Csepel.hu
Takács Mónika nyolc éve a Csepeli Munkásotthon intézményvezetője. Személye több mint húsz éve összefonódik a nagy múltú intézménnyel.
Ahogy fogalmaz: ez a második otthona.
„Életem első hat évét Budaörsön töltöttem, szüleimmel és apai nagyszüleimmel. Meghatározó időszak volt ez az életemben, nagyon ragaszkodtam a nagyszüleimhez, sokat köszönhetek nekik. Egy német nemzetiségű általános iskolában kezdtem a tanulmányaimat Budaörsön, de a szüleim válása után édesanyámmal Pesterzsébetre költöztünk, ott folytattam az általános iskolát” – meséli Mónika.
Bár gyerekként az irodalom és történelem érdekelte leginkább, vers és prózamondó versenyekre járt, mégis úgy hozta az élet, hogy egy közgazdasági szakközépiskolában tanult tovább, az érettségivel könyvelő, vállalati tervező, statisztikus végzettséget szerzett. A sport is fontos szerepet játszott az életében, 18 éves koráig versenyszerűen kézilabdázott.
A munka világában
Érettségi után Mónika a Csepel Művek Kerékpárgyárban anyaggazdálkodóként kezdett dolgozni. „Jól éreztem ott magam, de nagyobb kihívásokra vágytam, így megpályáztam a Fotex Első Amerikai-Magyar Fotószolgáltatási Kft.-nél egy állást. Akkortájt nyílt az első, éjjel-nappal nyitva tartó üzletük a Skálában, 19 évesen odakerültem. Kemény munka volt, három műszakban dolgoztam. Időközben férjhez mentem, két fiam született.”
Ahogy Mónika fogalmaz a munka mellett már egész fiatalon meg kellett tanulnia háztartást vezetni, a gyerekeket ellátni. „Ahogy a fiúk kamaszodtak, egyre fontosabbá vált, hogy kiszámítható munkaidőben dolgozzak. Az ADU Szakképzési Központban elvégeztem egy pénzügyi ügyintéző tanfolyamot, egy könyvelőirodában szinte azonnal állást is kaptam. Majd mérlegképes könyvelői végzettséget is szereztem.”
Munkásotthon – a kezdetek
Mónika 2000-ben álláskereső lett, egy ismerőse hívta fel a figyelmét, hogy a Csepeli Munkásotthonban gazdasági ügyintézőt keresnek, jelentkezett az állásra. „Amikor beléptem a kapun, úgy éreztem hazaérkeztem. Akkori közvetlen főnököm Jánosi Ferencné, aki nagyon sokáig az intézmény gazdasági vezetője volt, úgy vett fel, hogy az utódját látta bennem. Az első tíz év a Munkásotthonban a tanulásról és a felkészülésről szólt. Megismertem a házat, valamennyi területet, betekintést nyertem a hétköznapokba. Hamar felmértem az itteni sajátosságokat, úgy gondolom sok újítást is hoztam. Felismertem, mely kezdeményezések lehetnek sikeresek, melyek azok, amik nagyobb erőfeszítést igényelnek. Mindig hálás voltam Nagy József igazgató úrnak és a kollégáimnak, mert nem csak szakmailag, de emberileg is sokat kaptam tőlük.”
Mónikának 2005-ben megszületett a kislánya. 2009-ben államvizsgázott a Berzsenyi Dániel Főiskola művelődésszervező szakán. Ugyanebben az évben gazdasági vezető, majd egy évvel később igazgató-helyettes, 2016-tól pedig a Munkásotthon intézményvezetője lett.
„A második tíz év nehéz, küzdelmes időszak volt. Napról-napra alkalmazkodni kellett a megváltozott körülményekhez. Ezt csak fiatalos, lelkes lendülettel, nyitott szemlélettel és sok segítséggel lehetett végigcsinálni. A támogatások egy csapásra megszűntek, de tovább kellett működnünk, dolgoznunk. A nehézségek ellenére azonban érdemes volt kitartani és átvészelni ezt a periódust. Hálás vagyok a csepeli önkormányzatnak és nagyon örülök az együttműködésünknek, mely 2020 óta töretlen és egyre erősebb. Nagyon jó viszonyt ápolunk, egymást segítve dolgozunk a kerület kulturális életéért. Az a cél vezérel, hogy ez a kiváló kapcsolat megmaradjon, tovább mélyüljön” – hangsúlyozta.
Tervek, Programok
A Munkásotthon terveiről kérdezve Mónika elmondta, sokféle program van az idei repertoárban, ugyanakkor kisebb átalakításokra is sor került a közelmúltban. „A beiratkozók számának jelentős csökkenése indokolta, hogy a régi nagy könyvtárunkat megszűntessük, helyette egy kis klubkönyvtárat, közösségi teret hoztunk létre, melyet folyamatosan szépítgetünk, csinosítgatunk. Tavaly 29 színházi előadásunk volt, ami egy befogadó színháznál remek szám. Próbálunk a legkülönfélébb, a legszínesebb kulturális programoknak teret biztosítani. Az önkormányzati rendezvények miatt sok a komolyzenei előadás, de könnyűzenével, élő zenei koncertekkel, diszkóval is találkozhatnak a hozzánk a látogatók. A Munkásotthon egy kedvelt kulturális tér, ahol egyre-másra születnek a kreatív kezdeményezések, kis klubok alakulnak, melyekből újabbak nőnek ki. Jó érzés látni ezek megvalósulását.”
Kikapcsolódás, szabadidő
Bár Mónika számára a munkája a hobbija, a pihenésre, a feltöltődésre is odafigyel. „Számomra az igazi kikapcsolódás, ha otthon lehetek a kutyáimmal, a családommal, a gyermekeimmel foglalkozhatok. Az édesanyámmal, a párommal és a barátaimmal eltöltött idő is nagyon fontos számomra. Fiaim már önálló életet élnek, mindketten értékesítési területen dolgoznak, lányom idén érettségizik. A párommal nagyon szeretjük a rock and rollt, rendszeresen eljárunk táncolni, de színházba és koncertekre is szívesen megyünk.”
Ahogy Mónika fogalmaz, hálás a Munkásotthonban eltöltött, több mint húsz évért. „Minden nap inspirál, amikor belépek ide. Úgy gondolom az intézmény választott engem, mert tervei voltak velem. Ez a hivatásom, ami kitölti az életemet. Nagyon szeretném, ha innen mehetnék nyugdíjba.”
Forrás: Csepel.hu
