Nyolcvan éves a Csepelen talált bomba, és még mindig veszélyes

Csepel.info

B–24 LIBERATOR

Ahogy arról a csepeli önkormányzat fontos közleményt is kiadott, a Csepeli Szabadkikötő területén, a Petróleum öbölben, kotrás során egy II. világháborús, egy tonnás amerikai rombolóbombát emeltek ki. A bombának két gyújtószerkezete van, ezek ma is működőképesek lehetnek. Hatástalanításuk 2024. december 20-án, pénteken, 9:00 és 14:00 óra között történik: erre az időre lezárják és kitelepítik a Csepeli Szabadkikötőt, a Csepel Művek és az Ófalu jelentős részét.

Most arról írunk, hogyan került a Petróleum öbölbe ez a 200 fontos, azaz több mint 900 kilós, két gyújtószerkezetes romboló bomba.

A második világháború során 1944. április 3-án érte Budapestet az első – angol – légitámadás, amely főleg Csepel és Pesterzsébet nagyüzemei ellen irányult. A támadás súlyos károkat okozott: a csepeli Weiss Manfréd Repülőgépgyárban nyolc napra megbénult a termelés. A legnagyobb veszteség a Ferencvárosi pályaudvart és környékét érte. A váratlan támadásnak több mint ezer halottja és félszáznál több sebesültje volt, míg az ellenséges kötelékek 24 gépet vesztettek.

Ezután rendszeressé váltak az angolszász és a szovjet légi haderő bombázásai, amelyek a korabeli országterületeken mintegy 20 ezer halálos áldozatot követeltek. A honi légvédelem 825 magyar vadászgépet vetett be, amelyek körülbelül 130 szövetséges gépet lőttek le, míg a légvédelmi tüzérség mintegy 150 támadó gépet semmisített meg. Ez ugyanakkor nem volt elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a szövetségeseket a legnagyobb ipari komplexumok megsemmisítésében. A csepeli gyár története már a végzetes bombázás előtt is szomorúan alakult, hiszen a német megszállás során a tulajdonosokat letartóztatták, és az SS vette birtokba az üzemet.

1944 nyarán már gyakorinak számítottak a légitámadások, ráadásul ezek sokszor az egész fővárost érintették, és az éjjel-nappal hulló bombaesőben sok civil vesztette életét. Július 27-én reggel fél tízkor megszólaltak a szirénák Budapesten; néhány perccel később feltűntek Csepel fölött a repülő erődnek „becézett” B-17-es bombázók. Az első hullám szőnyegbombázása telibe találta az üzemet, a harckocsigyártó részleg szinte teljesen megsemmisült. A második hullám pilótái már csak a füstöt látták, de ez sem akadályozta meg őket, hogy újabb robbanótesteket dobjanak le a Weiss Manfréd Művekre.

Így emlékeznek a szemtanúk

A 89 éves Nógrádi László így emlékszik vissza a bombázásokra: „Nem egészen kilencéves voltam 1944. április 3-án, amikor először bombázták Csepelt. A II. Rákóczi Ferenc út 45. szám alatt, egy hosszúkás családi házban laktam a szüleimmel. Egy katolikus általános iskola harmadik osztályába jártam, amely a Táncsics Mihály utcában volt, s ahol előre felkészítettek minket, mit tegyünk légiriadó esetén. Többször elgyakoroltuk, hogy levonulunk a pincébe, ahol a tornapadokon minden osztálynak megvolt a helye. Egy darabig elüldögéltünk ott, aztán fegyelmezetten visszamentünk az osztályterembe. Egyáltalán nem rettegtünk, még jó bulinak is tartottuk, hogy addig sem kell tanulni. A községben háromféle hangon szólalt meg a sziréna, amiből tudtuk, mire számíthatunk. A légiveszélyre berregő, morajló hang figyelmeztetett, ez jelezte, hogy támadás várható. Légiriadó esetén nagyon erős, vijjogó sziréna szólt; akkor már mindenkinek sürgősen óvóhelyre vagy pincébe kellett vonulnia. Az utcákon közben karszalagot viselő légósok terelték az embereket védett helyekre. Olykor rövideb ideig, máskor órákig tartott a légiriadó, amelynek a végét egy elhalkuló szirénahang jelezte.

Az április 3-ai bombázás otthon ért. A házunk alatt egy jókora pince volt, oda vonultunk le a szüleimmel, nagymamámmal és másokkal is. Volt ott szék, nyugágy, és vittünk magunkkal vizet. Hallottam a robbanások tompa puffanását, éreztem, hogy a föld is megremeg, de nem minket találtak el. Nem féltem, de voltak köztünk idős asszonyok, akik remegtek és imádkoztak. Másnap az iskolában felfüggesztették a tanítást, és évzárót tartottak. A községben elrendelték, hogy a gyerekeket és az időseket vidékre, többnyire rokonokhoz költöztessék. Én Szigetújfalura kerültem, és csak 1945 januárjában tértem haza. Ott láttam, hogy a bombázók V alakban húznak az égen Csepel felé. Utóbb tudtam meg, hogy a június 26-ai bombázás során a Rákóczi úti házunkat is találat érte, de szerencsére nem sérült meg senki, mert a lövedék csak az épület egyik részét döntötte romba, a pince pedig a túlsó felén volt. A Rákóczi úton más épületekbe is bombák csapódtak. Emlékszem, volt egy ház, ahol mindenki meghalt, úgy tudom, tizennégyen laktak ott. Egy szűk pincében húzták meg magukat az emberek, de a repeszbomba pont őket találta el.”

A háború 1938-ban már a „levegőben lógott”, ezért az állami szervek megpróbáltak felkészülni a légoltalomra, felkészíteni a lakosságot a légitámadásokra – mondta el Csizmadia Károly egy 2004-es újságcikkben. “Visszagondolva erre az időszakra, sok olyan intézkedés is volt, amire utólag csak keserű mosollyal tudok gondolni. Kötelező volt például a padlásokon egy hordó vizet és egy rúdra erősített zsákszövetből álló „tűzcsapót” tartani. Ezek az ezerszám ledobott gyújtóbombák okozta tűz ellen teljesen használhatatlanok voltak.

A Weiss Manfréd gyárban kezdetben TGS (törmelék, gáz és szilánk) óvóhelyeket jelöltek ki, amik lényegében a megerősített üzemi öltözők voltak. Azt mondták a régiek, hogy sokat köszönhettek a radiátorüzem Tüzes nevű főmérnökének, aki keményen kiállt egy erősebb, akár közvetlen bombatalálat kivédésére is alkalmas bunkerrendszer kiépítése mellett. Így készülhettek el azok a földfelszín alatti és feletti, különböző befogadóképességű, masszív vasbeton szerkezetek, melyek a gyár területén egyenletesen elosztva épültek, és a mellettük lévő gyáregységekről kapták kezdőbetűjüket (F – fémmű, H – hadianyag, V – vasszerkezet, C – csőgyár, M – motorkerékpár). Olyan vastag faluk volt, hogy a kor legerősebb bombáit is jó eséllyel kivédhették. Vannak olyan többszintes bunkerek, melyek akár 5000 embernek is oltalmat nyújthattak.

A támadások délelőtt és délután, nap mint nap, szinte mindig ugyanabban az időszakban voltak, így az emberek élete is ehhez alkalmazkodott. A csepeli lakosok eleinte a Szabadkikötő, később a gyár bunkereibe menekültek, a zsidó munkaszolgálatosoknak azonban csak a gyengébb védelmű TGS óvóhelyeket volt szabad használniuk. Ha bezárták a bunkerek nehéz vasajtóit, kézi szivattyúkkal frissítették a levegőt, ami idővel forróvá és fullasztóvá vált. A leheletből kicsapódott a nedvesség, víz csöpögött a plafonról, folyt végig patakokban a falakon. A férfiak a fojtó párás meleg miatt félmeztelen, a nők kombinéban ülve, később már egymástól elkülönített termekben várták a támadások végét. De aki elérte a légoltalmi helyet, az mind túlélte a támadásokat.” – emlékezett vissza 2004-ben a történtekre Csizmadia Károly helytörténész, Csepel posztumusz díszpolgára.

Az önkormányzat közleménye:

Tisztelt Csepeli Lakosok!

Ezúton értesítjük Önöket, hogy a Csepeli Szabadkikötő területén, a Petróleum öbölben a Dunából történő kotrás során egy II. világháborús, egy tonnás amerikai rombolóbombát emeltek ki. A bombának két gyújtószerkezete van, ezek hatástalanítása 2024. december 20-án, pénteken, 9:00 és 14:00 óra között történik.

Biztonsági intézkedések:

A mellékelt térkép szerint az említett lezárásra kerül a Szabadkikötő teljes területe, a Csepel Művek nagy része, valamint a Teller Ede út Corvin csomóponttól a Szent Imre térig érő szakasza. A lezárás a HÉV működését a tervek szerint nem fogja érinteni, vagyis a közösségi közlekedés zavartalan marad.

A rendőrség és az önkormányzat szakemberei a csütörtöki nap folyamán igyekeznek minden érintett személyesen megkeresni és tájékoztatni a részletekről.

Lakossági elhelyezés: az ideiglenesen kitelepítésre kerülő lakosok számára az önkormányzat a Barba Negra-t (1211. Budapest, Szállító utca 3.) jelöli ki tartózkodási helyét a veszélyhelyzet idejére. Nem tudnak máshol tartózkodni, kérjük, vegyék igénybe ezt a lehetőséget!

FONTOS TUDNIVALÓK:

A művelet során kérjük, hogy az érintett területeken ne tartózkodjanak, és kövessék a hatóságok útmutatásait.

Ön vagy családtagja mozgásában korlátozott vagy fekvőbeteg, és a kiürítés idejére elszállításra, illetve elhelyezésre van szüksége, kérjük, jelezze a rendőrség illetékes munkatársának: Zsarnóczki László: 06 20 268 2026.

Teendők a lakásból való távozáskor:

Kapcsolják le a villanyt, zárják el a víz- és gázvezeték csapjait!

A szilárdtüzelésű berendezésekben (kályha, kandalló stb.) gondoskodjanak a lánggal való égés megszüntetéséről!

Zárják be az ablakokat, eresszék le a redőnyöket!

Zárják kulcsra a lakásajtót!

A bombahatástalanítás befejezése után haladéktalanul értesítjük a lakosságot a visszaköltözés lehetőségéről.

A TERÜLET BIZTONSÁGI ŐRZÉSE:

A rendőrség a hatástalanítás idejére a területet műveleti területté nyilvánítja. A kiürítés után a belépés szigorún ​​tilos egészen a lezárás feloldásáig.

A területre visszatérni kizárólag a területhasználati korlátozások után lehet majd.

A körzetben átmenetileg forgalmi korlátozás várható. További információk:

www.csepel.hu

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!

Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata

Itt lehet hozzászólni !