Nyaranta Csepelen készül – Magasabbra törne a másodosztály ifjú pontkirálya
Népsport Blog, Csepel.info
Közel 2 méteres magassága ellenére irányítót játszott csapatában, az Újbuda együttesében, s irányítóként lett az NB I B pontkirálya 24,23 pontos átlaggal az élete 21. évében járó Takács Norbert. Egyértelmű: a korosztályos válogatottakat is végigjáró kosaras immáron végleg “kinőtte” a másodosztályt. Ő is magasabbra, többre vágyik, tesz ezért – nem is keveset.
Az, hogy kosaras lesz, szinte “genetikailag kódolt” volt. Az édesapa, Takács Sándor, valamit az anyuka, Illés Gabriella is a húsz-huszonöt éve még a magyar kosárlabdában – főleg férfi vonalon – az élvonalban meghatározó együttesnek számító Csepelben űzték a sportágat, méghozzá igen magas szinten.
Mivel a család Csepelen élt, a kis Norbi is a főváros 21. kerületében kezdett kosarazni, a Kiss Lenke Kosársuli kerületi csapatában. Onnan kiemelték, s bekerült a Kosársuli kiemelt budapesti csapatába ahol Fekete Balázs edzővel a Kenguru Kupában 2 évet játszott, ott dobogós eredményt ért el a csapat.
– Mi volt a következő állomás?
– A Kőbányai Darazsak, s az ott eltöltött öt év, úgy érzem, eddig fejlődésem szempontjából nagyon fontos időszak volt. Két kitűnő edző foglalkozott velünk, Borkúty László, majd Hajdu Péter. A korosztályos csapat is nagyon sikeres volt, serdülő, majd kadett korosztályban is bajnokok lettünk, többek között a most Pécsett játszó Lepsényi Ádámmal, valamint Kovács Domonkossal és Balogh Krisztiánnal az élen… A legnagyobb sikerélmény az volt, amikor első éves kadett korunkban Tóth Ádámmal kiegészülve (aki természetesen nem azonos a Zalaegerszegből Paksra igazoló válogatott centerrel) a döntőbe jutásért kivertük a nálunk jó részt egy évvel idősebb játékosokból álló, többek között Hanga Ádámmal, Medve Mátéval, Nagy Ádámmal és Helmeczi Andrással felálló BLF-et.
-Utána?
– Volt egy rövid időszak a KOKEC-ben, majd a MAFC-hoz kerültem.
– Szinte azonnal a mélyvízbe...
– A felnőtt csapat megnyerte az NB I B-t, s a következő évadban a MAFC ismét az A-csoportban szerepelt. Ott Dinnyés Attila volt az edző, akitől sok bizalmat kaptam. Abban a csapatban Vavra András, Kolarics Dániel, Wehner Zoltán, Likár Péter, Fülöp Zoltán és Kecskés Péter alkotta magyar mag mellett Jermaine Thomas, Edwin Draughan és egy Young nevű amerikai srác voltak a légiósok.
– Nem rossz névsor, mégis kiestetek, ha jól emlékszem, ez volt az utolsó éve a MAFC-nak a legjobbak között…
– Így van, érdekes évad volt. Thomast a Körmend, Draughan-t pedig a Falco vitte el szezon közben, és abban az évadban Falco-Körmend döntő volt. Amíg ők nálunk játszottak, aránylag jól is állt a csapat. Aztán ők elmentek, majd a rájátszásban Young-nak haza kellett utaznia, a családjában történt tragédia miatt. Közben ugyan jött egy amerikai srác, de valahogy ő mindent maga akart megoldani, s végül kiestünk. Ezt követően a junior csapatban és NBI/B-ben játszottam ahol Radó azaz Radovics József lett az edzőm, s a mai napig az. Neki is rengeteget köszönhetek úgy emberileg, mind szakmailag, egyénileg, külön is sokat foglalkozott velem.
– S azóta “nyomod” a másodosztályban – egyre jobb és jobb statisztikákkal…most pedig pontkirály lettél. Adódik a kérdés, hogyan tovább?
– Most már úgy érzem, végképp itt az ideje, hogy megpróbáljam, mit ér a tudásom magasabb szinten, az A-csoportban.
– Mennyire kapkodnak az élvonalbeli csapatok az NB I B pontkirálya után?
– Egy konkrét ajánlatnak még nem nevezném, inkább érdeklődés az, ami most van.
– Nem túl sok. Nyilván figyelemmel kíséred a kortársaid, a nálad egy-két évvel idősebb játékosok karrierjének alakulását, és bizony úgy tűnik, elég “nehéz kenyér” fiatalként egy új helyen bizonyítani. Hogy látod mindezt?
– Engem is sokat foglalkoztat a gondolat. Sajnos csak kevesen kapják meg a fiatalok közül a megfelelő bizalmat, kevesekben bíznak edzőik. Akikben viszont igen, akiket nem kapnak le az első hiba, rontás után, úgy érzem, ők élnek is a lehetőséggel, meghálálják a bizalmat. Itt elsősorban Hanga Ádámra, Keller Ákosra, Vojvoda Dávidra és Ruják Andrisra gondolok. Viszont a fiatalok többsége nem, vagy alig játszik, a lehetőséget sem nagyon kapja meg. Rossz belegondolni, hogy ilyen sorsra juthat az ember…Nyilván az NB I B-ből nem lesz valaki azonnal meghatározó, kezdő játékos, de úgy érzem, ha fokozatosan hozzászoknék az A-csoport iramához, keménységéhez, megállnám a helyemet.
– De vajon melyik poszton, mert a te esetedben ez egy érdekes, speciális helyzet?
– Így van, irányítót játszottam, ezzel a magassággal, s ez valóban nem túl gyakori, úgy meg különösen nem, hogy a csapatban én vagyok az egyik legmagasabb. Azt gondolom, a technika terén elég jó alapokat kaptam, s ebben a korábbi edzők mellett az édesapámmal folytatott egyéni edzéseknek is szerepük van. Emellett a koromhoz képest aránylag jól is látok a pályán, ezért játszom irányítót. Védekezésben viszont nem mindig én fogom az ellenfél irányítóját, a korosztályos válogatottakban pedig rendszerint a magasságomnak megfelelően a hármas poszton játszottam.
– Hogy mik az erényeid, arról már hallottunk, miben kell előrelépni ahhoz, hogy magasabb szinten is meghatározó játékos legyél?
– Fizikálisan minden téren. Erőben, gyorsaságban, állóképességben, ruganyosságban.
– A hírek szerint azon kevesek közé tartozol, akik nyaranta egyedül, egyéni munkát is végzel, a fejlődésed érdekében. Miből áll ez?
– Így van, évek óta végzek nyaranta külön edzéseket, úgy az állóképesség, mint az erő fejlesztésére. Előbbit egy atlétaedző irányításával a közelben, a remek csepeli rekortánpályán, s a szakember, ha tud maga is ott van, méri az időimet, de ha nem, akkor is becsülettel elvégzem az előírtakat. Az erősítéshez pedig edzőm, Radovics József állította össze a nyári programot.
– Azért a fizikai fejlődésnek van egy nagyon nagy “ellensége” főleg a fiataloknál. Ez a bulizás, amiben, ahogy hallom néha a korosztályod történeteit, elég vad, féktelen jelleget is ölthet. Te hogy állsz ezzel?
– Cigi nincs, kiskoromban egyszer kipróbáltam, nem is emlékszem milyen apropóból. Az első slukk után még kifújtam a füstöt, a másodiknál letüdőztem, aztán vagy egy órán át köhögtem tőle. Ekkor mondtam, hogy ebből nem kérek. Ami a bulizást illeti, nem mondom, hogy nem bulizom, előfordul. Ez azonban nem túl gyakori, s akkor is csak módjával, s csupán akkor, amikor másnap nincs semmi, tehát tudok regenerálódni.
– Külföldön, Görögországban is szerencsét próbáltál. Milyen tapasztalatokat szereztél az egyik legerősebb kosaras kultúrával rendelkező országban?
– Három alkalommal is jártam kint próbajátékon, először még nagyon fiatalon, tizenhét évesen az élvonalbeli PAOK-nál, majd kétszer másodosztályú csapatoknál. Ami a próbajátékok végkimenetelét illeti, az együttesek szakvezetése – bár elégedett volt azzal, amit mutattam – az eredetileg tervezett fiatalítás helyett később a rutinos játékosok mellett döntött, amikor pedig harmadszor voltam kint, utána jött a válság, szó sem lehetett külföldiek igazolásáról, a helyi önkormányzat megvonta a támogatást a klubtól. Ami a szakmai tapasztalatokat illeti, nos ebből a szempontból remek volt a kint töltött egyszer két és kétszer egy hét. Az edzéseken hatalmas az iram, óriási szerencse, hogy mielőtt kimentem, mindig edzettem itthon, anélkül gyorsan kidőltem volna. A másik, ami nagyon szembetűnő volt, hogy óriási hangsúlyt fektetnek az egyéni képzésre. Az edzéseken a vezetőedző mellett volt még vagy öt edző. Egyikük a bemelegítést vezette, egy erőnléti edző is dolgozott a csapat mellett, és minden posztnak, az irányítóknak a bedobóknak és a centereknek is megvolt a saját külön egyéni edzője, felelőse, aki külön, egyénileg foglalkozott az e posztokon játszókkal. Ebből a szempontból remek volt a kint töltött időszak.
Beszélgetve Takács Norberttel, egy céltudatos, erényeit, s gyengeségeit egyaránt jól ismerő, magát a saját értékén kezelő fiatalembert ismertem meg benne.
Minden áldozatra hajlandó annak érdekében, hogy előrelépjen, tehát egy igen tehetséges, e mellett szorgalmas, dolgos játékosról van szó. Úgy gondoljuk, aki bízik benne, hosszabb távon bizalmat szavaz neki, az magasabb szinten is sok örömét lelheti a tavalyi NB I B közel méteres magassággal irányítót játszó pontkirályában.
