Volt, hogy összeírták, sőt elkobozták a magyarországi drótszamarakat
Népszabadság
Gyalog többé sose mék, itt a Wonder csodagép – hirdetik vasparipájukról egy 1928-ból való plakát pirospozsgás arcú, cifra subába, kackiás mellénybe öltözött alakjai.
A plakát egy helybéli, háromgenerációs kerékpárjavító család tulajdonából került a váci Freecikli kiállítás anyagába, mint ahogy a nagypapa, Fischer Sándor tanoncként szerzett, 1903-ból való díszoklevele is.
– Váci kerékpár-kereskedők leszármazottaitól kaptuk a korai kerékpártartozékokat, a petróleumos lámpát, vulkanizáló szettet, mívesen kidolgozott kerékpárcsengőket az 1940-es évekből, de kiállítottuk Beer Miklós váci püspök 1956-ban az Ecseri piacon vásárolt és azóta felújított kerékpárját is – mutatja Mészáros Balázs, a Váci Értéktár vezetője, a tárlat kurátora, milyen váci helytörténeti emlékekkel egészült ki a nagyvárosi kerékpározás történetét bemutató vándorkiállítás, amely Vácon május elsejéig tart nyitva. – A Váci Értéktár anyagának egyediségét a kisvárosi iparos-kereskedő világot megidéző tárgyak, a kerékpározás helyi szabályozásának dokumentumai, és a Magyar Királyi Honvédség egykor Vácott állomásozott 1. sz. kerékpáros zászlóaljának emlékei adják.
Háború és béke. A két szempontú kiállítás első felében, a kortörténeti sorrendbe állított kétkerekű csodagépek fölött fiatal sportemberek, híres, csupa mosoly színésznők, köztük Karády Katalin, Erdélyi Mici nevetnek a lencsébe sportosan elegáns bőszárú nadrágkölteményekben.
A másik oldalon, a katonaruhába átvedlett férfiak láthatóan nem foglalkoztak többé divattal. A kerékpár a háborús időkben sokkal inkább lett a túléléshez elengedhetetlen közlekedési, mint a szabadidő kellemes eltöltésének eszköze. A trianoni békeszerződés előírásainak megfelelően korlátozták a Magyar Királyi Honvédség létszámát és felszereltségét. A hiányzó gépkocsis alakulatok helyett viszonylag gyors mozgású kerékpáros osztagokat hoztak létre, ebből a Damjanich János nevét viselő alakulat, amely 1938 októberében részt vett Ipolyság birtokbavételében, Vácon állomásozott. Az első világháború idején használt, teleszkópos, bovdenes fékkel ellátott, összecsukható Bianchi kerékpárt a második világháborúban a hazai gyártású Csepel kerékpárok váltották fel, amelyeket jóval nehezebb volt cipelni, de tekerni is.
Az 1930-as években az egész országban előírták a kerékpárok bejelentési kötelezettségét és rendőrségi nyilvántartását. A kerékpárokat névtáblával kellett ellátni, ugyanekkor vezették be a kerékpárosok fényképes igazolványát is. A második világháború alatt a kerékpártulajdonosok kötelesek voltak kerékpárjaikat a honvédség részére ideiglenesen vagy véglegesen átadni, amiért napi negyven fillérre voltak jogosultak. A váci Blum Dezsőhöz engedetlensége miatt nyomozót küldtek 1942-ben, de mivel kiderült, hogy kerékpárját három éve eladta, majd munkaszolgálatra vitték, fellelhetetlenség okán megszüntették az ellene indított eljárást.
De nemcsak a drótszamarak háborús múltjáról szolgál bőséges anyaggal a Váci Freecikli kiállítás. Külön fejezetet szentel a világháborút követő évek, majd a szocialista időszak kerékpározási történetének. A szocialista nagyüzem képéhez hozzátartozott, hogy százával álltak előtte a kerékpárok, de a nyolcvanas években a gépkocsi, motorkerékpár divatba jöttével újra inkább a szabadidő eltöltésének eszközévé vált. A mentalitás változását jól jellemzi a Pest Megyei Hírlap híradása, mely szerint az egyik falu lakosai rossz szemmel nézték, hogy a körzeti orvosuknak nem telik gépkocsira, és biciklivel járja a környéket. Elhatározták hát, hogy összeadnak neki egy autóra.
