Közgazdasági nulla a gyurcsányi adócsomag

Index.hu

Túl sokat visz

Propagandából jeles: 2006-2007 között hat százalékos volt a tehernövekedés, a Gyurcsány Ferenc által megjelölt teherenyhítés ennek egyharmada, 2 százalék

Neves adószakértőknek rossz érzésük van a 2009-es adóváltozások kapcsán, hallva Gyurcsány Ferenc kormányfő tegnapi “vitaindító” előadását. Csúszásra gyanakodnak, a versenyképesség érdemi javításának elmaradásától félnek, átgondolatlan mellékhatásoktól rettegnek. Az időhúzás a kormánynak azért is jó, mert elfedi azt, hogy a koalíciós pártok és a kormány még egymás között sem intézték el a dolgokat.

Csalódást keltett neves adószakértők között az a három adócsomag – beleértve a körítést is -, amelyeket Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vázolt fel tegnap azzal az üzenettel, hogy azok a kormány elképzelései és ezennel indulhat a nagy szakmai-társadalmi konzultáció a 2009-es adócsomagról. És még finoman fogalmaztunk.

Hiába tárta a nyilvánosság elé a miniszterelnök a három adócsomagot mint olyan elképzeléseket, amelyek a kormányzaton belül ilyen-olyan szinten megfogalmazódtak, az az érzése László Csabának, a KPMG partnerének, hogy politikai szinten nem jutottak az egész kérdés végére, nincs még minden lejátszva. A volt pénzügyminiszter az elhangzottak és az elmúlt hetekben keringő hírek alapján azt gyanítja, sem az alapvető irányokról, sem a mozgástér nagyságáról nincs továbbra se egyetértés a kormány és az MSZP-frakció, illetve a kisebbik koalíciós párt között.

Emlékeztetőül: tavaly nyáron a koalíciós szerződés kiegészítésekor abban állapodtak meg a szocialisták és liberálisok, hogy január végéig megállapodnak a 2009-es adócsomag tartalmáról és akár már februárban a parlament elé is kerülhet a törvényjavaslat, tavasszal pedig az Országgyűlés szentesíheti az adóváltoztatásokat. Idén év elején előbb februári megegyezésről beszéltek kormányzati tisztségviselők, aztán már határidőt sem mertek szabni.

Gyurcsány kijelentései alapján a legújabb menetrend szerint egy-két hónapon át folyik majd a nagy “kibeszélőshow”, a kabinet széles körű társadalmi-szakmai vitát kezdeményez a tervekről, sőt, más ötletekre is nyitott. Április végéig a kormány döntést hozna (június közepéig pedig törvény is születhetne), de ha még tovább akarnak egyeztetni az érintettek, akkor ennek sem lesz akadálya.

Készüljünk fel, lehet, hogy megint csak ősszel lesz törvény

Tavaly a kormányzat magának szabott határidőt, amikor január végét jelölt meg a megállapodás megszületésére, tehát tisztában kellett lennie a különféle szintű egyeztetések időigényével – emlékeztet Vámosi-Nagy Szabolcs. Az Ernst & Young adószakértője hozzáteszi: az elmúlt hetekben is számos egyeztetés zajlott érdekképviseleti vezetők és a kabinetet képviselők között, a versenyképességi kerekasztal is letette az asztalra javaslatát. A különféle ötleteket, elképzeléseket, lehetséges irányokat a kormányzati vezetés márcsak ezért is ismeri, nem szerencsés tovább húzni-halasztani újabb konzultációkkal az ügyet, a kabinetnek végre valami mellett le kellett volna tennie a voksát – állítja határozottan a szakember.

A kilátásba helyezett megbeszélések időt emésztenek fel, ebből is kiindulva László Csaba is hasonlóképpen látja a helyzetet és csodálkozna azon, ha a parlament tavaszi ülésszakán elfogadnák a törvényt az adómódosításokról.

Az előttünk álló viták kapcsán másra helyezi a hangsúlyt Oszkó Péter. A Deloitte elnök-vezérigazgatója azt emeli ki, hogy évek óta vár arra az adószakma, hogy valódi egyeztetések történjenek, és most ennek a lehetősége fennáll.

Ez nudli

Bár több javaslat fut még, de a kijelölt mozgástér, vagyis a lehetséges tehercsökkentés mértéke szinte semmi – értenek egyet adószakértők. 2006-2007 között hat százalékos tehernövekedés következett be (a GDP-arányában mérve az elvonási szintet ez 2 százalékpontnyi emelkedésnek felel meg), ezzel szemben a Gyurcsány Ferenc által megjelölt teherenyhítés annak egyharmada, 2 százalék (ami a GDP-ben 0,6-0,7 százalékpontos lefaragásával egyenértékű) – támasztja alá véleményét Vámosi-Nagy Szabolcs. Sietve hozzáteszi: márpedig ilyen kis könnyítés esetén eleve kétséges, hogy megéri-e egyáltalán annyira felforgatni az adórendszert, ahogyan az egyes adócsomag-változatok előirányozzák. Minden verzió bonyolítja a rendszert, pedig emlékezzünk rá, pár hónapja még a kormányzat is a – valóban – túlbonyolított adórendszer egyszerűsítése mellett kardoskodott, mondja az adószakértő.

Az Ernst & Young adószakértőjéhez, valamint Oszkóhoz hasonlóan László Csaba sem tartja versenyképességi szempontból átütő erejűnek a miniszterelnök által felvázolt csomagot, bármelyikről is legyen szó. A KPMG partnere kifejti: attól, hogy a GDP-arányos terhelés 0,6-0,7 százalékponttal csökkenne 38-39 százalék körüli szintről, azzal Magyarország a külföldi tőke szemében nem lesz vonzóbb, pláne úgy, hogy például a szlovákoknál 30 százalék körüli elvonási szint van. Ráadásul a 0,6-0,7 százalékpontos mérséklés egy része a lakosságot hozza közvetlenül kedvezőbb helyzetbe, továbbá az egyik változat a cégekre kiszabott különadót csak két lépcsőben akarja megszüntetni. Ettől nem fog egy amerikai vagy távol-keleti cégvezető hanyatt esni és rögvest Magyarországra telepíteni a cégét.

Van olyan érzése az embernek látva az egyes ismertetett csomagokat és ismerve a körülményeket, hogy a kormány valójában melyik csomagot akarja, de valamilyen – akár látszat- – egyeztetéseket folytat, amely ugyanarra a végeredményre vezet majd. Erre utal egyébként az is, hogy a kormányfő tegnap előadásában finoman jelezte, ő inkább a legkisebb elvonásmérséklést jelentő, az alacsony keresetűeknek és a mikro-, illetve kisvállalkozásoknak kedvező csomaggal szimpatizál.

Most fehérítünk vagy feketíteni akarunk?

A három csomag valójában két alapkoncepciót takar – mondja Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója. A szuperbruttósítás pakkja és az szja-központú csomag a foglalkoztatottak szélesebb körét, de azon belül is leginkább az átlagjövedelemet, illetve afelett keresőket hozza kedvezőbb helyzetbe, míg a célzott járulékcsökkentés csomagja – mint említettük – látszólag az alacsony jövedelműeknek, valójában inkább a mikro- és kisvállalkozásoknak kedveskedne. Ez az összehasonlítás azonban elfedi azt a problémát, ami miatt igazából ténylegesen szükséges az adórendszer átalakítása, hiszen nem sok szó hangzott el arról, hogy az egyes csomagok hogyan befolyásolják, kezelik a fekete- és szürkegazdaságot – állítja a szakember.

Szerinte feltétlenül vita tárgyát kell, hogy képezze, indokolt-e az, amit a kormány által vélhetően preferált alapkoncepció képvisel, nevezetesen, hogy tovább növeljük az eddig is hatalmas különbséget az alacsonyabb és a magasabb jövedelműek adóterhelése között, ezáltal is serkentve a magasabb jövedelmek eltitkolását. Ráadásul ezzel egyidejűleg ez a javaslat az egyébként alacsonyabb jövedelemszintet bevalló és azon is alacsonyabb adóterheket megfizető mikro- és kisvállalkozásokkal szemben érintetlenül hagyná és így még hátrányosabb helyzetbe hozná azokat a nagy munkáltatókat, akik eddig is szabályosan igyekeztek teljesíteni a foglalkoztatásra eső közterheket és ezen adóbevételek nagy részét biztosították.

A helyes kérdés tehát nem az, hogy az alacsony vagy a magasabb jövedelműeknek akarunk kedvezni, hanem, hogy a legálisan adózók, vagy az alacsony jövedelmet bevallók számára akarunk előnyöket biztosítani. Nem árt észben tartani azokat a nemzetközi, elsősorban régiós versenytársaink tapasztalatait is, amelyek szerint ha a teherkönnyítés az átlag feletti bérrel rendelkezőket találja meg, az a gazdaság és a foglalkoztatás fehéredését vonja maga után – ad kitekintést Oszkó Péter.

Nincs épkézláb csomag jóléti kiadáscsökkentés nélkül

A kormányfő az adócsomagok ismertetése előtt ügyelt arra, hogy a túlzottan vérmes várakozásokat lehűtse. Levert olyan cölöpöket, amelyek jól behatárolják a mozgásteret: említést tett arról, hogy nagy mértékű és széles járulékcsökkentésről ne is álmodjunk, a 14 ezer milliárd forintra rúgó államháztartási kiadás legnagyobb szeletét kitevő, a kiadások háromötödét jelentő jóléti kiadásokhoz a kabinet nem hajlandó hozzányúlni.

Márpedig egy valamire való adócsomaghoz, egy érzékelhető versenyképesség-javításhoz a jelzett mozgástér többszöröse kell, 200-250 milliárd forint helyett 8-900 milliárd forint szükségeltetik ehhez, így egy negyedik csomagot lenne tanácsos kidolgozni – javasolja László Csaba.

Ez pedig nem megy anélkül, hogy ne faragjon le a kormány néhány tételből a jóléti kiadásokon belül. Vámosi-Nagy Szabolcs szerint van még tér a vállalatoknak nyújtott állami támogatásokon belül is, érdemes lenne azokat megkurtítani, mert az uniós átlag két-háromszorosát elérő apanázst ad az állam többek között a közúti és vasúti közlekedési ügyeket, távközlést, mező-, erdő-, hal- és vadgazdálkodást, többcélú fejlesztési ügyeket, egyéb gazdasági tevékenységeket felölelő gazdasági funkciókra.

Forrás és további részletek: Index.hu

Itt lehet hozzászólni !