Csepel.hu
Az 55 éves Pálfalvi László komolyabb csepeli története akkor kezdődött, amikor úgy tizenöt évvel ezelőtt Királymajorba, a Daru-domb környékére kellett ellátogatnia munkája miatt. Akkor elfogta egy érzés, hogy egyszer még itt, e gyönyörű helyen fog lakni.
Teltek az évek, de a kedvező benyomások nem múltak el nyomtalanul: öt és fél évvel ezelőtt végleg letelepedett Csepelen, a Királymajorban vásárolt lakást. Vele beszélgettünk.
Az 55 éves Pálfalvi László komolyabb csepeli története akkor kezdődött, amikor úgy tizenöt évvel ezelőtt Királymajorba, a Daru-domb környékére kellett ellátogatnia munkája miatt. Akkor elfogta egy érzés, hogy egyszer még itt, e gyönyörű helyen fog lakni. Teltek az évek, de a kedvező benyomások nem múltak el nyomtalanul: öt és fél évvel ezelőtt végleg letelepedett Csepelen, a Királymajorban vásárolt lakást. Vele beszélgettünk.
Pálfalvi Lászlót a csepeliek jobbára a fényképeiről ismerik, amelyeket főként a városunkról készít, s rendszeresen megosztja őket a közösségi oldalakon. Csepel naptárában harmadik alkalommal jelennek meg fotói a közönség szavazatai alapján. „Korábban Békásmegyeren laktam huszonkét éven át. Aki nem ismeri Csepelt, általában kedvezőtlen képe van róla, de engem rögtön megragadott. Tetszik, hogy ez egy sziget, megvan a maga hangulata, a Daru-domb és végig a Kolonics György sétány különösen szép vidék. Az országban egyedülálló látványosság a csodálatos Kis-Duna-part és környéke. Mióta itt élek, folyamatosan szépül, fejlődik, s valószínűleg a jövőben is így lesz, ami ráadásul egész Csepelre jellemző. Iskoláskoromban látogatóban jártam a Csepel Művekben, ahol egy üzemet néztünk meg, és ez a régi emlék is megmaradt bennem. Most már minden ideköt, a legszebb helyen lakom, sehová nem költöznék el” ‒ meséli.
Fotózás munka mellett
Eredetileg finommechanikai műszerésznek tanult, később pénzügyi végzettséget szerzett adó- és illetékszakon a Pénzügyi és Számviteli Főiskola egy tanfolyamán. Tizenhat éve adóügyi ügyintézőként dolgozik ingatlanértékelői munkakörben. A fényképezést hobbiként űzi. Bármerre jár, és észrevesz valami szépet vagy figyelemreméltót, mobiltelefonjával vagy digitális, tükörreflexes fényképezőgépével rögtön megörökíti. „Édesapámtól tanultam meg a fotózás alapjait. A hetvenes évek közepén kaptam egy szovjet kisgépet, egy Smenát, amely abban a korban slágernek számított. Előtte a Pajtás gép volt a legismertebb. Húszéves koromban egy katonatársammal együtt kezdtem el rendszeresen fényképezni, tükrös, analóg gépekkel: Zenit, Praktica, Nikon, Yashica. Leginkább fekete-fehér filmre dolgoztunk, amiket saját magunk hívtunk elő. Mindent fotóztam, amit érdekesnek találtam: embereket, tárgyakat, természetet. Autodidakta módon sajátítottam el az ismereteket, rengeteget gyakoroltam. Számos fotóskönyvem van, amelyekből tanultam és tanulom a mesterséget. Ismerőseim, barátaim gyakran mondogatták, hogy én mindent lefényképezek, és milyen jók a képek. A magam kedvtelésére fotózgattam, s teszem ezt most is; nem akartam hivatásszerű fényképész lenni, mert volt saját munkám, de még bármi megtörténhet” ‒ mondja.
Mindig akad téma
„A digitális fényképezőgépek a kilencvenes években terjedtek el, a mobiltelefonos lehetőség pedig körülbelül tizenöt éve létezik. Én mind a kettőt használom. Úgy gondolom, szinte mindegy, mivel fényképezünk. Leginkább a jó témaválasztás, a megfelelő perspektíva és persze jó szem kell ahhoz, hogy értékelhető fotó szülessen. Azt a példát szoktam emlegetni, hogy a jó ebéd sem kizárólag a lábas érdeme. Szeretek sétálni a Kis-Duna-parton, s ha éppen nincs nálam a digitális tükörreflexes gépem, előveszem a mobilt, ha meglátok valami szépet. Márpedig szinte mindig akad valami, amit érdemes lencsevégre kapni. A Csepel Művek területén is szoktam mászkálni: az épületeknek van patinájuk, műemléki darabok. A képeimet szívesen megosztom a Facebook csepeli oldalain, s jólesnek azok a visszajelzések, amelyeket a hozzászólásokban kapok. Sok idős ember írja, mekkora örömet szerzek nekik, hogy a képeim által láthatják a Duna-partot, ahová esetleg nem tudnak már eljárni, vagy olyan látványt sikerül nyújtani, ahogyan még nem ismerték ezt a vidéket. Megtisztelő, hogy fényképeim által bekerültem a csepeliek köztudatába.” Pálfalvi László tavalyelőtt és tavaly két-két fényképpel, idén eg – gyel került be Csepel naptárába. Most a Kis-Duna-ligetről készült és május hónapját bemutató képével nyerte el az olvasók tetszését. A nyilvánosságnak szánt képeit gondosan megválogatja és alapos utómunkák után teszi közzé. Egyéb hobbijai közé tartozik az olvasás, zenehallgatás, motorozás, sportolás, amikor ideje engedi.
Forrás: Csepel.hu
