Pesti Srácok
Pénteken délben, a Dunakeszi temetőben vesznek végső búcsút Wittner Mária 1956-os szabadságharcostól.
Wittner Mária, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, Szent István-díjjal, az Emberi Méltóságért díjjal kitüntetett, Dunakeszi, Csepel és Józsefváros díszpolgára, volt országgyűlési képviselő életének 86. évében, szeptember 14-én hunyt el.
A Dunakeszi temető ravatalozójánál tartott búcsúztatást követően a hamvakat szűk családi körben helyezik majd végső nyugalomra. Wittner Máriát az Országgyűlés és a Fidesz-frakció saját halottjának tekinti. A búcsúztatásra érkezőket a szervezők arra kérik, hogy kegyeletüket egy szál fehér rózsával róják le. A búcsúszertartás a gyászoló család kérésére nem sajtónyilvános, arról kizárólag az MTVA készíthet képeket és hangfelvételeket.
Wittner Máriát örök példaképnek, életét, bátor kiállását és emberfeletti hazaszeretetét útmutatásnak tekintjük. A PestiSrácok.hu szerkesztősége egy emberként gyászolja a szabadságharcos hőst és nyilvánít részvétet a harcostársaknak, barátoknak, családtagjainak és Wittner Mária minden tisztelőjének.
LÁTOMÁS 1.
A tárgyaláson a Parancsnok, akit az egyik fogolytáborban találtak meg, azzal védekezett, hogy ez volt a törvény akkor, ezt mindenki ismerte, és ő csak annak engedelmeskedett. Volt, aki elmondta, hogy a megszállás alatt a Parancsnok jóvoltából nem kellett éhezniük, nem voltak erőszakoskodások a megszállók részéről – de ez nem számított. Halálra ítélték és még két katonáját is, akik részt vettek a kivégzésben és felismerték őket a háború után.
A Parancsnok csak annyit kért, hogy golyóval végezzék ki, de nem teljesítették a kérését – kötelet kapott és a tárgyalás után azonnal fel is akasztották őket.
Őt is megvádolták kollaborációval és őt is halálra ítélték.
De mivel a győztes ország állampolgára volt, így Ő fellebbezhetett. Nem tette meg. Nem Ő tette meg, hanem a védője. És másodfokon az ítéletét tíz év kényszermunka táborra enyhítették.
A táborban sem a fia, sem a felesége nem látogatta meg és levelet sem kapott tőlük.
Egy rabtársa, aki előbb szabadult, egy őrt megvesztegetve üzente meg neki, hogy a felesége a fogsága kezdete után nem sokkal súlyosan megbetegedett és meg is halt, a fia pedig a Településről ismeretlen helyre költözött és nem hagyta meg senkinek a címét.
http://web.t-online.hu/apuska/media/3/03__Siro_ko.mp3