csepel.hu
Március 15-én tartott önkormányzati megemlékezésen Csepel Szolgálatáért díjat vehetett át Orlovácz Edit, az Algernon Alapítvány elnöke, Bartók Péter pedagógus, nyugalmazott igazgató, Dr. Dévay Katalin főorvos, Nánássy Lajos nótaénekes, Troskáné Simoncsics Andrea óvodapedagógus és Varga Lívia Éva gyógypedagógiai tanár.
Algernon Alapítvány
Az Algernon Alapítványt a csepeli Mészáros Jenő Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény volt címzetes igazgatója, Tóth Zoltán kezdeményezésére az iskola nevelőtestülete hozta létre 1991-ben. Célul tűzték ki, hogy hathatós segítséget nyújtsanak a sérült gyermekeket és fiatalokat nevelő, rossz szociális körülmények közt élő csepeli családoknak és a hátrányos helyzetű gyermekközösségeknek. 2018 óta civil szervezetként működnek, ezzel lehetőség nyílt arra, hogy szervezetek, cégek adójuk egy részét felajánlva támogassák az alapítványt. A csepeli önkormányzat minden évben támogatást nyújt a szervezetnek. A civil közösség nemcsak a sérült, hátrányos gyermekek nevelésével és oktatásával akarja enyhíteni a hátrányokat, hanem kulturális programok finanszírozásával is támogatja a fiatalokat. A nehéz családi helyzetben élő tanulók olyan helyekre is eljuthatnak, ahová családjaik anyagi helyzetük miatt nem képesek elvinni a gyerekeket. A kiemelkedő eredményt elérő diákoknak olyan programokat kínálnak, illetve tárgyi jutalomban részesítenek, amelyek életre szólóan emlékezetesek maradnak számukra.
„Megtisztelő számunkra, hogy az elismeréssel a csepeli önkormányzat értékeli a munkánkat. Az a törekvésünk, hogy támogassuk a hátrányos helyzetben és a fogyatékkal élő gyermekeket és fiatalokat, valamint a családjukat. Kapják meg mindazt, amihez az egészségesek is hozzájutnak, tehát ne érezzenek hátrányt. Támogatásunk kiterjed az óvodáskorú gyermekektől a húszéves felnőttekig, jelenleg mintegy 150-160 diákunkról van szó. A szülők és a dolgozók adójuk egy százalékával segítenek, a különféle cégek, szervezetek pedig adományokat juttatnak el hozzánk. Ellátnak minket például bútorokkal, számítógéppel, felajánlanak belépőjegyeket, rendelkezésünkre bocsátanak autóbuszt, hogy kirándulni mehessünk. A csepeli önkormányzat támogatása sokat jelent nekünk; az év elején ők vásárolják meg a tanszereket. A támogatásoknak köszönhetően rendszeresen járunk múzeumokba, színházakba, más cég állatkerti bérletet ajánlott fel, megvette a jegyet egy játszóházba, gyógyászati segédeszközöket vásárolt vagy egy erdei iskolai tábor költségeit fedezte.”
Bartók Péter pedagógus
Bartok Péter középiskolai tanulmányait Erzsébeten végezte. Érettségi után az Országos Széchényi Könyvtárban kezdett dolgozni, majd felvételizett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarának levelező tagozatára, történelem és könyvtár szakra. 1982-ben az akkor megnyíló Guszev Kapitány utcai Általános Iskolába került, mint könyvtáros és történelemtanár. 1992-ben pályázta meg először az iskola igazgatói állását. Irányítása alatt az iskolában a tantestülettel egyetértésben bevezették a Zsolnai József és kutatócsoportja által kidolgozott Értékközvetítő és Képességfejlesztő Pedagógiai Programot. Mindezek megalapozták és a mai napig lehetővé teszik a Kazinczy iskola eredményességét és sikerét.
Elvégezte a Fővárosi Pedagógiai Intézet nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés tanfolyamát. 2010-ben pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság-és Társadalomtudományi Karának, Közoktatási Vezető szakát. 2020/2021-es tanévben vonult nyugdíjba.
Bartok Péter közel 40 éven át volt a csepeli intézmény meghatározó személyisége. Irányítása alatt az iskola falai között magas fokú szellemiség fejlődött.
Tehetséges és tettre kész pedagógusként jellemzik pályatársai. Volt diákjai szerint iskolájuk arculatát és vonzerejét meghatározta az a szakmai igényesség, elfogadó attitűd és szereteten alapuló hozzáállás, ami Bartok Péter sajátja. Pedagógusi munkáját nagy odaadással és szeretettel végezte, neki köszönhető, hogy az itt megforduló generációk jó hangulatban, építő légkörben tölthették diákéveiket.
Bartok Péter magas színvonalú vezetői és szakmai felkészültsége, jó szervező és kiváló kapcsolatteremtő készsége, a közösségért tett példás erőfeszítése, valamint oktatói tapasztalata méltán állít példát a következő generációk elé.
Dr. Dévay Katalin kézsebész
Dr. Dévay Katalin 1973-ban kapta meg orvosi diplomáját, majd sebészeti és baleseti sebészeti szakvizsgát szerzett. Évtizedeken át dolgozott a Csepeli Weiss Manfréd Kórház baleseti sebészeti osztályán traumatológusként, ahol főleg kézsebészettel foglalkozott. Tudását, felkészültségét a legmagasabb szakmai fórumok is elismerik. A Csepeli kórház megszűnése után a Merényi Gusztáv Kórházban látja el a betegeket, de heti egy alkalommal eljár Csepelre, hogy az itteni lakosok számára helyben elérhető legyen a kézsebészeti ellátás. Áldozatkész munkája, higgadt, kedves személyisége garancia arra, hogy a csepeliek magas színvonalú gyógyító ellátást kapjanak. Munkatársai egyöntetűen szeretnék, ha még sokáig számíthatnának rá a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálatnál végzett munkájára. Ahogy írják: „Nekünk, csepelieknek, ő a nagybetűs kézsebész.”
„Úgy gondolom, nem csináltam semmi rendkívülit, csupán végzem a munkámat, ahogyan kell. Szerdánként Csepelen látom el a betegeket, s ezt folytatom továbbra is. Már egyetemistaként is mindenképpen baleseti sebész akartam lenni, és éjszakás nővérként, segédorvosként a Csepeli kórházban dolgoztam. Abban az időben kevés női baleseti sebész volt, mert úgy voltak vele, hogy ez a foglalkozás inkább férfiaknak való. Somogyi főorvos úr felkérésére kerültem végül a Csepeli kórház baleseti osztályára, mert eleve kevés baleseti sebész volt. Közben egy rövid ideig Salgótarjánban dolgoztam, majd visszatértem Csepelre. Amikor a Csepeli kórház megszűnt, a Merényiben folytattam a munkát, de a kollégáim közül sokan visszajártunk Csepelre. Az évtizedek alatt kialakult egy kötődés a kerülethez. A kézsebészet speciális terület, nem vagyunk sokan, akik ezzel foglalkozunk. Amikor erre a szakterületre specializálódtam, főleg nekem kellett ellátni a kézsérülteket a traumatológiai osztályon. A baleseti sebészek között aztán idővel egyre több női doktor lett. Valahogy elfogadták a szakmabeliek, hogy a női sebészek is képesek ezt a nehéz foglalkozást űzni.”
Nánássy Lajos nótaénekes
A 81 éves Nánássy Lajos nótaénekes a Bükkös iskolában végezte el az alapfokú tanulmányait, ahol állandó énekkaros, majd a kórus szólistája lett. Pályafutására nagy hatással volt Sárdy János operaénekes. Sportolóként és a katonaság alatt is kitűnt énektudásával. Később felvételt nyert az Országos Szórakoztatózenei Központ Zenei Stúdiójába. Magyarországon ez volt az első intézmény, ahol professzionális módon képezték a könnyűzenei énekeseket és zenészeket. A hetvenes évek végétől az úgynevezett hakni világában rengeteg sztárművésszel dolgozott együtt, 2001-ben az Amerikai Egyesült Államokban is turnézott. Budapesten nincs olyan neves étterem, szálloda, ahol ne énekelt volna. Gyakran lépett fel együtt Harangozó Terivel, Máté Péterrel és Koós Jánossal. A híres magyarnóta énekes, a Domján Folklór táncegyüttes énekes szólistája húsz éve. Szinte naponta énekel a hazánkba látogató turistáknak és a magyar nóta kedvelőinek. A Csepeli Munkásotthonban évtizedeken keresztül rendszeresen fellép nagyszabású nóta műsorokban.
„Természetesen megörültem a hírnek, hogy elismerik az érdemeimet, de hozzáteszem, hogy szerencsére sok más jó dolog is ér. Rengeteget dolgoztam azért, hogy elnyerjem az elismerést. Mióta megszülettem, Csepelen élek, ez a hazám, büszke vagyok rá, hogy szeretnek az emberek és szívesen hallgatják a dalaimat. Mindig a csepeliek kultúrájának felemeléséért tevékenykedtem. Soha nem politizáltam, hanem az énektudásommal igyekeztem érvényesülni és örömteli perceket szerezni a közönségnek. Bejártam a fél világot, felléptem Amerikában, Ausztráliában, s közben egyetlen cél vezérelt, hogy szolgáljam a hallgatóságomat. Amikor látom a szemükben az elégedettséget, én is boldog vagyok. A közönség és a kritikusaim szerint a Szomorú vasárnap című világslágert én éneklem úgy, ahogy a szerzője annak idején megálmodta. Most a nótaszínházat csinálom. S amire még nagyon készülök: májusban a Csepeli Munkásotthonban lesz a 81. születésnapi gálám, amely bizonyára telt házas előadás lesz.”
Troskáné Simoncsics Andrea óvodapedagógus
Troskáné Simoncsics Andrea 1993 óta dolgozik kerületünkben óvodapedagógusként. Először a Füstifecskék Tagóvodában, majd a Szúnyog Tagóvodában dolgozott. 2001 óta pedig a Hétszínvirág, majd Bóbita Tagóvodában látja el óvodapedagógusi és tagóvoda-vezetői feladatait. Kiemelkedő pedagógiai, szakmai munkája a sajátos nevelési igényű, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek ellátása során mutatkozott meg.
2015-től a Bóbita Tagóvoda vezetőjeként támogatja a csepeli gyermekek sokszínű, tevékeny befogadó nevelését. Olyan intézményt formált, amely példaértékű volt más közösségek számára is. Kezdetektől az intézményvezetés irányelveivel és koncepciójával koherens módon tervezi, irányítja a tagóvodában folyó munkát. Elkötelezett az Egyesített Óvoda irányelveinek és a tagóvoda helyi céljainak minőségi megvalósításában. Folyamatosan fejleszti a tagóvoda önálló arculatot, elkötelezett a nevelés minőségért, a gyermekek minőségi ellátásáért. Személyisége, hivatástudata példaértékű mások számára. A tagóvoda nevelési programját testületével közösen, hitelesen tudja megvalósítani, folyamatosan fenntartva a magas minőséget. A szülők körében is bizalmat épített ki, emberi és szakmai igényesség jellemezi. Mindig segítőleg fordult munkatársai felé és empatikus a gyermekekkel és családjaikkal. Tudatosan fejleszti önmagát, és erre ösztönzi közvetlen kollégáit is. Lelkiismeretes, színvonalas óvodapedagógusi munkája példaértékű más közösségeknek is.
Varga Lívia Éva gyógypedagógus
1988 óta dolgozik a csepeli Mészáros Jenő Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény gyógypedagógiai tanáraként. 1978-ban szerzett általános iskolai tanítói oklevelet, majd 1987-ben a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola debreceni kihelyezett tagozatán oligofrénpedagógia szakos gyógypedagógiai tanár lett. A kiemelkedő tehetséggel rendelkező gyógypedagógus több iskolai generáción keresztül nevelte — tanította a sajátos nevelési igényű csepeli gyermekeket. Pontos és következetes pedagógiai tevékenysége, határozott egyénisége mind a gyermekek, mind a kollégák számára népszerűvé és elismertté tették. Nevéhez rengeteg új ötlet, terápiás eljárás fűződik. Ilyen például a lovasterápia, vagy a színes kotta rendszer az értelmileg akadályozott gyermekek részére. Az intézménybe járó gyermekeket egy ideig az előkészítő osztályban, később pedig, mint gyógypedagógus-terapeuta fejlesztette. Ebben a minőségében számos csepeli intézményben dolgozott és dolgozik, mint utazó pedagógus. Az évek során a Hétszínvirág, Kerek Világ, Bóbita óvodákban, a Mátyás Király Általános Iskolában, a Nagy Imre Általános Iskolában, a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában lát el gyógypedagógiai feladatokat, ahol értelmi sérült, autista, tanulásban akadályozott gyerekek egyéni fejlesztése, tanulás támogatása a feladata.
A szakmai továbbképzések, külföldi tanulmányutak tapasztalatait felhasználva alapozta meg az integrált nevelést Csepelen. A kilencvenes években a Hétszínvirág Óvoda nevelőközösségével együtt, kísérleti jelleggel kezdték meg az óvodás korú, fogyatékossággal élő gyermekek inkluzív nevelését. A Kerek Világ Óvoda beszédfogyatékos gyermekei számára pedig évek óta ő biztosítja a terápiás gyógypedagógiai ellátást. Az óvodából kikerülő gyermekek további fejlődése érdekében az akkor még Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola munkatársaival, valamint a Mátyás Király Általános Iskola nevelőközösségével szorosan együttműködve kezdték meg Csepelen a sajátos nevelési igényű gyermekek iskolai inkluzív nevelésének kialakítását.
A szülőkkel való együttműködést kiemelten fontosnak tartja a gyógypedagógiai folyamatban. Ennek támogatására hozta létre a kerületben a szülőket segítő tanácsadó szolgáltatás hálózatát.
A befogadó nevelés tapasztalatainak megosztására megszervezte az Első Integrációs Konferenciát Csepelen, mellyel hagyományt teremtett. A következő közel 10 évben is aktívan részt vett ennek szervezésében, utána is konzultációkkal, előadások szervezésével, illetve saját előadásokkal segítette a Nyitott Ajtók Országos Integrációs Konferencia lebonyolítását.
Elhivatottságát, felkészültségét jól jellemzi, hogy 25 éve vezeti a gyógypedagógus hallgatók szakmai gyakorlatát, tapasztalataival, ismereteivel segítve őket a hivatásra való felkészülésben.
Többször publikált szakmai folyóiratokban, 2004-ben pedig a „NE PARÁZZ — Ismerd meg a sérült emberek világát!” című könyv társszerzőjeként a gyermekek számára próbálta érthetővé tenni a fogyatékossággal élő emberek világát.
„1988 óta dolgozom Csepelen. Ez- akárhogy is nézzük – a munkával töltött éveim nagyobb része. Most ezeket az éveket, a munkámat, és – talán nem túlzás – a fél életemet ismerték el. Mert az életem fele a munkám. A másik fele a család, mindennapok, a lányom, férjem, unokám. Ott is kapok kitüntetést, csak az nem látszik, inkább érzem.
Igazán az az elismerés, kitüntetés a legszebb, amit ott kap az ember, ahol teszi a dolgát. Mert ott tényleg ismerik, elfogadják, építenek rá, meghallgatják, és támogatják. Ténylegesen tudják mérlegelni, hogy méltó-e az elismerésre.
Sokféle díjat lehet kapni, de azoktól kapni, akik közvetlenül látják, érzékelik, amit teszek, ez melengeti meg az ember szívét. A díjat nem egyedül kaptam. Megszámlálhatatlan kolléga, munkatárs, gyakorlati és elméleti szakember segített nekem. Az intézmények vezetői, akik mindig nyitottak voltak arra, hogy valami újat, mást csináljunk, és akik támogattak addig amíg beérett a munka.
És persze a szülők, akik bizalmukkal tiszteltek meg, és rám bízták legféltettebb kincsüket, a gyermeküket. És végül a gyerekek, a tanítványaim, az én legkedvesebb „munkatársaim”, mert velük, értük dolgoztam, és dolgozom. Köszönöm azoknak, akik most ezzel a kitüntetéssel azt üzenték, abban erősítettek meg, hogy érdemes volt tenni a dolgom.”
