Origo, Csepel.info
Manapság is nehéz állást találni
“Állásinterjún jártunk” című sorozatunk második állomása egy csepeli ingatlaniroda, ahol kollégánk álruhás álláskeresőként ingatlanértékesítői munkára pályázott. Meglepetésre az ügyvezető csupán két kérdést tett fel neki, a beszélgetés 99 százalékában cégbemutató zajlott.
A fordított interjú arra mindenesetre jó volt, hogy betekintést nyerjünk az ingatlanügynökök világába. Itt is a számok diktálnak: vállalkozói státusz, fizetés jutalékos rendszerben a behozott és eladott lakások után.
Állásinterjús sorozatunk második állomására hosszú buszút vezet. Célpontom ezúttal egy csepeli ingatlanügynökség irodája. A cég ingatlanközvetítőket keres egy internetes hirdetésben. Ezúttal is viszonylag rövid idő, 1 nap leforgása alatt már kaptam is időpontot a tulajdonostól telefonon.
A megérkezésemkor rendhagyó póló-zakó kombinációt viselő házigazda udvariasan ajtót nyit, köszön majd beinvitál a kertes házba. Mielőtt belépnék a bőrfoteles nappaliba, azonnal kék cipővédő zacskót húzat a lábamra – olyasmit, mint amit a kórházak intenzív osztályait látogatóként felkeresőknek kell viselniük. “Ilyet munkába is vinniük kell magukkal az értékesítőknek, hogy a lakásnézőbe érkezők használhassák. Rosszul venné ki magát, ha az érdeklődők minden alkalommal bepiszkítanák a tulajdonosok szőnyegeit”- fűzi hozzá később magyarázatképpen. De ne szaladjunk ennyire előre. A nappaliba lépve, az asztalnál ülve éppen egy új kolléga viszi be ingatlanok képeit a számítógépbe. Egy másik eközben éberen figyeli a monitort. Aztán váltanak néhány szót az éppen alakuló ügyletek állásáról. A tulajdonos jó híreket kap. Úgy tűnik, az üzlet alakul. Majd végre megkezdődhet a beszélgetés.
Nem a diplomán múlik a siker
“Foglalkozott már ilyesmivel korábban?” – hangzik a tulajdonos első kérdése. Megint csak bebizonyosodik az az álláspiaci alapigazság, miszerint nem árt már diákként értékesítési munkát vállalni. A főiskolásként szerzett, hasonló jellegű szakmai tapasztalat, ami egyébként valós – ebben a szituációban kincset ér. A tulajdonos mindezt pozitívan nyugtázza. Majd néhány szó esik formálisan a diplomáról. Csak a rend kedvéért kérdezi, van-e valamilyen. Én persze válaszolok, természetesen van. “Igaz, végső soron teljesen mindegy, hogy van vagy nincs. Az ingatlanozás az egyik olyan szakterület, amit legjobban menet közben lehet elsajátítani. Úgyis csak a helyszínen látni a lehetséges buktatókat.”
A válság hozadéka: tisztul a szakma
Ezt követően a vezető végérvényesen átveszi a szót, több kérdés már nem hanguik el. “Szeretek beszélni, sokat is szoktam, mondják” – jegyzi meg. Aztán ígéretéhez híven órásmonológ következik a cégről, a struktúráról, az elvárásokról, az itt uralkodó szemléletmódról. Kicsit monoton stílusban, de vitathatatlanul bő tartalommal. Közben arra is felhívja a figyelmet, hogy az ingatlankereskedés igen kétesélyes szakma. “Ez tipikusan az a szakma, ahol nagyon kileng az inga a szélsőségek irányába – már az anyagiakat illetőleg. Vannak több éves tapasztalattal havi több millió forintot keresők és olyanok, akik még a minimálbért sem szedik össze és aztán motiválatlanul, véglegesen otthagyják a szakmát. És, bár a válság némiképp bedöntötte ezt a piacot, annyi pozitív hozadéka van, hogy érezhetően tisztul a szakma. Nem alkalmas ugyanis a feladatra boldog-boldogtalan. Csak a tényleg rátermettek maradhatnak.” Akik nála átlagosan havi bruttó 400 ezer forint körül kereshetnek. De az összeg a megszerzett rutinnal egyre nőhet, hiszen a cég fő célkitűzései közé tartozik minél több prémiumkategóriás – 20 millió forint feletti ingatlan eladása.
Távmunkában hatékonyabb dolgozni
A tulajdonos hamar beavat jövőbeli terveibe is.”Úgy döntöttem, hogy Magyarországon, az elsők között fogom megreformálni a szakmát. Az újítás végső soron az, hogy a munka ezentúl otthonról zajlik majd. Az értékesítői tevékenység nem attól hatékony, hogy rendszeresen berángatom az ingatlanosokat az irodámba – hanem attól, ha látom a kézzelfogható eredményt. Heti egy darab, 1 órás találkozó – amelyen a kollégák tapasztalatot cserélhetnek és az újak tanulhatnak a régebben itt lévők esettanulmányaiból – bőven elegendő.
Az eladás pszichológia: így ne rontsuk el
“Emellett rendkívül fontos számomra a hatékony team-munka és a bizalom. Mert az értékesítés – pláne az ingatlanoké – tényleg nem olyan feladat, amit egyedül is jól el lehet végezni. A ház önmagában tárgy, épület. Nem tud szót emelni magáért – minden azon múlik , ki mennyire képes jó benyomást tenni a vevőkre és segíteni őket a lakásvásárlásban, a végső döntés meghozatalában. Rengeteg értékesítő akkor bukja el az üzletet, amikor – már a zsebében érezve a jutalékot – sürgetni kezdi a vásárlót, hogy lépjen. Aki persze ettől visszariad és önigazolásként végigjárja a szomszédokat, akik persze szépen le is beszélik a betervezett ügyletről, a hitelfelvételről. Az eladás pszichológiai folyamat, nem várt akadályok is közbejöhetnek.”
Egy-két betlis hét belefér
Visszautalva a csapatmunka fontosságára, a cégvezető kihangsúlyozza: a csapatteljesítmény senkinek nem lehet kibúvó a munka alól. Hiszen mindenkinek egyéni teljesítmény alapján kell majd végső soron megélnie. “Olyan ez egy kicsit, mint egy házibuli. Ha valaki egyszer-kétszer nem hoz semmit, az még elmegy. De tartósan a többiekre hagyatkozni nem lehet. Szóval heti 2 ingatlant mindenképp fel kell venni és el kell majd kezdeni árulni”- mondja mintegy magyarázatképpen a céges rendszer működésének elemzésekor. A cég tudniillik 3 százalékos jutalékkal dolgozik. Ebből az értékesítő az összeg felét kapja kézhez, ha létrejött az üzlet. De a jutalék 10 százaléka a már behozott, de még nem eladott ingatlan után is jár az értékesítőknek – viszont az általa behozott ingatlant már a kolléga is értékesítheti. Az információt bőkezűen mérő tulajdonostól mindenesetre plusz pontot érdemlő gesztus, hogy ellenszolgáltatás nélkül vállalja a leendő kollégák betanítását. “Ingyen tanítok be mindenkit – rengeteg iroda azonban pénzt kér az oktatásért.” Mint megtudjuk, nem ritka az olyan iroda sem, amelyik 30-50 ezer forintot kér az egy-két napos gyorstalpalókért. És ezután is információk a tulajdonostól végestelen-végig…
Fordított állásinterjú volt
A rendhagyó és fordított állásinterjú – melynek során a cégvezető öntudatlanul is úgy viselkedett, mintha ő adná az interjút és nem az én szakmai alkalmasságomat szeretné jobban felmérni – ezzel véget is ért. Végül az információáradattól zúgó fejjel szédelgek ki a kapun. Hát, ennyi elég volt…
Takács Gabriella
Érdekes és tanuságos ez a cikk. Ha egy vállalkozó, mint pl. egy ingatlanos cég vezetője tukmálja a munkát az állást keresőre. Egy kicsit is értelmes álláskereső szerintem úgy 5 percen belül leveszi, hogy nem megy az üzlet, s talán Te hozol valamit a konyhára, hogy legyen miből nylon zacsit venni a cipőkre. Teljesen nyilvánvaló, hogy hazugságokkal tömi a jövedelemszerzést illetően, hiszen minden média attól harsog, hogy áll az ingatlanpiac, mert nincs fizetőképes kereslet. Hát úgy látom, igencsak van mitől megtisztulnia az ingatlanszakmának, amit – lássuk be – társadalmi szinten valamiért nem fogadnak el. Furcsa, pedig jó esetben az ingatlanos ingencsak sokat dolgozik a “talán” fizetéséért, a másik oldalról pedig nemzeti sporttá vált, hogyan verjük át a szerencsétlent, aki esetleg már hónapok óta egy fillért sem vitt haza a családjának, a gyerekeinek. Úgy gondolnak rá, mint valami ragadozó vércsére, aki el akar venni a pénzükből, “meg akarja károsítani” őket, nem pedig egy szerződött partnerre, aki teljesítette a megbízását, és hát a szerződés szerint – ha fáj, ha nem – ki kellene fizetni a jutalékát.
Tény, hogy sok kókler próbálkozik ezzel a munkával, ami talán az ilyen tuszmákolós munkaerővadászoknak is köszönhető, viszont az ügyfeleik nagy részének sem kell becstelenségért a szomszédba mennie…
Ennél érdekesebb volt, amikor a csepeli Munkaügyi Központban egy ingatlanközvetítő cég csoportos tájékoztatót tartott állás kinálattal a regisztrált munkanélkülieknek és ott többször is elhangzott, hogy nem bejelentett, de néhány hónapig vállalkozóit se kell kiváltani, majd ők számláznak , ha van eladás ….ott volt a központ munkatársa is, aki köztisztviselő.
Természetesen a Bajnai időszakban volt…
panelproli! Még mindig az van! Egy hét múlva már újak lesznek, akkor jelentsd be, hogy újabb csontváz bukott ki a sifonérbúl!
Ideje lenne.Pl.elmesélni,hogy anno hogy lehetett benzinkutas állást kapni komonistáéknál az Áfortnál?Esetleg milyen gebines kocsmát lehetett kapni és mennyiért Boros elvtársnál?