Stop
Fotó: Oroszi Kálmán, (proteo.hu/hazsongard)
A társadalmi problémák a temetőn belül is megjelennek: mindent őrizni kell, különben ellopják – még az ereszt is. A magyarok évente egyszer látogatják meg elhunyt szeretteiket, kegyeleti kultúránk pedig egyre személytelenebb.
A Fiumei úti sírkert kivételével az össze budapesti temetőt a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. üzemelteti. Somogyi Tibor, a vállalat stratégiai vezérigazgató-helyettese szerint a társadalmi problémák a temetőkben is leképeződnek, ám ez ellen igyekeznek tenni. Ennek ellenére sok a lopás.
“Jelentős erőkkel őrizzük a sírkerteket: napi 24 órában vigyáz rájuk egy biztonsági cég. Néha azonban ez sem elég, de nem csinálhatunk börtönt a temetőből – nem állíthatunk minden sarokra őrt, és szögesdróttal sem vehetjük körbe a területet. Bekamerázni sem volna egyszerű” – fejtette ki a vezérigazgató-helyettes. Megjegyezte, Olaszországban, ahol ember nagyságú bronzszobrok állnak a sírok mellett, nincs szükség azok őrzésére. A portás reggel kinyitja a temetőt, este bezárja, egyéb biztonsági intézkedés felesleges.
A tolvajlás jelen van, de elfogások is akadnak. A legutóbb nyakon csípett elkövető két vázát akart ellopni, de nem járt sikerrel – tette pedig szinte semmilyen retorzióval, hiszen az eltulajdonított tárgyak értéke alacsony volt. “Virágokat is szoktak elvenni mások sírjáról, a közelmúltban pedig a Budafoki Temetőben a kriptákról vittek el bronzkarikákat. Ezeket a tolvajok csak mélyen a piaci ár alatt tudják értékesíteni, pótolni viszont nagyon drága, hiszen a karika eredetileg a kőlapba van öntve. Nem is beszélve arról, mennyire kegyeletsértő.”
Sok a táskatolvaj, ők a sírokon hagyott értékekre pályáznak – Somogyi a közelmúltban a Csepeli Temetőben figyelmeztetett egy idős asszonyt, aki vízért ment, hogy ne hagyja őrizet nélkül retiküljét. A néni annyit válaszolt: tudom, már kétszer ellopták. A tolvajok magányos harcosok: olyan fiatal emberek, akik megközelítik áldozatukat, majd a pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználva odaugranak, és elrohannak a felmarkolt értékekkel.
“Mire a kerítésig elérnek, mindent eldobnak, ami alapján azonosíthatóak lennének. Megjelenésük alapján nem feltétlenül lehet rájuk ismerni, van, aki még virágot is hoz. Már van együttműködésünk a rendőrséggel és polgárőrséggel is, ami jól működik, de nem véd meg mindentől. Két hónappal ezelőtt a Cinkotai Temetőben az egyik épületről az ereszt is ellopták.”
Gyakran találkoznak olyan csalókkal is, akik odamennek a nyughelyeknél tartózkodó családtagokhoz, és erőszakosan arra akarják rávenni őket, hogy csináltassák meg a sírkövet, amely – szerintük – rossz állapotban van. “Hiába védekezünk ellenük lakossági tájékoztatással, szórólapokkal, így is van, aki előleget ad nekik az elvégzendő munkára. Aztán persze sosem látja viszont. Ez is a megélhetési bűnözés egy fajtája.”
Lelkiismereti kérdések
Jó esetben szeretteink sírjának meglátogatása tradíció, amely egy normális család életében jelen van, és nem pusztán egy kötelesség teljesítése – vélekedik a vezérigazgató-helyettes. A gesztus azonban őszintébbnek hatna, ha nem csak évente egyszer mennénk temetőbe, hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket.
“Nyolcvan évvel ezelőtt ha valaki elhunyt a családban, mindennek megvolt a rendje. A halottat megmosdatták, felöltöztették, felravatalozták a tisztaszobában és virrasztottak vele, majd eltemették. A gyerekek látták, hogyan zajlanak a dolgok, és hogy a halál az élet része.” Hozzátette, nem gondolná, hogy az elmúlásnak napi szinten jelen kell lennie, de a hozzáállásunk sokat változott, amióta többen halnak meg kórházban – ezzel pedig együtt jár, hogy nem vagyunk ott a halál pillanatában.
Kegyeleti kultúránk egyre személytelenebb, amely részben az anyagi nehézségekre is visszavezethető. “Sokkal nagyobb arányban választják az emberek a hamvasztásos, mint a koporsós temetést. Az esemény sokkal személytelenebb lett, és valahogy hihetetlen, felfoghatatlan is az emberek számára, hogy aki még egy hete lélegzett, akivel beszélgetett, annak már csak a hamvai maradtak az urnában.”
Nem csak zokogni
A temetkezési intézet szemléletformáló tevékenységet is végez, annak érdekében, hogy a temetők ne számítsanak tabunak, vagy ijesztő helyeknek. “Jó lenne, ha az emberek tudnák, hogy a sírkertekbe nem csak azért lehet jönni, hogy a szeretteik nyughelyénél zokogjanak, aztán pánikszerűen hazameneküljenek. Itt sétálni, emlékezni is lehet” – hívta fel a figyelmet Somogyi.
Kiemelte: a Fiumei úti Sírkertben például idegenvezetők viszik körbe az érdeklődőket, megmutatva nekik a haza nagyjainak nyughelyét, és a temető botanikus kertjét. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület évek óta szervezi a Fülemülék Éjszakáját, de a Csend Napja is sokakat vonzott már a temetőbe. Az érdeklődők az Európában egyedülállóan gazdag Kegyeleti Múzeumot is megtekinthetik.
aki temetőből lop azt a helyszínen el kellene ásni élve
ja, és biztos norvég szokás temetőben lopni
>Hiába védekezünk ellenük lakossági tájékoztatással, szórólapokkal, így is van, aki előleget ad nekik az elvégzendő munkára. Aztán persze sosem látja viszont. Ez is a megélhetési bűnözés egy fajtája.”
Megélhetési bűnözés, mi? Akinek erre ereje van, annak ereje lenne dolgozni is! A legundorítóbb dolog a gyászolókat (vagy betegeket, haldoklókat, gyengéket) kihasználni, átverni, ezt senki se nevezze “megélhetési” bűnözésnek!
Az is lopás, amennyibe egy temetés kerül!
Amúgy a temetői lopások egy részét az ott dolgozók követik el, zárás után.
zed! Egyetértek abban, hogy a temetés talán a leggusztustalanabb állampolgári kifosztás. A hozzátartozók egyre kisebb hányadának nem futja rá. A koporsós temetés mind ritkább. Elterjedőben van, hogy az urnákat – szertartás nélkül – hazaviszik.
Akinek nincs pénze, helyettük az önkormányzatok finanszírozhatják a nincstelenek utolsó útját.
Halottak napja Csepelen 2010
“Kegyeleti kultúránk egyre személytelenebb, amely részben az anyagi nehézségekre is visszavezethető. “Sokkal nagyobb arányban választják az emberek a hamvasztásos, mint a koporsós temetést. Az esemény sokkal személytelenebb lett, és valahogy hihetetlen,”
-Talán, ha nem minden az anyagi haszon szerzésre hegyeződne ki, ahogy zed szerint: is említette, megmaradna a temetés kegyelete…
-De sajnos (jó tudom, minden pénzbe kerül) ameddig az anyagi szemlélet van előtérbe helyezve és egy temetésnél is sajnos ez az elsődleges, addig…
“A temetkezési intézet szemléletformáló tevékenységet is végez, annak érdekében,”
-Sajnos évek óta járok vidéki temetőkbe, de hát nem igaz…nincs őr, nincs záróra, aki autóval szeretne bemenni bemehet…mindenki vigyáz a rendre, betartják a hallgatólagos helyi szokásokat. A másik helyen, igaz az kisebb temető, de ott is a gereblyék, locsoló kannák egy helyre lerakva, használhatja bárki csak vissza mindent a helyére, úgy ahogy volt. A temető az szent és sérthetetlen (legalábbis annak kéne lenni) nincs olyan, hogy megélhetési bűnöző ezt a fogalmat egyszer és mindenkorra el kell tiporni avval együtt aki ezt a magyar nyelvbe bevezette Ilyen szociális háló mellett “csak” bűnöző létezik amit kő keményen torolni kell…
-Lassan Halottak napján a temető körül a cukorkaárus mellett megjelenik a céllövölde és a körhinta is…így lesz szép a megemlékezés…ez is mind mélyíti a temető kegyeleti tekintélyét…
-“Anyu…mikor megyünk már a temetőbe
olyan finom törökmézest vettél a múltkor is…meg lufit is vegyél…meg vattacukrot is…”
Szomorú a tény, de igsz…. 🙁
Egy hete jöttem vissza Hollandiából és fantasztikus dolgot tapasztaltam:
Először is utaztam a vonaton és egy pasas véletlenül elhagyta a tárcáját, majd egy helybéli nő alig győzte utána vinni.
A második meglepetés, hogy egy idősebb hölgyet megkérdeztem, hogy hogyan jutok el A-ból B-be és bár nem tudta, ott hagyta rám a cuccát, hogy megkérdezze és segítsen nekem.
A harmadik pozitív dolog, hogy alapjában véve minden ember kedves, segítőkész és jó érzés volt köztük lenni (rossz napjaimon még én is tanulhatnék tőlük)… bicikliznek, dúdurásznak de a legfontosabb, hogy sütött róluk “jól érzem magam” feeling!
Legyen ez pozitív példa mindannyiunknak! 😉
Lehet hogy csak besütiztek az ebéd után. 🙂
A csepeli temetőben nem volt “rendszerváltás”.
A szüleim sírjának lejárt a 25 “bérlete”.Kifizettem,a hosszabbítást.Rá 6 hónapra az öcsém hirtelen elhúnyt.Újra ki kellett fizetni a 25 éves bérletet.Csak azt nem értem,hogy ilyen árak mellett miért ennyire elhanyagolt a temető?
Még megjegyezném,hogy az ott dolgozó hölgyekre ráférne egy kis illemtan.
Pl. amikor egy temetés adatait veszik fel,ne lógjon a szájukban a cigaretta.
Gordon!
…vagy akár az ebéd előtt is! 😉
Egyébként a coffeeshop-ok látogatói főként külföldi emberek és nem a helyi lakosok. De a liberalista gondolkodás és a szabadság korlátozatlansága miatt nem érzik, hogy feszegetni kell a határokat…szerintem! 🙂
Sajnos a közelmúltban haláleset fordult elő az ismeretségi körömben.Hamvasztás történt,és a hamvakat szerették volna hazahozni.Ez idáig rendben is van csak!!!!!!!!!!!!Megkérdezték a családot zsákot hoztak-e a hamvaknak??????????!!!!!!!!!És ez megtörtént!!!!!!!
Nyiregyházán több embert zártak be a temetöbe, mert záróráig nem jöttek ki!
Azt hitték választáson vannak?
Szokásos idióta komcsi duma.Évente egyszer,nov.1-én nem lehetne kivételt tenni?
Királyerdei!
Még egy! Idén már nem volt központi megemlékezés a 301-esben?