:

    De attól még értelme nincs. 🙂

  5. Királyerdei szerint:

    “én már így fogok meghalni, ahogy éltem, idegenül idegenben.”

Itt lehet hozzászólni !