Csepel.info
Pénteken délelőtt kísérték utolsó útjára Csizmadia Károlyt. A Karcsi bácsi temetéséről itt nézhetik meg Ábel Attila fényképeit.
Csepel volt fideszes önkormányzati képviselőjéről, a Csepelért díj, valamint a Csepeli Nívódíj kitüntetettjéről a Csepp TV is megemlékezik 18.35-kor. (Ismétlés: 2010. szeptember 4., 10.15) Karcsi bácsi a vele készült interjúban mesél életéről, a gyárról, a megpróbáltatásokról, a családról. Az alábbiakban Németh Szilárd országgyűlési képviselő búcsúzását olvashatják.
Tisztelt Gyászolók!
A csepeli Fidesz-KDNP képviselői, munkatársai, tagsága és támogatói nevében búcsúzom Csizmadia Károlytól, a csepeli Fidesz szellemi alapítójától, tiszteletbeli elnökétől, mindannyiónk Karcsi bácsijától.
Kedves Karcsi bácsi!
Amikor utoljára találkoztunk, Te már a János kórházban feküdtél. Felültél, próbáltad egy kicsit rendbe tenni magad, és éreztem a hangodon, hogy meghatódtál. Mi is így voltunk ezzel, bármennyire is próbáltuk eltitkolni.
Néha, miközben a gyárról vagy a háborúról meséltél, próbáltam elképzelni az ifjú Karcsi bácsit. A férfikora hajnalába lépő kifutó fiút, a gyár munkását, a fiatal idomszerészt vagy a mérnökembert. Ilyenkor mindig láttam mögötted a gyárat, a Szent Imre teret vagy Csepel különböző részeit. Csak az ifjú Karcsi bácsit, azt nem láttam, azt nem tudtam elképzelni.
Ilyen ez. Nekünk már csak az érces hangú, bölcs és megfontolt ember, „az öreg” voltál – ahogy viccesen Te is nevezted magad. A Fidesz csepeli alapító tagja, örökös tiszteletbeli elnöke, aki gyengébb pillanatainkban is mindig irányt mutatott, aki Csepel és a gyár minden sarkáról, épületéről tudott valamit mesélni.
Nagy űr marad utánad. Nincs már, aki olyan tudást és tapasztalatot adna nekünk, mint amit Te adtál.
De jól tudom, nem csak a közéleti ember voltál, nem csak a kimért beszédű képviselő, aki ha megszólalt, egyszerre csend lett a teremben.
Egy alkalommal, amikor már nagybetegen meglátogattunk, egy fényképekkel teli tablót láttunk a szobád falán. Ez egy kis dicsőség-tabló, ha jól emlékszem, valami ilyesmit mondtál róla. Csillogott a szemed, széles mosoly jelent meg az arcodon, a tablón pedig ott voltak szemed fényei, büszkeségeid: az unokák.
Ilyen ember voltál. A szerető férj, aki még oly betegen is a feleségéért, élete párjáért aggódik. A gondoskodó apuka és nagypapa, akinek megcsillan a szeme, el-elcsuklik büszke hangja, ha az unokáiról beszél. A közember, aki még utolsó találkozásunkkor is a terveiről beszélt. Ez voltál mind, egyszerre.
Egyszeri és megismételhetetlen.
Így fogunk rád emlékezni. Így maradsz meg mindörökre bennünk, mint bölcs beszédű barát és tanácsadó, szerető férj, mosolygó nagypapa.
Isten veled, Karcsi bácsi! Nyugodj békében!
Kedves Karcsi bácsi! Nyugodj békében!
Karcsi bácsi! Ismertelek, szerettelek. Csepel igaz fia voltál. Nyugodj békében!